adozona.hu
EH 2000.308
EH 2000.308
Az adóhatóság nem jogosult arra, hogy az adófizetés mértékét érintő vételár megállapítása végett az adóalany és a harmadik személy között megkötött adásvételi szerződést feltűnő értékaránytalanság címén megtámadja [Ptk. 235. §, 201. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az I. r. alperes vevő és a II. r. alperes eladó adásvételi szerződést kötött. A vételárat 9 862 000 Ft-ban határozták meg, amely 1 972 400 Ft általános forgalmi adót tartalmazott. Ezt az utóbbi összeget az I. r. alperes mint előzetesen felszámított adót levonható adóként elszámolta. 1996. III. negyedéves időszakára a felperes az 1990. évi XCI. törvény (Art.) alapján általános forgalmiadó-ellenőrzést folytatott az I. r. alperesnél. Az eljárásban kirendelt igazságügyi szakértő véleményének alap...
EH 2000.308 Az adóhatóság nem jogosult arra, hogy az adófizetés mértékét érintő vételár megállapítása végett az adóalany és a harmadik személy között megkötött adásvételi szerződést feltűnő értékaránytalanság címén megtámadja [Ptk. 235. §, 201. § (2) bek.].
Az I. r. alperes vevő és a II. r. alperes eladó adásvételi szerződést kötött. A vételárat 9 862 000 Ft-ban határozták meg, amely 1 972 400 Ft általános forgalmi adót tartalmazott. Ezt az utóbbi összeget az I. r. alperes mint előzetesen felszámított adót levonható adóként elszámolta. 1996. III. negyedéves időszakára a felperes az 1990. évi XCI. törvény (Art.) alapján általános forgalmiadó-ellenőrzést folytatott az I. r. alperesnél. Az eljárásban kirendelt igazságügyi szakértő véleményének alapulvételével a számlában vételárként megjelölt összeg helyett 750 000 Ft-ot és az ehhez kapcsolódó áfa összegét vette figyelembe. Az adózó fellebbezése folytán eljáró másodfokú adóhatóság az első fokú határozatot megsemmisítve az adóhatóságot új eljárás lefolytatására utasította azzal, hogy a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között a szerződés megkötésének időpontjában feltűnően nagy értékkülönbséget mutató szerződés nem annak semmiségét, hanem bírósági úton való megtámadhatóságát eredményezi.Fentiek alapján a felperes keresetében az I. r. és a II. r. alperes között megkötött adásvételi szerződés semmisségének megállapítását kérte a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdésére hivatkozva, másodlagosan pedig a szolgáltatás-ellenszolgáltatás között fennálló feltűnően nagy értékkülönbség kiküszöbölését annak megállapítása mellett, hogy a szerződő felek között mekkora reális vételár volt alkalmazható.
Az I. r. alperes ellenkérelmében a per megszűntetését kérte arra hivatkozással, hogy a felperesnek nincs kereshetőségi joga, mert az alperesekkel nem áll polgári jogviszonyban, ezért csupán az I. r. alperessel létesített közigazgatási jogviszony keretében tehet megállapításokat.
Az elsőfokú bíróság végzésével a pert megszűntette, a felperest az I. r. alperes részére perköltség megfizetésében marasztalta.
Az első fokú végzés ellen a felperes fellebbezett, amelyben a végzés hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróságnak a per érdemi tárgyalásra utasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy az adóhatóság az alperesek által megkötött szerződés kapcsán a feltűnő értékkülönbséget megállapíthatónak találta, a II. r. alperes az adóhatóság számára nem érhető el, így az ellenőrzés alapján a feltűnő értékaránytalanságot mutató szerződés érvénytelenségének kimondására csak a bíróság jogosult.
Az I. r. alperes ellenkérelmében az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta, és kötelezte a felperest az I. r. alperes másodfokú perköltségének megfizetésére.
Végzésében leszögezte, hogy a szerződés semmisségére és megtámadhatóságára való hivatkozási lehetőség nem jelent egyben keresetindítási jogosultságot, mert a szerződés semmiségével és megtámadhatóságával kapcsolatos perbeli legitimációt csak jogi érdekeltség vagy perlési jogosultságot biztosító jogszabályi felhatalmazás alapozhat meg. A felperes által elérni kívánt joghatás az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. tv. 1. § (7) bekezdésében írtak alkalmazásával a közigazgatási eljárás során és e jogviszony keretében valósítható meg.
A jogerős végzés ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben a jogerős végzésnek az elsőfokú bíróság végzésére is kiterjedő hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak az eljárás lefolytatására kötelezését kérte. Érvelése szerint az Art. 1. § (7) bekezdése nem biztosít jogosultságot arra, hogy az alperesek közti szerződés feltűnő értékaránytalanságának adójogi következményeit levonhassa, mert erre csak a szerződés bíróság előtti megtámadása következtében jogosult. A megtámadásra való jogosultságot biztosító törvényes érdekét az Art. 6. § (3) bekezdése tartalmazza, amely szerint kötelezettsége az adóbevétel jogellenes megrövidítésének megakadályozása. Utalt arra is, hogy a Ptk. 236. § (3) bekezdésében foglalt jogszabályi rendelkezés perindítási jogosultságát ugyancsak alátámasztja.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős végzést a Pp. 275. § (2) bekezdésében foglalt keretek között vizsgálva megállapította, hogy az nem jogsértő.
A felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróságnak abban a jogkérdésben kellett állást foglalni, hogy az I. r., valamint a II. r. alperes között 1996. szeptember 2-án megkötött szerződés megtámadására a szolgáltatás-ellenszolgáltatás feltűnően nagy értékkülönbségének, továbbá a "reális vételár" bíróság részéről való megállapítása iránti kereset előterjesztésére a felperes az Art. 6. § (3) bekezdésében meghatározott kötelezettsége teljesítése érdekében a Ptk 235. § (2) bekezdése alapján a Pp. 2. § (1) bekezdése figyelembevételével jogosult-e.
Nem volt vitás a felek között az a kérdés, hogy az Art. 1. §-ának (7) bekezdésében foglalt adóügyi rendelkezés nem biztosít az adóhatóságnak jogosultságot arra, hogy a szerződő felek szerződési szabadságába beavatkozzon. Ezért az ebben való állásfoglalás nem képezte a felülvizsgálati eljárás tárgyát.
A semmis szerződésekkel kapcsolatos perindítás kérdésében kialakult joggyakorlat nem teszi kérdésessé, hogy a perindítást jogviszony vagy jogszabályi felhatalmazás alapozza meg. A Ptk. 234. § (1) bekezdésében foglalt az a szabály, hogy a semmis szerződés érvénytelenségére - ha a törvény kivételt nem tesz - bárki határidő nélkül hivatkozhat, jóval tágabb lehetőséget biztosít, mint a Ptk. 235. § (2) bekezdésének az a rendelkezése, hogy a megtámadásra a sérelmet szenvedett fél és az jogosult, akinek a megtámadáshoz érdeke fűződik. A "bárki" szélesebb személyi kört ölel fel, mint a megtámadásban "érdekeltek" köre. Az érdekeltséget pedig az anyagi jog határozza meg, azaz az érdekeltség megállapításához azt kell vizsgálni, hogy van-e a felperesnek olyan polgári jogi jogviszonya az alperesekkel szemben, amelynek érvényesítéséből ugyancsak polgári jogi következmény vonható le. A felek a szerződés tartalmát a Ptk. 200. § (1) bekezdése alapján szabadon állapítják meg. Ennek a polgári jogi alapelvnek a sérelmét eredményezné az, ha szerződés megtámadására a szerződő feleken kívül más, velük nem polgári jogviszonyban álló is jogosult lenne. A felperes ügybeni legitimációját tehát a közte és az alperesek között fennálló polgári jogi jogviszony alapozná meg, teremtene olyan anyagi jogosultságot, amely a Pp. 2. § (1) bekezdése értelmében a vitában érdekelt félnek perindítási lehetőséget biztosít. Nem kétséges, hogy a felperes és az alperesek között polgári jogi jogviszony nincs, az adóügyi és a polgári jogi jogviszony ugyanis egymástól élesen különválik. Az adózás rendjéről szóló törvény 1. §-ának (1) bekezdésében meghatározott célja, és a további bekezdéseiben rögzített elvei nem hagynak kétséget afelől, hogy a törvény alapvetően eljárási szabályokat tartalmaz az adóhatóság és az adózó jogviszonyában. Az Art. 6. § (3) bekezdésében írt rendelkezés ugyancsak e jogviszonyra vonatkozik, amelynek keretében az adóügyi eljárásban az adóhatóság részére biztosít jogosultságokat. Ez azonban a fentebb kifejtett álláspont értelmében nem azonosítható az alperesek polgári jogi szerződésének az adóhatóság részéről való megtámadási kereset előterjesztésének jogosultságával.
A felek - alperesek - szerződéskötési szabadságához fűződő alapvető érdekét az adóhatóság egyéb jogi eszközzel érvényesíthető érdekével összevetve, a megyei bíróság a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályok megsértése nélkül állapította meg a felperes jogi érdekeltségének hiányát.
Ennélfogva a felperesnek a szerződés megtámadásához való polgári jogi érdeke nem állapítható meg, ezért kereshetőségi joga hiányában az alperesek szerződésének megtámadhatósági okából való érvénytelenségének megállapítása iránt sem terjeszthet elő keresetet.
A felperes a szerződésből eredő követeléssel szemben kifogás (Ptk. 236. § (3) bekezdés) útján sem érvényesítheti a megtámadás jogát. A felperes a kifogást tévesen értelmezi, mert a kifogás az alperes megtámadási okra hivatkozása, mely mindig a kereseti követeléshez igazodik, s ez felperesi pozícióban értelemszerűen nem jöhet szóba.
A Legfelsőbb Bíróság a fentiekben kifejtett indokok alapján a jogerős végzést a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése értelmében hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. IX. 21.294/2000. sz.)