adozona.hu
EH 2001.498
EH 2001.498
Az adólevonási jog nem hiteles, fiktív számla alapján akkor sem gyakorolható, ha ismertté válik, hogy a bizonylaton feltüntetett gazdasági esemény valóságosan kik között ment végbe [1992. évi LXXIV. tv. 35. §, 1990. évi XCI. tv. 51. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 1995. IV. negyedévére vonatkozóan tartott ellenőrzése eredményeként határozatával összesen 560 eFt általános forgalmi adó különbözetet állapított meg a felperes terhére, melyből 42 000 Ft adóhiánynak minősül. Az adókülönbözet megállapítására azért került sor, mert a felperes által az F. Kft.-től 1995. december 30-án vásárolt Ford Escort Club típusú gépkocsi után kiállított számla tartalmi hiányosságai miatt az adóhatóság az általános forgalmi adóról szóló ...
EH 2001.498 Az adólevonási jog nem hiteles, fiktív számla alapján akkor sem gyakorolható, ha ismertté válik, hogy a bizonylaton feltüntetett gazdasági esemény valóságosan kik között ment végbe [1992. évi LXXIV. tv. 35. §, 1990. évi XCI. tv. 51. §].
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 1995. IV. negyedévére vonatkozóan tartott ellenőrzése eredményeként határozatával összesen 560 eFt általános forgalmi adó különbözetet állapított meg a felperes terhére, melyből 42 000 Ft adóhiánynak minősül. Az adókülönbözet megállapítására azért került sor, mert a felperes által az F. Kft.-től 1995. december 30-án vásárolt Ford Escort Club típusú gépkocsi után kiállított számla tartalmi hiányosságai miatt az adóhatóság az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. tv. (a továbbiakban: Áfa-törvény) 33. § (2) bekezdésének b) pontja értelmében a felperes 320 eFt adó-visszaigénylését jogszerűtlennek minősítette; a számla nem a ténylegesen megvalósult gazdasági eseményt tükrözte, mert a felperes nem tehergépkocsit, hanem az ITJ 41-32-5 szerinti nagy rakodóterű személygépkocsit vásárolt.Az elsőfokú adóhatóság az Áfa-törvény 32. §-ának (1) bekezdése és 35. §-ának (1) bekezdése alapján nem fogadta el a felperes készpénzfizetési számlán alapuló 240 000 Ft visszaigénylését sem, mert a vitatott számlát nem a számlakibocsátóként feltüntetett Nagy István állította ki, a gazdasági tevékenységet nem ő végezte.
A felperes fellebbezése folytán az alperes határozatával helybenhagyta az elsőfokú közigazgatási határozatot. Az alperes az 1998. szeptember 1-jén kelt módosító határozatával 676 eFt adókülönbözetet állapított meg, melyből 158 eFt minősül adóhiánynak.
A felperes keresetében kérte a közigazgatási határozatok megváltoztatását, az általános forgalmi adó különbözet kiutalását és az adóhiány törlését.
Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a felperes keresetét. Ítéletének indokolásában rámutatott, hogy az adólevonási jog gyakorlása szempontjából nincs annak jelentősége, hogy a gépkocsin az átalakítást mikor, milyen mértékben és ki végezte el, illetőleg, hogy a közlekedési felügyelet a gépkocsit forgalmi szempontból milyen típusúnak minősítette. Az Áfa-törvény 67. §-ának alkalmazása során a KSH besorolási rendet kell irányadónak tekinteni, s mivel az 1994. június 15. napján érvényes besorolási rend szerint a gyárilag kialakított típus az irányadó, a felperes által vásárolt személygépkocsi pedig a számla szerint ekként került legyártásra, a továbbértékesítés során az F. Kft. a gépkocsi átminősítésére nem volt jogosult.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az 1995. november 24-én kiállított 500523 sorszámú számla sem fogadható el tartalmi szempontból az adó-visszaigénylés alapjául szolgáló hiteles bizonylatnak.
A felperes fellebbezése folytán a megyei bíróság megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét és az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, ugyanakkor az elsőfokú adóhatóságot az 1995. november 24-én kelt készpénzfizetési számla vonatkozásában új eljárásra kötelezte. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a gépkocsi átvételére 1996. február 9-én került sor, azt követően, hogy a gépkocsi átalakításra, levizsgáztatásra került és a forgalmi engedély szerint, mint tehergépkocsi lett forgalomba helyezve. Amikor tehát a felperes a Ptk. 117. §-ának (2) bekezdése értelmében a gépkocsi tulajdonjogát megszerezte, már tehergépkocsinak minősült, így a számlán feltüntetett ITJ szám is a ténylegesen megtörtént gazdasági eseményt tanúsítja, hitelesnek minősül.
Az 1995. november 24-én kiállított készpénzfizetési számlával kapcsolatban a megyei bíróság szerint nem állapítható meg az, hogy ki volt a számla kibocsátója, azon N. István vállalkozó neve szerepel különböző aláírásokkal, illetőleg, hogy a tényleges gazdasági tevékenységet ki végezte, az ellenértéket a felperestől ki vette át. Az új eljárásban az adóhatóságnak tisztáznia kell a tényállást, meg kell kísérelni felderíteni a számla kiállítójának kilétét.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását. Az Áfa-törvény 33. § (2) bekezdésének b) pontjára és 67. §-ára hivatkozással kifejtett álláspontja szerint a gépjármű statisztikai besorolásánál az eredeti, gyárilag kialakított állapot a meghatározó, így a gyárilag személygépkocsiként összeszerelt jármű az ITJ 41-32 személygépkocsi termékcsoportba tartozik, függetlenül attól, hogy azt később haszongépjárművé alakították. Az általános forgalmi adó visszaigénylési jogosultság szempontjából nem lehet mérvadónak tekinteni, hogy a járművet átalakítása után a közlekedési felügyelet tehergépkocsinak minősítette. Tévedett a megyei bíróság, amikor az átalakított személygépkocsit tehergépkocsinak tekintette és a határozatokat hatályon kívül helyezte.
