adozona.hu
EH 2001.607
EH 2001.607
Az építésügyi hatóság hatáskörébe tartozik a közút, közterület céljára történő lejegyzés, kisajátítási eljárás nélkül, de a kisajátítási kártalanítás szabályai szerint [1997. évi LXXVIII. tv. 52. §, 53. §, 1957. évi IV. tv. 61. §, 72. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Budapest 2572. sz. tulajdoni lapon 8779/7. hrsz. alatt felvett ingatlan tulajdonosa a felperes.
Az I. rendű alperes a II. rendű alperes kérelmére indított eljárást a T-6282. térrajz szerinti ingatlanok szabályozására. Az eljárás eredményeképpen az 1998. június 18. napján kelt határozatával elrendelte a felperesi tulajdont képező 316 m2 területnek a 8779/7. hrsz.-ú ingatlanból való lejegyzését, és a közterülethez való hozzájegyzését.
Az I. rendű alperes határozatában a lejegyzésre kerülő 3...
EH 2001.607 Az építésügyi hatóság hatáskörébe tartozik a közút, közterület céljára történő lejegyzés, kisajátítási eljárás nélkül, de a kisajátítási kártalanítás szabályai szerint [1997. évi LXXVIII. tv. 52. §, 53. §, 1957. évi IV. tv. 61. §, 72. §].
A Budapest 2572. sz. tulajdoni lapon 8779/7. hrsz. alatt felvett ingatlan tulajdonosa a felperes.Az I. rendű alperes a II. rendű alperes kérelmére indított eljárást a T-6282. térrajz szerinti ingatlanok szabályozására. Az eljárás eredményeképpen az 1998. június 18. napján kelt határozatával elrendelte a felperesi tulajdont képező 316 m2 területnek a 8779/7. hrsz.-ú ingatlanból való lejegyzését, és a közterülethez való hozzájegyzését.
Az I. rendű alperes határozatában a lejegyzésre kerülő 316 m2 területért a tulajdonost megillető kártalanítás összegének alapjául elfogadta T. Imre műszaki tanácsos szakértői értékbecslését, és kártalanítás címén összesen 2 500 000 Ft kártalanítási összeget állapított meg az ismeretlen helyen tartózkodó felperes részére.
A felperes részére kirendelt ügygondnok keresetet nyújtott be, amelyben sérelmezte a határozatban megállapított kártalanítási összeget, és további 1 740 000 Ft kártalanítási összeg megfizetésére kérte kötelezni a II. rendű alperest.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét részben alaposnak értékelte és az I. rendű alperes határozatát a kártalanítás mértékének meghatározása tekintetében hatályon kívül helyezte, ebben a körben a Budapest Főváros Közigazgatási Hivatalát új eljárásra kötelezte.
Ítéletének indokolásában az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. Törvény (a továbbiakban: Étv.) 27. § (1) bekezdésére hivatkozással kifejtette, hogy a lejegyzés esetére a jogszabály a kisajátítási kártalanítás szabályainak alkalmazását írja elő, amely szerint forgalmi értéket kell figyelembe venni. Az elsőfokú bíróság a határozat felülvizsgálata során megállapította, hogy az alperes a határozathozatal idején a hatályos jogszabályokkal ellentétesen járt el. Határozatában olyan rendelkezést hozott, hogy az ingatlanból való lejegyzés ellen a Fővárosi Közigazgatási Hivatalhoz lehet fellebbezéssel élni, míg a kártalanítási összeg tekintetében fellebbezésnek nincs helye, annak összegszerűsége ellen keresetet lehet előterjeszteni.
A felperes a kioktatásnak megfelelően keresetet nyújtott be, amelyet az elsőfokú bíróság érdemben a következők miatt nem bírált el.
Az Étv. 27. § (1) bekezdésének megfelelően a kisajátításról szóló 1976. évi 24. tvr. 18. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy "a kisajátítási eljárást az ingatlan fekvése szerint illetékes közigazgatási hivatal folytatja le".
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az I. rendű alperes jogsértést - hatáskörelvonást - követett el, amikor meghatározta a kártalanítási összeget. A jogszerű megoldás az lett volna, ha az építésügyi hatóság csak az igénybevételről dönt, és felkéri Budapest Főváros Közigazgatási Hivatalát az igénybe vett terület után járó kártalanítási összeg meghatározására. A közigazgatási hivatal döntése ellen az érintett tulajdonos jogorvoslattal élhet, és kérheti a határozat bírósági felülvizsgálatát.
Hivatkozott az elsőfokú bíróság az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló, többször módosított 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 4. § (1) és (2) bekezdésének, a hatáskörelvonás tilalmát kimondó rendelkezéseire.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a II. rendű alperes fellebbezett, annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására, és újabb határozat hozatalára utasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a felperes a II. rendű alperes személyében rossz alperest perelt. Az Étv. 27. § (1) bekezdése értelmében a közút céljára lejegyzett ingatlan a helyi önkormányzat tulajdonába kerül, így az eljárásban az érdekelt fél, azaz a megfelelő II. rendű alperes, kizárólag Budapest Főváros XII. kerület Önkormányzata lehetett volna, és nem annak egy önálló jogi személyiséggel rendelkező szerve, azaz a polgármesteri hivatal.
A helyi önkormányzatokról szóló, többször módosított 1990. évi LXV. törvény 38. § (1) bekezdése értelmében a polgármesteri hivatal nem az önkormányzati jogok birtokosa, hanem az önkormányzat működésével, az államigazgatási ügyek döntésre való előkészítésével és a végrehajtásával kapcsolatos feladatok ellátására létrehozott szervezet.
