adozona.hu
EH 2001.456
EH 2001.456
Az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. (ÁPV Rt.) konszernjogi felelősségének megállapítása körében irányadó szempontok [1992. évi LIII. tv. 2. § (1) bek., 3. § (3) bek., 4. § (1), (3) és (5) bek., 1995. évi XXXIX. tv. 5. § (1) bek. és (2) bek. a) pont, 9. § (4) bek., 21. § (1) bek., 23. § (1) bek., 70. §, 1988. évi VI. tv. (régi Gt.) 13. §, 251. § (2) bek., 287. §, 326. § (1) és (2) bek., 328. § (2) bek., 329. § (1) bek., Pp. 1. §, 2. § (1) bek., 3. § (3) bek., 275/A. § (2) bek., 76/1994. (V. 17.) Korm
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Cs. Gyár Rt.-t 1993. január 1-jén alapította egyszemélyes részvénytársaságként az Állami Vagyonügynökség 1 600 000 000 Ft alaptőkével a jogelőd állami vállalat átalakulása során. A cégjegyzék szerint a részvénytársaság neve a későbbiekben Cs. Gyár Vagyonkezelő Részvénytársaságra változott (továbbiakban: CsCsV. Rt.) és jelenleg felszámolás alatt áll: A részvénytársaság egyszemélyes jellege a belterületi föld értékének megfelelő részvényeknek az önkormányzatok részére való kiadása folytán meg...
EH 2001.456 Az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. (ÁPV Rt.) konszernjogi felelősségének megállapítása körében irányadó szempontok [1992. évi LIII. tv. 2. § (1) bek., 3. § (3) bek., 4. § (1), (3) és (5) bek., 1995. évi XXXIX. tv. 5. § (1) bek. és (2) bek. a) pont, 9. § (4) bek., 21. § (1) bek., 23. § (1) bek., 70. §, 1988. évi VI. tv. (régi Gt.) 13. §, 251. § (2) bek., 287. §, 326. § (1) és (2) bek., 328. § (2) bek., 329. § (1) bek., Pp. 1. §, 2. § (1) bek., 3. § (3) bek., 275/A. § (2) bek., 76/1994. (V. 17.) Korm. r., 59/1991. (XI. 19.) AB határozat, 33/1993. (V. 28.) AB határozat].
A Cs. Gyár Rt.-t 1993. január 1-jén alapította egyszemélyes részvénytársaságként az Állami Vagyonügynökség 1 600 000 000 Ft alaptőkével a jogelőd állami vállalat átalakulása során. A cégjegyzék szerint a részvénytársaság neve a későbbiekben Cs. Gyár Vagyonkezelő Részvénytársaságra változott (továbbiakban: CsCsV. Rt.) és jelenleg felszámolás alatt áll: A részvénytársaság egyszemélyes jellege a belterületi föld értékének megfelelő részvényeknek az önkormányzatok részére való kiadása folytán megszűnt.A felperes keresetében előadta, hogy az 1998. május 5-én megkötött engedményezési szerződéssel megszerezte az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalnak (továbbiakban: APEH) a CsCsV. Rt.-vel szemben fennálló összesen 2 233 471 849 Ft összegű részben a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 57. §-a (1) bekezdésének g) pontjába, részben a Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének e) pontjába sorolt hitelezői követelését. Mint engedményes hitelező azt kérte, hogy a bíróság a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény (régi Gt.) 328. §-ának (2) bekezdése alapján kötelezze az alperest, mint a CsCsV. Rt.-ben jelenleg is 75%-ot meghaladó részesedéssel rendelkező irányító társaságot 2 233 471 849 Ft és ennek 1998. május 5-étől járó 20%-os kamatai megfizetésére.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította és a felperest 11 167 360 Ft perköltség megfizetésére kötelezte az alperes javára. Az elsőfokú ítélet indoklásában kifejtettek szerint a konszernjogi tényállás nem valósulhatott meg akkor, amikor az ÁVÜ gyakorolta az állam tulajdonosi jogait, mert az ÁVÜ költségvetési szerv volt. A perbeli esetben pedig azért nem valósult meg a régi Gt. 328. §-ának (1) és (2) bekezdésében írt konszernjogi tényállás, mert egyrészt az alperes jogszabály rendelkezése folytán és nem részvényvásárlás következtében szerzett részesedést a CsCsV. Rt. vagyonában, másrészt értelemszerűen nem lehetett szó az alperes, illetve jogelődje - az Állami Vagyonkezelő Rt. (továbbiakban: ÁV Rt.) - befolyásának növekedéséről sem. Ezen túlmenően az engedményes nem szerezhet több jogot, mint ami az engedményezőt megilleti. Az APEH-et, mint engedményezőt pedig nyilvánvalóan nem illette meg az a jog, hogy köztartozás megfizetésével kapcsolatos igényét az alperessel szemben érvényesítse.
A felperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság ítéletében helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét és a felperest 5 000 000 Ft másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte az alperes javára. Ítélete indoklásában kifejtette, hogy az Állami Vagyonügynökség a hozzá tartozó állami vagyon tekintetében az állam tulajdonosi jogait gyakorló költségvetési szerv volt. Az 1992. augusztus 27-én hatályba lépett 1992. évi LIII. törvény (továbbiakban: Tát.) 4. §-ának (1), (3) és (5) bekezdésében írtak szerint az ÁV Rt. alaptőkéjébe tartoztak azok a részvények, amelyek esetében a tartós állami tulajdont fenn kellett tartani éspedig olyan mértékben, ahogy azt a kormány rendelete előírta, míg a tartós állami tulajdonú hányadot meghaladó, de az állam tulajdonában lévő részvényeket az ÁV Rt. alaptőkén felüli vagyonában kellett kimutatni. A Tát. 2. § (1) bekezdésében előírtaknak megfelelően a 126/1992. (VIII. 28.) Korm. rendelet sorolta fel a tartósan állami tulajdonban maradó vagyon körét, és e rendeletben a CsCsV. Rt. vagyona nem szerepelt. E kormányrendeletet módosította és kiegészítette a 76/1994. (V. 17.) Korm. rendelet, melyben a CsCsV. Rt. felvételre került, a tartós állami tulajdon 5%-ban történt megjelölése mellett. Az 1995. június 16-án hatályba lépett 1995. évi XXXIX. törvény (továbbiakban: Pr. törvény) az ÁVÜ-t megszüntette azzal, hogy vagyonát az ÁPV Rt.-nek mint jogutódnak kell átadnia, az ÁV Rt. elnevezését pedig ÁPV Rt.-re változtatta. A Pr. törvény 5. §-ának (1) bekezdése, valamint (2) bekezdésének a) pontja megteremtette az ún. hozzárendelt vagyon fogalmát. A Pr. törvény 23. §-ának (1) bekezdésében és 21. §-ának (1) bekezdésében írtak szerint a hozzárendelt vagyonhoz tartoznak az átalakult állami vállalatok vagyonából kialakított részvények függetlenül attól, hogy azokat tartósan állami tulajdonban kell-e tartani, vagy rájuk nézve értékesítési kötelezettség áll fenn, és a hozzárendelt vagyonba sorolt részesedések nem szerepelnek az ÁPV Rt. saját vagyonában. A Pr. törvény melléklete szerint az állam a CsCsV. Rt.-ben nem kívánta tartósan fenntartani tulajdonjogát.
A Tát. 3. §-ának (3) bekezdése, valamint a Pr. törvény 9. §-ának (4) bekezdése kimondta, hogy az ÁV Rt., illetve az ÁPV Rt. alapítására és működésére - e törvény eltérő rendelkezései kivételével - a Gt. szabályait megfelelően kell alkalmazni. A Pr. törvény 9. § (4) bekezdéséhez fűzött indoklása> - az Alkotmánybíróság 33/1993. (V. 28.) AB határozatával összhangban - azt emeli ki, hogy az ÁPV Rt.-hez tartozó társaságoknál a Gt. konszernjogi előírásai is teljes mértékben érvényesülnek. Ugyanakkor a Pr. törvény 21. §-ához fűzött indokolás szerint a hozzárendelt vagyonnak az ÁPV Rt. nem tulajdonosa, az speciális szabályok szerint kezelendő vagyonnak minősül. Míg a saját vagyonnal való gazdálkodás keretében általában a Magyarországon működő részvénytársaságokra vonatkozó szabályok érvényesülnek, az ÁPV Rt. a hozzárendelt vagyonnal nem sajátjaként rendelkezik.
