adozona.hu
EH 2001.544
EH 2001.544
I. A félrevezető tájékoztatással kibocsátott részvényekre vonatkozó érvénytelen szerződés alapján a kibocsátót és a forgalmazót terhelő egyetemleges kártérítési felelősség. A kötvénybirtokosokat megillető kár mértékének meghatározásánál irányadó szempontok [Ptk. 337. § (1) bek., 355. §, 1990. évi VI. tv. (Épt.) 83. §, 84. § (1) bek., Pp. 30. § (1) bek., 37. §, 163. § (3) bek., 206. § (3) bek.]. II. A konszernjogi tényállás az egyszemélyes részvénytársaság alapításakor már megvalósul, vagyis a részvényes - m
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a W. Rt. "fa" által kibocsátott 96/I., II., III., IV., V., VI., VII. és 98/I. számú kötvényekre létrejött szerződések érvénytelenek.
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság a per főtárgya vonatkozásában az ítéletet helybenhagyta.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a 2000. május 17. napján kelt ítéletében a jogerős ítéletet a per főtárgya tekintetében hatályában fenntartotta.
A rendelkezésre álló cégiratokból megállapíth...
EH 2001.544 I. A félrevezető tájékoztatással kibocsátott részvényekre vonatkozó érvénytelen szerződés alapján a kibocsátót és a forgalmazót terhelő egyetemleges kártérítési felelősség. A kötvénybirtokosokat megillető kár mértékének meghatározásánál irányadó szempontok [Ptk. 337. § (1) bek., 355. §, 1990. évi VI. tv. (Épt.) 83. §, 84. § (1) bek., Pp. 30. § (1) bek., 37. §, 163. § (3) bek., 206. § (3) bek.].
II. A konszernjogi tényállás az egyszemélyes részvénytársaság alapításakor már megvalósul, vagyis a részvényes - mint irányító társaság - a részvénytársaság tartozásaiért korlátlanul felel [1988. évi VI. tv. 232. §, 299. §, 300. §, 328. § (2) bek.].
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a W. Rt. "fa" által kibocsátott 96/I., II., III., IV., V., VI., VII. és 98/I. számú kötvényekre létrejött szerződések érvénytelenek.A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság a per főtárgya vonatkozásában az ítéletet helybenhagyta.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a 2000. május 17. napján kelt ítéletében a jogerős ítéletet a per főtárgya tekintetében hatályában fenntartotta.
A rendelkezésre álló cégiratokból megállapítható, hogy a kötvények kibocsátásakor a T. Rt. forgalmazó I. r. alperes egyszemélyes tulajdonosa, annak alapítója az M. Bank Rt. volt. A 16/001 rovatba, 1998. január 1. napjától jogelődként bejegyezték az A. Rt.-t. A társaság neve 1997. május 13. napjától A. Bank Rt.-re módosult, 2001. június 30. napjától a társaság jogutóda a K. Bank Rt.
F. Sz. felperes 1994. december 1. napján összesen 500 000 Ft névértékű, 96/III. sorozatszámú kötvényt jegyzett. A kötvények 10 000 Ft névértékű, évi 33%-os kamatozású, másféléves futamidejűek voltak. A felperesi jegyzés a D. Kft. irodájában történt. A kötvény kamatozása 1994. december 8. napjától kezdődik, és a lejárat előtti nappal végződik; a kamatfizetés alapjául 365 naptári napból álló év szolgál, a jegyzett tőke utáni kamat a lejárati időpontban - 1996. június 1. napján - 244 550 Ft volt. A kötvénykibocsátó rt. 1996. február 21. napjától felszámolás alatt áll, a felperes hitelezői igényét a felszámoló visszaigazolta azzal, hogy a gazdálkodó szervezet vagyona részleges kielégítésre nyújt fedezetet. A felperes elsődleges kereseti kérelmében az I. és II. rendű alperesek egyetemleges kötelezését kérte 744 550 Ft tőke és ezen összeg 1996. június 1. napjától a kifizetésig járó évi 20%-os évi késedelmi kamata megfizetésére; másodlagosan az eredeti állapot helyreállítását kérve az I. és II. rendű alperesek egyetemleges kötelezését kérte a kötvényekre fizetett tőkeösszeg és ezen összeg után késedelmi kamat megfizetése iránt. A III. rendű alperes vonatkozásában igényét az I. rendű alperest terhelő tartozás kiegyenlítéséért való korlátlan felelősségére alapította azzal, hogy helytállási kötelezettsége akkor és annyiban következik be, amennyiben az I. rendű alperes vagyona a követelésre nem nyújt fedezetet.
