adozona.hu
EH 2003.918
EH 2003.918
Minőségvédelmi bírság kiszabásánál az egyes élelmiszereket tételenként kell alapul venni, a bírság összegét külön-külön élelmiszerenként kell meghatározni [1995. évi XC. tv. 26. §, 55/1997. (VIII. 14.) FM-IKIM-NM-PM együttes r. II. sz. melléklete].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú közigazgatási szerv 2000. március 9-én a hús, húskészítményeket érintő ellenőrzést végzett a felperes által üzemeltetett R., R. u. 45-47. szám alatti ABC üzletben. Az ellenőrzés eredményeként határozatával az élelmiszerekről szóló 1995. évi XC. törvény (a továbbiakban: Ét.) 25. és 26. §-ai és az 55/1997. (VIII. 14.) FM-IKIM-NM-PM együttes rendelet (a továbbiakban: R.) 2. számú melléklete alapján 240 000 Ft minőségvédelmi bírsággal sújtotta a felperest, megállapítva, hogy az üzletb...
A felperes fellebbezése folytán az alperes határozatával helybenhagyta az elsőfokú közigazgatási határozatot az Ét. 26. § (1) bekezdése és az R. 4. § (1) bekezdése, valamint a 2. számú melléklete alapján, amely szerint a kiszabható bírság minimális összege tételenként 20 000 Ft.
A felperes keresetében kérte a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát megváltoztatta, és a felperes által fizetendő minőségvédelmi bírságot 20 000 Ft-ra leszállította. Az R. 2. számú melléklete alapján megállapította a bíróság, hogy a 20 000 Ft-os értékhatárhoz történő viszonyítást csak a minőségvédelmi bírság végső összege tekintetében kell elvégezni, ezért nem helytálló az alperes eljárása, hogy a 20 000 Ft-os bírsághatárhoz történt összehasonlítást minden egyes termék tekintetében külön végezte el, és ennek következtében törvénysértően magas összegű bírságot állapította meg. A képlet szerint a részbírság összegeket külön-külön kell megállapítani, és ezek összegzése adja a bírság összegét, ezt az összegezett bírságot kell a 20 000 Ft-os értékhatárhoz viszonyítani. Az ily módon elvégzett számítás szerint a bírság a 20 000 Ft-ot nem haladja meg.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását. Álláspontja szerint a jogerős ítélet azért törvénysértő, mert az Ét. 26. § (2) bekezdése egyértelműen tételmennyiségről ír, vagyis a bírság összegének kiszámításánál a termékeket tételenként kell figyelembe venni. A jogszabály a számítási módot élelmiszerre és nem élelmiszerekre vonatkoztatja, a bírság összegét élelmiszerenként kell meghatározni, erre vonatkozik a 20 000 Ft-os értékhatár. Mivel az általa kifogásolt termékek tizenkét tételt képeztek, különböző élelmiszerekről volt szó, a bírság összege helyesen 12 ? 20 000 Ft. Hivatkozott arra is az alperes, hogy az országos ítélkezési gyakorlat is az ő jogszabályértelmezését támasztja alá.
A felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az Ét. 26. §-ának (2) bekezdése értelmében a bírság mértéke - a kifogásolt élelmiszer tételmennyiségétől, értékétől és a hiba jellegétől is függően - a kifogásolt élelmiszer kiskereskedelmi egységárának és mennyiségének szorzata, de legalább húszezer forint és legfeljebb egymillió forint.
A Legfelsőbb Bíróság az Ét. idézett rendelkezése és az R. 2. számú melléklete alapján megállapította, hogy a bírság kiszabásánál az egyes élelmiszereket tételenként kell alapul venni, tehát a bírság összegét külön-külön élelmiszerenként kell meghatározni. Ebből következően az alperes a 12 tétel figyelembevételével helyesen számította ki a bírság összegét, törvényes határozattal kötelezte a felperest annak megfizetésére.
Tévedett tehát az elsőfokú bíróság, mert a bírságot minden egyes élelmiszertételnél külön kell kiszámítani, így több tétel esetében annak együttes összege - mint a perbeli ügyben is - a húszezer forint többszöröse lesz.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alkalmazásával hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Kfv. III. 37.745/2001.)