Mindezek összevetése mellett a másodfokú bíróság döntő jelentőséget tulajdonított annak, hogy a CsCsV. Rt. tekintetében az állam már nem kívánta fenntartani a tartós állami tulajdont, az alperes alapvető feladata tehát a CsCsV. Rt. vonatkozásában az volt, hogy quasi megbízottként, quasi bizományosként az állam helyett és nevében a vagyont értékesítse. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a Pr. törvény 9. §-a (4) bekezdésének helyes értelmezése szerint az alperes konszernfelelőssége nem vonatkozik azokra a társaságokra, ahol az állam nem kíván tartósan tulajdonosi pozíciót fenntartani, hanem célja az, hogy az alperes az állam tulajdonosi jogainak gyakorlása során értékesítse a saját tulajdonát nem képező társasági részesedéseket.
Végül utalt a másodfokú ítélet arra is, hogy konszernjogi szabályok alkalmazására csak a részvények "megszerzése" esetén kerülhet sor, jelen esetben pedig nem állapítható meg, hogy az alperes megszerezte volna a CsCsV. Rt. állami tulajdonban álló - az alaptőke 87,5%-át kitevő - részvényeit.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet "megváltoztatását" és az alperes kereset szerinti marasztalását kérte.
Álláspontja szerint a jogerős ítélet iratellenesen hivatkozott arra, hogy a CsCsV. Rt.-t a 76/1994. (V. 17.) Korm. rendelet utalta a tartós állami tulajdon körébe, mert ez a Korm. rendelet csak a tartós állami tulajdon legkisebb mértékét határozta meg, valójában a 2014/1994. (II. 16.) Korm. határozat döntött arról, hogy a CsCsV. Rt. vagyontárgyait az ÁVÜ-től az ÁV Rt.-hez kell átcsoportosítani. Az ÁV Rt. így szerezte meg - tehát megszerezte - 1994-ben a részvényeket, melyek az 1994. évi nyitó mérlegében még nem, de az 1994. évi zárómérlegében már szerepeltek.
A másodfokú ítélet azért is jogszabálysértő, mert kifejezett jogszabályi rendelkezésekkel és az Alkotmánybíróság határozataival ellentétes. Az Alkotmánybíróság 33/1993. (V. 28.) AB határozatával megsemmisítette a Tát. 3. § (3) bekezdésének azt a rendelkezését, mely szerint az ÁV Rt. működése során a régi Gt. 326. § (1)-(2) bekezdését és 329. §-ának (1) bekezdését nem kell alkalmazni. Az Alkotmánybíróság sarkalatosan megfogalmazta, hogy az ÁV Rt.-re kifejezetten vonatkoznak a konszernjogi tényállásból származó kisebbségvédelmi kötelezettségek, a kereset jogalapjaként megjelölt régi Gt. 328. §-ának (2) bekezdése pedig ugyanazon közvetlen irányítási pozíción alapul, mint a régi Gt. 329. §-ának (1) bekezdése. Az alperes a hozzárendelt vállalkozói vagyon tekintetében tulajdonosnak minősül és jogállása nem függ attól, hogy tartósan vagy ideiglenes jelleggel szerzi-e meg a részvényeket. Mint vagyonkezelő szervezetet könyvvezetési és beszámoló-készítési kötelezettség terheli, vonatkoznak rá a tulajdonosi kötelezettségek (Pr. törvény 1. §-ához fűzött indoklás és az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény).
A jogerős ítélet a Pr. törvény 21. §-ához fűzött indoklásból kiragadott részleteket, így adott a törvény indoklásának valós tartalmától eltérő értelmezést. A Pr. törvény 21. §-ához fűzött indoklás a teljes szövegkörnyezet ismeretében nem azt akarta kimondani, hogy a hozzárendelt vagyon tekintetében az alperes nem tulajdonos, hanem azt, hogy az alperes a saját vagyonról és a hozzárendelt vagyonról is külön-külön köteles kimutatást készíteni. E célszerűségi okokból meghozott rendelkezéstől függetlenül azonban az alperes tulajdonosa a hozzárendelt vagyonnak. A Pr. törvény 9. §-ához fűzött id=724288 ssz=736>indoklás pedig egyértelműen arra mutat rá, hogy a Gt. konszernjogi előírásai teljes mértékben érvényesülnek az ÁPV Rt.-hez tartozó társaságoknál.
