adozona.hu
EH 2001.541
EH 2001.541
I. Egyszemélyes társaság üzletrészének részbeni átruházása érdekében alapítói döntéssel az üzletrészt fel kell osztani. Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaság üzletrészének hányadára vételi jogot kíván engedni [Ptk. 206. §, 375. § (1) bek., 1988. évi VI. törvény (régi Gt.) 169. § (1) bek., 183. § (2) bek. c) pont, 184. §, 189. § (3) bek., 223. §]. II. A magyar bíróság joghatóságának megállapítása körében irányadó szempontok [1979. évi 13. tvr. 25. § m) pont,
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a peres eljárásban a magyar bíróság joghatóságát megállapította a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr. (továbbiakban: tvr.) alapján, és az 1999. július 20-án kelt ítéletével
- megállapította, hogy a felperes és a II. r. alperes között 1996. július 1-jei hatállyal érvényes ajándékozási szerződés jött létre, melynek folytán a felperes térítésmentesen megszerezte az I. r. alperes törzstőkéjének 5%-át 8 921 050 Ft értékben;
- megállapította, hogy a felperes 1996. ...
EH 2001.541 I. Egyszemélyes társaság üzletrészének részbeni átruházása érdekében alapítói döntéssel az üzletrészt fel kell osztani. Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaság üzletrészének hányadára vételi jogot kíván engedni [Ptk. 206. §, 375. § (1) bek., 1988. évi VI. törvény (régi Gt.) 169. § (1) bek., 183. § (2) bek. c) pont, 184. §, 189. § (3) bek., 223. §].
II. A magyar bíróság joghatóságának megállapítása körében irányadó szempontok [1979. évi 13. tvr. 25. § m) pont, 27. § (2) bek., 29. §, 30. § (3) bek., 68. § (2) bek., 74. § (2) bek., 8001/1995. (IK 8.) IM tájékoztató I. fejezet 2. pont].
Az elsőfokú bíróság a peres eljárásban a magyar bíróság joghatóságát megállapította a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr. (továbbiakban: tvr.) alapján, és az 1999. július 20-án kelt ítéletével- megállapította, hogy a felperes és a II. r. alperes között 1996. július 1-jei hatállyal érvényes ajándékozási szerződés jött létre, melynek folytán a felperes térítésmentesen megszerezte az I. r. alperes törzstőkéjének 5%-át 8 921 050 Ft értékben;
- megállapította, hogy a felperes 1996. július 1-jei hatállyal vételi jogot szerzett az I. r. alperes törzstőkéjének további 5%-ára 8 921 050 Ft értékben;
- megállapította, hogy a felperes 1996. július 1-jétől 1997. június 30-ig terjedő időtartamra, 1996. június 27-től egyedüli, szabályszerűen kijelölt ügyvezetője volt az I. r. alperesnek;
- kötelezte az I. r. alperest az 1996. június 27-i taggyűlési határozatok alapján a felperes tulajdonszerzését és ügyvezetői minőségét érintő változásoknak az I. r. alperes cégjegyzékét vezető cégbíróságnál történő átvezetettetésére 30 napon belül;
- megállapította, hogy az I. r. alperes 1996. szeptember 9-i taggyűlésén hozott határozatok és az ennek alapján készült alapító okirat érvénytelenek, ezért a taggyűlési határozatokat és a megyei bíróság mint cégbíróság végzésének a felperesre vonatkozó rendelkezéseit hatályon kívül helyezte.
