adozona.hu
EH 2000.381
EH 2000.381
A vámhivatal nem foglalhat állást a vámkezelést kérő és a külföldi cég között fennálló polgári jogi szerződéses viszonyból eredő jogvitában. Nem dönthet tehát abban a kérdésben, hogy a vámkezelés alapjául szolgáló szerződést egyoldalú nyilatkozattal felbontották, módosították-e, a vámáruk feletti tulajdonjogot sem döntheti el [1995. évi C. tv. 77. § (5)-(6) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes külkereskedelmi szerződés alapján egy olasz cég tulajdonát lépező takarmány-feldolgozó gépek ideiglenes behozatalban való vámkezelését kérte kipróbálás jogcímén. A vámhivatal a vámkezelést a kérelemnek megfelelően végrehajtotta, a visszaviteli határidőt 1997. szeptember 15. napjában határozta meg. A felperes a külföldi céggel a kipróbálási szerződésen kívül adásvételi, illetve munkaszerződést is kötött, amelyek szerint a gépsor behozatalára ténylegesen gyártás és feldolgozás céljáb...
EH 2000.381 A vámhivatal nem foglalhat állást a vámkezelést kérő és a külföldi cég között fennálló polgári jogi szerződéses viszonyból eredő jogvitában. Nem dönthet tehát abban a kérdésben, hogy a vámkezelés alapjául szolgáló szerződést egyoldalú nyilatkozattal felbontották, módosították-e, a vámáruk feletti tulajdonjogot sem döntheti el [1995. évi C. tv. 77. § (5)-(6) bek.].
A felperes külkereskedelmi szerződés alapján egy olasz cég tulajdonát lépező takarmány-feldolgozó gépek ideiglenes behozatalban való vámkezelését kérte kipróbálás jogcímén. A vámhivatal a vámkezelést a kérelemnek megfelelően végrehajtotta, a visszaviteli határidőt 1997. szeptember 15. napjában határozta meg. A felperes a külföldi céggel a kipróbálási szerződésen kívül adásvételi, illetve munkaszerződést is kötött, amelyek szerint a gépsor behozatalára ténylegesen gyártás és feldolgozás céljából kerül sor. Ez utóbbi szerződések alapján a felperes a vámkezelés jogcímének megváltoztatását nem kérte. 1997. április 22-én a külföldi cég a vámhatóságnál kérte a behozatali előjegyzésben kezelt vámáru közvetlen felügyelet alá vonását, majd becsatolta azokat az okiratait, amelyekben a felperessel kötött valamennyi megállapodását azonnali hatállyal felmondta. Az alperes a vámárukat vámzárral lezárta. Az 1997. július 14-én, illetve a július 15-én hozott határozataiban elrendelte, hogy a felperes a vámáruk újrakivitelét azonnali hatállyal kérje. Utalt arra is, hogy amennyiben ennek nem tesz eleget, úgy az újrakivitel iránt hivatalból fog intézkedni. Felhívta a felperest vámáru memóriakártyájának beszolgáltatására is. Az alperes határozatában az első fokú határozatokat helybenhagyta. Döntését az 1995. évi C. törvény (továbbiakban Vtv.) 73. § (3) és (4) bekezdésére, 77. §-ának (6) bekezdésére alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy mivel az olasz cég a szerződéseket felmondta, az ideiglenes behozatalban való vámkezelés jogcíme megszűnt, és a felperes nem gondoskodott a vámáruk vámjogi sorsának rendezéséről.A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte. Azzal érvelt, hogy mivel az ideiglenes behozatal határideje még nem járt le, a vámhivatal jogszabálysértően hozta meg határozatait. A külföldi cég egyoldalú szerződés-felmondására figyelemmel az alperesnek nem volt jogi lehetősége a felek közötti szerződéses kapcsolatba való beavatkozásra.
Az alperes a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát hatályon kívül helyezte. Azt állapította meg, hogy a határozat jogszabálysértő volt, az alperes döntése nem felelt meg a Vtv. 77. § (5) bekezdésében foglaltaknak. A külföldi cég a szerződéseket egyoldalú jognyilatkozattal módosíthatta, a vámkezelést kérő személyében és a behozatal jogcímében változás nem következett nem, ezért az alperest 1997. szeptember 15-ig az ügyben az intézkedés joga az általa gyakorolt módon nem illette meg.
Az első fokú ítélet ellen az alperes fellebbezett, kérte annak megváltoztatását, felperes keresetének elutasítását a határozatában foglalt indokokra figyelemmel. Hivatkozott arra is, hogy a vámárura vonatkozóan csak a vámjogszabály rendelkezései lehetnek irányadóak.
