adozona.hu
EH 2001.599
EH 2001.599
A belföldi termékértékesítés és a termékexport elhatárolása az áfa szempontjából [1992. évi LXXIV. tv. 11. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes jogerős határozataival a felperes terhére 1995. augusztus hónapra 5 369 000 Ft általános forgalmi adó különbözetet állapított meg, melyből 170 000 Ft-ot adóhiánynak minősített, és kötelezte az adóhiánynak, 2 684 000 Ft adóbírságnak, 13 833 Ft késedelmi pótléknak a megfizetésére. 1995. szeptember hónapra vonatkozóan 6 023 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amit jogosulatlan visszaigénylésnek minősített és ezután 3 011 000 Ft adóbírságot szabott ki. Az alperes által megállapított...
EH 2001.599 A belföldi termékértékesítés és a termékexport elhatárolása az áfa szempontjából [1992. évi LXXIV. tv. 11. § (1) bek.].
Az alperes jogerős határozataival a felperes terhére 1995. augusztus hónapra 5 369 000 Ft általános forgalmi adó különbözetet állapított meg, melyből 170 000 Ft-ot adóhiánynak minősített, és kötelezte az adóhiánynak, 2 684 000 Ft adóbírságnak, 13 833 Ft késedelmi pótléknak a megfizetésére. 1995. szeptember hónapra vonatkozóan 6 023 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amit jogosulatlan visszaigénylésnek minősített és ezután 3 011 000 Ft adóbírságot szabott ki. Az alperes által megállapított tényállás szerint a felperes forgalomból kivont gépjárműveket vásárolt belföldi autókereskedőktől, ezeket tőle külföldi állampolgárok - adásvételi szerződés megkötésével és a szerződés aláírásakor készpénzben (valutában) történő fizetéssel - megvásárolták. A gépjárművek külföldre történő kiszállításához szükséges vámáru-nyilatkozaton feladóként (exportőrként) a felperes lett feltüntetve, címzettként pedig egy külföldi cég neve szerepelt. Az alperes a rendelkezésre álló okiratok, bizonylatok ellentmondásos volta miatt az exportértékesítést nem látta bizonyítottnak. Jogi álláspontja szerint gépkocsi belföldi értékesítése valósult meg, ami adófizetési kötelezettséget keletkeztetett.A jogerős ítélet az elsőfokú bíróság keresetet elutasító ítéletét részben megváltoztatta, és az alperes határozatait az adóbírságok tekintetében - az elsőfokú határozatokra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az első fokon eljárt adóhatóságokat az adóbírságok tekintetében új eljárásra kötelezte, egyebekben az ítéletet helybenhagyta. Indokolásában kifejtette, hogy az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 11. § (1) bekezdése szerint termékexport az a termékértékesítés, amelynek közvetlen következményeként a terméket a vámhatóság - végleges rendeltetésre - külföldre kilépteti. A kiléptetést akkor lehet az eladó termékértékesítésével közvetlenül összefüggőnek értékelni, ha az az eladó teljesítéséhez szükséges. Ha ugyanis az adásvétel belföldön teljesített, akkor a vevő az adásvételi szerződés szerinti teljesítésből adódóan mint tulajdonos, saját maga dönt arról, hogy a terméket kiviszi-e vagy sem, és a kiviszi, ez nem hozható összefüggésbe az eladó termékértékesítésének megvalósításával.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a perbeli esetben az adásvételi szerződés szerinti belföldi teljesítéssel a külföldi magánszemélyek váltak tulajdonossá, tehát a külföldre kiléptetés már nem az eladó, (azaz a felperes) termékértékesítésének közvetlen következménye volt, ezért a perbeli ügyben exportértékesítés - a vámáru-nyilatkozatok ellenére - nem bizonyított.
Az adásvételi szerződésekből megállapíthatóan az adásvételek belföldön teljesültek, ebből következően a termékértékesítés adómértéke az Áfa. tv. 14. § (3) bekezdése, 16. § (1) bekezdése, 26. § (1) bekezdése és 28. § (1) bekezdése értelmében 25%, amit a felperesnek a 40. § (1) bekezdése alapján teljesítenie kell.
