adozona.hu
EH 2001.591
EH 2001.591
A feltételes illetékmentesség megilleti az olyan telektulajdon megszerzőjét is, akinek az ingatlanán a vagyonszerzés időpontjában 50%-ot el nem érő készültségi fokban lévő lakás céljára épülő építmény van [1990. évi XCIII. tv. 3. §, 19. §, 26. §, 102. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1994. december 1. napján kelt adásvételi szerződéssel megvásárolta a Budapest II. ker. tulajdoni lapon felvett 1027 négyzetméter kiterjedésű építési teleknek jelölt ingatlan eszmei 1/2-ed részét. Az ingatlanra az eladó kétlakásos lakóépület építésére rendelkezett építési engedéllyel, amelynek hatályát a felperesre az építési hatóság kiterjesztette.
A felperes terhére az alperes elsőfokú hatósága 1995. július 31. napján kelt fizetési meghagyásában 2%-os kulcs alkalmazásával a szerz...
EH 2001.591 A feltételes illetékmentesség megilleti az olyan telektulajdon megszerzőjét is, akinek az ingatlanán a vagyonszerzés időpontjában 50%-ot el nem érő készültségi fokban lévő lakás céljára épülő építmény van [1990. évi XCIII. tv. 3. §, 19. §, 26. §, 102. §].
A felperes 1994. december 1. napján kelt adásvételi szerződéssel megvásárolta a Budapest II. ker. tulajdoni lapon felvett 1027 négyzetméter kiterjedésű építési teleknek jelölt ingatlan eszmei 1/2-ed részét. Az ingatlanra az eladó kétlakásos lakóépület építésére rendelkezett építési engedéllyel, amelynek hatályát a felperesre az építési hatóság kiterjesztette.A felperes terhére az alperes elsőfokú hatósága 1995. július 31. napján kelt fizetési meghagyásában 2%-os kulcs alkalmazásával a szerződésben foglalt 3 millió forint vételárral szemben 4 millió forint forgalmi érték után bocsátott ki fizetési meghagyást. A fizetési kötelezettséget 80 000 forintban, az illetékelőleget 60 000 forintban, a bejegyzési illetéket 2000 forintban állapítva meg.
A határozat elleni fellebbezésében a felperes vállalta, hogy négy éven belül lakóépületet épít. A fellebbezés kapcsán született határozatokat felülbírálva az alperes az 1998. február 23. napján kelt határozatával az indokolás módosításával hagyta helyben az elsőfokú határozatokat. A helyszíni szemle alapján megállapította, hogy az ingatlan forgalmi értéke 4 000 000 forint, a vételkor azon 15%-os készültségi fokú felépítmény állt. Az Illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 3. § (3) bekezdés a) pontja, valamint a 102. § f) és l) pontjai alapján arra a következtetésre jutott, hogy az illetékhivatal helytállóan különítette el az ingatlanrészeket, mert az építményre az illetékmentesség nem terjedhet ki, csak a 85%-ot képviselő lakóház építésére alkalmas telektulajdon tekintetében van helye a feltételes mentességnek.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperesi határozatok felülvizsgálata iránti felperesi keresetet elutasította. A lefolytatott bizonyítás eredményeként arra a következtetésre jutott, hogy a felperes nem üres építési telket, hanem olyan ingatlanrészt vásárolt, amelyen egy minimum 15 maximum 25%-os készültségi fokú, szerkezetkész, tetővel ellátott ház állt. Utalva az Itv. 26. § (1) bekezdés a) pontjára jutott arra a következtetésre, hogy az illetékmentesség a felperest nem illeti meg. A felperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereseti kérelme teljesítését kérte. Indokai szerint az ítélet megalapozatlan, ténymegállapításai tévesek. Bizonyítékokat terjesztett elő a meghallgatott tanú tévedéséről arról, hogy a ház nem állt tető alatt, emellett további bizonyítást is felajánlott.
Az alperes csatlakozó fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítélete indokolásának megváltoztatását abban a tekintetben kérte, hogy az ingatlanon az illetékkötelezettség keletkezésekor szerkezetkész felépítmény nem állt, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte, a további bizonyítást ellenezte. Érvei szerint a határozata a Ptk. 95. § (1) bekezdése szerint tekintette a lakás céljára nem használható építményt alkotórésznek, amely részre a mentességet nem lehetett biztosítani.