Kötelezte az alpereseket, hogy 15 napon belül fizessenek meg a felperesnek fejenként 210 000-210 000 (kettőszáztízezer) Ft perköltséget. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság a határozatát azzal indokolta, hogy a felperes a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. tv. (régi Gt.) 171. §-ának (1) bekezdése, a Ptk. 205. §-ának (1) bekezdése, 211. §-a, 213. §-ának (1) bekezdése, 219. §-ának (2) bekezdése és 579. §-ának (2) bekezdése alapján megszerezte a jogügylet tárgyát képző üzletrészhányadot. Ugyanilyen üzletrészhányadra vonatkozóan a felperes vételi jogot is szerzett. Az üzletrész átruházási szerződés és az üzletrészre vonatkozó vételi jog alapításáról szóló szerződés vizsgálatánál ugyan a német társasági jog alkalmazandó, amely közjegyzői okirati formát ír elő az ilyen tárgyú szerződések alakszerűségére vonatkozóan, azonban az eljáró bíróság államának joga és annak az államnak a joga szerint ezek a szerződések érvényesek, ahol a célzott joghatásnak be kell állniuk (tvr. 24. §, 25. §, 29. § és 30. §-ai). Az üzletrész átruházási szerződés a magyar Gt. szerint nincs írásbeli alakhoz kötve, így az ilyen tárgyú szerződés szóban is megköthető, és az az ajánlat elfogadásával létrejön. F. S. ügyvéd a II. r. alperes jogi képviselőjeként 1996. május 14-én írásban tett ajánlatot az üzletrész ajándékozására, amelyet a felperes az 1996. május 29-én tartott taggyűlésén az ajánlattal egyező tartalommal írásban elfogadott. Ugyanezen írásbeli ajánlatban szerepelt a vételi jog alapítására irányuló nyilatkozat, ezt a felperes írásban a Ptk. 375. §ának (1) bekezdése értelmében elfogadta, így ez a szerződés a két írásbeli nyilatkozat együttes tartalmával érvényesen létrejött.
Az I. r. alperes 1996. június 27-én tartott taggyűlésének jegyzőkönyvéből egyértelműen megállapítható, hogy a felperes ügyvezetői megbízatását egy évvel meghosszabbították. K. R. és R. K. ügyvezetői tisztségükről lemondtak, a lemondás feltétele volt annak, hogy őket ugyanekkor felügyelőbizottsági taggá megválasszák. A felperes által 1996. augusztus 22-én aláírt nyilatkozat alkalmas annak bizonyítására is, hogy a felperes 1996. július 30-a után is ügyvezetője volt az I. r. alperesnek. Az I. r. alperes részéről 1996. szeptember 9-én megtett és a felperes részére másnap átadott, a felperes ügyvezetői tisztségéből való visszahívást tartalmazó nyilatkozat nem idézi elő az érvényesen létrejött megállapodások, tulajdonosi döntések érvénytelenségét. A korábbi tulajdonosi döntéseket a bíróság előtt nem támadta meg senki, ezért azok a döntések, határozatok érvényesek.
Az I. r. alperesnél elmaradt az 1996. június 27-én hozott határozatok cégbírósági bejelentése, ami a felperes mint ügyvezető terhére nem róható. Az I. r. alperes 1996. július 1-jétől többszemélyes társaság, ennek tagjává vált a felperes is, ugyanettől az időponttól kezdődően pedig a felperes az egyedüli ügyvezető. A taggyűlés összehívása az ügyvezető kötelezettsége. 1996. szeptember 9. napjára a felperes mint ügyvezető nem hívott össze taggyűlést, és azon tagként sem vett részt. A szabálytalanul megtartott, határozatképtelen taggyűlés érvényes határozatot nem hozhatott. A többszemélyes társaságként működő I. r. alperes tagja, a II. r. alperes 1996. szeptember 9-én tulajdonosi határozatokat nem hozhatott, még akkor sem, ha az 1996. július 1-jei változások bejegyzésére nem került sor.
Érvénytelen az I. r. alperes 1996. szeptember 9-én kelt alapító okirata, mert abban az időpontban az I. r. alperes már többszemélyes társaság volt, a felperes részvétele nélkül az alapító okirat nem módosítható. 1996. szeptember 9-én kelt felmondó levéllel a felperes nem hívható vissza az ügyvezető tisztségéből, mert a régi Gt. 183. §-a (2) bekezdésének e) pontja értelmében a visszahívás a taggyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik, és a többszemélyes társaságként működő I. r. alperes taggyűlése ilyen határozatot nem hozott.
A szabálytalanul összehívott 1996. szeptember 9-i határozatképtelen taggyűlés határozatán és az érvénytelen alapító okiraton alapuló cégbírósági változás bejegyző végzés jogszabálysértő.
Idő előtti a felperesnek az a kereseti kérelme, amelyben a felperest megillető vételi jog alapján tett vételi nyilatkozatra tekintettel kérte a II. r. alperes kötelezését az üzletrész átruházási szerződés létrehozására.
Az elsőfokú bíróság ítéletének a felperes keresetének helyt adó része ellen az alperesek fellebbeztek, kérték annak megváltoztatását és e kereset-részeknek az elutasítását is.
