adozona.hu
EH 2001.553
EH 2001.553
I. Egyszemélyes gazdasági társaság nem lehet gazdasági társaság egyedüli tagja. Ez a tilalom a külföldi egyszemélyes társaság által Magyarországon alapítani kívánt egyszemélyes gazdasági társaságra is vonatkozik [1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 1. § (1) bek., 3. §, 4. § (4) bek., 5. § (1) bek., 321. § e) pont, 1978. évi 13. tvr. 18. § (1) bek.]. II. A cégbejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti perben a Gt. 4. §-ának (4) bekezdésében foglalt tilalom megsértésén alapuló jogszabálysértés is vizsgálható [199
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságot olyan egyszemélyes korlátolt felelősségű társaság alapította, mely székhelye Amsterdamban van.
A cégbíróság az 1999. július 20-án kelt és a Cégközlönyben 1999. augusztus 26-án közzétett végzésével rendelte el az alperes cégnyilvántartásba történő bejegyzését.
A felperes Főügyészség az 1999. szeptember 23-án benyújtott keresetében kérte a bejegyző végzés hatályon kívül helyezését, az alperes társaság alapító okiratának - az ítélet megh...
EH 2001.553 I. Egyszemélyes gazdasági társaság nem lehet gazdasági társaság egyedüli tagja. Ez a tilalom a külföldi egyszemélyes társaság által Magyarországon alapítani kívánt egyszemélyes gazdasági társaságra is vonatkozik [1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 1. § (1) bek., 3. §, 4. § (4) bek., 5. § (1) bek., 321. § e) pont, 1978. évi 13. tvr. 18. § (1) bek.].
II. A cégbejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti perben a Gt. 4. §-ának (4) bekezdésében foglalt tilalom megsértésén alapuló jogszabálysértés is vizsgálható [1997. évi CXLV. tv. (Ctv.) 44. § (1) bek., 46. § (1) és (2) bek., és 48. § (2) bek.].
III. A jogszabálysértés megállapítása mellett alkalmazásra kerülő jogkövetkezmények meghatározásánál irányadó szempontok [1997. évi CXLV. tv. (Ctv.) 47. § (1) bek.].
Az alperes egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságot olyan egyszemélyes korlátolt felelősségű társaság alapította, mely székhelye Amsterdamban van.A cégbíróság az 1999. július 20-án kelt és a Cégközlönyben 1999. augusztus 26-án közzétett végzésével rendelte el az alperes cégnyilvántartásba történő bejegyzését.
A felperes Főügyészség az 1999. szeptember 23-án benyújtott keresetében kérte a bejegyző végzés hatályon kívül helyezését, az alperes társaság alapító okiratának - az ítélet meghozatalának időpontjáig történő - hatályossá nyilvánítása mellett. Álláspontja szerint az alapító okirat, illetve annak hiánypótlási eljárás keretében történt módosítása az 1997. évi CXLIV. törvény (továbbiakban: Gt.) 4. §-ának (4) bekezdését sérti. Egyszemélyes gazdasági társaság ugyanis nem lehet gazdasági társaság egyedüli tagja. A jogszabályba ütköző alapító okiraton alapuló bejegyző végzés ezért jogszabálysértő.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Vitatta, hogy az alperesi társaság jogerős bejegyzését követően, a keresetlevélben megjelölt okra alapítva, a felperes kérhetné az alapító okirat érvénytelenségére utalással, a bejegyző végzés hatályon kívül helyezését. Előadta azt is, hogy a Gt. külön rendelkezése hiányában a Gt. 4. §-ának (4) bekezdésében írt korlátozó rendelkezések külföldi alapítóra nem vonatkoznak.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének helyt adott. Az alperes társaság alapító okiratát, illetve annak módosítását 2000. január 12-ig hatályossá nyilvánította, a cég bejegyzését elrendelő végzést ugyanezen nappal hatályon kívül helyezte.
Kötelezte az alperest 15 000 Ft le nem rótt eljárási illeték, külön felhívásra történő megfizetésére.
Elrendelte továbbá a cégbíróság megkeresését az ítéletben foglaltak végrehajtása végett.
Indokolása szerint a Gt. 1. §-ának (1) bekezdése, valamint az ahhoz fűzött jogalkotói indokolásból az elsőfokú bíróság arra következtetett, hogy a Gt. 4. §-ának (4) bekezdése irányadó az alperes külföldi alapítójára is. Az alperes nem bizonyította, hogy a Gt. 5. §-ának (1) bekezdésben írtak szerint lenne olyan nemzetközi szerződés, amely az alapítóra nézve a Gt. szabályaitól eltérő rendelkezéseket tartalmazna. Álláspontja szerint a belföldi társaságokra hátrányos megkülönböztetést jelentene, ha a tilalmi rendelkezés külföldi alapítóra nem vonatkozna. Az elsőfokú bíróság ítélete szerint mindaddig, amíg az 1997. évi CXLV. törvény (továbbiakban: Ctv.) 46. §-a alapján a bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránt per indítható, a bejegyző végzés nem tekinthető jogerősnek.
Megállapította azt is, hogy a jogszabálysértés nem küszöbölhető ki, ezért rendelkezett a bejegyző végzés hatályon kívül helyezése mellett az alapító okirat hatályossá nyilvánításáról is.