A felperes az első fokú ítélet helybenhagyását kérte.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján indokainak megváltoztatásával hagyta helyben. Az volt a jogi álláspontja, hogy a vámhatóságnak akkor, amikor a külföldi fél értesítését a kipróbálási szerződés felmondásáról megkapta, a Vtv. 73. § (3) bekezdése szerinti elszámolásra kellett volna felhívnia a felperest. A határidő elmulasztását követően pedig kizárólag a Vtv. 73. § (4) bekezdése szerinti intézkedéseket tehette volna meg. Jogszabályi felhatalmazás hiányában az alperes a határozatába foglalt kötelezést jogszerűen nem tehette meg. Az új eljárás lefolytatására kötelezést azzal az indokkal mellőzte, hogy az alperes akkor, amikor a felperest újra kivitel kérelmezésére felhívta, már határozatával a gépeket a külföldi tulajdonos részére kiadni rendelte.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, az első fokú ítélet megváltoztatását, a felperes keresetének elutasítását. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felelt meg a Vtv. 77. § (6) bekezdésében, 73. § (1) és (3) bekezdésében, valamint a 77. § (5) bekezdésében foglaltaknak. Felülvizsgálati kérelem kiegészítése elnevezésű beadványában egyéb érveit is kifejtette.
A felperes a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A jogerős határozatot a Pp. 275. § (2) bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül, és a Pp. 273. § (5) bekezdésében meghatározottakból következően érdemben nem foglalkozott és nem is foglalkozhatott a kiegészítő felülvizsgálati kérelemben előadottakkal (BH 1997. 196. számú jogeset).
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A vámáruk vámkezelésére ideiglenes behozatali eljárásban került sor, ezt a felperes kérte kipróbálási szerződés mellett. A vámhivatal a vámkezelést a kérelemnek megfelelően végezte el, és visszaviteli határidőt határozott meg. Az ideiglenes behozatali előjegyzés a Vtv. 76. § (1) bekezdése értelmében vámvizsgálatból, vámáru-azonosításból, vámfizetési kötelezettség és visszavételi határidő megállapításából, a vámteher kiszabásából, biztosításából és utolsó mozzanatként a vámáru elszámolásából áll. Az elszámolás a vámkezelést kérő joga és kötelezettsége. A vámjogszabályok értelmében az ideiglenes behozatal esetében a rendelkezésre jogosult és kötelezett a vámkezelést kérő fél mégpedig a jogszabály által előírt elszámolási, visszaviteli határidőn belül (Vtv. 78. § (2) bekezdése, 73. § (3) és (4) bekezdése, 45/1996. (III. 25.) Korm. Rendelet 131-140. §-a, 141. §). A perbeli jogvita elbírálásánál irányadó hatályos Vtv. értelmében tehát a visszaviteli határidőn belül, 1997. szeptember 15. napjáig, a vámáruk tekintetében a rendelkezési jog kizárólag a felperest illette meg. Nincs olyan jogszabályi rendelkezés, ilyet az alperes a felülvizsgálati kérelmében nem is nevesített, amely őt feljogosította volna arra, hogy a visszaviteli határidő letelte előtt a vámáru tekintetében intézkedéseket tegyen. Erre a Vtv. 77. § (5)-(6) bekezdése sem jogosítja fel azon oknál fogva, hogy a perbeli jogvita nem a polgári jogi természetű, hanem vámjogi jogviszonyból ered, és az alperes csak a vámjogszabályok szerinti döntést hozhatja meg. Ebből pedig az következik, hogy az alperes nem foglalhat állást a vámkezelést kérő és a külföldi cég között fennálló polgári jogi szerződéses viszonyból eredő jogvitában. Nem dönthet tehát abban a kérdésben, hogy a vámkezelés alapjául szolgáló szerződés egyoldalú nyilatkozattal felbontásra, módosításra került-e vagy sem, ennél fogva a vámáruk feletti tulajdonjogot sem döntheti el, ezért a vámjogszabályok szerinti rendelkezési jogosultságot, a vámkezelést kérő személyét sem változtathatja meg. A jogerős ítéletet hozó bíróság tehát helyesen mutatott rá arra, hogy az alperest kizárólag az a jogosultság illette volna meg, hogy a visszaviteli határidők lejártát követő 5. munkanap eltelte után - ha a felperes az elszámolási kötelezettségének nem tesz eleget - a Vtv. 73. § (4) bekezdése szerinti intézkedéseket megtegye. A perbeli esetben azonban a felperes a visszaviteli határidőre történő elszámolási kötelezettségét nem szegte meg. Az ideiglenes behozatalban való vámkezelés még hátralévő utolsó mozzanatának végrehajtása nem sérült, mivel visszaviteli határidő a felülvizsgálni kért határozatok meghozatalakor még nem járt le. Ezért az alperes határozatát nem a Vtv. 73. §-ának (3) és (4) bekezdése szerint eljárva hozta meg, így annak jogszabálysértő voltát a jogerős ítélet helyesen állapította meg.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a felülvizsgálni kért határozat megfelel a jogszabályoknak, ezért azt a Pp. 275/A. (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. IV. 27.878/1999. sz.)