adozona.hu
EH 2000.312
EH 2000.312
Az államigazgatási szerv polgári jogi kártérítési felelősséggel tartozik a fél azon káráért, amely abból kifolyólag érte, hogy indokolatlanul késlekedtek az ügynek az arra illetékes állami szervhez való áttételével [Ptk. 339. §, 349. § (1) bek., Áe. 7. § (1) bek., 16. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperest az 1944-45. évben a szovjet katonák arra kényszerítették, hogy vizet és kenyeret szállítson a frontvonalra. Ágyúzás közben is hordta az élelmiszert, és egy ágyú a felperes mellett sült el, aminek következtében teljesen megsüketült.
A felperes 1994. március 11-én az erre rendelt adatlapon az 1992. évi XXXII. és az 1994. évi II. tv. szerinti személyi kárpótlás iránti kérelmet nyújtott be az alpereshez, amelyet az alperes 1995. június 19-én elutasított. A felperes igényét nem tekint...
EH 2000.312 Az államigazgatási szerv polgári jogi kártérítési felelősséggel tartozik a fél azon káráért, amely abból kifolyólag érte, hogy indokolatlanul késlekedtek az ügynek az arra illetékes állami szervhez való áttételével [Ptk. 339. §, 349. § (1) bek., Áe. 7. § (1) bek., 16. § (3) bek.].
A felperest az 1944-45. évben a szovjet katonák arra kényszerítették, hogy vizet és kenyeret szállítson a frontvonalra. Ágyúzás közben is hordta az élelmiszert, és egy ágyú a felperes mellett sült el, aminek következtében teljesen megsüketült.A felperes 1994. március 11-én az erre rendelt adatlapon az 1992. évi XXXII. és az 1994. évi II. tv. szerinti személyi kárpótlás iránti kérelmet nyújtott be az alpereshez, amelyet az alperes 1995. június 19-én elutasított. A felperes igényét nem tekintette az 1992. évi XXXII. tv. hatálya alá tartozó jogtalan szabadságelvonásnak. A felperes ezt követően 1996. szeptember 25-én hadigondozási díj iránti kérelmet terjesztett elő a lakóhelye szerinti Polgármesteri Hivatalhoz, és ugyanezen a napon nemzeti gondozás iránti kérelmét benyújtotta az alperes jogelődjéhez. A felperes a személyi kárpótlás iránti igényét elutasító határozattal szemben 1996. október 14-én keresetet nyújtott be az első fokú bírósághoz, amelyben az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte. Keresetében hivatkozott a nemzeti gondozásról szóló 1992. évi LII. tv.-re - a továbbiakban Ng. -, továbbá a hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. tv.-re, - a továbbiakban Hdt. -. Az első fokú bíróság az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Előírta a felperes halláskárosodásának orvosi igazolását, illetőleg orvos szakértői véleményeztetését. A felperes nemzeti gondozás iránti kérelmét az alperes az 1997. február 17-én kelt határozatával elutasította, mert a felperes által megjelölt sérelmet nem tekintette a törvény hatálya alá tartozónak. Felhívta azonban a felperes figyelmét a hadigondozási díj igénybevételének lehetőségére, és arra is, hogy ezt a kérelmét melyik közigazgatási szervnél lehet előterjeszteni. A korábban előterjesztett hadigondozás iránti kérelmének tárgyában a másodfokú államigazgatási szerv az első fokú határozatot megváltoztatva 1996. november 1. napjától kezdődően havi 11 520 Ft. rokkantjáradékot, 1997. január 1. napjától pedig 11 500 Ft. kiegészítő pénzellátást állapított meg a felperes részére. A felperes keresetében az alperest 65 880 Ft. és kamata megfizetésére kérte kötelezni. Az alperes kártérítési felelősségét abban jelölte meg, hogy a kárpótlási kérelme benyújtásakor nem észlelte, miszerint az általa megjelölt sérelem a hadigondozásról szóló törvény hatálya alá tartozik, és emiatt nem rendelkezett a felperes kérelmének az annak elbírálására illetékes közigazgatási szervhez történő áttételéről. Erre visszavezethetően elesett az 1994. október 1., és 1995. június 30. közötti időszakra vonatkozó hadirokkant járadéktól.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. A kárpótlásról és a nemzeti gondozásról szóló törvények speciális jellegére és az azokra vonatkozó eljárási szabályok elsődlegességére hivatkozott. Előadta, hogy a felperes 1994. márciusi kérelmének benyújtásakor az akkor még ki sem hirdetett hadigondozásról szóló törvény rendelkezéseiről nem volt köteles a felperest tájékoztatni.
Az első fokú bíróság a felperes keresetét elutasította.