Az I. és III. rendű alperesek eljárási kifogásukban kérték, hogy a bíróság illetékessége hiányát állapítsa meg a Pp. 36. §-ának (2) bekezdése alapján. Az alperesi gazdasági társaságok budapesti székhelyűek. A Pp. 30. §-ának (1) bekezdése rendelkezéseire hivatkozva előadták, hogy a III. rendű alperes fiókja található H.-n, amely nem jogi személy, képviseletre nem hivatott szerv. Érdemi ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték, másodlagosan a per felfüggesztését, figyelemmel arra, hogy a kibocsátó társaság felszámolási eljárása jelenleg is folyamatban van. Álláspontjuk szerint a szerződés érvénytelenségének jogkövetkezménye nem az alperesi kártérítési felelősség és az eredeti állapot helyreállítása. Az igény a kibocsátó felszámolási eljárása miatt nem érvényesíthető. A III. rendű alperes arra is hivatkozott, hogy a felperessel nem áll jogviszonyban, és vele szemben a jelen perben nem alkalmazhatók az 1988. évi VI. törvény (régi Gt.) konszernjogi szabályai.
A II. rendű alperes elsődlegesen, érdemben a felperes keresetének elutasítását kérte az I. és III. rendű alperesek hivatkozásával egyezően, másodlagosan az eljárás felfüggesztését kérte, hivatkozva arra is, hogy a perbeli Legfelsőbb Bírósági határozat ellen felülvizsgálati eljárást kezdeményezett.
A H.-i Városi Bíróság ítéletében kötelezte az I. és II. rendű alpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 15 napon belül 744 550 Ft tőkét és ennek 1996. június 1. napjától a kifizetés napjáig járó évi 20%-os kamatát; kimondta, hogy a III. rendű alperes az I. rendű alperest terhelő tartozás kiegyenlítéséért korlátlanul felel azzal, hogy helytállási kötelezettsége akkor és annyiban következik be, amennyiben az I. rendű alperes vagyonából a követelés nem elégíthető ki. Határozatának indokolásában megállapította, hogy az 1990. évi VI. törvény (Épt.) 84. §-ának (1) bekezdése alapján az érvénytelenség jogkövetkezménye kizárólag az alperesek kártérítési felelőssége, amely felelősség alól az alperesek nem tudták kimenteni magukat, így a Ptk. 305. §-ának (4) bekezdése alapján jelen perbeli esetben a jegyzéskor ígért lejárati időben esedékes 500 000 Ft tőkeösszeg utáni 244 550 Ft kamat a felperest megilleti. A III. rendű alperes felelőssége vonatkozásában megállapította, hogy a régi Gt. 328. §-ának (2) bekezdése alapján, mint irányító társaság a közvetlen irányítása alatt álló részvénytársaság tartozásaiért korlátlanul felel. A bíróság illetékessége a Pp. 30. §-ának (1) bekezdésén alapult, a III. rendű alperesnek H.-n képviseletre hivatott szerve működik.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az I. és III. rendű alperesek fellebbezése folytán indult másodfokú eljárásban a megyei bíróság ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Határozata indokolásában kifejtette, hogy nem helytállóak az elsőfokú ítéletnek az illetékességi ok fennállására vonatkozó indokai. A Pp. 37. §-a alapján a vagylagos illetékességi ok körében vizsgálta, hogy az okozott kár bekövetkeztének helye megalapozza-e az illetékességet, ennek jogalapját az ügy érdemi részének tisztázása előzi meg. E körben megállapította, hogy a Ptk. a szerződési jog mögöttes jogterülete akkor is, ha külön törvény, az Épt. adott esetben ezt külön nem írja elő. A félrevezető tájékoztatás speciális jogkövetkezményét az Épt. 83. §-a határozza meg, a 84. § (1) bekezdése a félrevezető tájékoztatás további különálló jogkövetkezményét szabályozza. Az értékpapír szerződés érvénytelenségének jogkövetkezményeit az Épt. nem szabályozza. Amennyiben a jogalkotó az érvénytelenségnek a Ptk.