adozona.hu
EH 2001.584
EH 2001.584
A határozat rendelkező részének és indokolásának összhangban kell lennie; az indokolással kapcsolatban külön új eljárás elrendelésének nincs helye [1957. évi IV. tv. 43. §, 1990. évi XCI. tv. 19. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél vizsgálta az 1998. I. negyedévre vonatkozó általános forgalmi adó visszaigénylést kiutalás előtt. A felperes ezen időszakra levonható adóként szerepeltette a K. International Kft. által kibocsátott számlák adótartamát, az 1998. március 2-án kelt két számlában szereplő 16 479 114 Ft általános forgalmi adót, mely a tárgyi eszközök és áruk adásvételével volt kapcsolatos. A felülvizsgálat megállapította, hogy az átutalásként megjelent fizetési módot a felek utóbb úgy m...
EH 2001.584 A határozat rendelkező részének és indokolásának összhangban kell lennie; az indokolással kapcsolatban külön új eljárás elrendelésének nincs helye [1957. évi IV. tv. 43. §, 1990. évi XCI. tv. 19. §].
Az adóhatóság a felperesnél vizsgálta az 1998. I. negyedévre vonatkozó általános forgalmi adó visszaigénylést kiutalás előtt. A felperes ezen időszakra levonható adóként szerepeltette a K. International Kft. által kibocsátott számlák adótartamát, az 1998. március 2-án kelt két számlában szereplő 16 479 114 Ft általános forgalmi adót, mely a tárgyi eszközök és áruk adásvételével volt kapcsolatos. A felülvizsgálat megállapította, hogy az átutalásként megjelent fizetési módot a felek utóbb úgy módosították, hogy a felperes öt társaságnak fizesse meg a vételárat, akikre engedményezték elismert követelés folytán. A felperes ezt a vételárat nem fizette meg, a vásárlás napján 1998. március 2-án a tárgyi eszközöket és árukészletet apportálta a K. Budapest Kft.-be, melynek 100%os tulajdonosa volt. A felperes a tárgyi eszközöket a vásárolt ellenértéken, azaz 18 807 704 Ft + áfa, az árukészletet azonban 36 192 296 Ft + áfa értéken adta apportba, amely utóbbi 10 916 454 Ft-tal alacsonyabb volt a beszerzési értéknél, így a felperest 1 nap alatt ezen összegű veszteség érte. A vizsgálat megállapította, hogy mindhárom cég telephelye azonos, a XIV., H. krt. 79-81., azonos a tulajdonosi kör is, beleértve az engedményes cégeket. A K. International Kft. felszámolás alatt állt 1998. április 11-étől (a felszámolás iránti kérelem 1997. november 20-án kelt). A felszámolás előtt "értékesítette" eszközeit a felperesen keresztül a K. Budapest Kft.-ben, aki korábban ugyanezt a nevet használta. A felperes 1998. március 2-ai tárgyi eszköz és áru beszerzése tehát egy meg nem történt esemény, a felperes nem rendelkezett ezek tulajdonával, jogtalan volt az apport rögzítése is. A felperes esetében az adóhatóság e két számla hitelességét, valósságát nem ismerte el. A vizsgálat eredményeképpen meghozott elsőfokú határozat a 2 729 000 általános forgalmi adókülönbözetet mint jogosulatlan visszaigénylést állapított meg, ennek következtében kötelezte a felperest 1 364 000 bírság megfizetésére. Az elsőfokú határozat megállapította, hogy a gazdasági események egy napon történtek, a jogügyletben részt vevők között összefonódás van, az értékesítés önmagában nem azzal a céllal jött létre, hogy a számlákban szereplő áruk, valamint tárgyi eszközök valódi piaci szereplők közötti adásvétele, illetve apportja valósuljon meg, hiszen az adásvétel, illetve értékesítés és apport egy nap alatt visszajuttatott mindent ugyanazon körhöz. A határozat az adózás rendjéről szóló törvény 1. § (7) bekezdésére, az általános forgalmi adó törvény 35. § (1) bekezdés a) pontjára és számviteli törvény 84. § (2) bekezdésére hivatkozott.A fellebbezés folytán eljáró alperes 1998. december 4én kelt határozatával az elsőfokú határozatot az indokolás megváltoztatásával helybenhagyta. Az alperes határozatában megállapította, hogy a K. International Kft. a felszámolási eljárás ideje alatt vagyontárgyaira színlelt adásvételi szerződést kötött, a felperesen keresztül eszközeit abba a társaságba ap-portálta, amely már a cég nevét viseli, ügyvezető igazgatója pedig azonos az értékesítő kft. volt igazgatójával. A színlelt adásvételi szerződés következtében az érvénytelen gazdasági eseményt tartalmazó számlák nem tekinthetők alakilag és tartalmilag hiteles, megbízható bizonylatnak. A felperesnél a jogtalan apportálás után fizetési kötelezettség sem keletkezhet. A számlakibocsátó a számlákban szereplő adót nem fizette meg, nem történt meg az áthárítás, tehát nem nyílhat meg az adólevonási jog sem.
