adozona.hu
EH 2001.487
EH 2001.487
Lakásszerzési kedvezmény vagyoni értékű jog átruházása esetén vehető igénybe. Mezőgazdasági földnek hasznosítási szerződésen alapuló tereprendezése (és a kitermelt futóhomokkal való rendelkezés) nem tekinthető vagyonértékű jog átruházásának [1959. évi IV. tv. 165. § (1) bek., 452. §, 1995. évi CXVII. tv. 3. § 31. pont, 63. § (1) és (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének helyt adva az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. Ítéletének indokolása szerint a felperes az 1996. november 11-én kelt ingatlan-hasznosítási szerződéssel az Ny. Bt. hasznosításába adta a tulajdonában álló ingatlanokat, a Megyei Növényegészségügy és Talajvédelmi Állomás határozatában meghatározott tereprendezési munkák megvalósítása érdekében azzal, hogy a tereprendezés során kitermelt futóhomokot a Bt. ...
EH 2001.487 Lakásszerzési kedvezmény vagyoni értékű jog átruházása esetén vehető igénybe. Mezőgazdasági földnek hasznosítási szerződésen alapuló tereprendezése (és a kitermelt futóhomokkal való rendelkezés) nem tekinthető vagyonértékű jog átruházásának [1959. évi IV. tv. 165. § (1) bek., 452. §, 1995. évi CXVII. tv. 3. § 31. pont, 63. § (1) és (2) bek.].
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének helyt adva az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. Ítéletének indokolása szerint a felperes az 1996. november 11-én kelt ingatlan-hasznosítási szerződéssel az Ny. Bt. hasznosításába adta a tulajdonában álló ingatlanokat, a Megyei Növényegészségügy és Talajvédelmi Állomás határozatában meghatározott tereprendezési munkák megvalósítása érdekében azzal, hogy a tereprendezés során kitermelt futóhomokot a Bt. elszállíthatja, azzal szabadon rendelkezhet. Az ingatlan-hasznosítás során 1996. évben 5 134 780 Ft hasznosítási díj került kifizetésre a felperes részére, amely tekintetében személyi jövedelemadó bevallási és befizetési kötelezettségének eleget tett. 1998 márciusában az adóalap téves befizetése miatt az 512 132 Ft személyi jövedelemadó önrevízióját kérte a felperes 385 109 Ft visszatérítése mellett, amely kérelemnek az alperesi elsőfokú adóhatóság helyt adott, az adóalap téves bevallása miatt.Ezt követően a felperes további 103 569 Ft személyi jövedelemadó visszatérítését kérte az 1997. december 20-án kelt, általa mint haszonélvezeti vevő által a házastársa részére mint állagvevő részére vásárolt kecskeméti háromszobás lakás 1/2 tulajdoni hányadának megvételére figyelemmel, a lakásszerzési kedvezmény alkalmazása folytán. Az alperes a felperes lakásvásárlási kedvezmény iránti kérelmét elutasító elsőfokú határozatot helybenhagyta. Álláspontja szerint a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja. törvény) 3. §-ának 31. pontja szerinti használati jog, mint vagyoni értékű jog átruházására a hasznosítási szerződések alapján nem került sor, figyelemmel a Ptk. 165. §-ának (1) bekezdésében írt rendelkezésekre is, ezért a Szja. törvény 63. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján a felperest a lakásszerzési kedvezmény nem illette meg.
A felperes keresetében az alperesi határozat hatályon kívül helyezését azért kérte, mert álláspontja szerint a hasznosítási szerződésekkel a tulajdonában volt ingatlanokat a szerződő partner Ny. Bt. használatába is adta, ebből következően a használatba adás átruházására mint vagyoni értékű jog átruházása sor került, ezért őt a lakásszerzési kedvezmény megilleti.
Az alperes álláspontját fenntartva a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság az alperes másodfokú határozatát azért helyezte hatályon kívül, mert álláspontja szerint az alperes az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 51. §-ának (7) bekezdése által előírt tényállás felderítési kötelezettségének nem tett eleget, ezért új eljárása során az Ny. Bt. tagjainak felderítése, a felperes és Bt. tagjainak meghallgatása, továbbá a tereprendezés során kitermelt futóhomok felhasználásának tisztázása után foglalható állás abban a kérdésben, hogy a perbeli esetben használati jog, mint vagyoni értékű jog átruházására sor került vagy sem, és a felperest a lakásszerzési kedvezmény megilleti vagy sem. Az elsőfokú ítélet indokolása szerint az alperesnek az új eljárásban tisztáznia kell, hogy kik az Ny. Bt. tagjai és meg kell hallgatni személyesen a felperest és az Ny. Bt képviselőjét is.
Az ítélet ellen előterjesztett fellebbezésében az alperes az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását kérte a Ptk. 165. §-ának (1) bekezdésében írtakra is hivatkozással, mely szerint használati jog a természetes személy részére biztosítható, és arra is hivatkozással, hogy a perbeli esetben bizonyítási és tényállás felderítési kötelezettségének eleget tett. Álláspontja szerint az Szja. törvény 3. §-ának 31. pontja, és 63. §-ának (1) és (2) bekezdése értelmében a perbeli hasznosítási szerződéseknek az Art. 1. §-ának (7) bekezdésén alapuló helyes értelmezésével a felperest lakásszerzési kedvezmény nem illeti meg.
A felperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő.
Az alperes fellebbezése alapos.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást hiányosan állapította meg és tévesen döntött a jogkövetkezményekről is. A peres iratokból megállapíthatóan a felperes az elsőfokú eljárás során tartott mindkét tárgyaláson jelen volt, úgy személyes meghallgatását a bíróság foganatosíthatta volna, amennyiben ezt a tényállás tisztázása érdekében szükségesnek ítélte. Ez okból tehát az alperes új eljárásra kötelezése indokolatlan volt. A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezési eljárás során beszerzett cégnyilvántartási iratokból azt is megállapította, hogy az Ny. Bt. beltagja a felperes házastársa, kültagja pedig a felperes. Ezen iratokat az elsőfokú bíróság is beszerezhette volna a megyei bíróságtól mint cégbíróságtól. Mindezek ismeretében arról kellett dönteni, hogy a felperes az Szja. tv. 63. § (2) bekezdésében foglaltak alapján jogosult-e adókedvezményre a tulajdonát képező ingatlanoknak az Ny. Bt. használatba adására vonatkozó szerződéskötésből származó jövedelmének lakáscélú felhasználásra fordított része után.
Az Szja. törvény 63. §-ának (1) bekezdése szerint továbbá az ingatlan és vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem után az adó mértéke 10%. A (2) bekezdés szerint azonban a magánszemélynek az (1) bekezdés rendelkezései szerint befizetett adóból visszajár (vagy azt nem kell megfizetnie), az ingatlan és vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem azon része utáni adót (lakásszerzési kedvezmény), amely összeget saját maga vagy lakást szerző hozzátartozója részére a jövedelem megszerzésének időpontját megelőző 6 hónapon és az azt követő 48 hónapon belül lakáscélú felhasználásra fordított azzal, hogy e szakasz alkalmazásában lakáscélú felhasználásnak minősül belföldön a lakáshasználati, haszonélvezeti jognak, valamint a lakásbérleti jognak a megvásárlása is.
Az Szja. törvény 3. §-ának 31. pontja szerint e törvény (az Szja. törvény) alkalmazásában vagyoni értékű jog: a tartós földhasználat, a földhasználat, a haszonélvezet, a használat, a telki szorgalom, a lakásbérlet (ide nem értve az albérletet, az ágybérletet), az üdülőhasználati jog, a külföldiek ingatlanhasználati joga. A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint e fogalom-meghatározásra vonatkozó törvényi rendelkezés kiterjesztően nem alkalmazható.
Az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 165. §-ának (1) bekezdése szerint a használat jogánál fogva a jogosult a dolgot a saját, valamint együtt élő családtagjai szükségleteit meg nem haladó mértékben használhatja és hasznait szedheti. A használat jogának gyakorlása másnak nem engedhető át. E rendelkezésből következően a használat joga személyhez kötött dologi jog, amely korlátozott mértékű azért is, mert a saját szükségletet meg nem haladó használatot, hasznok szedését teszi lehetővé.
A perbeli esetben azonban a felperes ingatlan, illetőleg vagyonértékű jog átruházására vonatkozó szerződést nem kötött. A felperes a tulajdonában álló ingatlanokat ellenérték fejében hasznosítás céljából adta az Ny. Bt. használatába, részben a Bt. tevékenységi körébe tartozó homokbányászat céljából, a futóhomok kitermelésére és elszállítására, részben a vonatkozó hatóság által előírt tereprendezés elvégzése érdekében, mintegy megbízva a hatósági előírásoknak megfelelő munkálatok elvégzésével is.
E vonatkozásban a felek megállapodása részben megfelelt a Ptk. 452. § (1) és (2) bekezdésében szabályozott haszonbérletnek, egyben megbízási elemeket is tartalmazott. E jogviszonyból és nem a Szja. tv. 3. § 31. pontjában részletezett vagyoni értékű jog átruházásból származott felperesi 1996. és 1997. évi jövedelem. Az ingatlan, illetőleg a földhasználati bérleti jog átruházása ugyanis nem azonosítható a bérbeadással vagy az időleges használatba adással.
Helytállóan járt el az alperes, amikor az Art. 1. §-ának (7) bekezdésében foglaltak alapján a perbeli hasznosítási szerződéseket tartalmuk szerint minősítette, és nem tévedett akkor, amikor a hasznosítási szerződés alapján vagyoni értékű jog átruházását kizártnak tartotta. Nem vitás ugyanis, hogy a perbeli hasznosítási szerződések alapján a felperes ingatlanai vagyoni értékű jogát az Ny. Bt.-re nem ruházta át.
Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a körültekintően eljáró alperest olyan bizonyítás lefolytatására kötelezte, amelynek szükség esetén való lefolytatására a bíróságnak módja lett volna. A közigazgatási perben ugyanis a bíróságnak szem előtt kell tartania a közigazgatási jogvita mielőbbi lezárásához fűződő egyéni és közérdeket. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint azonban a perbeli esetben további bizonyítástól a felperesre kedvező eredmény nem várható. Az alperes a tőle elvárható körültekintéssel járt el, a körülményeket felderítette és a kérelem elbírálását megalapozó bizonyítékokat (hasznosítási szerződéseket) beszerezte, azokat a súlyuknak megfelelő mértékben értékelte.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Kf. II. 28. 650/1999. sz.)