Téves a jogerős ítéletnek az a megállapítása, hogy az alperes nem szerzett részvényt, hisz a részvénykönyvbe és a közhiteles cégjegyzékbe is részvényesként jegyezték be. Ha elfogadnánk azt az állítást, miszerint csak a tartós állami vagyon az alperes tulajdona, az alperest akkor is el kellene marasztalni, mert a tartozás felhalmozódásakor a CsCsV. Rt. a tartós állami tulajdonban maradó cégek listáján szerepelt és vagyonát az ÁV Rt. nem quasi bizományosként vagy quasi megbízottként, hanem tulajdonosként tartotta nyilván. Utalt a felülvizsgálati kérelem arra is, hogy a másodfokú bíróság megsértette a Pp. 1. §-át, a 2. § (1) bekezdését és a 3. § (3) bekezdését, mert a jogerős ítéletben olyan érveket sorakoztatott fel, amelyekre az alperes soha nem hivatkozott.
A felperes a felülvizsgálati kérelmet kiegészítő iratában azt hangsúlyozta, hogy az alperes alaptőke leszállításának bejegyzésére, - tehát a saját vagyoni elemeknek a hozzárendelt vagyonba kerülésére - a Pr. törvény 70. § (11)-(12) bekezdésében írtak betartása mellett is legkorábban 1996. november 24-én kerülhetett sor, a CsCsV. Rt. tartozása pedig ezen időpontot megelőzően halmozódott fel.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében arra mutatott rá, hogy egyrészt már az ÁV Rt. sem volt tulajdonosa a CsCsV. Rt. állami tulajdonban álló részvényeinek - mert azok "állománybevétel" címen szerepeltek tőketartalékában -, másrészt a perbeli tényállás alapján azért sem állapítható meg az alperes felelőssége, mert sem az alperes, sem az AV Rt. nem részvényvásárlással jutott részvényekhez. Az alperes a másodfokú ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A másodfokú ítélet az alábbiak miatt nem felel meg a jogszabályoknak.
A CsCsV. Rt. egyetlen részvényese 1994. augusztus 29-ig az ÁVÜ, 1994. augusztus 29. óta pedig a részvényeknek az önkormányzatok részére való kiadásáig az ÁV Rt. volt, amely 87,8%-ban maradt ezt követően is részvényes. Mivel a jogszabály az ÁV Rt. nevét ÁPV Rt.-re változtatta, nem lehet vitás, hogy a CsCsV. Rt. állami tulajdonban álló részvényei vonatkozásában jelenleg az alperest kell részvényesnek tekinteni. Az sem vitás, hogy mind az ÁV Rt., mind az alperes a CsCsV. Rt. alaptőkéjének 75%-át meghaladó mértékű részvényekkel rendelkezett, illetve rendelkezik, attól függetlenül, hogy a részvények az ÁV Rt. és az ÁPV Rt. saját vagyonához tartoztak-e, vagy azokat - az alperes esetében és alaptőkéjének leszállítása függvényében - az alpereshez rendelt vagyon részének kellett-e tekinteni. E tényekre tekintettel azt kell megállapítani, hogy jelen esetben az alperes, mint irányító rt. és a CsCsV. Rt. mint ellenőrzött rt. relációjában a jelen eljárásban irányadó régi Gt. 328. §-ának (1) bekezdésében írtaknak megfelelő tényállás megvalósult. A jogvita eldöntésénél az eljáró bíróságoknak abban kellett állást foglalniuk, hogy a CsCsV. Rt. állami tulajdonban álló részvényei tekintetében részvényesi jogokat gyakorló alperes, mint irányító társaság felel-e korlátlanul a régi Gt. 328. §-ának (2) bekezdésében írtak alapján a CsCsV. Rt. tartozásaiért, vagy az alperesre, mint részvénytársaságra nem vonatkozik a régi Gt. 328. §-ának (2) bekezdése.
