adozona.hu
EH 2001.449
EH 2001.449
A törvényen alapuló elővásárlási jog felszámolási eljárásban való gyakorlásának különleges feltételei. Elhatárolás a Ptk. szerinti joggyakorlástól [Ptk. 373. § (1) bek., 1991. évi IL. tv. (Cstv.) 48. §, PK 9. sz. állásfoglalás].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította és megállapította, hogy az alperesek közötti adásvételi szerződés a felperessel szemben is hatályos. Kötelezte a felperest, hogy az alpereseknek fizessen meg öt-ötmillió forint perköltséget. Ítéletének indokolásában utalt arra, hogy a B., Sz. u. 9. sz. alatti ingatlan - amely gazdasági épületből és udvarból áll -, közös tulajdont képez. A tulajdonostársak között van a felperes, valamint az I. r. alperes is. Az I. r. alperes fels...
EH 2001.449 A törvényen alapuló elővásárlási jog felszámolási eljárásban való gyakorlásának különleges feltételei. Elhatárolás a Ptk. szerinti joggyakorlástól [Ptk. 373. § (1) bek., 1991. évi IL. tv. (Cstv.) 48. §, PK 9. sz. állásfoglalás].
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította és megállapította, hogy az alperesek közötti adásvételi szerződés a felperessel szemben is hatályos. Kötelezte a felperest, hogy az alpereseknek fizessen meg öt-ötmillió forint perköltséget. Ítéletének indokolásában utalt arra, hogy a B., Sz. u. 9. sz. alatti ingatlan - amely gazdasági épületből és udvarból áll -, közös tulajdont képez. A tulajdonostársak között van a felperes, valamint az I. r. alperes is. Az I. r. alperes felszámolás alatt áll, felszámolója értékesítésre meghírdette a tulajdoni hányadát. Az első pályáztatás sikertelen volt, a másodikra két pályázat érkezett, amelynek alapján az I. r. alperes a II. r. alperes pályázatát fogadta el és 1998. november 26-án az adásvételi szerződést meg is kötötte vele. A felperes, amikor részére az I. r. alperes tájékoztatásul megküldte a szerződést, bejelentette, hogy élni kíván elővásárlási jogával. Miután a hatmillió forint vételár előleg megfizetéséről szóló banki igazolást nem csatolta, a felszámoló közölte vele, hogy a feltételeket nem teljesítette.A felperes ezt követően pert indított, keresetében kérte az alperesek között létrejött adásvételi szerződés érvénytelenségének a megállapítását, a tulajdonjog általa történő megszerzését és a II. r. alperes jogellenes birtoklásának a megállapítását.
Az I. r. alperes a kereset elutasítását kérte, álláspontja szerint a felperes a pályázati feltételeket nem teljesítette, a II. r. alperessel a szerződés érvényesen létrejött. A II. r. alperes csatlakozott az I. r. alperes által előadottakhoz, kiegészítve azzal, hogy a felperes nem szerepelt az ingatlan-nyilvántartásban, mint elővásárlásra jogosult.
Az elsőfokú bíróság a keresetet alaptalannak találta. Megállapította, hogy a felszámoló a módosított 1991. évi IL. törvényben foglaltaknak megfelelően járt el. A felperes mint elővásárlásra jogosult a nyilvános pályázaton gyakorolhatta volna elővásárlási jogát, ezzel azonban nem élt. A pályázat lezárását követően jelentős késedelemmel érdeklődött csupán a vételár kiegyenlítésével kapcsolatban.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, kérte annak megváltoztatásával a keresetének történő helyt adást és az alperesek perköltségben való marasztalását. Kérte az illetékes földhivatal megkeresését a perfeljegyzése iránt. Álláspontja szerint az I. r. alperessel szemben csődeljárás volt folyamatban, amelynek közzététele 1993. április 13-án történt meg. A csődeljárás eredménytelen volt, a bíróság a felszámolást 1993. december 23-án rendelte el. Az 1993. évi LXXXI. törvény 44. §-ának (1) bekezdése alapján a módosítás 1993. szeptember 2-án lépett hatályba, így az eljárásra a korábbi jogszabály alkalmazandó, amely nem kötötte ki az elővásárlásra jogosult részére a nyilvános értékesítésen való részvételt. Amennyiben a bíróság ezt az álláspontot nem osztaná, hivatkozott arra, hogy mint társtulajdonos és nem mint hitelező jár el, így reá a csődtörvény rendelkezései nem irányadóak, hanem a Ptk. 373. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint, a PK 9. sz. állásfoglalással összhangban kellett volna eljárnia a felszámolónak. Az adásvételi szerződés 1. pontjának utolsó bekezdése utal is erre. Így érthetetlen az elsőfokú bíróság indokolása, mely szerint a felek nem tudhattak az elővételi jogosultságáról. Az I. r. alperes felszámolója nem tájékoztatásul értesítette, hanem kifejezetten elővásárlási jogának a gyakorlására hívta fel a levelében, amelyre a nyilatkozatát határidőben meg is tette, valamint átutalt 10 millió forintot vételár-előlegként. A vételár fennmaradó részének a kifizetését a felperes felajánlotta és nem jelentős késedelemmel. A 200 millió forint most is rendelkezésre áll, az elsőfokú bíróság azonban nem tartotta szükségesnek a teljesítőképessége igazolását.
