adozona.hu
EH 2003.905
EH 2003.905
Az export bizományosi szerződés alapján megvalósuló belföldi termékértékesítés esetén általános forgalmi adófizetési kötelezettség áll fenn [1992. évi LXXIV. tv. 16. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság 1993. október-december hónapokra és az 1994-1998. évekre általános forgalmi adó adónemben vizsgálta a felperes tevékenységét. Megállapította, hogy a Lake Success-i Egyezmény alapján számítógépes eszközöket szerzett be oktatási intézmények részére külföldről. A felperes a külföldi fél eladó és az intézményi vevők között a külföldi számlákat saját nevében egyenlítette ki saját számláról, és utána a vevő felé számlázott saját nevében áfa-mentesen. A felperes belföldi termékértékesí...
EH 2003.905 Az export bizományosi szerződés alapján megvalósuló belföldi termékértékesítés esetén általános forgalmi adófizetési kötelezettség áll fenn [1992. évi LXXIV. tv. 16. §].
Az adóhatóság 1993. október-december hónapokra és az 1994-1998. évekre általános forgalmi adó adónemben vizsgálta a felperes tevékenységét. Megállapította, hogy a Lake Success-i Egyezmény alapján számítógépes eszközöket szerzett be oktatási intézmények részére külföldről. A felperes a külföldi fél eladó és az intézményi vevők között a külföldi számlákat saját nevében egyenlítette ki saját számláról, és utána a vevő felé számlázott saját nevében áfa-mentesen. A felperes belföldi termékértékesítést végzett, amelyet általános forgalmi adófizetési kötelezettség terhel. Ennek alapján határozatával a felperes terhére 1 620 000 Ft adókülönbözetet, illetve 1 572 000 Ft adóhiányt állapított meg, 786 000 Ft bírságot szabott ki, és 2 030 000 Ft késedelmi pótlékot is előírt. Az alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta azzal, hogy a megbízó és a felperes között megbízással vegyes bizományi szerződés jött létre, és a nemzetközi egyezmény nem zárja ki, hogy a behozott áru után a behozatalkor vagy azt követően bármilyen belföldi adót vagy illetéket szedjenek be.A felperes keresetében a határozat hatályon kívül helyezését kérte azzal, hogy a külföldi szállítóval nem szerződött saját nevében, köztük megbízási jogviszony jött létre, melynek tárgya volt az összeszerelés is. A szállító közvetlenül a megbízóval állt szerződéses kapcsolatban. A felperes az árukon tulajdonjogot nem szerzett. Az alperes vegyes szerződésnek tekintette a szerződést, de nem vizsgálta, hogy melyik szerződési típus a meghatározó.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletében utalt az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) 1. § (7) bekezdésére, mely szerint a szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint kell minősíteni. Az érvénytelen szerződésnek vagy más jogügyletnek az adózás szempontjából annyiban van jelentősége, amennyiben gazdasági eredménye kimutatható.
Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (Áfa tv.) 16. § (7) bekezdés b) pontja értelmében az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontja vételi megbízásnál az a nap, amelyen a bizományos megszerzi azt a jogot, hogy saját nevében rendelkezik a termék felett. A 28. § (1) bekezdése alapján ilyen jogügylet esetében a felszámítandó adó mértéke 25%.
A Ptk. 507. §-a szerint bizományosi szerződés alapján a bizományos díjazás ellenében köteles a megbízó javára a saját nevében adásvételi szerződést kötni.
A becsatolt bizonyítékok alapján megállapította, hogy 1995. december 8-án a felperes import bizományosi szerződést kötött az A. Orvostudományi Egyetemmel, amely megbízta azzal, hogy a szerződés mellékletébe foglalt specifikált termékekre adásvételi szerződést kössön a saját nevében díjazás ellenében, a megbízó javára és kockázatára. A felperes vállalta, hogy beszerzi a szükséges importengedélyt, és megköti limit áron az adásvételi szerződést. A felek rendelkeztek a limit árnál kedvezőbb feltétel mellett megkötött adásvételi szerződés árréséről is, illetve a Ptk. 509. § (2) bekezdése szerinti felelősségről.
