adozona.hu
EH 2001.598
EH 2001.598
A termék áruminta jellegét bizonyítani kell [1992. évi LXXIV. tv. 7. §, 13. §, 33. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1995. szeptember 27-én a TV Shoppal megállapodást kötött, hogy az S.-től vásárolt árukat viszonteladóként forgalmazza, a bevezetés érdekében árumintákat vásárol, melyeken a saját logóját elhelyezheti. A megállapodás alapján 1995. november 15-én a felperes az S. 95/1065. sz. számlája alapján összesen 2 572 500 Ft értékben 500 db 4116 Ft + általános forgalmi adó (a továbbiakban: áfa) egységárú reklámtárgyat, az 1996. december ...
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1995. szeptember 27-én a TV Shoppal megállapodást kötött, hogy az S.-től vásárolt árukat viszonteladóként forgalmazza, a bevezetés érdekében árumintákat vásárol, melyeken a saját logóját elhelyezheti. A megállapodás alapján 1995. november 15-én a felperes az S. 95/1065. sz. számlája alapján összesen 2 572 500 Ft értékben 500 db 4116 Ft + általános forgalmi adó (a továbbiakban: áfa) egységárú reklámtárgyat, az 1996. december 18-án kibocsátott 400172. számú számla alapján pedig 3 859 500 Ft értékben 300 db Betterblocks építő/világító 3960 Ft + áfa egységáru terméket, 300 db Kérdezz-felelek társasjátékot 2740 Ft + áfa egységáron, továbbá 300 db Küchenzauberer szeletelőt 3590 Ft + általános forgalmi adó egységáron vásárolt.
A felperes a számlákhoz kapcsolódóan 1995. november hónapra 514 500 Ft, 1996. december hónapra 771 900 Ft, előzetesen felszámított áfát vont le.
Az adóhatóság Megyei Igazgatósága a felperesnél 1995. július - 1996. december hónapokra áfa adóellenőrzést végzett. Az ellenőrzés során a felperes képviselője, V. István 1997. szeptember 3-án nyilatkozatot tett, mely szerint az S.-től vásárolt ajándéktárgyak a meglévő és leendő ügyfeleknek térítésmentesen kerültek átadásra. Az adóhatóság megállapította, hogy a felperesnek az úgynevezett mintadarabok szétosztásából megrendelése nem keletkezett, forgalmazást ezen árukból nem végzett. A felperes az adóhatóság kérésére az árumintát átvevő személyeket megnevezni nem tudta, erre vonatkozóan nyilvántartást nem vezetett.
Az elsőfokú adóhatóság az 1997. október 16-án kelt határozatával a felperes terhére 1 294 000 Ft áfa adókülönbözetet állapított meg, mely egyben adóhiánynak minősült, továbbá kiszabott 388 000 Ft adóbírságot és 228 000 Ft késedelmi pótlékot. A fellebbezés folytán eljárt alperes az 1998. április 17-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A határozatok indokolása szerint a felperes által az S.-től beszerzett áruk nem minősültek árumintának, mert azt már a szállító is számla nélkül áruminta megjelöléssel adja át, továbbá termékmintának sem volt tekinthető, mert abból a felperesnek forgalma, értékesítése nem volt, így a piackutatási szándék sem volt bizonyított. A felperes nem tudta igazolni, hogy mely cégeknek adta át a termékmintákat. A termék kis értékű ajándéknak sem volt minősíthető az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 33. § (1) bekezdés a) pontja alapján, mert annak egyedi értéke az Áfa. tv. 13. § (1) bekezdés 6. pontja szerinti értéket, az 500 Ft-ot meghaladta.
