adozona.hu
EH 2001.603
EH 2001.603
Vámhatósági utóellenőrzésnél nem vizsgálandó a jóhiszeműen szerzett jog [1995. évi C. tv. 145. §, 147. §, 1957. évi IV. tv. 61. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A vámhatóság a felperesnél az 1993 januártól 1998 áprilisáig tartó időszakra vonatkozóan utólagos ellenőrzést végzett. Az ellenőrzés során megállapítást nyert, hogy a felperes által importált Wickl-max márkanevű háztartási edénysúroló vámtarifaszáma helytelenül került feltüntetésre a vámárunyilatkozatokon. A Vám- és Pénzügyőrség Vámlaboratóriuma a terméket bevizsgálta és az 1998. március 13-án kelt 354/1998. számú véleményében a háztartási súrolót acélalapú nikkeltartalma miatt a 732310.00-00...
EH 2001.603 Vámhatósági utóellenőrzésnél nem vizsgálandó a jóhiszeműen szerzett jog [1995. évi C. tv. 145. §, 147. §, 1957. évi IV. tv. 61. §].
A vámhatóság a felperesnél az 1993 januártól 1998 áprilisáig tartó időszakra vonatkozóan utólagos ellenőrzést végzett. Az ellenőrzés során megállapítást nyert, hogy a felperes által importált Wickl-max márkanevű háztartási edénysúroló vámtarifaszáma helytelenül került feltüntetésre a vámárunyilatkozatokon. A Vám- és Pénzügyőrség Vámlaboratóriuma a terméket bevizsgálta és az 1998. március 13-án kelt 354/1998. számú véleményében a háztartási súrolót acélalapú nikkeltartalma miatt a 732310.00-00. vámtarifaszám (a továbbiakban: vtsz.) alá sorolta be. A Vámhivatal 1998 májusában 78 határozattal a felperest további vámteher megfizetésére kötelezte, a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 147. §-a és a törvény végrehajtására kiadott 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 225. §-a alapján. A Vámhivatal további 78 határozattal a felperessel szemben vámigazgatási bírságot szabott ki a Vtv. 141. § (1) bek. és (2) bekezdése, a Vhr. 219. §-a alapján. Az alperes az 1998. augusztus 11-én kelt határozatával az elsőfokú határozatokat helybenhagyta.A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata és hatályon kívül helyezése iránt. Keresetében csak az 1993. január és 1996. október 1-je közötti időre megállapított pótlólagos vámteherfizetési és vámigazgatási bírságfizetési kötelezettségét támadta. Álláspontja az volt, hogy 1996. október 1-jéig forgalmazott háztartási edénysúroló az 1998 márciusi vámlaboratóriumi vizsgálatkor már nem állt rendelkezésre, ezért nem a megfelelő terméket vizsgálták be a vámtarifa besorolás szempontjából. A gyártó nyilatkozata szerint a termék alapanyag-összetétele 1996 októberétől változott meg, s ekkor nőtt meg a rozsdamentes acél aránya a nikkelével szemben 60-70%-al. Az utólagos ellenőrzés során hozott határozat rendelkezései csak az érintett időszakban hatályban volt 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM rendelet (a továbbiakban: R.) rendelkezésein alapulhatnak, míg az alperesi határozat a Vtv. és a Vhr. rendelkezéseire alapította a pótlólagos fizetési kötelezettségeket. Az alperes határozata továbbá az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (továbbiakban: Áe.) 61. § (3) és (5) bekezdésébe ütközik, mert sérti a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogait, továbbá a határozatok módosítására az alaphatározatok közlésétől számított egy éven túl került sor.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Hivatkozott arra, hogy az Vtv. 147. § (2) bekezdése alapján a határozat módosítására az elévülési időn belül van mód. Az utóellenőrzés során feltárt új körülmény alapján megállapíthatóan a felperes megállapíthatóan a vámárunyilatkozatokon helytelen vámtarifaszámot szerepeltetett. A perbeli időszakban a termék cikkszáma nem változott. Amennyiben az anyagösszetétel változott volna, akkor az a cikkszám változásában is megmutatkozott volna.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolása szerint az utólagos ellenőrzés során hozott határozat anyagi jogi rendelkezései a vámkezelésekkor hatályban volt rendelkezések alapulvételével kerültek megállapításra, számszaki eltérésre a felperes nem is hivatkozott a pótlólagos fizetési kötelezettségek előírásakor. Bár kétségtelen az alperes a határozatában a Vtv. rendelkezéseit hívta fel, azonban a pótbefizetési kötelezettségek előírása az alapvámkezeléskor hatályos rendelkezések szerint történt. A vámigazgatási bírságot kiszabó határozatokat az alperes a per során módosította és az 1999. július 26-án kelt határozatával a vámigazgatási bírság helyett bírságot állapított meg a R. 103. § (12) bekezdése alapján. Ezzel az alperes a bírság tekintetében is a jogkövetkezményt a vámkezeléskor hatályos rendelkezések szerint szabta ki, a megfelelő jogszabályokat alkalmazva. Az utólagos ellenőrzés során alkalmazandó Vtv. 147. § (2) bekezdése értelmében a határozat módosításának nem korlátai az Áe. 61. § (3) és (5) bekezdésében foglalt rendelkezések, mert az Áe. az utólagos ellenőrzés során hozott határozatoknál nem alkalmazható. Mindezek alapján az alperes az elévülési időn belül jogszerűen hozta meg a módosító határozatát és az utólagos ellenőrzés során feltárt körülmények alapján helyesen állapította meg a termék vámtarifaszámát a vámlaboratórium szakvéleményére is figyelemmel. A szállítóleveleken és a számlákon a termék a vitatott időszakban Wickl-max megnevezéssel szerepelt, a termék cikkszáma is mindvégig azonosan került feltüntetésre. A rendelkezésre álló iratok a termék anyag-összetételének változását nem igazolták. Az elsőfokú bíróság a tanúbizonyítást mellőzte, mert a tanúvallomástól érdemi nyilatkozat nem volt várható.
Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezése iránt. Álláspontja szerint az eljárás során a gyártó nyilatkozatával igazolt volt, hogy a termékben a nikkeltartalom lényegesen magasabb volt, és csak az anyagösszetétel változását követően nőtt meg a rozsdamentes acél aránya 60-70%-kal. A vámhatóság az alapvámkezeléseknél a terméket nem vizsgálta be, a bevizsgált termék azonban nem volt azonos az 1996. október 1-jéig forgalmazott termékkel. Az elsőfokú bíróság e körben nem folytatott le bizonyítást, ezért a termék azonosságra tett megállapítása megalapozatlan és iratellenes. Téves az elsőfokú bíróság álláspontja abban is, hogy a gyártó nyilatkozata nem igazolta termék korábbi anyagösszetételét. Sérelmezte továbbá tanúbizonyítás mellőzését is. a Fellebbezésben kifejtett álláspontja szerint a Vtv. 209. § (1) bekezdése értelmében a vámkezelésekkor hatályos jogszabályi rendelkezéseket kell alkalmazni, így az Áe. 61. § (3) és (5) bekezdésének alkalmazása nem kizárt. A módosító határozat a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogait sértette, mert a pótlólagosan kiszabott vámot és járulékait a termékek árában már nem érvényesíthette.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A fellebbezés alaptalan.
Az elsőfokú bíróság a tényállást teljeskörűen feltárta és abból megalapozott jogkövetkeztetést vont le. A felperes az általa vitatott időszakban - 1993-1996. október 1-jéig terjedő időben - ugyanazon márkanévvel importált háztartási edénysúrolót. A terméket mindvégig azonos tarifaszámmal és azonos cikkszámmal tüntette fel. A vámlaboratórium megállapítása szerint a Wickl-max súroló acélalapú nikkeltartalma miatt eltérő vtsz. alá osztályozandó, mint amit a felperes a vámárunyilatkozatokon feltüntetett. Közigazgatási perben a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján a bizonyítási kötelezettség a felperest terheli, a felperesnek kell bizonyítania, hogy az alperes határozata a keresetlevelében megjelölt okból törvénysértő. A felperes az eljárás során nem bizonyította, hogy 1993-1996. október 1-je között forgalmazott háztartási súroló az általa feltüntetett vámtarifaszám alá osztályozandó és a vámlaboratórium vámtarifa besorolása téves. A felperes ugyan csatolt egy olyan gyártói nyilatkozatot, mely szerint a termék anyagösszetétele 1996 októberében megváltozott és az acél aránya 60-70%-kal megnőtt a nikkellel szemben. Ezen gyártói nyilatkozattal ellentétes viszont az a tény, hogy a márkanév változást követően az anyagösszetételben is megváltozott terméket a felperes nem importált, ugyanis a vizsgált időszakban csak azonos elnevezésű, Wickl-max nevű terméket importált. Ez a tény azonban nem támasztja alá, hogy a vizsgált időszakon belül - 1996 októberében - a termék anyagösszetétele lényegesen változott, így az sem volt bizonyított, hogy a vámlaboratórium által bevizsgált termék nem lehetett és nem volt azonos az 1996 októberéig importált termékkel.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat helytállóan mérlegelte és az abból levont jogkövetkeztetése is helyes volt. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a további bizonyítás szükségtelen volt, a tanúmeghallgatástól az ügy érdemére kiható releváns bizonyítás nem volt várható. A termék anyagösszetételének változását objektíve igazoló bizonyítékok nem kerültek benyújtásra, ilyen bizonyítékot a szóbeli tanúvallomás sem pótolhatta.
Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy az utólagos ellenőrzésre vonatkozó szabályok alapján a Vtv. 145. § (1) bekezdése értelmében az Áe. rendelkezései nem alkalmazhatók, így az utólagos ellenőrzés során hozott határozat meghozatalának nem korlátja az Áe. 61. § (3) és (5) bekezdésében foglalt, a módosításra előírt határidő eltelte és a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jog sérelme. A vámtörvény az utólagos ellenőrzésre vonatkozóan speciális szabályokat írt elő, ezért az utólagos ellenőrzés során meghozott határozatok tekintetében az Áe. fenti korlátozó rendelkezései nem alkalmazhatók.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét törvényesnek és megalapozottnak találta, ezért azt a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Kf. V. 35.580/1999. sz.)