adozona.hu
EH 2003.882
EH 2003.882
I. Biztosító részvénytársaság esetén a létesítő okiratban nem kell szabályozni a részvénytípus átalakításának szabályait [1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 9. § (1) bek., 207. § (1) bek. c) pont, 270. § (1) bek. c) pont, 1995. évi XCVI. tv. (Bit.) 6. § (2) bek. a) pont, 7. § (2) bek. a) pont, 2001. évi CXX. tv. (Tpt.) 6. § (2) bek.]. II. Az összeférhetetlenség kiküszöbölésének módját a bíróság nem határozhatja meg, azt a részvénytársaság, illetve egyedüli részvényese jogosult meghatározni [Ptk. 685. § c) pont, 199
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A 2000. április 4-én kelt alapító okirat szerint az alperes egyedüli részvényese az ugyancsak egyszemélyes részvénytársaságként működő S.V. AG. bécsi székhelyű cég. Az alperes felügyelő bizottságának tagjai többek között dr. M. H. r. és dr. G. W., akik az alapító részvénytársaság igazgatóságának is tagjai. A csak névre szóló részvényekkel rendelkező részvénytársaság alapító okirata nem rendelkezik a részvény típus átalakításának szabályairól. Az alperest a cégbíróság 2000. augusztus 2-án jegy...
EH 2003.882 I. Biztosító részvénytársaság esetén a létesítő okiratban nem kell szabályozni a részvénytípus átalakításának szabályait [1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 9. § (1) bek., 207. § (1) bek. c) pont, 270. § (1) bek. c) pont, 1995. évi XCVI. tv. (Bit.) 6. § (2) bek. a) pont, 7. § (2) bek. a) pont, 2001. évi CXX. tv. (Tpt.) 6. § (2) bek.].
II. Az összeférhetetlenség kiküszöbölésének módját a bíróság nem határozhatja meg, azt a részvénytársaság, illetve egyedüli részvényese jogosult meghatározni [Ptk. 685. § c) pont, 1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 270. § (2) bek.].
A 2000. április 4-én kelt alapító okirat szerint az alperes egyedüli részvényese az ugyancsak egyszemélyes részvénytársaságként működő S.V. AG. bécsi székhelyű cég. Az alperes felügyelő bizottságának tagjai többek között dr. M. H. r. és dr. G. W., akik az alapító részvénytársaság igazgatóságának is tagjai. A csak névre szóló részvényekkel rendelkező részvénytársaság alapító okirata nem rendelkezik a részvény típus átalakításának szabályairól. Az alperest a cégbíróság 2000. augusztus 2-án jegyezte be a cégjegyzékbe, a végzés a Cégközlöny 2001. március elsejei számában jelent meg.A felperes 2001. március 30-án benyújtott keresetében kérte, hogy a bíróság a jogszabálysértés megállapítása mellett a végzést hatályában tartsa fenn, és kötelezze az alperest a jogszabálysértő állapot megszüntetéséhez szükséges intézkedések megtételére, így dr. M. H. és dr. G. W. helyett más felügyelőbizottsági tagok kijelölésére, figyelemmel az 1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 270. § (2) bekezdésében szabályozott összeférhetetlenségi rendelkezésre, valamint az alapító okiratban a részvények más részvény típusba történő átalakításának szabályozására [Gt. 207. § (1) bekezdés c) pont].
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint az alperes vonatkozásában a Gt. 270. §-ának (2) bekezdése nem alkalmazandó, mert az alperes alapítója külföldi cég, mely nem minősül a Ptk. 685. § c) pontja szerinti gazdálkodó szervezetnek. Az alperes biztosító társaság, az 1995. évi XCVI. tv. (Bit.) 6. § (2) bekezdés a) pontja értelmében a biztosító részvénytársaságok vonatkozásában a Gt. rendelkezéseit a Bit.-ben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. A Bit. 7. § (2) bekezdés a) pontja szerint pedig biztosító részvénytársaság csak névre szóló részvényekkel rendelkezhet.
