adozona.hu
EH 2001.590
EH 2001.590
A szerződés valódi tartalmát vizsgálni lehet az ingatlan vagyonátruházási illetékének megállapításakor [1990. évi XCIII. tv. 1. § (7) bek., 6. § (1) bek. d) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogerős ítélet által megállapított tényállás szerint S. Gyuláné 1998. december 27-én kelt szerződéssel a tulajdonát képező ingatlan 1/6-d illetőségét eladta a felperesnek (aki az unokája), és rögzítették, hogy további 5/6-d tulajdoni illetőség tulajdonjogát a felperes ráépítés címén szerezte meg. Az eladó és a vevő hozzájárultak ahhoz, hogy a teljes ingatlanra az eladóval közösen megillető haszonélvezeti jog kerüljön bejegyzésre S. János haszonélvezeti jog vevő részére.
A földhivatal a fel...
EH 2001.590 A szerződés valódi tartalmát vizsgálni lehet az ingatlan vagyonátruházási illetékének megállapításakor [1990. évi XCIII. tv. 1. § (7) bek., 6. § (1) bek. d) pont].
A jogerős ítélet által megállapított tényállás szerint S. Gyuláné 1998. december 27-én kelt szerződéssel a tulajdonát képező ingatlan 1/6-d illetőségét eladta a felperesnek (aki az unokája), és rögzítették, hogy további 5/6-d tulajdoni illetőség tulajdonjogát a felperes ráépítés címén szerezte meg. Az eladó és a vevő hozzájárultak ahhoz, hogy a teljes ingatlanra az eladóval közösen megillető haszonélvezeti jog kerüljön bejegyzésre S. János haszonélvezeti jog vevő részére.A földhivatal a felperes tulajdonjogát a szerződésben rögzített jogcímek alapján 5/6-d részben ráépítés, 116-d részben vételi jogcímen jegyezte be.
Az illetékhivatal az ingatlan forgalmi értékét 9 500 000 Ft-ban állapította meg és fizetési meghagyásában 241 000 Ft vagyonátruházási és ingatlan-nyilvántartási eljárási illetéket szabott ki a felperessel szemben.
Az alperes jogerős határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolásában kifejtette, hogy az építkezéskor az ingatlanszerző felperes, még kiskorú volt, a korábban elvált szülei megállapodtak abban, hogy S. János István munkával, míg a felperes édesanyja pénz biztosításával folytatja az építkezést S. Gyuláné telkén. Az alperes az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdése értelmében vizsgálta a szerződés valódi tartalmát, és azt állapította meg, hogy a felperes a ráépítés tényét nem tudta alátámasztani, ezért az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. tv. (továbbiakban: Itv.) 18. § (1) bekezdése alapján terhére visszterhes vagyonátruházási illetéket állapított meg.
A felperes keresetében az alperes határozatának megváltoztatását, és az illeték 14 800 Ft-ra mérséklését kérte azzal, hogy az illetékhivatal nem jogosult a földhivatal által bejegyzett szerződéses jogcímet megváltoztatni. A szerződés ráépítéssel vegyes adásvételi szerződés volt, valódi tartalma szerint is ráépítéssel vegyes ingatlan adásvételi szerződést kötöttek a felek.
Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra kötelezte. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a földhivatal a felek által megkötött érvényes szerződésben megjelölt jogcímek alapján jegyezte be a felperes tulajdonjogát.
Az Itv. alapján az illetékhivatalok a szerződésben kikötött forgalmi értéktől eltérő forgalmi értéket állapíthatnak meg. Nincs azonban olyan jogszabályi rendelkezés, amely alapján hatáskörük kiterjedne az érvényes szerződésben megjelölt jogcímek felülvizsgálatára.
Ezért az alperes jogszabályt sértett, amikor a felperessel szemben nem az érvényes adásvételi szerződésben megjelölt jogcímek alapján szabta ki a vagyonátruházási illetéket. Az új eljárásban előírta, hogy az alperes az érvényes szerződésben megjelölt jogcímek figyelembevételével kell megállapítsa a felperest terhelő vagyonátruházási illetéket.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, indítványozva annak hatályon kívül helyezését és az alperes határozatának helybenhagyását. Arra hivatkozott, hogy az illetékhivatalnak - mint adóhatóságnak - joga és kötelessége vizsgálni, hogy a szerződések tartalma alapján milyen mértékű vagyonátruházási illetéket kell fizetni az ingatlan tulajdonjogának megszerzéséért. Elismerte, hogy a ráépítőnek nem kell vagyonátruházási illetéket fizetnie. Álláspontja szerint a fellebbezésből és a keresetlevélből is kitűnik, hogy a ráépítést a felperes szülei végezték. Az illetékhivatal az ingatlanszerzés jogcímét nem változtatta meg, hanem a megszerzett ingatlanvagyon után állapította meg a vagyonátruházási illetéket.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Pp. 270. § (1) bekezdése alapján a fél a Legfelsőbb Bíróságtól jogszabálysértésre hivatkozva kérheti a jogerős ítélet felülvizsgálatát. A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a jogerős határozatot a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül.
Az alperes felülvizsgálati kérelme alapján a Legfelsőbb Bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy az alperes jogosult volt-e az Art. 1. § (7) bekezdése alapján a felek szerződését vizsgálni a felperest terhelő vagyonátruházási illeték megállapítására.
Az Art. 6. § (1) bekezdés d) pontja értelmében az illetékhivatal adóhatóság, az Art. 1. § (1) bekezdése alapján e törvény célja az adózás rendjének, az eljárás törvényessége és eredményessége érdekében az adózók és az adóhatóságok jogainak és kötelezettségeinek egységes szabályozása.
Az Itv. több §-a is rögzíti, hogy az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.
A fentiekre figyelemmel az alperes helyesen hivatkozott jogerős határozatában az Art. 1. § (7) bekezdésére, mely szerint a szerződés, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint kell minősíteni. Az érvénytelen szerződésnek vagy más jogügyletnek az adózás szempontjából annyiban van jelentősége, amennyiben gazdasági eredménye kimutatható. Az Art. 1. § (7) bekezdése alapján az illetékhivatal, mint adóhatóság is jogosult a szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményt valódi tartalma szerint minősíteni. Ez a minősítés természetesen csak adójogi szempontból, a konkrét esetben illetékfizetési szempontból végezhető el, a felek polgári jogi jogviszonyára kihatással nincsen. Ugyanígy nincsen kihatása a földhivatal - másik közigazgatási szerv - eljárására sem, hogy az milyen jogcímen jegyzi be a tulajdonszerzést.
Az illetékhivatal közigazgatási jogviszonyban áll a tulajdont megszerző ügyféllel, jogosult és köteles is vizsgálni a tulajdonszerzést megalapozó szerződés valós tartalmát, hogy ennek alapján a törvényes mértékű köztartozást (illeték) állapítson meg a tulajdonszerzővel szemben.
A perbeli esetben a tényállásból egyértelműen megállapítható - és további bizonyításra sincs szükség -, hogy a ráépítést nem a felperes végezte, illetve nem az ő jövedelméből, vagyonából történt. Az államigazgatási eljárásban benyújtott fellebbezésből és a keresetlevélből is megállapítható, hogy az építkezéskor a felperes még kiskorú volt, a ráépítés édesapja fizikai munkájával, édesanyja anyagi hozzájárulásából valósult meg. Erre figyelemmel az illeték kiszabásánál a felperest a szerződéstől függetlenül nem lehet ráépítőnek tekinteni, így az ezzel kapcsolatos kedvezmény sem illeti meg.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Kfv. IV. 35.658/2000. sz.)