A felperes képviselője is úgy nyilatkozott, hogy az oktatási intézmények részére bizományosi konstrukcióban szereztek be eszközöket az Egyezmény alapján. A kft. a számlákat könyvelésében a 21-es anyagok és a 444-es külföldi szállítók főkönyvi kartonján rögzítette, és végén a 21-es anyagok számlájáról az eladott áruk beszerzett értékét az 513-as költségszámlára vezette át. A vételárat a felperes fizette ki a szállító felé, majd ezt követően az oktatási intézmény a felperesnek utalta át a termék vételárát.
A jogerős ítélet szerint a rendelkezésre álló okirati bizonyítékok és a felperesi képviselő nyilatkozata alapján egyértelműen megállapítható, hogy a felperes mint bizományos működött közre a számítástechnikai eszközök beszerzésében. A felperes által hivatkozott, a városi bíróság előtt folyamatban volt peres eljárásban úgy nyilatkozott a felperes (abban a perben alperes), hogy a cég mint bizományos szerezte be a termékeket.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet arra hivatkozással, hogy nem bizományosként, hanem megbízottként vett részt az ügyletben. Ezt álláspontja szerint a becsatolt iratok is alátámasztják. A felperes a termékeknek soha nem volt tulajdonosa, még akkor sem, ha az árat ő fizette ki, illetve könyvelte le. Az általa hivatkozott polgári perben sem bizományosként perelte őt annak a pernek a felperese, hanem jogalap nélküli gazdagodásra alapítottan. Álláspontja szerint az alperes nem folytatta le a szükséges bizonyítást.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes felülvizsgálati kérelmével kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy a per tárgya nem annak megállapítása volt, hogy a külföldi szállító, a felperes, illetve a megrendelő közötti hármas jogviszonyban a feleket milyen szándék, pontosabban szerződéses akarat vezette, hanem hogy a jogerős közigazgatási határozat megfelel-e a jogszabályoknak, azaz jogszerű-e. Ennek alapján a jogerős ítélet az Art. 1. § (7) bekezdése alapján helyesen minősítette a közigazgatási jogviszonyt megalapozó szerződést bizományosi szerződésnek, mivel ezen szerződéstípusra jellemző ismérveket tartalmaz a vitatott szerződés. A felek által 1998. december 8-án kötött szerződés nemcsak elnevezésében, hanem tartalmában is import bizományi szerződés. Ennek alapján a megbízó megbízta a felperesi bizományost, hogy a szerződés mellékletében specifikált termékekre kössön adásvételi szerződést a saját nevében, díjazás ellenében, a megbízó javára és kockázatára.
Ennek alapján a felperes a nevére kiállított számlákat befogadta, annak vételárát a szállítónak átutalta, és könyvelésében a számítástechnikai termékeket sajátjaként kezelte. Ezt követően a felperes saját nevében kötött szerződést az oktatási intézménnyel, amely belföldi termékértékesítésnek minősült, így az Áfa. tv. 16. § (7) bekezdés b) pontja alapján általános forgalmi adófizetési kötelezettség terhelte.
A jogerős ítélet a Pp. 206. § (1) bekezdése alapján mérlegelte a rendelkezésére álló bizonyítékokat, és a Pp. 221. § (1) bekezdésére figyelemmel indokolta, hogy a feltárt bizonyítékok alapján miért tekintette a vitatott szerződést bizományi szerződésnek, és ennek alapján miért nem találta jogszabálysértőnek az alperes határozatát. A bizonyítékok okszerű mérlegelését a felperes a felülvizsgálati kérelmében nem tudta érdemben megcáfolni.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.218/2001.)