EH 2001.549

I. Az adós vagyonának hiányában nem a felszámoló kötelezettsége, hogy saját költségére gondoskodjon a környezeti terhek rendezéséről [1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 31. § c) pont, 48. § (3) bek., 57. § (2) bek. c) pont, 1995. évi LIII. tv. 41. § (5) bek. c) pont, 56. § (1) bek. b) pont, 102/1996. (VII. 12.) Korm. r. 2. § (1) bek. e) pont, 10. § (2) bek., 13. § (2) bek., 40. § (1) bek., 56/1981. (XI. 28.) Mt. r.]. II. A felszámolónak azonban a környezeti terhek, bizonyíto

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az adós ellen 1996. február 24-i kezdő időponttal elrendelt felszámolási eljárásban - amely a Cégközlöny 1996. július 11-én megjelent 28. számában került közzétételre - az elsőfokú bíróság a 91. sorszámú végzésével a hitelező kifogását elutasította.
Határozata indokolásában megállapította: a hitelező 1996. május 29-én, majd 1996. július 23-án igénybejelentéssel élt az adóssal 1992. november 16-án megkötött tárolási szerződésből eredő, 1999. február 23-áig felmerült bértárolási díj és kamata ...

EH 2001.549 I. Az adós vagyonának hiányában nem a felszámoló kötelezettsége, hogy saját költségére gondoskodjon a környezeti terhek rendezéséről [1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 31. § c) pont, 48. § (3) bek., 57. § (2) bek. c) pont, 1995. évi LIII. tv. 41. § (5) bek. c) pont, 56. § (1) bek. b) pont, 102/1996. (VII. 12.) Korm. r. 2. § (1) bek. e) pont, 10. § (2) bek., 13. § (2) bek., 40. § (1) bek., 56/1981. (XI. 28.) Mt. r.].
II. A felszámolónak azonban a környezeti terhek, bizonyított környezeti károsodások megszüntetése érdekében szükséges intézkedéseket akkor is meg kell tennie, ha arra az adós vagyona nem nyújt fedezetet. Ez azoknak az intézkedéseknek megtételét jelenti, amelyek arra irányulnak, hogy a veszélyes hulladék ártalmatlanítása a központi költségvetés terhére megtörténjen [1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 48. § (3) bek., 106/1995. (IX. 8.) Korm. r. 12. § (2) bek.].
Az adós ellen 1996. február 24-i kezdő időponttal elrendelt felszámolási eljárásban - amely a Cégközlöny 1996. július 11-én megjelent 28. számában került közzétételre - az elsőfokú bíróság a 91. sorszámú végzésével a hitelező kifogását elutasította.
Határozata indokolásában megállapította: a hitelező 1996. május 29-én, majd 1996. július 23-án igénybejelentéssel élt az adóssal 1992. november 16-án megkötött tárolási szerződésből eredő, 1999. február 23-áig felmerült bértárolási díj és kamata vonatkozásában, továbbá kérte a felszámolót, hogy gondoskodjék a nála elhelyezett veszélyes hulladék elszállításáról és ártalmatlanításáról. Az igényét az 1996. szeptember 12-én írt levelében megismételte, majd 1997. május 5-én kifogást terjesztett elő a felszámoló intézkedésének az elmaradása miatt. Kérte, hogy a bíróság kötelezze a felszámolót a 174,37 m3 veszélyes hulladéknak az 1993. évi LXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (mód. Cstv.) 57. §-a (2) bekezdésének c) pontja szerinti tartozásként történő nyilvántartásba vételére, és a veszélyes hulladék sorsáról való gondoskodásra.
A felszámoló a kifogásra tett védekezésében nem vitatta, hogy az L.-n tárolt 174,37 m3 veszélyes hulladék tulajdonosa az adós gazdálkodó szervezet. Cáfolta azonban a hitelező arra vonatkozó előadását, hogy a felszámoló kötelessége a felszámolási költségek terhére a veszélyes hulladék ártalmatlanítási költségét meghatározó szakértői vélemény beszerzése. Előadta: amennyiben a hitelező összegszerűen meghatározza a követelését, úgy igényét a felszámolási költségek között szerepeltetni fogja.