Az Ng. 1. és 2. §-a alapulvételével megállapította, hogy nem jogosult nemzeti gondozási díjra az, aki az 1992. évi XXXII. tv. alapján kárpótlásra jogosult. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy a felperes kárpótlási igényét - ha már előterjesztette - nemlegesen kellett elbírálni ahhoz, hogy a nemzeti gondozási díj iránti kérelme vizsgálható legyen. Míg az 1992. évi XXXII. tv. 14. §-ában foglalt szabályok visszautalnak a Kpt. 12. § (5) bekezdése szerint alkalmazandó, az államigazgatási eljárás szabályairól rendelkező 1957. évi IV. tv.-re, az Ng. 6., 7. §-aiban foglalt szabályok ilyen utalást nem tartalmaznak, ezért a nemzeti gondozási díj iránti eljárásra az Áe. 2. § (6) bekezdésének 7. § (1) és 16. § (3) bekezdésének rendelkezései nem alkalmazhatók. Álláspontja szerint a felperes előadása alapján nem volt egyértelmű, hogy igénye nem tartozik-e az Ng. hatálya alá, melyre az első fokú bíróság a közigazgatási határozat felülvizsgálata iránti perben hozott ítélete is utalt. Ha a felperes sérelme egyértelmű lett volna, a bíróság is ilyen értelmű iránymutatást adott volna, sőt az az eljárás megszüntetése mellett az áttételről is lehetett volna rendelkeznie.
Az alperes részéről felróható jogszabálysértést és ezzel összefüggésben jogellenes magatartást nem észlelt.
Megállapította, hogy bár a felperes személyi kárpótlás iránti kérelmének elbírálása nem a Kpt. 12. § (5). bekezdésének a) pontja szerinti 6 + 3 hónapos ügyintézési határidő alatt történt meg, az alperes 15 hónapos ügyintézése nem volt kirívóan hosszú. A jogszabályban rögzített határidő be nem tartásában megnyilvánuló jogszabálysértést a bíróság nem minősítette felróhatónak, mert a kérelmek rendkívüli nagy száma nem tette lehetővé a jogszabályban rögzített határidő megtartását.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, amelyben az első fokú bíróság ítéletének megváltoztatásával az alperes kereseti kérelme szerinti marasztalását kérte. Változatlanul fenntartotta azt az érvelését, hogy az alperes mulasztott, amikor kérelmét nem bírálta el a 6 hónapos ügyintézési határidőben, 1994. szeptember 11-ig. Hibázott az alperes, amikor az 1995. június 19-én kelt határozatával a kérelmét elutasítva nem az áttételről rendelkezett. Ennek következtében a felperes önhibáján kívül esett el az 1994. október 1-től 1995. június 30-ig terjedő időszakra a hadirokkanti járadéktól.
A fellebbezés alapos.
A felperes személyi kárpótlás iránti kérelmének elbírálására az 1992. évi XXXII. tv. 14. §-ának utaló szabálya értelmében irányadó az államigazgatási eljárásról szóló 1957. évi IV. tv. A felperes 1994. március 10-én személyi kárpótlási igény bejelentéséhez szükséges adatlapot töltött ki, amelynek 54. pontjában a súlyos hátrányt bombázás miatti teljes siketségében nevezte meg, és a mellékelt kérelmében részletesen közölte az elbírálás alapjául szóló tényállást. A Kpt. 12. § (5) bekezdésének a) pontja értelmében az ügyintézési határidő a kérelem benyújtásától számított 6 hónap, melyet a hivatal vezetője egy ízben legfeljebb 3 hónappal meghosszabbíthat. Miután az államigazgatási iratok között nincs az elintézési határidő meghosszabbítására vonatkozó adat, az alperesnek a felperes kérelmét e határidőben meg kellett vizsgálni, ennek keretében pedig észlelni azt, hogy a felperes kérelme nem tartozik az 1992. évi XXXII. tv. hatálya alá. Az Áe. 7. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés értelmében az alperesnek észlelnie kellett továbbá azt is, hogy az ügyben nincs hatásköre. Mivel az Áe. 16. § (3) bekezdése alapján a kérelmet tartalma szerint kell elbírálni, az alperes akkor járt volna el jogszerűen, ha a felperes kérelmét az illetékes települési önkormányzat jegyzőjéhez teszi át. Amennyiben kétsége merült fel abban a kérdésben, hogy a felperes kérelme nemzeti gondozási igény vagy hadigondozásból eredő igény érvényesítésére irányul, az Áe. 27. § (1) bekezdése értelmében erre a felperest nyilatkozattételre kellett volna felhívnia. Az Áe.-ből reá háruló ezen kötelezettségeit az alperes ismerte, melyet igazol az 1997. február 17-én felpereshez címzett tájékoztató levele. Az alperes magatartása tehát azáltal jogellenes és egyúttal felróható is, hogy a 6 hónapos ügyintézési határidőt nem tartotta be, és ennek keretében nem vizsgálta a felperes kérelmének tartalmát, nem intézkedett a kérelem tartalom szerinti elbírálása érdekében. Ezzel áll okozati összefüggésben az, hogy a felperes nem 1994. október 1-től, hanem csak 1996. november l-től részesült hadi gondozási ellátásban. A felperes a kártérítés iránti követelésének összegét igazolta, ezt az alperes egyébként nem is vitatta. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és az alperest a Ptk. 349. § (1) bekezdése alapján a felperes kereseti kérelme szerint marasztalta. (Legf. Bír. Pf. IX. 21.473/1998. sz.)