adozona.hu
EH 2001.596
EH 2001.596
A szakszervezetnek befizetett, de tagdíjnak nem minősíthető befizetést bevételnek kell tekinteni [1991. évi XC. tv. 6. § (1) bek. k) pont, 1990. évi XCI. tv. 1. § (7) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 1995. évre vonatkozóan személyi jövedelemadó adónemben végzett ellenőrzést, amelynek eredményeként 166 168 Ft adókülönbözetet állapított meg, melynek visszaigénylését jogtalannak minősítette, és az erre irányuló kérelmet elutasította. Az alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését a személyi jövedelemadóról szóló 1991. évi XC. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) 6. § (1) bekezdés k) pontjára, az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban:...
EH 2001.596 A szakszervezetnek befizetett, de tagdíjnak nem minősíthető befizetést bevételnek kell tekinteni [1991. évi XC. tv. 6. § (1) bek. k) pont, 1990. évi XCI. tv. 1. § (7) bek.].
Az adóhatóság a felperesnél 1995. évre vonatkozóan személyi jövedelemadó adónemben végzett ellenőrzést, amelynek eredményeként 166 168 Ft adókülönbözetet állapított meg, melynek visszaigénylését jogtalannak minősítette, és az erre irányuló kérelmet elutasította. Az alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését a személyi jövedelemadóról szóló 1991. évi XC. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) 6. § (1) bekezdés k) pontjára, az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdésére alapította. Kifejtette, hogy a felperes által befizetett összeg nem tagdíj, a szakszervezet jogalap nélkül adta ki az igazolást és az igazolás az 1995. évi adókötelezettség megállapítása során nem vehető figyelembe. A felperes az 1995. augusztus 26-án megalakult Beszerzéssel F. H. K. Szakszervezetébe (továbbiakban: Szakszervezet) 1995. évben (december 1-jén és december 12-én) összesen 400 000 Ft-ot fizetett be szakszervezeti tagdíj címén. A Szakszervezetnek azonban - bár alapszabályának 10. pontja ezt előírja - költségvetése nem volt, a tagdíj mértéke nem került meghatározásra.Önmagában a befizetés ténye és a kiállított igazolás nem teremti meg a "nem bevételhez" kapcsolódó előnyök igénybevételének jogszerűségét. A Szakszervezetbe a felperessel együtt 11 személy összesen 3 millió Ft-ot fizetett be, amit a Szakszervezet 1996. április 23-án átutalt a T. az O., K. Biztonságért Alapítványba (továbbiakban: Alapítvány). Az Alapítvány ezt az összeget még abban a hónapban kifizette a hozzá támogatási kérelmet benyújtó személyeknek, köztük a felperes unokahúga, B. Henriett 100 000 Ft-ot kapott. Az Alapítvány pénztárkönyvében 1996. május 23-át követően pénzmozgás már nem szerepelt.
A felperes keresetében elsődlegesen a határozatok megváltoztatását, másodlagosan hatályon kívül helyezését és új eljárásra kötelezését kérte. Álláspontja szerint az alperes a tényállást nem derítette fel és határozatát nem indokolta, ezért döntése nem felel meg az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (továbbiakban: Áe.) 26. § (1) bekezdésében és az Art. 1. § (6) bekezdésében foglaltaknak.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az első fokon eljárt adóhatóságot új eljárásra kötelezte. Jogi álláspontja szerint a közigazgatási szervek nem teljeskörűen tettek eleget a tényállás tisztázási kötelezettségüknek, a feltárt tényeket pedig nem bizonyították, megszegve ezzel az Art. 51. § (2) bekezdésében foglaltakat.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának 31. sz. állásfoglalása alapján is az ügy érdemére kiható lényeges eljárási szabálysértés miatt csak akkor van helye a felülvizsgálni kért határozatok hatályon kívül helyezésének, ha a bírósági eljárásban nem orvosolható. Az elsőfokú bíróság az általa szükségesnek ítélt részbizonyítást lefolytathatta volna.
A perben eldöntendő kérdés az volt, hogy a Szja. tv. 6. § (1) bekezdés k) pontja szerinti nem bevételként figyelembe vehető-e a felperes által eszközölt befizetés. Azt kellett vizsgálni, hogy a munkavállalói érdekképviseletet ténylegesen ellátó szerv részére, e feladatainak megvalósítása érdekében és tagdíjként került-e befizetésre az összeg. Az Art. 1. § (6) bekezdése nemcsak a szerződések, hanem az "ügyletek és más hasonló cselekmények" esetén is előírja, hogy azokat valódi tartalmuk szerint kell minősíteni.
Az alperes az Art. 1. § (7) bekezdése alapján helyesen állapította meg, hogy a Szakszervezet által kiállított igazolás jogalap nélküli, az igazolás önmagában még nem teremti meg a törvényi feltételt. A felperes által eszközölt befizetés nem felel meg a Szja. tv. 6. § (1) bekezdés k) pontjában írtaknak, nem lehet tagdíjként, nem bevételként figyelembe venni és ezt a jogi álláspontját - a bizonyítékok ismertetésével, értékelésének részletezésével - kellően meg is indokolta.
A jogerős ítélet rámutatott arra, hogy az alperes rögzítette határozatában, hogy a Szakszervezetnek költségvetése nem volt, a fizetendő tagdíj összegét később sem határozták meg. A tagdíjkénti befizetést és a befizetés ekkénti kezelését semmi sem támasztja alá, annál is inkább, mivel a szakszervezeti alapszabály 1. pontjában foglalt célok megvalósítására, a 2. pont szerinti tevékenységre, a Szakszervezet működtetésére nem is került sor. A felperes az ellenőrzési jegyzőkönyvre tett észrevételében maga is elismerte, hogy a szakszervezeti célokra való felhasználás lehetősége megszűnt. A Szakszervezet a befizetett teljes összeget nem a szakszervezeti tag hivatásos katonák speciális körülményeinek, munkafeltételeinek kialakítására, egészségének megóvására stb. fordította, hanem azt Alapítványnak utalta át, amely azonnal a benyújtott támogatási kérelmekre kifizette. A felperes által 1995. év utolsó hónapjában "éves tagdíj" címén befizetett összeg a felperes teljes évi jövedelmét meghaladó nagyságú volt.