Az alperesek a fellebbezésükben lényegében megismételték az elsőfokú eljárásban általuk már előadottakat.
Kifogásolták, hogy az elsőfokú bíróság a perben joghatóságának hiánya ellenére eljárt. Az elsőfokú bíróság pertársaságot erőszakolt ki, pedig a jogvita tárgya nem azonos személyek között áll fenn, és a követelések sem egy jogviszonyból erednek. Az alkalmazandó jog problémája fel sem merült volna, ha az elsőfokú bíróság észleli a felperes és a II. r. alperes közötti jogvita tekintetében a joghatóságának a hiányát.
A felperes és a II. r. alperes között az I. r. alperes vagyonának 5%-át megtestesítő üzletrész ajándékozására és vételi jog alapítására vonatkozó szerződés érvényességének vizsgálatánál a német jogot kell alkalmazni, mert a felek német illetőségűek. A tvr. 30. §-ának (3) bekezdése alapján nem lehet az alaki okból érvénytelen szerződést létrehozni, mert a II. r. alperesnél hiányzott a szerződéskötési szándék. A II. r. alperes jogi képviselője csak tárgyalásokat folytathatott a felperessel, de a szerződés megkötésére nem volt jogosultsága. A vételi jogról szóló szerződés egyszemélyes társaság esetében az üzletrész megszerzéséhez önmagában nem elegendő, ha a vételi jog létesítésével együtt nem határozzák meg a szerződő felek a társaságon belüli viszonyait. A vételi jog alapításáról szóló szerződésben részletesen szabályozni kellett volna azt is, hogy az opció gyakorlása esetére a felek között egy új társasági szerződés létrehozásával milyen jogviszony alakul ki. A felperesnek legfeljebb kártérítési igénye lehet a II. r. alperessel szemben. A felperes ügyvezetői megbízatása a cégbírósági változás bejegyzési kérelem, és az ehhez szükséges okiratok benyújtása nélkül hatálytalan.
A felperes nem szerzett az I. r. alperesnél üzletrészt, illetve tagsági jogot, így az I. r. alperes 1996. szeptember 9-én egyszemélyes társaság volt, tulajdonosa taggyűlés tartása nélkül hozhatott határozatot és módosíthatta az alapító okiratot, továbbá visszahívhatta a felperest az ügyvezetői tisztségéből.
Értelmetlen és végrehajthatatlan az I. r. alperes kötelezése a felperes ügyvezetői minőségét érintő változások cégbejegyzése iránti kérelem benyújtására, mert ez a bírósági rendelkezés az alperesek aktív közreműködése nélkül végrehajthatatlan.
A fellebbezés a magyar bíróság joghatóságának kivételével az alábbiak szerint megalapozott.
A nemzetközi vonatkozású ügyek intézéséről szóló 8001/1995. (IK 8.) IM tájékoztató I. Fejezetének 2. pontja szerint abban a kérdésben, hogy valamely nemzetközi vonatkozású ügyben eljárhat-e magyar bíróság, a hatályban lévő nemzetközi szerződéseink, valamint a tvr. IX. Fejezete irányadóak.
A Magyar Köztársaság hatályban lévő nemzetközi szerződései, amelyeknek a Magyar Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság is részesei, nem zárják ki az előbbi jogvitában a magyar bíróság joghatóságát. A tvr. 68. §-ának (2) bekezdése és 74. §-ának (2) bekezdése alapján a magyar igazságügyi miniszter viszonosság tárgyában tett, és Magyarországon az Igazságügyi Közlöny 1992. évi 4. számában kihirdetett nyilatkozata szerint az 1992. február 26. napja után jogerőre emelkedett, polgári és kereskedelmi ügyekben vagyonjogi igények tekintetében hozott bíróság határozatok elismerése és végrehajtása vonatkozásában a Német Szövetségi Köztársasággal a viszonosságot fennállónak tekinti. A viszonosság tekintetében tett nyilatkozat a fentiek szerint tehát joghatósági kérdésekre nem terjedt ki.
A tvr. 54. §-a lehetővé teszi, hogy a magyar bíróság eljárjon minden olyan ügyben, amelyben ez a tvr. a magyar bíróság joghatóságát nem zárja ki. A tvr. 56. §-58. §-ainak a kizáró rendelkezései között nem szerepel a perbeli jogvita, és a peres felek nem éltek a 62. §-ban biztosított valamely külföldi vagy belföldi, rendes vagy választottbíróság joghatóságának írásbeli alakban történő kikötése jogával.