Az alperes az ítélet elleni fellebbezésében kérte az elsőfokú bíróság határozatának megváltoztatását, és elsődlegesen a kereset elutasítását. Másodlagosan az alkalmazott jogkövetkezmény helyett, a jogszabálysértés megállapítása mellett, a bejegyző végzés hatályában fenntartását indítványozta. Az elsőfokú eljárás során kifejtett indokait ismételte meg. Hangsúlyozta azt is, hogy a bejegyző végzés, függetlenül a perindítástól, meghozatalakor jogerőre emelkedett.
A felperes az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását, az alperes költségekben marasztalását kérte. Előadta, hogy a nemzetközi magánjogról szóló 1978. évi 13. tvr. 18. §-ának (1) bekezdése értelmében az alperes alapítójának személyes joga szerint az alapító egyszemélyes gazdasági társaságnak minősül. Mint alapítóra rá is kiterjed a magyar jog szerint létrehozni kívánt újabb gazdasági társaságra vonatkozó, a Gt. 4. §-ának (4) bekezdésében foglalt korlátozás.
A fellebbezés az alábbiakra tekintettel részben megalapozott.
A Gt. 3. §-ának (1) bekezdése azt tartalmazza, hogy gazdasági társaságot üzletszerű közös gazdasági tevékenység folytatására külföldi és belföldi természetes és jogi személyek, jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok egyaránt alapíthatnak. Ebből következik, hogy a Gt. 1. §ának (1) bekezdése értelmében, a Gt. szabályai a Magyarország területén székhellyel rendelkező gazdasági társaságok külföldi és belföldi, a Gt. 3. § (1) bekezdésben megjelölt alapítóira egyaránt vonatkoznak. A Gt. 3. és 4. §ához fűzött jogalkotói indokolás is azt hangsúlyozza: "A magyar társasági jog nem állít fel külön anyagi szabályokat a külföldiekre. Bármely külföldi - a deviza jogszabályok szerint külföldinek minősülő természetes, illetve jogi személy, illetve egyéb jogképes szervezet - a magyarokkal azonos szabályok szerint vehet részt gazdasági társaságban, illetve a működő társaságban tagsági jogai azonosak a magyarokéval." A jogalkotói indokolás szerint közérdek, illetve hitelező védelmi szempontból a Gt. 4. §-a korlátozó rendelkezéseket tartalmaz. A Gt. 4. §-ának (4) bekezdése az Európai Közösség társasági jogi irányelveihez igazodó olyan előírás, amelynek értelmében egyszemélyes gazdasági társaság - ha törvény ettől eltérően nem rendelkezik - nem lehet gazdasági társaság egyedüli tagja, illetve részvényese. A Gt. 321. §-ának e) pontja külön is leszögezi a Tanács 89/667/EGK irányelvével - egyszemélyes korlátolt felelősségi formájú társaságokról - való összhangra törekvés igényét.
Peres felek között nem volt vitatott, hogy az alperes alapítójának személyes joga szerint, az alapító egyszemélyes gazdasági társaságnak minősül. Ebből következik, hogy az idézett Gt. 4. §-ának (4) bekezdése alapján, egyszemélyes korlátolt felelősségű társaság alapítására nem jogosult, az alapításról szóló ilyen alapító okirat jogszabálysértő.
A Ctv. 44. §-ának (1) bekezdése szerint a jogi személyiségű cégek bejegyzési ügyeiben az eljáró cégbíróságnak vizsgálnia kell, hogy a létesítő okirat és annak módosításai megfelelnek-e a jogszabályok rendelkezéseinek. Ebből következik, hogy a Ctv. 46. §-ának (1) bekezdése alapján indított bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti perben a Ctv. 46. §-ának (2) bekezdése alapján az eljáró bíróságok a bejegyző végzés alapjául szolgáló okiratot a Ctv. 48. §-ának (2) bekezdésében megjelölt okokon túl, egyéb jogszabálysértésre hivatkozással is vizsgálhatják.
Helytállóan állapította meg ezért az elsőfokú bíróság, hogy az alperes alapításáról szóló okirat, illetve annak módosítása a Gt. 4. §-ának (4) bekezdésébe ütközik. Tévedett azonban, amikor úgy ítélte, hogy a jogszabálysértés kiküszöbölésére nincs mód. Az egyszemélyes társaság többszemélyes társasággá történő átalakításával ugyanis a társaság törvényes működése biztosítható.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján, figyelemmel a Ctv. 47. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra is, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a bejegyző végzést, a jogszabálysértés megállapítása mellett, hatályában fenntartotta. Kötelezte egyúttal az alperest a jogszabálysértő állapot megszüntetésére. Az ítélet végrehajtását, a cégjegyzéket vezető cégbíróságnak kell hivatalból lefolytatott törvényességi felügyeleti eljárás keretében vizsgálnia az ítélet kézhezvételét követően.
Az alperes fellebbezése csak a jogkövetkezmények alkalmazása tekintetében vezetett eredményre, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 81. §-ának (1) bekezdése alapján kimondta, hogy mindegyik fél maga viseli a költségét.(Legf. Bír. Gf. VII. 30.463/2000. sz.)