A felperes fellebbezésére az alperesek ellenkérelmet terjesztettek elő.
Az I. r. alperes kérte a fellebbezés elutasítását. Hivatkozott arra, hogy a csődeljárás és a felszámolási eljárás két külön jogi aktus. A felszámolásra már a módosított törvény 48. §-át kell alkalmazni. A jogszabályhely (2) bekezdése felsorolja, hogy kik, milyen sorrendben jogosultak az elővásárlási jog gyakorlására. Téves tehát az az előadás, hogy a más jogszabályon alapulóan elővásárlási joggal rendelkezők az értékesítés során nem esnek a csődtörvény hatálya alá. A privilegizált helyzet azonban csak akkor jelent előnyt, ha az elővásárlásra jogosult azonos vagy jobb ajánlatot tesz és teljesíti a pályázati feltételeket, a felperes azonban ennek nem tett eleget. A 16 millió forint vételár-előlegből csak 10 milliót fizetett be, a vételár különbözetet 50 nap alatt nem rendezte. A felperes elővásárlási joga az ingatlan-nyilvántartásba nem volt bejegyezve, így a nem várt esetben is csak a kárát követelheti.
A II. r. alperes kérte az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását és a felperesnek a másodfokú eljárási költségekben történő marasztalását. Csatlakozott az I. r. alperes által előterjesztett ellenkérelemben foglaltakhoz. A II. r. alperes jóhiszeműen járt el, birtokba vette az ingatlant és működése érdekében több milliós beruházást hajtott végre. Az ingatlan-nyilvántartásban a felperes elővásárlási joga nem szerepelt, így jóhiszeműen járt el ezért védelemben kell részesíteni. Amennyiben kereshetőség joga lenne a felperesnek, az csupán az I. r. alperessel szemben állna fenn.
A II. r. alperes módosított ellenkérelmet nyújtott be, amelyben kérte az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását és a felperesnek a másodfokú eljárás költségeiben való marasztalását. A módosítást az indokolta, hogy eredeti ellenkérelmében az 1997. évi XXVII. törvényre hivatkozott, holott a jelen ügyben az 1991. évi IL. törvénynek az 1997. augusztus 6-a előtti módosítását megelőző rendelkezései az irányadóak. A felperes fellebbezésével kapcsolatban annak tévedéseire mutatott rá, így a BH 2000/367. sz. eseti döntés szerint egyértelműen megállapítható, hogy az elővásárlásra jogosultak az elővásárlási jogukat a nyilvános értékesítésen és nem az értékesítést követően gyakorolhatják. Tévesen hivatkozott arra a felperes, hogy teljesítette a pályázati feltételeket, hiszen sem a foglalót nem fizette meg, sem fedezetigazolást nem csatolt, sem a vételár hátralévő részének a megfizetéséről nem gondoskodott az előírt határidő alatt. A felperes tulajdonjoga az ingatlan-nyilvántartásba nem került bejegyzésre, így a II. r. alperes jóhiszeműen járt el a szerződés megkötésénél. Utalt ezzel kapcsolatban a PK 9. sz. állásfoglalásra.
A fellebbezés nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a másodfokú eljárás során becsatolt, valamint beszerzett iratok tartalma alapján azzal egészíti ki az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást, hogy a Fővárosi Bíróság az 1993. augusztus 18-án kelt végzésével megállapította az I. r. alperes elleni csődeljárás eredménytelenségét és ellene a felszámolási eljárást hivatalból megindította. Az 1993. október 8-án kelt végzésével az adós fizetésképtelenségét megállapította, a felszámolási eljárás megindításának közzétételére a Cégközlöny 1993. december 23-i számában került sor.
Az így kiegészített tényállás alapján is érdemben helyes az elsőfokú bíróság által hozott határozat, helyes a rendelkezésre álló bizonyítékokból levont jogi következtetése. A felperes a fellebbezésében nem hozott fel olyan új tényt vagy bizonyítékot, amely alkalmas lenne az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatására.
A felperes helyesen hivatkozott arra, hogy az I. r. alperes elleni felszámolási eljárásra - az elsőfokú ítélet indokolásában foglaltaktól, valamint az alperesek érveléseitől eltérően - a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (Cstv.) módosítások előtti rendelkezései az irányadóak. Erre tekintettel tévedett az elsőfokú bíróság akkor, amikor döntésénél a módosított Cstv. rendelkezései alapján vizsgálta a felperes keresetét. Az 1993. évi LXXXI. törvény - a 44. §-ának (1) bekezdése szerint - 1993. szeptember 2-án lépett hatályba. A törvényhely (2) bekezdése szerint az ekkor folyamatban lévő eljárásokra a korábbi jogszabályok az irányadóak, az I. r. alperessel szemben pedig - a kiegészített tényállás szerint - ebben az időpontban már folyamatban volt az elsőfokú bíróság által hivatalból megindított felszámolási eljárás. Így az eljárásra a Cstv. rendelkezései az irányadóak, mert ebből a szempontból a jogszabály rendelkezése folytán az eljárás kezdeményezésének időpontja, nem pedig a felszámolás elrendelésének ideje a jelentős.