A felperes keresetében az alperesi határozat hatályon kívül helyezését kérte. Nem vitatta, hogy az adóhatóság az Art. 1. § (7) bekezdésének alkalmazására jogosult, ennek alapján azonban az adóhatóság önhatalmúan nem alakíthatja, módosíthatja a felek által létrehozott jogviszonyt. Nincs jogszabályi tilalom a felszámolás elrendeléséről szóló végzés közzétételét megelőzően gazdasági tevékenység folytatására, 1998. március 2-ai perbeli ügylet az 1998. április 11-ei felszámolásról szóló határozat előtt köttetett. A felperes álláspontja szerint a K. International Kft.-vel kötött ügylet megfelelt a Ptk. 365. §-ának, színleltséget nem lehetett megállapítani, utalt arra, hogy a H. krt. 79-81. szám alatt irodaház működik, ahol több cég is megtalálható. Az értékesítési ár és az apport érték között a könyvvizsgáló által hitelesített árat lehet csak elfogadni, a cégbíróság ezt be is jegyezte. Nincs jelentősége az ügyvezető igazgató azonosságának, hiszen ez tulajdonosi döntés volt. A K. International Kft. az 1998. április 20-án esedékes adóbevallásában beállította az ügylettel kapcsolatosan fizetendő általános forgalmi adót. Kétségtelen, hogy nem volt realizálható az ügylet, miután közben fizetésképtelenné válás miatt a felszámolást bejelentették, ezáltal az adóhatóság hitelezői pozícióba került, a felperes viszont a visszaigénylési jogát érvényesíthette.
Az alperes a kereset elutasítását kérte és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A Fővárosi Bíróság ítéletével az alperes 1998. december 4-én kelt másodfokú határozatának indokolását az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) 1. § (7) bekezdéséhez kapcsolódó részei tekintetében - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte; egyebekben a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet részben tekintette alaposnak. Nem fogadta el a felperes azon kifogását, mely szerint az alperes megsértette az államigazgatási eljárásról szóló 1957. évi IV. törvény, illetőleg az Art. szabályait azzal, hogy a másodfokú határozat indokolása eltérő logikai levezetést tartalmazott az elsőfokú határozatban kifejtettekhez képest. Megállapította, hogy a másodfokú hatóságnak egészében felülvizsgálati jogköre van az elsőfokú határozat tekintetében, a fellebbezés korlátjaira tekintet nélkül.
Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 32. § (1) bekezdés a) pontja, 34. §, 35. § (1) bekezdése, 40. § (6) bekezdése és 44. § (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes megállapítása az általános forgalmi adó levonási jogkörében jogszerű volt. Az adólevonási jog gyakorlásának alapfeltétele, hogy - a számlakibocsátó azt az általa fizetendő adóból vonja le - mindaddig, amíg az áthárított adót az adóalany nem fizeti meg, nem kerülhet sor a levonásra. A felperes által hivatkozott engedményezés önmagában nem jelenti a számlakibocsátó által áthárított adómegfizetést, ahhoz tényleges pénzügyi teljesítés szükséges. A felperes 1998. I. negyedévében a március 2-án és 4-én kiállított számlára igényelt vissza általános forgalmi adót, amikor még nem fizetett sem az eredeti számlakibocsátónak, sem az engedményeseknek.
A felperes kereseti kérelmének azon előadását, mely szerint az alperes az Art. 1. § (7) bekezdéséhez kapcsolódó megállapításai során jogszabálysértően járt el, az elsőfokú bíróság helytállónak találta, ezért az Art. 1. § (7) bekezdésével kapcsolatos indokolás körében további eljárás lefolytatását látta szükségesnek. Ennek során előírta, hogy fel kell tárni a K. International Kft.-nél a szerződés körülményeként a csőd- vagy felszámolási eljárás meglétét, a szerződésnek a hitelezői igényekre gyakorolt hatását tekintettel arra, hogy az alperes az Art. 1. § (7) bekezdésére alapította a fedezetelvonó szerződés meglétét, valószínűsíteni kell az alapul szolgáló körülményeket. Az alperes által feltárt tényállást oly mértékben tartotta hiányosnak, hogy arra tekintettel megalapozott érdemi döntés nem volt hozható, ezért e körben rendelte el az új eljárás lefolytatását.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet, az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő.
A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte az ítélet és a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését, új eljárás elrendelését, valamint költségei megtérítését.
A felperes felülvizsgálati kérelmében sérelmezte, hogy az ítélet rendelkezésének következtében a keresettel támadott közigazgatási határozatok rendelkező részében foglaltak fennmaradnak, miközben az indokolás hatályon kívül helyeződött. Ennek következtében törvénysértőnek és végrehajthatatlannak tartotta a jogerős ítéletet. Ugyanakkor a bíróság az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására is kötelezte.
A felperes sérelmezte, hogy az alperesi határozat új jogszabályhelyeket is megjelölt az Áfa tv. 35. § (1) bekezdése és a 32. § a) pontja tekintetében, ezáltal az elsőfokú határozathoz képest érdemben is más döntést hozott. Sérelmezte, hogy a termékértékesítést és az apportálást összekapcsolták, ugyanakkor iratellenesnek tartotta azt a megállapítást, mely szerint a felperes elismerte volna a szerződés fedezetelvonó jellegét. Tekintettel arra, hogy az elsőfokú bíróság nem állapította meg, hogy az általa kötött ügylet fiktív lenne, ebből következően helytelen volt az Áfa tv. 35. § (1) bekezdésében foglaltak bírósági értelmezése. Hangsúlyozta, hogy az Áfa tv. a levonási jog gyakorlásának feltételeiül az adó áthárítást jelölte meg, amely nem azonos az adó megfizetésével.
Az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmében az elsőfokú ítélet alperesi határozat indokolásának hatályon kívül helyezésére vonatkozó rendelkezések hatályon kívül helyezését kérte, a felperes keresetének teljes egészében való elutasítását.
Az alperes is ellentmondásosnak tekintette az elsőfokú bíróság ítéleti rendelkezését, a kereset érdemi elutasításával össze nem egyeztethető indokolás vonatkozásában való új eljárás elrendelését. Az alperes kérelmében kifejtette, hogy az Art. 1. § (7) bekezdésének alkalmazása során általában a közvetett bizonyítás és komplett összefüggések feltárása az adóhatóság feladata, a perbeli esetben ennek keretében maradt, amikor a megállapításait tette.
A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos, az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme alapos.