Helytálló ezért az elsőfokú bíróságnak az a jogi álláspontja, amely szerint a perbeli jogvita elbírálására megállapította a magyar bíróság joghatóságát. A tvr. 27. §ának (2) bekezdése és 29. §-a, és a tvr. 25. §-ának m) pontja és 30. §-ának (3) bekezdése értelmében is helye volt a magyar jog, azaz a Gt. szabályai alkalmazásának.
Az I. r. alperes mint egyszemélyes társaság tagját megillető vagyonát a régi Gt. 169. §-ának (1) bekezdése szerint az üzletrész testesíti meg. Egyszemélyes kft.-nél a régi Gt. 184. §-ának rendelkezése alapján taggyűlés nem működik, a taggyűlés hatáskörét az alapító gyakorolja. A taggyűlés összehívása helyett egyszemélyes kft.-nél az alapító döntését kell kérni a régi Gt. 189. §-ának (3) bekezdése értelmében.
A régi Gt. 183. §-a (2) bekezdésének c) pontja szerint a taggyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik az üzletrész felosztása.
A közhiteles cégnyilvántartás adatai szerint az I. r. alperes 1995. szeptember 16-tól egyszemélyes korlátolt felelősségű társaság, amelynek egyedüli tagja a II. r. alperes. A II. r. alperes a tulajdonát képező, az I. r. alperes törzstőkéjének 100%-át megtestesítő üzletrészének felosztásáról nem döntött. Az I. r. alperes törzstőkéjének 5%-át megtestesítő üzletrész átruházása érdekében alapítói döntéssel az üzletrészt fel kellett volna osztani, mert csak akkor van olyan forgalomképes üzletrész, amely jogügylet tárgya lehet. A döntést ráutaló magatartás nem pótolja. Az üzletrész felosztásához egyszemélyes társaság esetében az alapító kifejezett döntése, többszemélyes társaság esetében pedig a taggyűlés határozata szükséges. A II. r. alperes az üzletrész felosztásáról nem döntött. A Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében (pl. Cgf. VII. 32.752/1997/2., Gfv. X. 31.402/1998/2.) kifejtettek szerint az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaság üzletrésze közös tulajdonba nem kerülhet. Ezért a felperes és a II. r. alperes között nem jöhetett létre érvényes üzletrész átruházási szerződés.
A Ptk. 375. §-ának (1) bekezdése szerint, ha a tulajdonos másnak vételi jogot (opciót) enged, a jogosult a dolgot egyoldalú nyilatkozattal megvásárolhatja. A vételi jogra vonatkozó megállapodást - a dolog és a vételár megjelölésével - írásba kell foglalni.
Egyszemélyes korlátolt felelősségű társaság üzletrészének hányadára vételi jogot nem lehet engedni, illetve csak akkor, ha az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaság tagja az üzletrészének felosztásáról a vételi jog gyakorlásától függő feltétellel hoz határozatot. Ha a vételi jog jogosultja a vételi jogával él, annak következményeként megszerzi annak az üzletrésznek a tulajdonjogát, amelyen a vételi joga fennáll. Az üzletrész azonban ebben az esetben sem kerülhet közös tulajdonba, ezért az üzletrész felosztásán kívül a vételi jog engedésével egyidejűleg rendezni kell a szerződő felek jogi helyzetét a többszemélyessé váló korlátolt felelősségű társaságban, ami kizárólag társasági szerződéssel történhet. A régi Gt. 223. §-a ugyanis előírja, hogy amennyiben az egyszemélyes társaság az üzletrész felosztása folytán új taggal egészül ki, az alapító okirat készítése helyett társasági szerződést kell kötni, amelynek során a társasági szerződés módosítására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A vételi jog engedésére vonatkozó szerződéssel egy időben a feleknek társasági szerződést kell kötni, amelynek hatályát ahhoz a felfüggesztő feltételhez kell kötni, hogy a jogosult a vételi jogával él. Nincs arra jogszabályi lehetőség, hogy a Ptk. 206. §-a alapján a többszemélyessé váló korlátolt felelősségű társaság társasági szerződését a bíróság hozza létre. A Legfelsőbb Bíróság ezzel egyező tartalmú eseti döntést már korábban hozott (pl. Gfv. X. 30.060/1999/6. szám).