A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata és hatályon kívül helyezése, új eljárás elrendelése iránt. Álláspontja szerint ugyan kapott számlát, azonban az áruminták továbbadásakor már nem volt számlakiállítási kötelezettsége. A mintatételek átadása ugyanis nem tartozik az áfa-körbe az Áfa. tv. 7. § (3) bekezdés b) pontja alapján. Álláspontja szerint nem volt szükséges az árumintát kapó cégek adatainak nyilvántartása.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolása szerint a felperes által az S.-től beszerzett áruk sem árumintának, sem kis értékű ajándéknak nem voltak tekinthetők, ezért a felperes nem volt jogosult az áfa levonására. Az alperes a tényállást teljeskörűen feltárta és határozatában jogszerű következtetést vont le, megállapításait részletesen igazolta, indokolta. A felperes a per során nem bizonyította, hogy a perbeli ajándéktárgyak árumintának minősültek volna, és annak következményeit a felperesnek kellett viselnie, hogy az üzleti partnerekről nem tudott adatokat szolgáltatni. Az alperes határozatában nem azt rótta a felperes terhére, hogy nem vezetett nyilvántartást, hanem annak hiányából arra vont le következtetést, hogy a nyilvántartás hiányában a felperes nem bizonyította az általa hivatkozott áruk áruminta jellegét. Az adóhatóság a kérdéses árukat mintatételeknek sem fogadta el, ajándéktárgynak pedig az értéke miatt nem tekinthette.
Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, kérte az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését. Álláspontja szerint az elsőfokú ítélet ellentmondásos, nem adja indokát, hogy a terméket miért nem lehet árumintának tekinteni, holott azt az adóhatóság elfogadta, és nem adja indokát annak sem, hogy a vásárolt terméket miért tekinti ajándéktárgynak. Nincs jogszabályi kötelezettsége a nyilvántartás vezetésére, így annak hiánya nem róható terhére, és ebből jogkövetkezmény sem hárulhat rá.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Hivatkozott arra, hogy a felperes által beszerzett áruk sem árumintának, sem kis értékű ajándéknak nem minősültek. A felperes saját magát fosztotta meg a bizonyítás lehetőségéről, amikor az üzleti partnerek nyilatkozatát, mint bizonyítékot nem tudta előterjeszteni felhívásra sem. Mivel a termékek térítésmentes átadására került sor, ezért az áfa az Áfa. tv. 33. § (1) bekezdés a) pontja alapján nem volt levonható.
A fellebbezés alaptalan.
Az elsőfokú bíróság a tényállást teljeskörűen feltárta és abból megalapozott jogkövetkeztetést vont le az alperesi határozat jogszerűségére. Az Áfa. tv. 43. § (1) bekezdés a) pontja alapján az adóalany az általa teljesített termékértékesítésről számlát köteles kibocsátani. Az Áfa. tv. 7. § (3) bekezdés b) és c) pontja szerint nem minősül termékértékesítésnek - és így számlaadási kötelezettséget sem von maga után - az áruminta és a kis értékű ajándék adása. A felperes ügyvezetője 1997. szeptember 3-án, majd 1997. szeptember 15-én tett észrevételében arra hivatkozott, hogy a kérdéses termékek termékminták voltak és azt térítésmentesen adták át a meglévő és leendő ügyfeleknek piackutatási célból. A felperes azonban az áruk termékminta jellegét bizonyítékkal nem tudta alátámasztani. A perben nem cáfolta megfelelő bizonyítékkal azt az alperesi megállapítást, hogy a felperesnek az úgynevezett termékminták, mintadarabok szétosztásából megrendelése nem keletkezett, forgalmazást nem végzett ezen árukból, így sem a piackutatási cél, de a termékek áruminta jellege sem volt bizonyított. A felperes az adóhatóság felhívására nem nyilatkozott arra vonatkozóan, hogy melyik cégeknek biztosított termékmintát, és ezektől a cégektől sem szerzett be nyilatkozatot arra vonatkozóan, hogy részükre termékmintát adott volna át. Jogszabályi kötelezettség hiányában a bizonyítás egyik eszköze lett volna az alperes felhívásának megfelelően a termékmintát kapó cégek listájának benyújtása, azonban a felperes ilyen listát az adóhatóság rendelkezésére bocsátani nem tudott, csupán arra hivatkozott, hogy ilyen nyilvántartás vezetésére őt jogszabály nem kötelezi.