Az adóhatóság jogerős határozatával a felperes terhére jogosulatlan visszaigénylésnek minősülő adókülönbözetet állapított meg, amely miatt adóbírság megfizetésére kötelezte. A felperes keresetében kérte határozat felülvizsgálatát, a jelen peres eljárás tárgya tehát az volt, hogy az adóhatóság határozatával jogszerűen állapított-e meg a felperes terhére jogosulatlan visszaigénylésnek minősülő adókülönbözetet és megfizetendő adóbírságot. Az elsőfokú bíróság ítéletében helytállóan állapította meg, hogy a felperes az Áfa tv. 32. § (1) bekezdés a) pontja, 34. § és 35. § (1) bekezdése alapján adólevonási jogot nem gyakorolhatott, az adólevonási jog gyakorolhatóságának alapfeltétele ugyanis, hogy az adóalany az általa fizetendő adóösszegből azt az adóösszeget vonhatja le, amelyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás során egy másik adóalany rá áthárított. A számlában szereplő fizetendő adó megfizetése a költségvetés felé nem történt meg, így az Áfa tv. 32. § a) pontja szerinti adóáthárításról nem beszélhetünk. A be nem fizetett általános forgalmi adóval kapcsolatosan a másik adóalany, így jelen esetben a felperes részére az adólevonási jog nem nyílt meg, az eljáró bíróságok és a Legfelsőbb Bíróság is már számtalan ítéletében rámutatott arra, hogy az általános forgalmi adó rendszere azon alapul, hogy a költségvetésbe befolyó általános forgalmi adó igényelhető vissza.
A felülvizsgált alperesi határozat másik megállapítása azt tartalmazta, hogy a felperes a K. International Kft.-vel jogszabályba ütköző szerződést kötött, a számlákban szereplő gazdasági esemény érvényesnek nem fogadható el, ezért a számlák alakilag és tartalmilag nem tekinthetők hitelesnek, így ez okból sem lehet erre adólevonási jog gyakorlását alapítani. Az elsőfokú bíróság e körben állapította meg a határozat indokolásának megalapozatlanságát és rendelt el új eljárást.
Az elsőfokú bíróság ezen ítéleti rendelkezése megalapozatlan és jogszabálysértő.
Mindenek előtt rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra az általános jogelvre, mely szerint mind a határozat, mind az ítélet rendelkező részének és indokolásának összhangban kell lennie. A megállapított tényállás alapján abból következően kell az egyes jogkövetkezményekről rendelkezni, amelyet a határozatok rendelkező része tartalmaz. Abban az esetben, hogyha a tényállás hiányosnak és megalapozatlannak tekintendő, nyilvánvaló, hogy az abból levont következtetések sem lehetnek megfelelőek. Új eljárás és bizonyítási eljárás lefolytatásának elrendelése tehát kizárólag abban az esetben lehetséges, amennyiben a tényállás oly mértékben tisztázatlan, hogy arra alapítani döntést nem lehet. Önmagában tehát egy határozat indokolásával kapcsolatosan tényállás tisztázása fogalmilag kizárt.
A perbeli esetben a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az alperes másodfokú határozatában megállapított Art. 1. § (7) bekezdésére alapított megállapítások helytállóak voltak. Az Art. 1. § (7) bekezdésében foglaltak szerint a szerződést, ügyleteket, más hasonló cselekményt valódi tartalmuk szerint kell minősíteni, e minősítésnek annyiban van jelentősége, hogy az adóhatóság az adózás szempontjából vonja le a jogkövetkezményeket. A perbeli esetben az adózási szempontból helytállóan állapította meg, hogy a perbeli ügylet valódi célja vagyonátmentés volt. Ennek adójogi konzekvenciáját az adóhatóság megfelelően vonta le.
Az elsőfokú bíróság által elrendelt új eljárásra vonatkozó bizonyítási eljárás a polgárjogi szerződés további elemeinek tisztázására irányult, amely az adózási jogviszony szempontjából jelen esetben irreleváns volt.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság jogerős ítéletének felperesi keresetet elutasító rendelkezését a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta, az alperesi határozat indokolására vonatkozó rendelkezését pedig a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.534/1999. sz.)