A fellebbezés és a csatlakozó fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
Az Illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 18. § (1) bekezdése szerint az ingatlannak visszterhes megszerzése a 19. § (1) bekezdésében meghatározott mértékű vagyonátruházási illeték alá esik, s amely kötelezettség a 3. § (3) bekezdése alapján a szerződés megkötése napján keletkezik. Az Itv. 26. § (1) bekezdés a) pontja kimondja, hogy mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól a lakóház építésére alkalmas telektulajdonnak (tulajdoni hányadnak) a megszerzése, ha a vagyonszerző az ingatlanon a szerződés illetékkiszabásra történő bemutatásától számított 4 éven belül lakóházat épít. A vagyonszerző lakóházépítése szándékáról legkésőbb az illetékfizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig nyilatkozhat az illetékhivatalnál. A (2) bekezdés alapján a vagyonszerző az (1) bekezdés a) pontjában említett lakóház felépítését - legkésőbb a határidő elteltét követő 15 napon belül - használatbavételi engedéllyel igazolja, az illetékhivatal a megállapított, de a megfizetés tekintetében felfüggesztett illetéket törli. Az Itv. 102. § (1) bekezdése értelmező rendelkezéseket tartalmaz. A b) pont szerint ingatlan: a föld és a földdel alkotórészi kapcsolatban álló minden dolog; az f) pontja szerint lakástulajdon: lakás céljára létesített és az ingatlan-nyilvántartásban lakóház vagy lakás megnevezéssel nyilvántartott, vagy ilyenként feltüntetésre váró ingatlan a hozzátartozó földrészlettel. Lakásnak minősül az építési engedély szerint lakóház (lakás) céljára létesülő építmény is, amennyiben annak készültségi foka az 50%-ot meghaladja; az l) pontja szerint lakóház építésére alkalmas telektulajdon: az építésügyi szabályoknak és a településrendezési tervnek megfelelően kialakított, lakóépület elhelyezésére szolgáló, beépítetlen földrészlet, továbbá az előbbi feltételeknek egyébként megfelelő olyan földrészlet, amelyen csak szükséglakás, illetőleg olyan lakás céljára használt helyiségcsoport (helyiség) van, ami még a szükséglakás követelményeinek sem felel meg.
Az Itv. 78. § (1) bekezdése előírja, hogy a kiszabás alapján fizetendő illetékről fizetési meghagyást kell kiadni, amely tartalmazza a kiszabott illeték összegének megállapításánál figyelembe vett adatokat és az alkalmazott jogszabályokat. A 77/A. § (1) bekezdése alapján a visszterhes vagyonátruházási illeték alá eső szerzés után a fizetésre kötelezett a bejelentett érték alapulvételével illetékelőleget köteles fizetni, amelyre a vagyonszerzési illetékekre vonatkozó rendelkezések az irányadók.
A perben alkalmazandó fenti jogszabályokra is figyelemmel Legfelsőbb Bíróság elsőként a felek egyező nyilatkozata alapján az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásából mellőzi a "szerkezetkész" állapotra vonatkozó megállapítást és a továbbiakban az e körben egymásnak ellent nem mondó nyilatkozatok valamint a rendelkezésre álló adatok alapján a perbeli releváns tényállásként azt állapítja meg, hogy az illetékkötelezettség keletkezésekor az ingatlanon nem volt olyan építmény, amely a szükséglakás ismérveit kielégítette, továbbá nem volt olyan lakás céljára épülő olyan építmény sem, amelynek készültségi foka az 50%-ot meghaladta volna. Az Illetéktörvény idézett rendelkezései alapján a Legfelsőbb Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy nincs helye az adott illetékkötelezettség szempontjából az ingatlannak alkotórész és beépítetlen telekrész szerinti szétválasztásának. Az ingatlan általában - eltérő törvényi rendelkezés hiányában - csak az alkotórészével együttesen minősíthető az illetéktörvény szempontjából. Az értelmező rendelkezések alapján a perbeli esetben tényként rögzíthető volt, hogy az illetékkötelezettség időpontjában az ingatlanon nem volt olyan lakás céljára épülő építmény, amelynek készültségi foka az 50%-ot meghaladta volna, ezért az ingatlan az Illetéktörvény szempontjából mint lakástulajdon nem volt minősíthető. Az Itv. 102. § (1) bekezdés l) pontja ugyanakkor a szükséglakásnak megfelelő építménnyel rendelkező ingatlant is telektulajdonnak tekinti. Ebből a szabályozásból nyilvánvaló az a jogalkotói szándék, amely a mentességi körből nem zárta ki a megkezdett olyan lakásépítéseket sem, ahol az építmény még nem érte el az f) pontbeli készültséget. A lakás céljára épülő, de még a szükséglakás használhatóságát sem elérő építményekkel rendelkező ingatlanok is ennek következtében az Itv. 26. § (1) bekezdése szerinti ingatlannak minősülnek.
E rendelkezéseket hagyta figyelmen kívül az alperes, amikor a határozatával az elsőfokú e szabályokba ütköző illetékhivatali határozatokat helybenhagyta.
A fentiekben kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 253. § (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva a kereseti kérelem szerinti részében az elsőfokú határozatokra kiterjedően az alperesi határozatot hatályon kívül helyezte és az illetékhivatalt új eljárásra kötelezte. (Legf. Bír. Kf. I. 35.141/2000. sz.)