Az elsőfokú bíróság a döntése jogi indokolásában kifejtette: a felek között 1992. november 16-án megkötött szerződés 1993. december 31-én lejárt, a szerződés meghosszabbításra nem került. Utalt a felek között érvényben volt szerződés 14. pontjában foglaltakra, és tényként állapította meg, hogy a hitelező a szerződés lejártát követően az e pontban foglalt lehetőségével nem élt. Akkor, amikor a 102/1996. (VII. 12.) Korm. rendelet már nem tette lehetővé a további tárolást, azaz a felszámolás alatt jelentette be azt az igényét, hogy a felszámoló a betárolt hulladékot szállíttassa el. Hivatkozott arra: a hitelező a megállapodás 2. pontja szerint arra kötelezte magát, hogy az 56/1981. (XI. 18.) MT rendelet és a 9001/1985. TK. 13/OKTK. közlemény szerint tárolja a hulladékot. E korányrendeletet a 102/1996. (VII. 12.) Korm. rendelet, amely 1996. szeptember 1-jén lépett hatályba, hatályon kívül helyezte. Megállapította: miután ezen időpont előtt a szerződő felek a szerződést nem hosszabbították meg, az L.-n elhelyezett hulladék tárolására a szeptember 1-jén hatályba lépett kormányrendelet rendelkezéseit kell alkalmazni. A hivatkozott rendelet 2. §­a (1) bekezdésének e) pontja szerint a veszélyes hulladék tulajdonosa: a termelő vagy az a személy, vagy szervezet, aki vagy amely a termelőtől vagy más tulajdonostól veszélyes hulladékot begyűjt, kezelésre vagy tárolásra átvesz. A rendelet 13. §-ának (2) bekezdése értelmében az átvétellel az átvevő megszerzi a veszélyes hulladék tulajdonjogát. Felhívta a hivatkozott kormányrendelet 10. §-ának (2) bekezdését, amely szerint a tároló-telepen a veszélyes hulladék az átvételt követő három évnél hosszabb ideig nem tárolható. Ez idő alatt a tulajdonos köteles a tárolt veszélyes hulladékra vonatkozó kezelési tervet készíteni és legkésőbb a három év elteltével a veszélyes hulladék hasznosításáról vagy ártalmatlanításáról a tervnek megfelelően gondoskodni. Utalt a módosított Cstv. 31. §-ának c) pontjában és 48. §-ának (3) bekezdésében foglaltakra is. Kifejtette: a felszámoló nem köteles az adós gazdálkodó szervezet vezetője helyett a nyilatkozattételi kötelezettség teljesítésére. Megállapította továbbá, hogy a módosított Cstv. 48. §-ának (3) bekezdésében foglalt feladatok elvégzése csak akkor kötelessége a felszámolónak, ha az adós vagyona fedezetet nyújt a környezeti károk, illetve terhek megszüntetésekor felmerülő költségekre. Megállapította, hogy a jelen ügyben az adós vagyona még az adós telephelyén elhelyezett veszélyes hulladék mentesítési költségeire sem nyújt fedezetet.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint, ha az adós vagyona nem elegendő a környezeti terhek megszüntetésére, akkor nem kötelezhető a felszámoló arra, hogy mindezt a saját költsége terhére tegye meg. Ugyanakkor a hitelező, aki veszélyes hulladék ártalmatlanítására, illetve szabályszerű tárolására szakosodott gazdálkodó szervezet, saját költségén elvégezheti a betárolt hulladék ártalmatlanítását.
E végzés ellen a hitelező élt fellebbezéssel, amelyben az elsőfokú végzés megváltoztatásával kérte a felszámoló kötelezését arra, hogy mint tulajdonos tegye meg a hitelezőnél betárolt veszélyes hulladék elszállítására és ártalmatlanítására vonatkozó intézkedéseket. Előadta: a felszámoló elismerte azt, hogy a betárolt hulladék az adós vagyonát, tulajdonát képezi, azonban elmulasztotta megtenni a módosított 1991. évi IL. törvény 48. §-a által előírt kötelezettségeket.
A felszámoló a fellebbezésre nem tett észrevételt.
A hitelező a felszámoló által részére is megküldött és az elsőfokú bíróságnál előterjesztett közbenső mérlegre is "kifogást" terjesztett elő, amelyben a felszámolónak azt a mulasztását sérelmezte, hogy a 174,37 m3 veszélyes hulladékot a közbenső mérlegben nem szerepeltette. Majd a közbenső mérleget jóváhagyó 43. sorszámú végzés ellen fellebbezést terjesztett elő, amelynek elbírálására a Legfelsőbb Bíróság előtt más ügyszám alatt indult eljárásban került sor.
Az elsőfokú bíróság 91. sorszámú végzése ellen előterjesztett fellebbezés érdemben nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, azon alapulóan részben téves jogi indokolással ugyan, de érdemben helytálló döntést hozott.
Az adott ügyben ugyanis a hitelező a veszélyes hulladék átvételével nem szerezte meg annak tulajdonjogát. Az elsőfokú bíróság által is felhívott 102/1996. (VII. 12.) Korm. rendelet - mint ahogy erre az elsőfokú bíróság is helyesen utalt, a 40. §-ának (1) bekezdése értelmében - 1996. szeptember 1-jén lépett hatályba. A felek között a veszélyes hulladék tárolására vonatkozó megállapodás pedig 1992. november 16-án jött létre, és a felszámoló által sem vitatottan a folyamatos teljesítés következtében mindaddig érvényben volt, amíg a hitelező részéről az 1996. szeptember 12-én a felszámolóhoz intézett levelében felmondásra nem került 1996. december 31-ével bezáróan. Helytálló nyilatkozatot tett tehát a felszámoló arra vonatkozóan, hogy a hitelezőnél tárolt veszélyes hulladék - figyelemmel a felek között létrejött megállapodásban írt szerződéses rendelkezésekre is - az adós tulajdona.