Az 1992. július 28-án kihirdetett Tát. 3. §-ának (3) bekezdése akként rendelkezett, hogy az ÁV Rt. működésére - ha e törvény másként nem rendelkezik - a Gt. szabályait kell megfelelően alkalmazni a régi Gt. 13. §-a, 251. § (2) bekezdése, 287. §-a, a 326. § (1)-(2) bekezdése és 329. § (1) bekezdése kivételével. Az Alkotmánybíróság 33/1993. (V. 28.) AB határozatával rámutatott arra, hogy a tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon, illetőleg az ÁV Rt. tekintetében indokolatlan különbségtétel alkalmazását jelenti a régi Gt. 326. §-ának (1) és (2) bekezdésében, valamint 329. §-ának (1) bekezdésében megfogalmazott garanciális rendelkezések mellőzése, és ez az állam társasági jogi pozíciójának alkotmányosan megengedhetetlen erősödésével jár. Az állam a régi Gt. e rendelkezéseivel érintett gazdasági szerepkörében nem közhatalmi funkciót betöltő szervezetként, hanem a gazdaság egyik szereplőjeként lép fel, így privilegizált helyzetének nincsenek meg a kellő alkotmányos indokai. Az állam számára előnyök biztosítása - a kisebbségi részvénytulajdonosok hátrányára - sérti az alkotmányban írt egyenjogúság elvét, a köztulajdon és a magántulajdon egyenlő védelmére vonatkozó alkotmányos követelményt, és egyúttal az alkotmányba ütköző tiltott diszkriminációt is megvalósít. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Tát. 3. § (3) bekezdésének "a 326. § (1)-(2) bekezdése és a 329. § (1) bekezdése" szövegrésze alkotmányellenes, ezért azt megsemmisítette.
Korábban az 59/1991. (XI. 19.) AB határozat már hangsúlyozta, hogy a társasági jog alapvetően szektorsemleges, gazdasági alkotmányossági szempontból nem indokolt olyan különbségtétel alkalmazása, amely az állam társasági jogi pozíciójának erősítését lehetővé teszi az egyik legfontosabb társasági formában, a részvénytársaságban. Ebben a körben az államot a gazdaság egyik szereplőjeként és nem a közhatalmi funkciót gyakorló szervezetként kell értékelni, meg kell szüntetni az állami tulajdonforma privilegizált helyzetét. A 33/1993. (V. 28.) AB határozat meghozatala után pedig egyértelművé vált, hogy az ÁV Rt. működése során a Gt. konszernjogi szabályait alkalmazni kell.
A Pr. törvény 9. §-ának (4) bekezdése akként rendelkezett, hogy az ÁPV Rt. működésére - e törvény eltérő rendelkezései kivételével - a Gt. szabályait kell megfelelően alkalmazni. E jogszabályhely megfogalmazása kifejezte azt, hogy a Pr. törvény - a Tát. 3. §-a (3) bekezdésének eredeti szövegétől eltérően - az alperest a Gt. egyetlen konszernjogi szabálya alól sem kívánja mentesíteni. Míg tehát az alperes szervezetére és vagyonának nyilvántartására vonatkozóan a Pr. törvény előírta speciális, a Gt.-től eltérő rendelkezések alkalmazását, ugyanakkor nem kívánta lehetővé tenni a Gt.-től való eltérést az alperes és harmadik személyek viszonylatában. Ezt a jogszabály-értelmezést támasztja alá a Pr. törvény 9-10. §-ához fűzött indoklás is, mely egyértelműen kimondja, hogy az ÁPV Rt.-re a Gt. VII. Fejezetében foglalt részvénytársasági szabályokat, tehát a konszernjogi szabályokat is alkalmazni kell, mert az ÁPV Rt. - mint arra az indoklás szerint az Alkotmánybíróság 33/1993. (V. 28.) AB határozata is rámutatott - nem élvezhet állami privilégiumokat, nem élvezhet többletjogokat a magántársaságokkal szemben.