A felperes a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján az őt terhelő bizonyítási kötelezettség nem teljesítése miatt köteles viselni az általa jogsértésként hivatkozott, de nem bizonyított körülmények, tények alapján levonható jogkövetkezményt. Az adóhatóság vizsgálta, hogy a beszerzett áruk kis értékű ajándéknak tekinthetők-e, azonban az Áfa. tv. 13. § (1) bekezdés 6. pontja értelmében kis értékű ajándéknak csak az a termék tekinthető, amelynek egyedi, adót is tartalmazó forgalmi értéke nem haladja meg az 500 Ft-ot. A felperes által számlával beszerzett termékek egyedi értéke minden esetben meghaladta ezt az értéket, így a termékek nem voltak kis értékű ajándéknak sem tekinthetők. Az Áfa. tv. 33. § (1) bekezdés a) pontja értelmében a térítésmentesen átadott termékek után az előzetesen felszámított áfa nem vonható le.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítélete törvényes és megalapozott, ezért azt a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Kf. V. 35.550/1999. sz.)
A felperes a számlákhoz kapcsolódóan 1995. november hónapra 514 500 Ft, 1996. december hónapra 771 900 Ft, előzetesen felszámított áfát vont le.
Az adóhatóság Megyei Igazgatósága a felperesnél 1995. július - 1996. december hónapokra áfa adóellenőrzést végzett. Az ellenőrzés során a felperes képviselője, V. István 1997. szeptember 3-án nyilatkozatot tett, mely szerint az S.-től vásárolt ajándéktárgyak a meglévő és leendő ügyfeleknek térítésmentesen kerültek átadásra. Az adóhatóság megállapította, hogy a felperesnek az úgynevezett mintadarabok szétosztásából megrendelése nem keletkezett, forgalmazást ezen árukból nem végzett. A felperes az adóhatóság kérésére az árumintát átvevő személyeket megnevezni nem tudta, erre vonatkozóan nyilvántartást nem vezetett.
Az elsőfokú adóhatóság az 1997. október 16-án kelt határozatával a felperes terhére 1 294 000 Ft áfa adókülönbözetet állapított meg, mely egyben adóhiánynak minősült, továbbá kiszabott 388 000 Ft adóbírságot és 228 000 Ft késedelmi pótlékot. A fellebbezés folytán eljárt alperes az 1998. április 17-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A határozatok indokolása szerint a felperes által az S.-től beszerzett áruk nem minősültek árumintának, mert azt már a szállító is számla nélkül áruminta megjelöléssel adja át, továbbá termékmintának sem volt tekinthető, mert abból a felperesnek forgalma, értékesítése nem volt, így a piackutatási szándék sem volt bizonyított. A felperes nem tudta igazolni, hogy mely cégeknek adta át a termékmintákat. A termék kis értékű ajándéknak sem volt minősíthető az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 33. § (1) bekezdés a) pontja alapján, mert annak egyedi értéke az Áfa. tv. 13. § (1) bekezdés 6. pontja szerinti értéket, az 500 Ft-ot meghaladta.
A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata és hatályon kívül helyezése, új eljárás elrendelése iránt. Álláspontja szerint ugyan kapott számlát, azonban az áruminták továbbadásakor már nem volt számlakiállítási kötelezettsége. A mintatételek átadása ugyanis nem tartozik az áfa-körbe az Áfa. tv. 7. § (3) bekezdés b) pontja alapján. Álláspontja szerint nem volt szükséges az árumintát kapó cégek adatainak nyilvántartása.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolása szerint a felperes által az S.-től beszerzett áruk sem árumintának, sem kis értékű ajándéknak nem voltak tekinthetők, ezért a felperes nem volt jogosult az áfa levonására. Az alperes a tényállást teljeskörűen feltárta és határozatában jogszerű következtetést vont le, megállapításait részletesen igazolta, indokolta. A felperes a per során nem bizonyította, hogy a perbeli ajándéktárgyak árumintának minősültek volna, és annak következményeit a felperesnek kellett viselnie, hogy az üzleti partnerekről nem tudott adatokat szolgáltatni. Az alperes határozatában nem azt rótta a felperes terhére, hogy nem vezetett nyilvántartást, hanem annak hiányából arra vont le következtetést, hogy a nyilvántartás hiányában a felperes nem bizonyította az általa hivatkozott áruk áruminta jellegét. Az adóhatóság a kérdéses árukat mintatételeknek sem fogadta el, ajándéktárgynak pedig az értéke miatt nem tekinthette.
Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, kérte az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését. Álláspontja szerint az elsőfokú ítélet ellentmondásos, nem adja indokát, hogy a terméket miért nem lehet árumintának tekinteni, holott azt az adóhatóság elfogadta, és nem adja indokát annak sem, hogy a vásárolt terméket miért tekinti ajándéktárgynak. Nincs jogszabályi kötelezettsége a nyilvántartás vezetésére, így annak hiánya nem róható terhére, és ebből jogkövetkezmény sem hárulhat rá.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Hivatkozott arra, hogy a felperes által beszerzett áruk sem árumintának, sem kis értékű ajándéknak nem minősültek. A felperes saját magát fosztotta meg a bizonyítás lehetőségéről, amikor az üzleti partnerek nyilatkozatát, mint bizonyítékot nem tudta előterjeszteni felhívásra sem. Mivel a termékek térítésmentes átadására került sor, ezért az áfa az Áfa. tv. 33. § (1) bekezdés a) pontja alapján nem volt levonható.
A fellebbezés alaptalan.
Az elsőfokú bíróság a tényállást teljeskörűen feltárta és abból megalapozott jogkövetkeztetést vont le az alperesi határozat jogszerűségére. Az Áfa. tv. 43. § (1) bekezdés a) pontja alapján az adóalany az általa teljesített termékértékesítésről számlát köteles kibocsátani. Az Áfa. tv. 7. § (3) bekezdés b) és c) pontja szerint nem minősül termékértékesítésnek - és így számlaadási kötelezettséget sem von maga után - az áruminta és a kis értékű ajándék adása. A felperes ügyvezetője 1997. szeptember 3-án, majd 1997. szeptember 15-én tett észrevételében arra hivatkozott, hogy a kérdéses termékek termékminták voltak és azt térítésmentesen adták át a meglévő és leendő ügyfeleknek piackutatási célból. A felperes azonban az áruk termékminta jellegét bizonyítékkal nem tudta alátámasztani. A perben nem cáfolta megfelelő bizonyítékkal azt az alperesi megállapítást, hogy a felperesnek az úgynevezett termékminták, mintadarabok szétosztásából megrendelése nem keletkezett, forgalmazást nem végzett ezen árukból, így sem a piackutatási cél, de a termékek áruminta jellege sem volt bizonyított. A felperes az adóhatóság felhívására nem nyilatkozott arra vonatkozóan, hogy melyik cégeknek biztosított termékmintát, és ezektől a cégektől sem szerzett be nyilatkozatot arra vonatkozóan, hogy részükre termékmintát adott volna át. Jogszabályi kötelezettség hiányában a bizonyítás egyik eszköze lett volna az alperes felhívásának megfelelően a termékmintát kapó cégek listájának benyújtása, azonban a felperes ilyen listát az adóhatóság rendelkezésére bocsátani nem tudott, csupán arra hivatkozott, hogy ilyen nyilvántartás vezetésére őt jogszabály nem kötelezi.
A felperes a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján az őt terhelő bizonyítási kötelezettség nem teljesítése miatt köteles viselni az általa jogsértésként hivatkozott, de nem bizonyított körülmények, tények alapján levonható jogkövetkezményt. Az adóhatóság vizsgálta, hogy a beszerzett áruk kis értékű ajándéknak tekinthetők-e, azonban az Áfa. tv. 13. § (1) bekezdés 6. pontja értelmében kis értékű ajándéknak csak az a termék tekinthető, amelynek egyedi, adót is tartalmazó forgalmi értéke nem haladja meg az 500 Ft-ot. A felperes által számlával beszerzett termékek egyedi értéke minden esetben meghaladta ezt az értéket, így a termékek nem voltak kis értékű ajándéknak sem tekinthetők. Az Áfa. tv. 33. § (1) bekezdés a) pontja értelmében a térítésmentesen átadott termékek után az előzetesen felszámított áfa nem vonható le.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítélete törvényes és megalapozott, ezért azt a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Kf. V. 35.550/1999. sz.)