adozona.hu
EH 2001.594
EH 2001.594
A lakástulajdonok értékkülönbözetéből fakadó illetékkedvezmény az ingatlanforgalmazásra jogosult vállalkozóra nem vonatkozik [1990. évi XCIII. tv. 23/A. §, 21. § (5) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes, mint ingatlanforgalmazásra jogosult vállalkozó 1998. január 26-án adásvételi szerződéssel 2 000 000 Ft-ért vásárolt lakást, majd február 9-én továbbértékesítette 2 300 000 Ft-ért; február 3-án 2 200 000 Ft-ért vásárolt lakást, amelyet február 17-én továbbértékesített 2 500 000 Ft-ért.
Az elsőfokú közigazgatási szerv fizetési meghagyásaival 2%-os illetékkulcs alkalmazásával az ingatlanforgalmazási céllal vásárolt lakások forgalmi értéke után 42 000, illetve 46 000 Ft visszterhes v...
EH 2001.594 A lakástulajdonok értékkülönbözetéből fakadó illetékkedvezmény az ingatlanforgalmazásra jogosult vállalkozóra nem vonatkozik [1990. évi XCIII. tv. 23/A. §, 21. § (5) bek.].
A felperes, mint ingatlanforgalmazásra jogosult vállalkozó 1998. január 26-án adásvételi szerződéssel 2 000 000 Ft-ért vásárolt lakást, majd február 9-én továbbértékesítette 2 300 000 Ft-ért; február 3-án 2 200 000 Ft-ért vásárolt lakást, amelyet február 17-én továbbértékesített 2 500 000 Ft-ért.Az elsőfokú közigazgatási szerv fizetési meghagyásaival 2%-os illetékkulcs alkalmazásával az ingatlanforgalmazási céllal vásárolt lakások forgalmi értéke után 42 000, illetve 46 000 Ft visszterhes vagyonátruházási illeték megfizetésére kötelezte a felperest.
A felperes fellebbezései folytán az alperes határozataival helybenhagyta a fizetési meghagyásokat az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 23/A. §-ának (1) bekezdése alapján azzal, hogy az Itv. 21. §-ának (5) bekezdése ugyanazon ingatlan vétele és eladása esetében nem alkalmazható.
A felperes keresetében kérte a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését és az elsőfokú közigazgatási szerv új határozat hozatalára kötelezését.
Álláspontja szerint az Itv. 21. §-ának (5) bekezdése és 23/A. §-ának (1) bekezdése együttes alkalmazásával az illeték alapja csak a lakások vételára és eladási ára közötti különbözet.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában az Itv. 21. §-ának (5) bekezdése alapján megállapította, hogy a felperes arra hivatkozása, hogy ugyanazon lakás vétele és eladása miatt az értékkülönbözet képezi az illeték alapját nem megalapozott, mert azon feltétel, hogy egy másik lakás eladása történjen, nem áll fenn. A felperesre az Itv. 23/A. §-a vonatkozik, amely az Itv. előbbi rendelkezésével együttesen nem alkalmazható, mert ez az ingatlanforgalmazással nem főtevékenységként foglalkozókra vonatkozott.
A felperes az elsőfokú bíróság ítélete elleni fellebbezésében kérte annak megváltoztatását kereseti kérelmének megfelelően. Álláspontja szerint az Itv. 23/A. §-ában foglalt illetékkulcs kedvezmény nem zárja ki a 21. § (5) bekezdésének alkalmazását, mert nem ugyanazon lakás, hanem egy másik lakás vételi és eladási árának különbözete után kívánja a kedvezményt igénybe venni: Az egyik lakás eladási ára 2 300 000 Ft, a másik lakás vételi ára 2 200 000 Ft volt. Minden alkalommal lakást vásárol, amelyet minden esetben eladás követ, ez alapján a felperest megilleti a kedvezmény egészen 1998. december 31-ig, az Itv. módosításáig.
Az alperes ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
Az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényállásból helytálló jogi következtetésre jutott, a Legfelsőbb Bíróság lényegében indokai alapján hagyta helyben az ítéletet.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezésben előadottakra utalással megjegyzi, hogy az Itv. 23/A. §-ának (1) bekezdése nevesíti az ingatlanforgalmazásra jogosult vállalkozót, ingatlan szerzése esetére speciális rendelkezést tartalmaz az illetékkulcs mértékére vonatkozóan. Az Itv.-nek az alperesi határozat meghozatalakor hatályos 21. §-ának (5) bekezdése azonban nem tartalmazza az ingatlanszerző személyének az Itv. előbbi rendelkezésében külön nevesített megjelölését, ebből következően a lakástulajdonok értékkülönbözetéből fakadó illetékkedvezmény kizárólag az ingatlanforgalmazásra jogosult vállalkozón kívüli vevőre vonatkozik. A felperes esetében tehát az Itv. utóbbi rendelkezésének alkalmazására nincs törvényes lehetőség még akkor sem, ha nem ugyanazon, hanem különböző lakások vásárlása, illetőleg eladása után kérte volna a kedvezmény megadását.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 254. §-ának (3) bekezdése alkalmazásával indokai alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Kf. III. 28.717/1999. sz.)