A felperes keresetében tulajdonostársi minőségében támadta meg az alperesek között létrejött adásvételi szerződést, mert álláspontja szerint a felszámoló nem alkalmazta a Ptk. 373. §-ának (1) bekezdésében, valamint a Legfelsőbb Bíróság PK 9. számú állásfoglalásban foglaltakat.
Az I. r. alperessel szemben folyamatban lévő felszámolási eljárásra tekintettel elsődlegesen a lex specialis, a Cstv. rendelkezései szerint kell a jogügylet folyamatát vizsgálni. A Cstv. 48. §-ának (2) bekezdése értelmében a vagyontárgyakat nyilvánosan kell értékesíteni a forgalomban elérhető legmagasabb áron. A jogszabály egyértelmű rendelkezést tartalmaz arra nézve, hogy az értékesítés csak nyilvánosan történhet. Evonatkozásban nem tartalmaz előírásokat a felszámoló eljárására, a kialakult gyakorlat szerint ezen a hirdetményi út igénybevételét kell érteni.
Az iratok tartalmából megállapíthatóan a felszámoló a jelen esetben is ennek megfelelően járt el, az értékesítési hirdetményt országos napilapban közzétette. A hirdetmény tartalmazta az elővásárlásra jogosultak részére szóló felhívást is a vételi szándék bejelentésére, amellyel a felperes nem élt. A nyilvános értékesítésen történő joggyakorlás indoka az, hogy az érdekeltek az értékesítés teljes folyamatát figyelemmel kísérhessék, megismerhessék a vételi ajánlatokat, a felajánlott vételár összegét, a teljesítés módjára vonatkozó ajánlatot, ezek ismeretében - a forgalomban elérhető legmagasabb ár előírt követelményére is figyelemmel - a vevők a magasabb árajánlatukat megtegyék és közöttük a licitálás eredményeként alakulhasson ki a végleges ár, a legkedvezőbb fizetési feltételekkel.
Alaptalanul hivatkozott arra a felperes, hogy a jogszabály csak a hitelezőket és a szövetkezeti tagokat sorolja fel mint elővásárlásra jogosultakat. Az említett jogszabályhely második fordulata kifejezetten rendelkezik arról, hogy mi a követendő eljárás, ha: "a vagyontárgyakon harmadik személynek is törvényes elővásárlási joga van". A felperesnek tehát a többi elővásárlási jogosulttal együtt, mint törvény által feljogosított elővásárlási joggal rendelkezőnek a hirdetmény alapján kellett volna pályáznia a tulajdonrész megvásárlására és részt kellett volna vennie az értékesítésen a licitálók között. Előfordulhat ugyanis az az eset: csupán az elővásárlásra jogosult nyújt be pályázatot vagy rajta kívül még egy pályázó, és ebben az esetben elvesztené azt a jogosultságát, hogy egyáltalán a vagyontárgyat megszerezhesse.
Az úgy eldöntése szempontjából nincs különösebb jelentősége annak, hogy a felszámoló az említett jogszabályi rendelkezés ellenére megküldte a szerződést a felperesnek elővásárlási joga gyakorolhatóságára hivatkozva. Ez az intézkedés a jogszabályban foglaltakon túlmenően további lehetőséget nyújtott volna az elővásárlási jog gyakorlására. Mint azt az elsőfokú bíróság is helyesen állapította meg, a felperes a megadott határidő alatt az előírt feltételeket nem teljesítette, teljesítőképességét nem igazolta, a feltételekben megszabott bankgaranciát nem küldte meg.
Alaptalanul hivatkozott a felperes a Legfelsőbb Bíróság PK 9. számú állásfoglalása alkalmazhatóságára. Az állásfoglalás VI. pontja a végrehajtási árverésből a tulajdonostárs elővásárlási jogának gyakorlását kizárja. Ezzel szemben a tulajdonostárs a totális végrehajtást is jelentő felszámolás során mint harmadik személy élhet e joggal.
A fentiekből következik, hogy a felperes vonatkozásában jogsérelem nem állapítható meg, miután a részletezett körülményeknek nem tett eleget. Így a felszámoló jogszerűen értékesítette a meghirdetett tulajdoni részt, nem követett el olyan jogszabálysértést a felperes terhére, amely érvénytelenné vagy hatálytalanná tenné a létrejött jogügyletet.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - a részben megváltoztatott indokolással - a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. VIII. 32. 307/1999. sz.)