Az elsőfokú bíróság 2001. szeptember 27-én kelt ítéletében megállapította, hogy a cégbíróság végzése jogszabálysértő, de azt hatályában fenntartotta. Ítélete rendelkező részében kötelezte az alperest, hogy az alapító okirat módosításával dr. M. H. és dr. G. W. helyett olyan személyeket jelöljön ki felügyelőbizottsági tagokká, akikkel szemben nem áll fenn a Gt. 270. § (2) bekezdésében meghatározott összeférhetetlenségi ok, továbbá az alapító okiratban határozza meg a részvények más részvénytípusba történő átalakításának szabályait. Kötelezte továbbá az alperest, hogy az Államnak külön felhívásra fizessen meg 15 000 Ft le nem rótt illetéket. Az elsőfokú bíróság ítélete indokolásában kifejtette, a Legfelsőbb Bíróság Gf. II. 32.043/2000/5. számú ítéletében akként foglalt állást, hogy külföldi gazdasági tevékenység folytatására létrejött alapító vonatkozásában is alkalmazandó a Gt. 270. § (2) bekezdésében írt összeférhetetlenségi szabály. Rámutatott továbbá a Gt. 9. § (1) bekezdése folytán a Gt. rendelkezései kógensek, a Gt. 207. § (1) bekezdés c) pontja alapján az alapító okiratban szabályozni kellett volna a részvények más részvény típusba tartozó részvényekre történő átalakításának szabályait akkor is, hogyha a Gt.-ben ettől eltérő szabályok vannak.
Az alperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a kereset elutasítását kérte. Kifejtette, a Gt. 270. § (2) bekezdésében szereplő gazdálkodó szervezet fogalma csak belföldi székhelyű szervezetekre vonatkozhat a Legfelsőbb Bíróság töretlen gyakorlata szerint. A fenti jogértelmezés nem ellentétes a Gt. 5. §-ában foglaltakkal és a jogegyenlőség elvébe sem ütközik. Az Alkotmánybíróság számos határozatában akként foglalt állást, hogy pozitív diszkriminációra mód van. Az alperes álláspontja szerint a Bit. 7. § (2) bekezdés a) pontjában, illetve a 6. § (2) bekezdése a) pontjában foglaltakra tekintettel nem kellett szabályoznia a részvények más részvénytípusba történő átalakításának szabályait, mert az alperes figyelemmel a Bit. rendelkezéseire a részvények típusát nem változtathatja meg.
A Legfőbb Ügyészség az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
A fellebbezés érdemben nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényállásból érdemben helyes jogi következtetésre jutott, amikor megállapította, hogy a cégbíróság per tárgyát adó határozata jogszabálysértő, de azt hatályában fenntartotta.
Érdemben helyesen, a Legfelsőbb Bíróság kialakult és töretlen gyakorlatának megfelelően állapította meg, hogy az adott tényállás mellett az alperes alapító okirata a Gt. 270. § (2) bekezdésében foglaltakba ütközik.
A Legfelsőbb Bíróság számos eseti döntésében, többek között az elsőfokú bíróság által is hivatkozott határozatban akként foglalt állást, hogy bár egy külföldi gazdálkodó szervezet, az adott tényállás mellett egy osztrák részvénytársaság nem a Ptk. 685. § c) pontja szerinti szervezet - a Legfelsőbb Bíróság ugyancsak helyesen hivatkozott bírói gyakorlata szerint - a Gt. 270. §-a nem hivatkozik a Ptk. idézett szabályára, így a Gt. 270. § (2) bekezdésében szereplő gazdálkodó szervezet fogalma alatt - szemben a Ptk. rendelkezésével - akár belföldi, akár külföldi gazdálkodási céllal létrejött szervezetet kell érteni. E kategóriába értelemszerűen egy Ausztriában bejegyzett részvénytársaság beletartozik.