A módosított Cstv. 48. §-ának (3) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy a felszámoló a felszámolási eljárás alatt köteles gondoskodni az adós vagyonának megóvásáról, megőrzéséről, különösen a mezőgazdaságilag művelhető földek termőképességének fenntartásáról, az erdő felújítási és erődállomány nevelési munkák elvégzéséről, továbbá a környezetvédelmi, természetvédelmi és műemlékvédelmi követelmények betartásáról, a felszámolás kezdő időpontját megelőző időszakból eredő, bizonyított környezeti károsodások, környezeti terhek olyan rendezéséről, amely az eljárás során a környezeti károsodások, illetve terhek elhárítását, megszüntetését, illetve a vagyontárgyaknak a környezeti terhekkel történő értékesítését is jelenti. A módosított Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerint a felszámolás költségei közé tartozik a felszámolás kezdő időpontja után az adós gazdasági tevékenységének ésszerű befejezésével, továbbá vagyonának megóvásával, megőrzésével kapcsolatos költségek, ideértve a környezeti károsodások és terhek rendezésének költségeit is. A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 56. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint a központi költségvetés hozzájárul a környezeti károk felszámolásához azon esetekben, amikor az másra át nem hárítható, illetőleg a károk okozója ismeretlen, vagy a károkozásért való felelőssége nem érvényesíthető. A törvény 41. §-a (5) bekezdésének c) pontja pedig a Kormány környezetvédelmi feladatává teszi a jelentős környezetkárosodások, illetve a rendkívüli környezeti események következményeinek a felszámolását, ha a kötelezettség másra nem hárítható.
E jogszabályi rendelkezések alapján helyesen jutott az elsőfokú bíróság arra a következtetésre, hogy az adós vagyonának hiányában nem a felszámoló kötelessége, hogy saját költségére gondoskodjék a környezeti terhek rendezéséről.
Tévedett azonban akkor, amikor úgy vélte, hogy a módosított Cstv. 48. §-ának (3) bekezdésében írt rendelkezés szerinti intézkedés csak akkor kötelessége a felszámolónak, ha az adós vagyona fedezetet nyújt a környezeti károk, illetve terhek megszüntetésekor felmerülő költségekre. A jelen ügyben is alkalmazandó, a felszámolási eljárás és a végelszámolás környezet- és természetvédelmi követelményéről szóló 106/1995. (IX. 8.) Korm. rendelet 12. §-ának (2) bekezdése szerint ugyanis a felszámolónak kell gondoskodnia a felszámolás kezdő időpontját megelőző időszakból eredő, bizonyított környezeti terhek rendezéséről. A gondoskodás pedig mindazon intézkedések megtételét jelenti - az adós vagyonának hiányában is -, amelyek arra irányulnak, hogy a veszélyes hulladék ártalmatlanítása a központi költségvetés terhére megtörténjék. Az adott ügyben pedig a felszámoló az ezzel összefüggő kötelezettségét nem vitatta, intézkedéseket is tett ennek érdekében, így az ezzel összefüggő mulasztása nem volt megállapítható.
Helyesen utalt arra is az elsőfokú bíróság, hogy a hitelezőnek módja van arra is, hogy a veszélyes hulladék ártalmatlanítását a saját költségére elvégezze, vagy elvégeztesse. Az adós és a hitelező között 1992. november 16-án létrejött, és a hitelező által felmondott megállapodás 14. pontja ugyanis akként rendelkezik, hogy amennyiben a szerződéses időpontig a megrendelő elszállítási diszpozíciót nem ad, illetve a következő időszakra a szerződés nem kerül meghosszabbításra, és átmeneti tárolásra alkalmas telephelyére való elszállítás nem lehetséges, vagy a megrendelő 90 napot meghaladó fizetési késedelembe esik, a vállalkozó jogosult a tárolási kötelezettségét azonnali hatállyal felmondani, a hulladékot a végleges lerakóhelyre vagy speciális hulladékégetőbe elszállítani és a követeléseit - a tárolás konkrét időpontjáig esedékes tárolási díjat és ezen felül a hulladék végleges lerakásának vagy égetésének s szállításának a költségeit - érvényesíteni. A szerződés e kitételére tekintettel tehát a vállalkozó élhet az ott szabályozott lehetőségekkel, és az ebből eredő költségeit a felszámolási eljárásban mint hitelezői igényt érvényesítheti.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a mód. Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése szerint megfelelően alkalmazandó Pp. 259. §-ára utalással, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Fpk. VIII. 33.535/1999. sz.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.