A megyei bíróság kifejtette, hogy az alperesi határozatok az összegszerűség tekintetében sem jogszabálysértők. A perbeli ügyleteket a felek 0 kulcsos exportértékesítésnek tekintették, így a kibocsátott számlákban - szándékuknak megfelelően - nem is tüntettek fel áfát. Ebből következően a perbeli termékértékesítések, számlák nem tartalmaztak és nem is tartalmazhattak áfát. Ezért a felperes által bevallásban feltüntetett - tévesen - exportértékesítésnek tekintett összegbe sem érthető bele az áfa. Az adó alapja tehát az az összeg, amit a felperes a vevőitől a külföldi magánszemélyektől kapott. Kifejtette, hogy az alperes tévesen jutott viszont arra a következtetésre, hogy a felperes nem az elvárható körültekintéssel járt el, ezért jogszabálysértő, hogy az adóbírságok mértéke tekintetében nem alkalmazta az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 73. § (1) bekezdésében foglaltakat.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve mindkétfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a keresetnek helyt adni, az alperes határozatait hatályon kívül helyezni, és az adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezni. Továbbra is arra hivatkozott, hogy a felperes tevékenységének lényege az volt, hogy belföldön forgalomból kivont használt gépjárműveket vásárolt és ezeket külföldre történő értékesítés céljából raktározta. Az Áfa. tv. 11. §-a alapján a termékexport megvalósult, mert a vámhatóság a gépkocsikat végleges rendeltetéssel külföldre kiléptette. Amennyiben a felperesi tevékenység nem minősülne termékexportnak, akkor is az Áfa. alapja az Áfa. tv. 22. § (1) bekezdése szerint teljesítésért járó ellenérték, amelyből le kell vonni a (2) bekezdés a) pontja alapján magát a forgalmi adót. Nem az eladási árra kell rászámolni a 25%-os forgalmi adót, hanem az eladási ár maga tartalmazza ezen adótételt.
Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Pp. 270. § (1) bekezdése alapján, a jogerős határozat felülvizsgálatát a fél a Legfelsőbb Bíróságtól jogszabálysértésre hivatkozva kérheti. A Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozat felülvizsgálatát a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül.
A felperes felülvizsgálati kérelmével kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy belföldi termékértékesítés valósult-e meg, vagy az Áfa. tv. 11. §-a alapján termékexport. Másodlagosan pedig azt kellett vizsgálnia, hogy amennyiben belföldi termékértékesítés történt, az adóhatóság helyesen állapította-e meg az adó alapját.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a tényállást helyesen tárta fel, és abból helyes jogkövetkeztetésekre jutott. Az adójogviszonyban az adóhatóság és az adózó közjogi jogviszonyban állnak egymással. A közjogi jogviszonyra vonatkozó szabályozásnál, a jogszabály vizsgálatánál a fogalom-meghatározásokat általában szigorúan kell értelmezni, az analógia alkalmazása általában nem lehetséges. Ezt is szem előtt tartva vizsgálta a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felperes által megvalósított gazdasági esemény belföldi termékértékesítésnek, vagy termékexportnak minősült-e.
E körben pedig megállapította, hogy a felperes nem a vele keretszerződést kötött külföldi gazdálkodó szervezettel kötötte meg az egyes adásvételi szerződéseket, függetlenül attól, hogy ez a külföldi cég szerepelt a vámáru-nyilatkozatban címzettként. Az adásvételi szerződéseket az egyes külföldi magánszemélyekkel kötötte, az adásvétel belföldön teljesült, a vételár kifizetésre került, és a külföldi magánszemélyek, mint tulajdonosok rendelkezési jogot nyertek az adásvétel tárgya felett. Így mind az áfa szerinti teljesítés helye, mind a polgárjogi teljesítés helye belföld volt, nem ennek közvetlen következményeként kerültek kiléptetésre a személygépkocsik. A személygépkocsik eladásától elvált és elkülönült körülmény az, hogy később ezeknek a gépkocsiknak a kiszállításánál a vámáru-nyilatkozaton a felperes szerepelt feladóként. A külföldi magánszemélyeknek jogi lehetősége lett volna akár saját maguk kiszállítani a személygépkocsit, akár a felperestől elkülönülő más gazdálkodó szervezetet megbízni a fuvarozással, illetve szállítmányozással.
A jogerős ítélet azt is helyesen állapította meg, hogy a felperes az ügyleteket exportértékesítésnek tekintette, 0%-os áfakulccsal, ezért az általa kibocsátott számlákban nem is tüntetett és tüntethetne fel áfát, az ellenértékbe az Áfa. tv. 22. § (1) és (2) bekezdése alapján az áfát nem értette bele. Erre figyelemmel az alperes határozatai az általános forgalmi adó alapját is helyesen abban az összegben állapította meg, amit a felperes a külföldi magánszemély vásárlóktól kapott.
A fentiekre figyelemmel a felperes a jogszabálysértés tényét bizonyítani nem tudta, ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. IV. 35.472/1999. sz.)