adozona.hu
EH 2001.496
EH 2001.496
Utas- és ajándékforgalomban vámkezelt gépjármű után az áfa nem igényelhető viszsza adóalanyiság hiányában [1992. évi LXXIV. tv. 4. § és 32-34. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1995. február 7-én Heidenheimben tehergépjárművet vásárolt. A belföldi forgalom számára a tehergépjárművet magánszemélyként vámkezeltette 1995. február 13-án. A felperes vámárunyilatkozatában az utas és ajándékforgalomban feltüntetve azt nyilatkozta, hogy a családban az adott évben tehergépkocsi vámkezelésre nem került sor.
A általános forgalmi adó visszaigénylésével kapcsolatos eljárás során az APEH Megyei Igazgatósága 468 000 Ft adókülönbözetet állapított meg a felperes terhére,...
EH 2001.496 Utas- és ajándékforgalomban vámkezelt gépjármű után az áfa nem igényelhető viszsza adóalanyiság hiányában [1992. évi LXXIV. tv. 4. § és 32-34. §]
A felperes 1995. február 7-én Heidenheimben tehergépjárművet vásárolt. A belföldi forgalom számára a tehergépjárművet magánszemélyként vámkezeltette 1995. február 13-án. A felperes vámárunyilatkozatában az utas és ajándékforgalomban feltüntetve azt nyilatkozta, hogy a családban az adott évben tehergépkocsi vámkezelésre nem került sor.A általános forgalmi adó visszaigénylésével kapcsolatos eljárás során az APEH Megyei Igazgatósága 468 000 Ft adókülönbözetet állapított meg a felperes terhére, amely után 234 000 Ft adóbírság megállapítására került sor.
A fellebbezés folytán eljárt alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetet nyújtott a jogerős közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a városi bírósághoz, kérve a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a felperes a perbeli tehergépjárművet az utas és ajándékforgalomra előírt nyilatkozatok felhasználásával magánszemélyként hozta be az országba. Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 32. § (1) bekezdés b) pontja, valamint 34. § (1) bekezdése szerint, figyelemmel a törvény 4. §-ának (1) bekezdésére és 5. §-ának (1) bekezdésére a felperes az általános forgalmi adó visszaigénylésére nem volt jogosult.
A felperes fellebbezést nyújtott be az elsőfokú bíróság ítélete ellen, amelyet a másodfokú bíróság nem talált alaposnak, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság ítéletének indokolásában a fellebbezésre tekintettel kitért a magánszemélyek tulajdonában lévő tárgyi eszközök vállalkozásba történő bevitelének szabályaira, valamint arra tényre is, hogy a jelenleg hatályos jogszabályok szerint semmi nem tiltja, hogy az utas és ajándékforgalomban behozott vámárut egyéni vállalkozásban hasznosítsa a tulajdonosa. A felperes áfa-visszaigénylésének elbírálása során azonban az Áfa-törvény elsőfokú bíróság által pontosan megjelölt rendelkezéseinek alkalmazásával járt el a közigazgatási szerv, így eljárása a jogszabályoknak megfelelő. A felperes jogszerűen a magánszemélyként vámkezelt tehergépjármű után az általános forgalmi adót nem igényelhette vissza.
A felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a jogerős ítélet ellen, jogszabálysértésre hivatkozva. Álláspontja szerint tévedett az első fokon eljárt bíróság, amikor ítéletét az Áfa tv. 32. §-ára, 34. §-ára alapította, tekintettel arra, hogy fent idézett rendelkezések nem írják elő, hogy a vámkezelési eljárásnak az általános forgalmi adó visszaigénylése szempontjából bármiféle jelentősége volna. Az 1991. évi XC. törvény szerint egyértelmű, hogy a vállalkozásba bevitt eszközökre vonatkozó általános forgalmi adó visszaigényelhető.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a megyei bíróság ítéletének hatályában fenntartását és a felperes perköltségben marasztalását kérte. Álláspontja szerint az eljáró bíróságok az Áfa-törvény rendelkezéseinek megfelelő értelmezésével vizsgálták felül a közigazgatási eljárást. A perbeli tehergépjárműre vonatkozó vámiratok és adatok tanúsága szerint kétséget kizáróan megállapítható, hogy a felperes a tehergépjárművet magánszemélyként hozta az országba és mint magánszemély nem minősül az általános forgalmi adó alanyának, ezért adólevonással sem élhet. Ha a felperes vállalkozóként kívánta volna az országba behozni az általa vásárolt tehergépjárművet, az általános forgalmi adót visszaigényelhette volna. Ebben az esetben azonban a kereskedelmi forgalomban használatos vámárunyilatkozatot kellett volna kitöltenie, 2%-os vámkezelési díj megfizetésével egyidejűleg.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás során megállapította, hogy az első- és másodfokú bíróság ítélete törvényes és megalapozott.
A nem vitatott tényállásból megállapítható, hogy a felperes magánszemélyként utas és ajándékforgalomra rendszeresített nyomtatványok felhasználásával vámkezeltette az általa vásárolt tehergépkocsit.
Az Áfa tv. 4. § (1) bekezdése meghatározza, hogy az általános forgalmi adó tekintetében ki minősül adóalanynak. A törvény rendelkezése szerint adóalany az a természetes személy, jogi személy, valamint más jogi személyiség nélküli szervezet, aki saját neve alatt jogokat szerezhet, kötelezettségeket vállalhat, perelhet és saját nevében gazdasági tevékenységet végez, tekintet nélkül annak céljára és eredményére. Az Áfa tv. 32. § (1) bekezdés b) pontja, valamint a 34. §-a szerint az adóalanyt illeti meg az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből levonja a termékimport után kivetett és általa megfizetett adó összegét. A 34. § (1) bekezdés értelmében az adólevonási jogot kizárólag az az adófizetésre kötelezett adóalany gyakorolhatja, aki nyilvántartását az egyszeres, vagy kettős könyvvitel szabályai szerint vezeti.
Fenti rendelkezésekből egyértelműen következik, hogy a magánszemélyként vásárolt és vámkezeltetett tehergépjármű esetében a magánszemélyként eljáró felperes nem tekinthető az Áfa-törvény rendelkezései alapján adóalanynak, így az adó-visszaigénylés jogát nem gyakorolhatja.
A Legfelsőbb Bíróság rögzíti, hogy nincs arra lehetőség, hogy ugyanazt a jogügyletet magánszemélyként bonyolítson a felperes, amikor annak eredményeként mentesült a vámérték 2%-át kitevő vámkezelési díj megfizetése alól, majd ugyanezen jogügyletet adóalanyként (vállalkozóként) felhasználva az általános forgalmi adó visszaigénylését érje el.
Tévedett a felperes amikor úgy ítélte meg, hogy a vámjogszabályoknak az áfa-visszaigénylés tekintetében nincs jelentőségük, tekintettel arra, hogy az Áfa tv. 32. §-a, valamint 34. §-a egyértelműen rögzíti az adóalany jogosultságát az általános forgalmi adó visszaigénylésére. A felperes jelen jogügyletben való adóalanyiságának hiányát viszont megalapozza, illetőleg bizonyítja az a tény, hogy az általános forgalmi adó visszaigénylése alapját képező termék vámkezelése során nem mint az Áfa tv. alanya vállalkozóként, hanem magánszemélyként járt el.
A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. § (1) bekezdése szerint - a fent kifejtettek alapján - az érdemben helyes jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. III. 28. 339/1997. sz.)