EH 2000.321

Az ügyészt a környezet védelme érdekében megillető keresetindítási jog [1995. évi LIII. tv. 109. § (2) bek., Pp. 122. §, 123. §].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az ügyész a környezet védelméről szóló 1995. évi LIII. törvény 109. § (2) bekezdésében biztosított jogkörében keresetet nyújtott be az alperessel szemben annak érdekében, hogy a bíróság az alperest a környezetet veszélyeztető tevékenységtől tiltsa el. A per során az alperes a szennyvíztisztítóval kapcsolatos beruházásait megvalósította, ezért a szennyvíz kibocsátása az 1998. évben már csak kis mértékben lépte túl a határértéket. A felperes erre figyelemmel a keresetét módosította, és annak me...

EH 2000.321 Az ügyészt a környezet védelme érdekében megillető keresetindítási jog [1995. évi LIII. tv. 109. § (2) bek., Pp. 122. §, 123. §].
Az ügyész a környezet védelméről szóló 1995. évi LIII. törvény 109. § (2) bekezdésében biztosított jogkörében keresetet nyújtott be az alperessel szemben annak érdekében, hogy a bíróság az alperest a környezetet veszélyeztető tevékenységtől tiltsa el. A per során az alperes a szennyvíztisztítóval kapcsolatos beruházásait megvalósította, ezért a szennyvíz kibocsátása az 1998. évben már csak kis mértékben lépte túl a határértéket. A felperes erre figyelemmel a keresetét módosította, és annak megállapítását kérte, hogy az alperes az 1996. és az 1997. évben a vízszennyezési határértéket túllépte, és ezzel veszélyeztette a környezetet.
Az első fokú bíróság ítéletével a felperes módosított keresetét elutasította. Megállapította, hogy az 1995. évi LIII. törvény 109. § (2) bekezdésében meghatározott jogkörében az ügyész csak a Pp. 122. §-a szerinti kereseti kérelmet terjeszthet elő. A Pp. 123. §-a alapján megállapításra irányuló kereseti kérelem előterjesztésére nem jogosult.
Az első fokú ítélet ellen a felperes fellebbezést terjesztett elő annak megváltoztatása és módosított keresetének helyt adó ítélet hozatala érdekében.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet indokai alapján helybenhagyta.
A jogerős ítélettel szemben a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő annak hatályon kívül helyezése, az első fokú ítélet megváltoztatása és keresetének helyt adó ítélet hozatala érdekében. Fenntartotta jogi álláspontját, amely szerint a Kvt. 109. § (2) bekezdésében az ügyész részére biztosított keresetindítási jogba a környezetszennyezés, illetve a veszélyeztetés megállapítása iránti keresetindítási jog is beleértendő. Utóbbi megvalósulását a peradatok egyértelműen alátámasztják. Felülvizsgálati kérelme indokait azzal egészítette ki, hogy a környezeti ártalommal okozott kár bekövetkezésének, illetőleg összegének a meghatározása csak a jövőben válik lehetségessé. Ezért a megállapítási keresetnek a Pp. 123. §-ában meghatározott feltételei fennálltak.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az ügyésznek a környezet veszélyeztetésével kapcsolatos keresetindítási jogát a környezet védelméről szóló 1995. évi LIII. törvény (továbbiakban:Kvt.) 109. § (2) bekezdése szabályozza. E szerint a környezet veszélyeztetése esetén az ügyész is jogosult keresetet indítani a tevékenységtől való eltiltás, illetőleg a környezetet veszélyeztető tevékenységgel okozott kár megtérítése iránt. A Kvt. az ügyész keresetindítási jogát szűkebb körben vonja meg a Kvt. 101. §-ában meghatározott, a jogsértő tevékenység alapján alkalmazható jogkövetkezmények körénél. Eszerint a jogsértő tevékenység folytatója az e törvényben és a külön jogszabályokban meghatározott felelősséggel tartozik. Köteles a környezetveszélyeztetést, illetőleg környezetkárosítást abbahagyni [a) pont], b), a tevékenységével okozott kárért helytállni, c), a tevékenységet megelőző környezeti állapotot helyreállítani. A (3) bekezdés szerint az a) pontban meghatározott magatartás elmaradása vagy eredménytelensége esetén a bíróság a jogsértő magatartást tanúsító személy tevékenységét korlátozhatja, felfüggesztheti, megtilthatja. Az idézett jogszabályi rendelkezések egybevetéséből az következik, hogy az ügyész által a környezetet veszélyeztető tevékenységtől való eltiltás iránt indított kereset megalapozottsága esetén a bíróság a Kvt. 101. § (3) bekezdésében meghatározott tartalmú döntést hozhatja, tehát megtilthatja a környezetet veszélyeztető tevékenység folytatását. A jogintézmény analóg a Ptk. 341. § (1) bekezdésében meghatározott rendelkezéssel, amely kivételesen a még be nem következett, de reálisan fenyegető potenciális károkozás esetén a jogszabályban meghatározott szankció alkalmazását teszi lehetővé. amennyiben tehát a kár bekövetkezése a jövőben várható, annak megelőzését a bíróság ítéletével kikényszerítheti. A jogszabály rendelkezéséből következik, hogy amennyiben a kárveszély elhárult, a jogviszony természetéből következően a veszélyeztető magatartástól eltiltás szankciója jogalapját veszíti. Jogalap hiányában pedig a Pp. 123. § második mondata szerint a kárveszély korábbi fennállásának megállapítására irányuló kereseti kérelmek, illetve ilyen megállapítást tartalmazó ítélet hozatalának sincs helye.
Eltérően ítélendő meg az ügyész megállapítási keresetindítási jogosultsága, ha a környezetet veszélyeztető tevékenységgel okozott kár megtérítése iránt indít keresetet. Helytállóan hivatkozott a felperes arra, hogy az ügyész marasztalásra irányuló keresetindítási joga kiterjed az ugyanazon jogviszonyból eredő megállapítási keresetindításra is, amennyiben a Pp. 123. §-ában meghatározott további együttes jogszabályi feltételek is fennállnak. Ez esetben is feltételt képez, hogy a kárigénynek a jövőre nézve a károkozó és a keresetindításra jogosult ügyész jogviszonyában jogalapjában már fenn kell állnia. Erre vonatkoztak a felülvizsgálati kérelem kiegészítése kapcsán előterjesztett felülvizsgálati indokok. Adott esetben azonban az ügyész nem kártérítés, hanem a veszélyeztető tevékenységtől eltiltás iránt indította meg a keresetét. A keresetben közölt, a kártérítésre történő keresetkiterjesztéssel kapcsolatos felperesi jogfenntartó nyilatkozatnak a jogerősen befejezett ügyben a perbeli jogalap megítélése szempontjából jogi relevanciája nincs. Ezért ez utóbbi felülvizsgálati indokok alapján sem juthatott a Legfelsőbb Bíróság a perben eljárt bíróságétól eltérő jogi álláspontra az érdemi döntést illetően.
Az ismertetett indokoknak megfelelően a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Gfv. IV. 32.530/1999. sz.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.