Nem megalapozott a megyei bíróság döntése az 500523. sorszámú számlával kapcsolatban sem, az adóhatóság eleget tett tényállás-tisztázási kötelezettségének. A számla kiállítójának nyilatkozata és az egyéb adatok alapján megállapítható, hogy N. István nem bocsátotta ki a számlát, a leszámlázott összeget nem vette át, betegsége miatt vállalkozási tevékenységet nem végzett.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Legfelsőbb Bíróságnak a gépkocsivásárlással összefüggésben abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felperes milyen gépjármű tulajdonjogát szerezte meg, s ezután jogszerűen gyakorolta-e az általános forgalmi adó visszaigénylési jogát.
Az Áfa-törvény 6. §-ának (1) bekezdése értelmében termékértékesítés: a birtokba vehető dolog ellenérték fejében történő átengedése, mely az átvevőt tulajdonosként való rendelkezésre jogosítja.
Az Áfa-törvény 33. § (2) bekezdésének b) pontja akként rendelkezik, hogy nem vonható le az előzetesen felszámított adó személygépkocsi beszerzése esetén, ha a beszerzés nem továbbértékesítési céllal történik.
A Ptk. 117. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy a tulajdonjog megszerzéséhez az átruházásra irányuló szerződésen, vagy más jogcímen felül a dolog átadása is szükséges. Az átadás a dolog tényleges birtokba adásával vagy más olyan módon mehet végbe, amely kétségtelenné teszi, hogy a dolog az átruházó hatalmából a tulajdonjog megszerzőjének hatalmába került.
A Legfelsőbb Bíróság az Áfa-törvény és a Polgári Törvénykönyv idézett rendelkezései és a periratok alapján - az 1990. évi XCI. törvény 1. §-ának (7) bekezdésében foglaltakat is alkalmazva - megállapította, hogy a felperes 1995. december 30-án személygépkocsit vásárolt. Az eladó a számlán nem az Áfa-törvény 67. §-a alapján alkalmazandó, személygépkocsira vonatkozó ITJ számot tüntette fel. Ekkor a felperes tehát személygépkocsi tulajdonjogát szerezte meg, a termékértékesítés megtörtént és a Ptk. szerinti rendelkezés jogát ettől az időponttól gyakorolhatta a felperes. A személygépkocsi tehergépkocsivá történő átalakítását és műszaki vizsgáztatását követően, 1996. február 9-én adta az eladó a gépkocsit a felperes birtokába.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a felperes a gépkocsi tulajdonjogát 1995. december 30-án nem átadással, tényleges birtokba adással szerezte meg; mint a jármű tulajdonosa rendelkezési joga alapján elvégeztette annak átalakítását és levizsgáztatását. Ez kétségtelenné tette azt, hogy a személygépkocsi az eladó hatalmából a felperes hatalmába került, annak tulajdonjogát megszerezte, afölött rendelkezett a jármű tényleges birtoklása nélkül is. A tényleges birtoklásban, a jármű átvételében semmi nem akadályozhatta volna meg, azonban ez nem is állt szándékában a felperesnek, éppen a birtokbavétel előtt végeztetett átalakítási munkálatok és a műszaki vizsgáztatás miatt.
A kifejtettek értelmében tévedett tehát a megyei bíróság abban, hogy a felperes tehergépkocsi tulajdonjogát szerezte meg, s így a tényleges gazdasági eseményt tanúsító számla alapján a felperes adó-visszaigénylése jogszerű volt.
Ugyancsak tévedett a másodfokú bíróság abban is, hogy az 500523. sorszámú készpénzfizetési számla vonatkozásában még további bizonyítás szükséges a tényállás felderítése érdekében. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az alperes tényállás-tisztázási kötelezettségének eleget tett, bizonyítást nyert az, hogy a felperes tartalmilag nem hiteles számla alapján kívánta adólevonási jogát gyakorolni; az alperes megállapította, hogy a számlát nem N. István állította ki, a számlán feltüntetett gazdasági tevékenységet nem ő végezte.
Mint azt a Legfelsőbb Bíróság hasonló ügyekben hozott eseti döntéseiben kifejtette, az Áfa-törvény 35. §-ának (1) bekezdése szerinti adólevonási jog csakis olyan hiteles számla alapján gyakorolható, amelyből egyértelműen megállapítható, hogy az azon feltüntetett gazdasági esemény a számla kibocsátója és a visszaigénylés jogával élő adóalany között ment végbe és az adó áthárítása is megtörtént.
A Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy az adólevonási jog gyakorolhatóságával kapcsolatban az adóhatóság tényállás-tisztázási kötelezettségének maradéktalanul eleget tesz azzal, ha ennek eredményeképpen megállapítható, hogy a kérdéses számla nem hiteles. További bizonyításra már nincs szükség, mivel ebben az esetben ugyanis a számla kiállítójaként szereplő adóalany értelemszerűen nem is háríthatott át adót a visszaigénylési jogával élni kívánó másik adóalanyra.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. (Legf. (Bír. Kfv. III. 28. 215/1999. sz.)