Mindezek alátámasztják, hogy az ügylet, a befizetés célja nem a törvény által preferált cél, azaz az érdekképviselet tagdíjból való fenntartása volt, hanem az adómegtakarításból adódóan a magánszemély olyan nyereséghez juttatása, amely a nagy összegű befizetésből adódó bevételcsökkentésből és adómentes kifizetett támogatásból adódik.
A másodfokú bíróság megjegyezte azt is, hogy az 1/1998. KJE és a ssz=1>2/1998. KJE számú Jogegységi határozatok nem e perbeli tényállással kapcsolatos döntéseket tartalmaznak. Egyébként a jogegységi határozataiban a Legfelsőbb Bíróság rámutatott arra, hogy különös figyelmet kell fordítani arra, hogy a törvényi feltételek maradéktalanul teljesüljenek, és a rendeltetésszerű joggyakorlás elve érvényesüljön.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak megváltoztatását és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását. Álláspontja szerint a Szakszervezet működését dokumentáló iratok tartalmuk szerint megfelelhetnek akár egy éves költségvetésnek is. Hivatkozott arra, hogy rendelkezésére állt a munkabéren felül is annyi pénz, amennyiből a tagdíjbefizetésre sor került. Semmilyen jogszabály, vagy egyéb előírás nem tartalmaz szabályt arra, hogy a szakszervezeti díj nem haladhatja meg a befizető jövedelmének 1-3%-át. Csak a Szakszervezet legfőbb döntést hozó szerve határozhat ebben a kérdésben. Fenntartotta álláspontját, hogy a közigazgatási szervek a tényállást nem tisztázták, jogi álláspontja szerint ez nem lehet a bíróság feladata. Hivatkozott arra is, hogy időközben a Szakszervezet működését gyakorlatilag megszüntette.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban való fenntartását indítványozta azzal, hogy nyilatkozataikat fenntartják, adóügyi szempontból az adózó szakszervezeti "tagdíja" nem tekinthető valóságos tagdíjnak.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A Szja. tv. 1995. évre hatályos 6. § (1) bekezdés k) pontja alapján nem bevétel, ha a törvény másként nem rendelkezik: a magánszemélytől az adóévben levont (által befizetett) munkavállalói járulék összege, valamint a munkavállalói érdekképviseletet ellátó szervezet részére az adóévben levont (befizetett) tagdíj összege, ideértve az önálló tevékenység hiányában költségként el nem számolható kamarai tagdíj címén befizetett összeget is, ez utóbbi esetben az adóbevallásban, illetőleg az ezt helyettesítő nyilatkozat megtételekor - az erről szóló igazolás alapján - nem lehet a bevételnek nem számító összeget figyelembe venni.
A jogerős ítélet helyesen utalt arra, hogy a perben eldöntendő kérdés az volt, hogy a felperes által eszközölt befizetés megfelel-e a Szja. tv. 6. § (1) bekezdés k) pontjának, vagyis, hogy nem bevételként figyelembe vehető-e.
A Legfelsőbb Bíróság utal arra is, hogy a felperes az alperes jogerős határozatát az Áe. 26. § (1) bekezdése és az Art. 1. § (6) bekezdése alapján támadta, keresetében ezeket a jogszabálysértéseket jelölte meg.
Az Áe. 26. § (1) bekezdése alapján az államigazgatási szerv köteles a határozathozatalhoz szükséges tényállást tisztázni, ha ehhez a rendelkezésre álló adatok nem elegendőek, hivatalból, vagy kérelemre bizonyítási eljárást folytat le. Az Art. 1. § (6) bekezdése alapján pedig az adóhatóság köteles méltányosan eljárni, és ha a törvényekben, illetőleg a törvényben meghatározott feltételek fennállnak, az adótartozást mérsékli, illetve fizetési könnyítést engedélyez.
Ezen kereseti kérelemben megjelölt jogszabálysértéseket is figyelembe véve, a jogerős ítélet helytállóan állapította meg, hogy az alperes a döntéshozatalhoz szükséges tényállást felderítette, jogi álláspontját kellően meg is indokolta.
E körben a Legfelsőbb Bíróság is utal arra, hogy a felperes által befizetett összeg tagdíjként nem vehető figyelembe, az nem a Szakszervezet célját szolgálta. Az iratokból megállapíthatóan a Szakszervezet a tagok által befizetett összegeket a megalakulását követő fél év múlva átutalta az Alapítványnak, és ezt követően semmiféle pénzmozgás nem mutatkozott a Szakszervezet pénztárkönyvében. A felperes által is elismerten a Szakszervezet nem fejt ki tevékenységet, tehát gyakorlatilag egyetlen tevékenysége volt, a tagok által befizetett összeget az Alapítványnak átutalta.
Ezeket a tényeket pedig az adóhatóság az Art. 1. § (7) bekezdésére figyelemmel is helyesen értékelte, és adójogi szempontból helyesen vonta le azt a következtetést, hogy a felperes által befizetett összeg tagdíjnak nem tekinthető, ezért a Szja. tv. 6. § (1) bekezdés k) pontjában foglaltaknak nem felel meg.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. IV. 35.274/2000. sz.)