-tól eltérő más jellegű jogkövetkezményét kívánta volna az adott körben előírni, úgy annak a törvény rendelkezéséből világosan ki kellene tűnnie. E rendelkezések egybevetéséből következik, hogy az érvénytelenség nem a kártérítési felelősség helyébe lép, hanem mellé. A Ptk. 237-239. §-aiban foglalt jogkövetkezmények tehát - eltérő különös rendelkezés hiányában - e körben is irányadóak, nem kizárólagosak, hanem bővítik a jogsérelem miatti jogkövetkezmények körét. Így a sérelmet szenvedett fél választhat, hogy a szerződések érvénytelenségének megállapítása miatt az eredeti állapot helyreállítását kéri-e, vagy az Épt. 83. §ában írtak szerint kártérítési igényt érvényesít a kibocsátóval és forgalmazókkal szemben. A perben a felperes elsődleges keresete az Épt. 83. §-a szerinti kártérítésre irányult, az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazását másodlagosan kérte alkalmazni. Így a felperes keresete a szerződésen kívüli kár megtérítésére irányult, a kár bekövetkeztének helye azonos a felperes lakóhelyével, így az elsőfokú bíróság a Pp. 37. §-a alapján illetékes volt az ügy elbírálására.
Az I. és II. rendű alperesek kártérítési felelősségének elemei fennállnak, azokat az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg. A jogellenes magatartás meglétét a hivatkozott Legfelsőbb Bírósági határozat megállapította. A felperes kára egyrészt a tényleges kárból, amely a kötvényre befizetett tőkeösszeggel azonos, továbbá az elmaradt haszonból áll, amely azonban az ígért ügyleti kamattal nem azonosítható. Amennyiben ugyanis a kötvény-kibocsátási tájékoztató valós adatokat tartalmazott volna, úgy a felperes nem a perbeli kötvénybe fektette volna pénzét. A perbeli érvénytelen ügylet érvénytelen ügyleti kamatkikötése nem érvényesíthető. A felperes elmaradt haszna így a kötvénykibocsátással azonos időszakban forgalmazott, más értékpapírok másfél éves futamidőre számított hozamával, kamatával azonos. A megyei bíróság hivatalos tudomáson is alapuló mérlegelése szerint a perbeli időszakban más értékpapírokkal elérhető volt a perbeli kötvényben ígért 33%-os kamat, ezért az elsőfokú bíróság az elmaradt haszon összegét helytállóan állapította meg. A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján megállapítható, hogy az okozati összefüggés a jogellenes magatartás és a kár között fennállt. Az I. és II. rendű alperesek egyetemleges felelőssége az Épt. 83. §-a alapján áll fenn. Erre tekintettel a kibocsátó felszámolás alatt állása nem tette indokolttá az eljárás felfüggesztését, a Ptk. 337. §-ának (1) bekezdése alapján a felperes bármelyik kötelezettől követelhette a teljesítést. A III. rendű alperes mögöttes felelőssége vonatkozásában osztotta a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság határozata indokolásában foglaltakat. A régi Gt. 328. §-ának (2) bekezdése szerint a már eleve egyszemélyes részvénytársaságként alapított, szükségképpen közvetlen irányítás alatt álló társaság esetében hitelezővédelmi okokból alkalmazandóak a konszernjogi szabályok.