A felperes nem is vonta perbe a lejegyzést kérő önkormányzatot, keresetlevelet az önkormányzat számára az elsőfokú bíróság nem kézbesített. Nem jelent perbe vonást az sem, hogy a polgármesteri hivatal köztisztviselője elláthatja a Pp. 67. § e) pontja alapján az önkormányzat jogi képviseletét is.
Amennyiben a felperes felhívás ellenére nem hívta perbe a lejegyzést kérő önkormányzatot, az elsőfokú bíróságnak a pert a Pp. 157. § a) pontja alapján meg kellett volna szüntetnie.
Álláspontja szerint törvénysértő az elsőfokú ítélet a tekintetben is, hogy a keresettel perbe vont I. rendű alperes helyett más jogi személyt, a közút céljára történő bejegyzésre hatáskörrel nem rendelkező, és az eljárásban részt sem vett XI. kerületi Önkormányzatot marasztalja. Indokolatlanul magasnak tartotta továbbá az ügygondnoknak megítélt 50 000 Ft perköltséget is, mert az álláspontja szerint, nem áll arányban az elvégzett munkával.
A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.
A fellebbezés alapos.
Az elsőfokú bíróság a Pp. rendelkezéseibe ütköző módon, és részben iratellenesen állapította meg a peres felek személyét, továbbá az ügy érdemét illetően téves jogértelmezéssel hozta meg döntését.
A Pp. 327. § (2) bekezdése értelmében a keresetet az ellen a közigazgatási szerv ellen kell indítani, amelyik a felülvizsgálni kért határozatot hozta.
A törvény e rendelkezéséből következően a közigazgatási per alperese a határozatot hozó szerv. A perbeli ügyben a keresettel támadott határozatot a Budapest Főváros XI. kerületi Önkormányzat Polgármesteri Hivatala Építési és Műszaki Iroda Építési Osztálya hozta.
Az eljárást megindító kérelmező, a lejegyzést kérő, a Budapest Főváros XII. kerületi Önkormányzat volt, akinek perben állására az 1976. évi 24. tvr. 12. § (2) bekezdése az irányadó.
Az elsőfokú bíróság ítéletében az I. rendű és a II. rendű alperes megjelölése egyaránt téves. A fent kifejtettek szerint az I. rendű alperes a határozatot hozó szerv (hatóság), a II. rendű alperes pedig a lejegyzést kérő önkormányzat - és nem polgármesteri hivatal - lehet.
Az elsőfokú bíróság felhívására a felperes az alperesek megjelölését illetően ugyan eltérő nyilatkozatokat tett, de az I. rendű alperes tekintetében következetesen a XI. kerületi Önkormányzat Polgármesteri Hivatalát jelölte meg, már a keresetlevelében is ez szerepelt - szemben az elsőfokú ítéletben foglalt "XI. kerületi Önkormányzattal".
A II. rendű alperest illetően az elsőfokú bíróság felhívására a felperes első ízben 1998. október 27-én tévesen nyilatkozott, azonban az 1999. február 25-i beadványában már helyesen, a XII. kerületi Önkormányzatot jelölte meg II. rendű alperesként. Ezzel ellentétben az elsőfokú ítéletben II. rendű alperesként a XII. kerületi Önkormányzat Polgármesteri Hivatala szerepelt.
A perben állók személyének tisztázatlansága, a perbeli pozíciók rendezetlensége és jogszabályba ütköző megjelölése súlyos eljárási jogszabálysértésnek minősül, amely a tárgyalás megismétlését eleve indokolttá teszi.
Ezen túl az ügy érdemét illetően, rámutat a Legfelsőbb Bíróság a következőkre.
Az Étv. 27. § (4) bekezdése a korábbi törvénnyel azonos módon, csak akkor írja elő a kisajátítási eljárás lefolytatásának kötelezettségét, ha az ingatlannak a helyi közút céljára szükséges részén építmény, vagy építményrész áll. Ettől eltérő esetben a 27. § (1) bekezdése az építésügyi hatóság hatáskörébe utalja a helyi közút céljára szükséges rész kisajátítási eljárás nélküli, de a kisajátítási kártalanítás szabályai szerint történő kártalanítás mellett a települési önkormányzat javára való igénybevételét és lejegyzését.
Az Étv. 52. §-a és 53. §-a határozza meg az építési ügyekben első és másodfokon eljáró építésügyi hatóság fogalmát. Az elsőfokú jogkört gyakorló szerv az Étv. 52. § (1) bekezdése szerint a települési önkormányzat jegyzője, az (5) bekezdés szerint pedig másodfokon a területileg illetékes közigazgatási hivatal jár el.
Az a jogértelmezés helytálló, mely szerint a közterület céljára történő igénybevétel és lejegyzés esetén a kártalanítás megállapítása is az elsőfokú építésügyi hatóságként eljáró települési önkormányzat jegyzőjének a hatáskörébe tartozik. A kártalanítás összegszerűségével kapcsolatos elsőfokú határozattal szemben, az Áe. 61. §-ában foglaltak szerint az Étv. eltérő rendelkezése hiányában, fellebbezésnek van helye, melyet a közigazgatási hivatalnak kell elbírálnia. Csak ezt követően van mód az Áe. 72. § (1) bekezdésében foglaltakra is figyelemmel, a fellebbezési jog kimerítése után a bírósági felülvizsgálatra.
Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 252. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Kf. VI. 29.398/1999. sz.)