Mindezekre tekintettel viszont azt kell megállapítani, hogy a másodfokú bíróság a Pr. törvény 9. §-a (4) bekezdésének téves értelmezése alapján jutott arra a következtetésre, hogy az alperesre jelen esetben nem vonatkozik a régi Gt. 328. §-ának (2) bekezdése, azaz az alperes mint irányító társaság korlátlan felelőssége nem áll fenn a közvetlen irányítás alatt álló részvénytársaság tartozásaiért. Nincs jogszabályi alapja annak a megkülönböztetésnek sem, amit a másodfokú bíróság az ÁPV Rt.-hez rendelt vagyonon belül a tartósan állami tulajdonban megtartandó vagyon és az értékesítendő vagyon között tett.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság álláspontja szerint tehát az alperes felelősséggel tartozik a CsCsV. Rt. tartozásaiért a régi Gt. 328. § (2) bekezdése alapján. Ugyanakkor az alperes marasztalásához további tényállási elemek felderítésére van szükség, az alábbiak miatt.
Rámutat a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság arra, hogy a konszernjogi felelősséget megalapozó közvetlen irányítás lényege abban áll, hogy az irányító részvénytársaság igazgatósága utasítást adhat a közvetlen irányítás alá került részvénytársaság igazgatóságának a társaság vezetésére vonatkozóan, mely utasításokat a közvetlen irányítás alatt álló részvénytársaság köteles végrehajtani. Az utasítási jog érvényesülésével az ellenőrzött részvénytársaság egyfajta alárendelt helyzetbe kerül, ügyvezetésének működését, gazdasági eredményességét, teljesítőképességét is alapvetően az irányító társaság határozza meg. E körülmények tették indokolttá az irányító társaság helytállási kötelezettségének kimondását a régi Gt. 328. §-ának (2) bekezdésében írtak szerint. Mindebből viszont az következik, hogy az irányító társaság a közvetlen irányítása alatt álló részvénytársaság azon tartozásaiért felel korlátlanul, mely tartozások az irányított részvénytársaság alaptőkéjének több mint 3/4 részét kitevő részvények megszerzése után, azaz utasítási jogának megnyílta után keletkeztek. Az ezt megelőzően keletkezett tartozásokért felelőssége nem áll fenn, mert azok felmerülésében semmiféle közrehatása nem lehetett.
A felperes jelen perben azt állította, hogy a CsCsV. Rt.-nek már 1994. július 18-án 349 261 020 Ft összegű adótartozása állt fenn az APEH-el szemben, az 1997. január 30-i állapot szerint pedig az APEH 2 333 436 868 Ft összegű adótartozást mutatott ki az 1993. január 1. és 1997. november 7. közötti időszakra kiterjedően elvégzett pénzforgalmi ellenőrzés alapján. A CsCsV. Rt. 1993. január 1-jén jött létre és 1994 folyamán került kormánydöntések következtében az ÁV Rt. közvetlen irányítása alá. A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság álláspontja szerint az alperes legkorábban a CsCsV. Rt.-nek azokért a tartozásaiért tartozik korlátlan felelősséggel, melyek ez időpontot követően - tehát az ÁV Rt., illetve az alperes irányítása alatt - keletkeztek. Az alperes megalapozott marasztalásához szükséges adatok jelenleg nem állnak rendelkezésre, ezért a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a rendelkező részben írtak szerint döntött a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján.
Az elsőfokú bíróságnak az új eljárásban pontos tényállást kell megállapítani abban a vonatkozásban, hogy a perbeli konszernjogi tényállás mely időponttól kezdődően valósult meg, és tisztáznia kell a keresetben engedményezés címén érvényesített hitelezői követelés keletkezésének időpontját is. A rendelkezésre álló iratok szerint a CsCsV. Rt. tartozása az APEH részére tőke címén 1 381 781 109 Ft bírság és késedelmi pótlék címén pedig további 17 413 000 Ft, illetve 834 277 734 Ft volt. Az elsőfokú bíróságnak azt is figyelembe kell venni, hogy a bírság és késedelmi pótlék címén fennálló tartozás mely időpontokban létrejött tőketartozások járuléka, mert az alperes felelőssége csak azokért a tartozásokért állhat fenn, melyek létrejöttében az alperes, illetve az ÁV Rt. utasítási jogának érvényesülése szerepet játszhatott.
(Legf. Bír. Gfv. X. 31. 654/2000. sz.)