A jogerős ítélettel szemben az I. és III. rendű alperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsődlegesen a jogszabálysértő és megalapozatlan határozat elsőfokú ítéletre is kiterjedő megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását kérték, másodlagosan a jogerős ítéleteknek az I. és II. rendű alperesek vonatkozásában hatályon kívül helyezését kérte és az elsőfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára való utasítását azzal, hogy a Pp. 152. §-ának (2) bekezdése alapján függessze fel a per tárgyalását a W. Rt. "fa" felszámolása jogerős befejezéséig, a III. rendű alperes vonatkozásában pedig a keresetet utasítsa el. Elsődleges kérelmét az Épt. 83-84. §-ainak, a Ptk. 1. §-ának és 234-239. §-aiban foglaltak -, továbbá a Pp. 163. §-ának rendelkezései megsértésére való hivatkozással indokolta. A Ptk. 237. §-ának (1) bekezdése alapján érvénytelen szerződés esetében a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet kell visszaállítani. A bíróságnak hivatalból kell az érvénytelenség jogkövetkezményeiről rendelkeznie. Az eredeti állapot helyreállítását követően, és kizárólag a kártérítés alapvető elemei meglétének bizonyítása után alkalmazható az érvénytelenség szubjektív jogkövetkezménye, a kártérítés. Súlyos anyagi jogi jogszabálysértést eredményez, ha a megtámadott határozat szerint a felperesnek választási lehetősége van, az Épt. 83. §-a szerinti kártérítési igénye mellett, vagy azzal kombinálva alkalmazhatja az érvénytelenség jogkövetkezményeit. Ilyen alternatívát a jogszabály nem tartalmaz. Így az eredeti állapot helyreállításának meg kell előznie a kártérítési felelősség fennállásának vizsgálatát, és a kártérítési kötelezettség esetleges megállapítását, feltéve, hogy nem került sor a szerződés érvényessé nyilvánítására. A polgári jogi szerződés érvénytelensége kizárja azt, hogy ezen szerződés vonatkozásában szerződésszegésről beszéljünk. Az igényérvényesítés jogalapját a kötvénytulajdonos és a kötvény kibocsátója közötti szerződésnek a bíróság által jogerősen megállapított érvénytelensége jelenti. Az eredeti, a szerződéskötést megelőző állapot helyreállítása nem történhet más módon, mint a szerződést megkötő felek között. A kötvényjegyzéskor a felperes által kifizetett tőkeösszeg a kibocsátóhoz került, nem a forgalmazókhoz. Így a jogszabály által alapított egyetemleges helytállási kötelezettség kizárólag a kártérítési felelősségre vonatkozik, nem pedig az érvénytelenség jogkövetkezményére, az eredeti állapot helyreállítására. Jelen per felperesét terhelte annak bizonyítása, hogy neki pontosan mekkora kára keletkezett, hogy a károkozó magatartása jogellenes volt, az, hogy a magatartás és a kár között kimutatható az okozati összefüggés. A felperes bejelentette a kötvénykibocsátó ellen indult felszámolási eljárásban az őt megillető összeg iránti igényét, aki ezt nyilvántartásba vette, visszaigazolta. Mivel jelen kártérítési per tárgyát ugyanezen követelése képezi, ezért megalapozott az eljárás felfüggesztése iránti kérelem. A felszámolási eljárás jogerős lezárását megelőzően nem dönthető el, hogy a felperes milyen összegű kárt szenvedett, így nem hozható döntés annak összege kérdésében. A felperes kártérítés címén előterjesztett igénye az érvénytelen szerződésből eredő érvénytelen kamatkikötésre alapítottan 33% összegű hozam volt. Az I. és III. rendű alperes elfogadta a másodfokú bíróság állásfoglalását abban, hogy az ígért ügyleti kamattal nem azonosítható az elmaradt haszon fogalma. Jelen perben azért nem érvényesíthető a szerződéses kamat, mert egy jogerős ítélettel érvénytelennek nyilvánított szerződés kikötését jelenti. Önkényesen járt el a másodfokú bíróság akkor, amikor a 33%-os kamatot, mint hivatalos tudomás útján szerzett tényt fogadta el. A bíróságnak kötelessége lett volna tájékoztatni a feleket a hat évvel ezelőtti értékpapír kibocsátásokkal kapcsolatos és valóban hivatalos tudomás útján rendelkezésre álló adatokról.