Tévedett azonban az elsőfokú bíróság, amikor a Gt. 270. § (2) bekezdésében szereplő összeférhetetlenségi ok kiküszöbölésének módját előírta ítélete rendelkező részében. Az összeférhetetlenségi ok kiküszöbölése módjának meghatározása az alperes, illetve egyedüli részvényese hatáskörébe tartozik. Az összeférhetetlenség több módon is kiküszöbölhető, pl. úgy, hogy a Magyarországon bejegyzett felügyelőbizottsági tagok az egyedüli részvényesben fennálló igazgatósági tagságukról lemondanak, avagy az alperes többszemélyes részvénytársasággá válik stb., a fenti, illetve egyéb lehetőségek közül az alperest, illetve egyedül részvényesét illeti meg a választás joga. A Ctv. 47. §-ának (1) bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság méltányosan hosszú határidőt biztosított a fent vázolt jogszabálysértő állapot megszüntetésére, figyelemmel arra is, hogy az alperes egyedüli részvényese külföldi részvénytársaság.
A Legfelsőbb Bíróság nem fogadta el az elsőfokú bíróságnak azt az álláspontját, hogy az adott tényállás mellett az alperes alapító okiratának tartalmaznia kellett volna a részvények más részvénytípusba történő átalakításának szabályait [Gt. 207. § (1) bekezdés c) pont]. Nem vitásan a Gt. 9. § (1) bekezdése értelmében a társasági törvény rendelkezései kógensek, de épp e rendelkezés mondja ki azt is, hogy a tagok, részvényesek, a Gt. rendelkezéseitől akkor térhetnek el, ha ezt törvény megengedi. Az alperes által hivatkozott Bit. 6. § (2) bekezdés a) pontja egyértelműen kimondja, hogy a Bit. rendelkezései a Gt.-hez viszonyítva "lex specialis" szabályok. A Bit. 7. § (2) bekezdése a) pontja értelmében a biztosító részvénytársaság csak névre szóló részvénnyel rendelkezhet, így a részvénytípus átalakításának lehetősége fel sem merülhet. Ezt a megállapítást alátámasztja azt is, hogy ha az alperes tevékenységét megváltoztatná és megszűnne biztosító részvénytársaság lenni és más tevékenységi kört venne fel, bemutatóra szóló részvényt már nem bocsáthatna ki, figyelemmel a 2001. évi CXX. tv. (Tpt.) 6. § (2) bekezdésében foglalt szabályra. Ilyen jogi szabályozási környezet mellett a Bit. és a Tpt. hivatkozott szabályaival ellentétes lenne, a Gt. 207. § (1) bekezdés c) pontjában szereplő kiürült tartalmú szabályozás megkövetelése a létesítő okiratban, mert ha a részvénytársaság csak névre szóló részvényt bocsáthat ki, a névre szóló részvény bemutatóra szólóvá történő átalakítása nem lehetséges. Nyilvánvalóan értelmetlen, a jogszabály céljával ellentétes lenne megkövetelni, hogy az alperes egy nem alkalmazható eljárást szabályozzon létesítő okiratában.
A Legfelsőbb Bíróság figyelemmel a Ctv. 47. §-ában foglaltakra akként rendelkezett, hogy az elsőfokú bíróság a jogerős ítélet egy példányát a szükséges intézkedések foganatosítása végett küldje meg az alperest nyilvántartó cégbíróságnak, mert a cégbíróságnak kell törvényességi felügyeleti jogkörében az ítélet végrehajtását ellenőriznie, az ítélet megfelelő végrehajtását kieszközölnie.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján azzal a kiegészítéssel hagyta helyben, hogy az alperes az összeférhetetlenség kiküszöbölésére 2003. július 31. napjáig köteles, a per főtárgyába tartozó egyéb ítéleti rendelkezéseket mellőzte. (Legf. Bír. Gf. II. 32.894/2001. sz.)