adozona.hu
EH 2001.567
EH 2001.567
Ha a kollektív szerződés a határozott időre kiszabott hátrányos jogkövetkezmény végrehajtásáról nem rendelkezett, a büntetés tartamánál csak az az idő vehető figyelembe, amely alatt a jogkövetkezményt ténylegesen alkalmazni lehetett [Mt. 109. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A periratok szerint az alperes a 6/1998. számú fegyelmi határozatával a személyi alapbér 6 hónapon át történő 20%-os csökkentésével büntette a felperest. A határozat 1999. május 11-én emelkedett jogerőre. Az alperes a határozat végrehajtását 1999 májusában megkezdte, azonban a határozat végrehajtásának ideje alatt a felperes táppénzes állományba került, ez alatt az időszak alatt a határozat nem volt végrehajtható. A felek között a táppénzes állomány időszaka, illetve az alperes által a fegyel...
EH 2001.567 Ha a kollektív szerződés a határozott időre kiszabott hátrányos jogkövetkezmény végrehajtásáról nem rendelkezett, a büntetés tartamánál csak az az idő vehető figyelembe, amely alatt a jogkövetkezményt ténylegesen alkalmazni lehetett [Mt. 109. §]
A periratok szerint az alperes a 6/1998. számú fegyelmi határozatával a személyi alapbér 6 hónapon át történő 20%-os csökkentésével büntette a felperest. A határozat 1999. május 11-én emelkedett jogerőre. Az alperes a határozat végrehajtását 1999 májusában megkezdte, azonban a határozat végrehajtásának ideje alatt a felperes táppénzes állományba került, ez alatt az időszak alatt a határozat nem volt végrehajtható. A felek között a táppénzes állomány időszaka, illetve az alperes által a fegyelmi határozat alapján levont munkabér összegszerűsége nem volt vitás.A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság az alperes által szerinte jogtalanul levont munkabér különbözet és annak törvényes kamatai megfizetésére kötelezze az alperest, minthogy álláspontja szerint a betegállományra hivatkozással a táppénzes időszakkal nem lehetett volna meghosszabbítani a bércsökkentés hatályát.
A munkaügyi bíróság kötelezte az alperest, hogy fizessen meg tizenöt napon belül a felperesnek 13 522 forintot, és ennek 1999. december 31-étől számított évi 20%-os kamatát, továbbá az államnak az elsőfokú eljárás illetékét.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint az alapbércsökkentést, mint hátrányos jogkövetkezményt a munkáltató csak úgy alkalmazhatja, hogy annak végrehajtása a határozat jogerőre emelkedésétől számított arra az időszakra vonatkozhat, amelyre a bércsökkentést megállapította. Ezt az időszakot meghosszabbítani nem lehet. Az ítélete indokolásában az Mt. 161. §-ra hivatkozott.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, a felperes keresetét elutasította. Kifejtette, hogy a tényállást helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, azonban tévedett a levont jogi következtetéseket illetően. Az alperesi határozat lényege, hogy a felperest kötelezettségszegő magatartása miatt hat hónapon át a személyi alapbér 20%-os mértékű csökkentésével büntette. A büntetés akkor éri el a célját, ha azt a határozatban foglaltak szerint végrehajtják, vagyis hat hónapon át kell a 20%-os mértékű személyi alapbércsökkentést alkalmazni. A munkáltató a felperes táppénzes állományának ideje alatt a határozatot nem tudta végrehajtani, mivel nem volt a felperesnek végrehajtható munkabére. Az alperes határozata nem tartalmaz rendelkezést arra, hogy a hat havi személyi alapbércsökkentést hat naptári hónap alatt kell végrehajtani. A határozat rendeltetéséből az fakad, hogy ténylegesen hat havi 20%-os mértékű személyi alapbércsökkentést hajtson végre az alperes és nem azt, hogy hat naptári hónapig terjedhet a határozat végrehajthatósága. Ez az értelmezés kibúvást jelenthetne a munkáltatói határozat végrehajtása alól, hiszen a táppénzes állomány ideje vagy esetleges fizetés nélküli szabadság ideje alatt a határozat végrehajthatatlanná válik.
A jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében a felperes annak "megváltoztatását", és a keresetének helyt adást kért. Sérelmezte, hogy a másodfokú ítélet szerint a táppénzes állomány a felperesi álláspont helyessége alapján kibúvást jelenthetne a munkáltatói határozat végrehajtása alól. Hivatkozott a kollektív szerződés 79. § (9) bekezdésére, amely szerint a büntetések felfüggeszthetők, azonban ennek későbbi befejezéséhez újabb fegyelmi vétség elkövetése szükséges, aminek büntetésével együtt kell kiadni a be nem fejezett, felfüggesztett büntetési részt is. A táppénzesre kerülése orvosilag igazolt, nem vitatható, ezért sérelmes, hogy a másodfokon eljárt bíróság a felfüggesztett büntetésrész későbbi végrehajtásának jogát megállapította.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A perben azt kellett eldönteni, hogy a határozott időre alkalmazott személyi alapbércsökkentés büntetést miként kell végrehajtani, ha olyan körülmény következik be, ami miatt átmenetileg a büntetés végrehajthatatlan. Nem a büntetés végrehajtásának a kollektív szerződés 79. § (9) bekezdése szerinti felfüggesztéséről van tehát szó, hanem a büntetés tartamának értelmezéséről a végrehajtás szempontjából.
Az alperes kollektív szerződése ezzel kapcsolatban rendelkezést nem tartalmaz. A személyi alapbércsökkentést illetően csak a büntetés legrövidebb és leghosszabb tartamát állapítja meg. Nincs rendelkezés a határozott időre alkalmazható áthelyezés büntetés végrehajtásáról sem, ha akadály merül fel, noha ezt a kérdést a kollektív szerződésben szabályozhatták volna. Nem jogszabálysértő ezért a másodfokú bíróságnak az a következtetése, hogy a büntetés céljából kiindulva a büntetést annyi időre kell alkalmazni, mint amennyi időre azt kiszabták, így a munkaviszony fennállása alatt azokat az időket figyelmen kívül kell hagyni, amikor a végrehajtásra objektív okból nem volt mód.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Mfv. II. 10.361/2001/3. sz.)