A III. rendű alperes felelősségével kapcsolatosan rámutatott, hogy az ítéletben hivatkozott és jelen kérdés elbírálásánál irányadó régi Gt. 298. §-299. §-300. §-ának, továbbá 232. §-ának (1) bekezdése egybevetéséből következik, hogy a részvényes felelőssége a részvénytársaság kötelezettségeiért csak a részvényei erejéig terjed, figyelemmel a régi Gt. 328. §-ának (1) bekezdésére is. Az egyszemélyes alapító mögöttes felelőssége nem alkalmazható. Csak olyan részvénytársasá-gok esetében lehet a régi Gt. 328. §-ának (2) bekezdését alkalmazni, amelyeknél a társaság működése során kialakult a részvényesi többségi pozíció, a jogszabály szövegéből a szerzésből következően. Így kizárólag akkor tekinti a törvény irányító társaságnak a részvényeket megszerző részvénytársaságot, ha a részvényes további részvények megszerzésével többségi részesedést szerezve elérte az összrészvények 51%-át, vagy meghaladta a 75%-át. A másodfokú bíróság ítéletében hivatkozott rendelkezésnek egyszemélyes részvénytársaságra történő alkalmazása nincs összhangban a törvényalkotói szándékkal, a törvény tételes szövegével. A régi Gt. 299. §-a (3) bekezdésének hatályon kívül helyezése tényénél fogva nem alakulhat terhesebben az egyszemélyes rt. tulajdonosának a felelőssége, mint ahogy azt megelőzően a törvény eredetileg is meghatározta felszámolás esetén.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását kérte, annak érdemben helytálló indokaira tekintettel. Indokolásában rámutatott - a felülvizsgálati kérelem vonatkozásában -, hogy a Legfelsőbb Bíróság a korábbi ítéletében egyértelműen rögzítette, hogy a Ptk.-nak a szerződések érvénytelenségére vonatkozó szabályai alkalmazására ott nem kerülhetett sor. Az ítélet kimondta, hogy az érvénytelenség jogkövetkezményeinek - a kialakult ítélkezési gyakorlat szerint - hivatalból történő levonására azért nem kerülhet sor, mert csak az értékpapír birtokosok által indított perekben lehet dönteni annak a kárnak a viseléséről, amely az értékpapír birtokosokat a szerződés érvénytelensége folytán érte. A per tárgyalásának felfüggesztése kapcsán előadta, hogy a Legfelsőbb Bíróság más határozatában megalapozatlannak tekintette a felfüggesztéssel kapcsolatos kérelmet és a bíróságot a per folytatására utasította.
Rámutatott, hogy a jogerős ítélet a kártérítés összege vonatkozásában jogszerű, és nem tévedett a bíróság, amikor azt állapította meg, hogy a kötvény kibocsátás időszakában más befektetési lehetőségek is voltak, amelyek hasonló nagyságú hozamot eredményeztek. A kötvényjegyzés időszaka 1994. december 1-jétől december 8-ig tartott. Ebben az időszakban jegyezhető volt például az 1996/K. fix kamatozású államkötvény, amely 32,78%-os éves hozamot realizált. Előadásának igazolására becsatolta az MNB Megyei Igazgatósága által forgalmazott, fix kamatozású államkötvények listáját. Így - álláspontja szerint - megalapozottan érvényesítette az elmaradt hasznot a ténylegesen kifizetett tőkeösszeg mellett. A konszernjoggal kapcsolatosan megalapozott a jogerős ítélet indokolása. E körben rámutatott arra, hogy a konszernjogi felelősség lényege a közvetlen irányításból adódó, az igazgatóság számára adott utasítási jogból következik, amely indokolttá teszi az egyszemélyes tulajdonos felelősségének alkalmazását is; figyelemmel a Gt. 300. §-a előírásaira, amely a konszernjogi szabályok alkalmazását is előírja. A jogerős ítélettel azonos jogi álláspontra helyezkedett határozatokat csatolt mellékletként.
A felülvizsgálattal támadott jogerős ítélet nem jogszabálysértő.