A felperesnél és a II. r. alperesnél a vételi jog engedésére vonatkozó tárgyalások során fel sem merült az üzletrész felosztásának és a társasági szerződés módosításának a szükségessége, ezek hiányában vételi jog engedésére vonatkozó érvényes szerződés létrejöttének kérdése fel sem merülhet. Ezért megalapozatlan a felperes vételi jog létrejöttére vonatkozó keresete is.
Az I. r. alperesnél 1996. június 27-én tagváltozás nem történt, és a felperes ügyvezetői tisztsége fennmaradt. Ezen a napon nem következett be olyan adatváltozás, amelynek cégbírósági bejelentése elmaradt volna, és az a felperes jogi érdekét sértené. Még abban az esetben, ha ez fennállna, akkor sincs helye peres bíróságnál olyan kereseti igény érvényesítésére, amely kereset a cégbírósági nemperes eljárás kérelmezésre való kötelezésre irányul. Ha a felperesnek a jogi érdekét sértené a cégjegyzékben szereplő valamely adat, jog vagy tény, illetve a cégjegyzékben nem szereplő valamely adat, jog vagy tény hiánya, akkor a felperes a cégbíróságnál törvényességi felügyeleti eljárást kezdeményezhetett volna a jogsérelmének megszüntetése érdekében. Megalapozatlan a felperes e tárgyban érvényesített kereseti kérelme is.
A fentiekből következően az I. r. alperes 1996. szeptember 9-én egyszemélyes korlátolt felelősségű társaság volt, ezért ezen a napon a II. r. alperes taggyűlés összehívása nélkül egyedül dönthetett a felperes ügyvezetői tisztségéből való visszahívásáról és az alapító okirat módosításáról. Nem érvénytelen az ezen a napon kelt alapító okirat amiatt, hogy az okirat elkészítésében a felperes nem vett részt. Erre tekintettel nem jogszabálysértő a megyei bíróság mint cégbíróság változás bejegyző 48. sorszámú végzésének a felperes cégjegyzékből való törlésére vonatkozó rendelkezése sem.
Megalapozatlan tehát a felperesnek az 1996. szeptember 9-én hozott alapítói döntések felülvizsgálatára, az 1996. szeptember 9-én kelt alapító okirat érvénytelenségére, és a cégbíróság bejegyző végzésének felperesre vonatkozó részének hatályon kívül helyezésére irányuló keresete is.
Megalapozatlan a felperes keresete abban a részében is, amely az 1996. szeptember 9-ét követő, 1997. június 30ig fennálló ügyvezetői tisztségének a megállapítására irányul, az 1996. június 27-től 1996. szeptember 9-i fennálló ügyvezetői megbízatását pedig közhiteles cégnyilvántartás tanúsítja. A felperesnek nem áll fenn olyan joga, amelynek alperesekkel szemben való megóvása az ügyvezetői tisztségének meghatározott időtartamban való fennálltának megállapításával lenne biztosítható, mert az ügyvezetői tisztségének a fennállását közhiteles cégnyilvántartás tanúsítja. Megalapozatlan a felperesnek e tárgykörben a Pp. 123. §-a alapján előterjesztett kereseti kérelme is.
A felperes alperesekkel szembeni kereseti követelése egymástól elkülöníthető, de a keresettel érvényesített valamennyi kérelem egymással szorosan összefügg.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem sértette meg az elsőfokú eljárás lényeges szabályait azzal, hogy a perbeli jogvitában a peres feleket és a pertárgyakat nem különítette el egymástól, hanem pergazdaságossági szempont alapján a lényegében egymáshoz szorosan kapcsolódó kereseti kérelmeket egy perben bírálta el. Az elsőfokú bíróság valamennyi kérelem tárgyában rendkívül széles körű bizonyítási eljárást foganatosított, és valamennyi kereseti kérelemről döntött. A másodfokú határozat meghozatalához szükséges valamennyi bizonyíték rendelkezésre állt, ezért indokolatlan lett volna a kereseti kérelmek külön ügyként történő elkülönítése.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezés korlátai között megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Gf. VII. 33.265/1999. sz.)