A felülvizsgálati kérelem korlátaira tekintettel elsődlegesen az alábbiakat rögzíti a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság.
A 2000. május 17-én kelt ítéletében a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság - a jelen perbeli kötvények vonatkozásában is irányadóan - kimondta, hogy a félrevezető tájékoztatás miatt bekövetkezett érvénytelenség jogkövetkezményeit nem csak a kibocsátónak kell viselnie, hanem egyetemlegesen felelnek azért a forgalmazók is. A Ptk. szabályainak és az érvénytelenség jogkövetkezményeinek - a kialakult ítélkezési gyakorlat szerint - hivatalból történő levonására azért nem kerülhet sor, mert az Épt. csupán az érvénytelenség kimondására ad a bíróság számára jogi lehetőséget, és csak az értékpapír birtokosok által indított perekben lehet dönteni annak a kárnak a viseléséről, amely azáltal érte az értékpapír birtokosokat, hogy a szerződés érvénytelensége folytán az értékpapírra igényt nem alapíthatnak. A szerződés érvénytelensége valamennyi értékpapír birtokost érinti, mivel az értékpapírok átruházásával - a másodlagos forgalomban - az értékpapírt megvásárló személy a kibocsátóval szembeni jogokat szerzi meg. Ezért a szerződés érvénytelensége folytán bekövetkezett kártérítési igény is valamennyiüket megilleti [Épt. 83. §, 84. § (1) bek.].
Jelen perben a felperesek keresetüket az I. és II. rendű alperesekkel mint forgalmazókkal szemben terjesztették elő, és igényüket elsődlegesen az érvénytelen kötvények megvásárlásakor kifizetett tőkeösszeg, a kötvényekben ígért hozam megfizetése iránt, és a lejárattól számított késedelmi kamat megfizetésében jelölték meg.
A per felfüggesztése tárgyában hivatkozott felülvizsgálati kérelem vonatkozásában rámutat a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság, hogy helytállóan járt el az első- és másodfokú bíróság, amikor a Ptk. 337. §-ának (1) bekezdése alapján az I. és II. rendű alperesek egyetemleges kötelezettségére tekintettel úgy foglalt állást, hogy a W. Rt. felszámolási eljárásának eredménye jelen per elbírálását nem érintheti, az egyetemleges kötelezettek belső jogviszonyát - a felszámolás eredményének ismeretében - nem jelen perben kell rendeznie a bíróságnak (Gf. II. 31.355/2000/4.). A félrevezető tájékoztatással kibocsátott kötvényekre kötött érvénytelen szerződések jogkövetkezménye körében a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott, a Ptk. alapján az eredeti állapot helyreállítására irányuló okfejtést egyfelől ezen fenti, az egyetemleges felelősség kapcsán kifejtettek teszik indokolatlanná, mivel a felperesek a perben nem álló W. Rt.-vel szemben igényüket nem kívánták érvényesíteni, és így az eredeti állapot helyreállítására nincs is lehetőség. Az Épt. előírásaiból következően megállapított fentebb idézett Legfelsőbb Bírósági határozat az egyetemleges felelősség kimondásán túl, azzal összhangban a kötvénybirtokosok kártérítési igénye jogalapja kérdését is rendezi, így érdemben helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy jelen esetben jogkövetkezményként nem az eredeti állapotot kell helyreállítani, hanem kártérítés illeti meg a sérelmet szenvedő felpereseket. Rámutat azonban a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság, hogy a másodfokú bíróság indokolása e körben csak részben helytálló, mert nem a kereset szerinti választás alapján illeti meg a kártérítés a felpereseket, hanem az érvénytelen kötvénykibocsátás jogkövetkezményeként, a kibocsátói és forgalmazói egyetemleges kötelezettség miatt a kárigényért fennálló forgalmazói felelősség az, ami a jogalap körében vizsgálandó.
A tőke és kamat vonatkozásában - a jogalapot támadta ugyan a felülvizsgálati kérelem, de e körben az összegszerűséget nem vitatta. A kártérítés összegéről az Épt. 83. §-ának előírásaiból következően alkalmazandó Ptk. 355. §-a alapján kellett az ügyben eljárt bíróságoknak rendelkeznie, amelyből a tőke és kamat mint tényleges kár illeti meg a felpereseket, a hozam elmaradt haszonként jelentkezik, és így része a kártérítés összegének. E körben rögzíti a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság, hogy helytállóan hivatkoztak az I. és III. rendű alperesek felülvizsgálati kérelmükben arra, hogy eljárási szabályt sértett a másodfokú bíróság akkor, amikor az elmaradt hozam összegét hivatalos tudomásra alapítottan határozta meg, azonban határozatában nem jelölte meg azokat a tényeket, amelyeket e körben figyelembe vett [Pp. 163. § (3) bek.]. Rámutat a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság, hogy ez az eljárási szabálysértés önmagában az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással nem volt [Pp. 275/A. § (1) bek.]. A jogerős ítélet ugyanis az elmaradt hozam összegét mérlegeléssel állapította meg, amely mérlegelés nem volt iratellenes, nem ellentmondásos, nem logikátlan [Pp. 270. § (1) bek., Pp. 206. § (3) bek.], így a jogerős ítélet e körben kifogásolt rendezése érdemben nem sért jogszabályt.
A III. rendű alperes felelőssége kapcsán tisztázandó kérdés volt a mögöttes felelősség problémája. A mögöttes felelősség fogalmát általános jelleggel tételes jogszabály nem határozza meg, egyes eseteiről a különböző anyagi jogszabályok rendelkeznek. A régi Gt. 233. §-a szerint a törvénynek a részvénytársaságokra vonatkozó rendelkezései kógensek, eltérésnek csak a jogszabályok által meghatározott esetekben van helye. Az egyszemélyes rt.-ről a régi Gt. 299. §-a rendelkezik, taxatíve felsorolva az általánostól eltérő rendelkezéseket. Helytállóan hivatkozott az I. és III. rendű alperes arra, hogy a perbeli időszakban már hatályon kívül helyezésre került a régi Gt. 299. §-ának (3) bekezdése. A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság álláspontja szerint azonban ez azt jelenti, hogy 1992. augusztus 27-től az egyszemélyes részvénytársaság bejelentési kötelezettségén túl már nem volt olyan szabály, amely az egyszemélyes rt. alapítójának, egyedüli részvényesének a felelősségét szabályozta volna. A régi Gt. 300. §-a az egyszemélyes részvénytársasá-gokra alkalmazni rendeli a törvénynek a részvénytársasá-gokra irányadó rendelkezéseit, amelyből csak a közgyűlés jogaira vonatkozó előírást emeli ki, tekintettel az alapító által gyakorolt jogokra. Az irányító társaságra vonatkozó helytállási kötelezettség lényege azonban abban áll - és ebben megegyezik az egyszemélyes részvénytulajdonos helyzetével -, hogy az utasítási jog érvényesülésével az ellenőrzött részvénytársaság egyfajta alárendelt helyzetbe kerül, a társaság működését, gazdasági eredményességét alapvetően az irányító társaság, az egyszemélyes részvénytulajdonos határozza meg. Nem vitatható, hogy az egyszemélyes részvénytársaság alapító tulajdonosa már a cég létesítésével megszerzi ezen irányítói befolyását, és mivel a konszernjogi szabályok körében nincs kivételes rendelkezés az egyszemélyes rt.-re, amely a régi Gt. 233. §-a szerint eltérést tenne lehetővé, a III. rendű alperes felelőssége az adott esetben - ahogy azt helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság jogerős határozatában -fennáll.
A fentiek szerint tehát a konszernjogi tényállás az egyszemélyes részvénytársaság alapításakor már megvalósul, vagyis ilyenkor a régi Gt. 328. §-ának (2) bekezdésének felelősségi szabályai belépnek, azaz a részvényes - mint irányító társaság - a részvénytársaság tartozásaiért korlátlanul felel, függetlenül a bejelentéstől.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a jogerős másodfokú ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján.
(Legf. Bír. Gfv. II. 30.016/2001. sz.)