adozona.hu
EH 2000.380
EH 2000.380
A gyógyszertár létesítésének engedélyezésekor a Gytv.-ben előírt szempontoktól csak a Gytv.-ben meghatározott feltételek esetén lehet eltérni; a mérlegelési jogkörben hozott eltérő rendelkezést (határozatot) részletesen, az egyes feltételekre kitérően kell indokolni [1994. évi LIV. tv. 5. §, 1957. évi IV. tv. 43. §, 1952. évi III. tv. 339. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperesi jogelőd az 1998. évi március hó 12. napján kelt határozatával az alperesi beavatkozó szakgyógyszerész részére az Sz., R. u. 8. szám alatti közforgalmú gyógyszertárra az Sz., Sz. u. - F. u. - R. u. - V. sor településrész működési körzetre a személyes gyógyszertár működési jogot engedélyezte, míg ugyanezen a napon kelt határozatával a személyes gyógyszertár működtetési joggal rendelkező szakgyógyszerész beavatkozó részére az Sz., R. u. 8. szám alatti közforgalmú gyógyszertár létesít...
EH 2000.380 A gyógyszertár létesítésének engedélyezésekor a Gytv.-ben előírt szempontoktól csak a Gytv.-ben meghatározott feltételek esetén lehet eltérni; a mérlegelési jogkörben hozott eltérő rendelkezést (határozatot) részletesen, az egyes feltételekre kitérően kell indokolni [1994. évi LIV. tv. 5. §, 1957. évi IV. tv. 43. §, 1952. évi III. tv. 339. §].
Az alperesi jogelőd az 1998. évi március hó 12. napján kelt határozatával az alperesi beavatkozó szakgyógyszerész részére az Sz., R. u. 8. szám alatti közforgalmú gyógyszertárra az Sz., Sz. u. - F. u. - R. u. - V. sor településrész működési körzetre a személyes gyógyszertár működési jogot engedélyezte, míg ugyanezen a napon kelt határozatával a személyes gyógyszertár működtetési joggal rendelkező szakgyógyszerész beavatkozó részére az Sz., R. u. 8. szám alatti közforgalmú gyógyszertár létesítését engedélyezte az Sz., Sz. u. - F. u. - R. u. - V. sor által határolt településrész működési körzet meghatározása mellett. Döntését azzal indokolta, hogy bár a létesítendő gyógyszertárra 3129 fő ellátandó lakos jut, az Sz.-en működő gyógyszertárak a városi centrumban koncentrálódnak, míg az érintett Sz. településrész a kérelmező nyilatkozata szerint dinamikusan fejlődő terület, és az önkormányzat is támogatta e területen új gyógyszertár létesítését.A felperesek a keresetükben a határozatok hatályon kívül helyezését arra hivatkozással kérték, hogy a fel nem derített tényálláson alapuló és nem indokolt alperesi határozatok megalapozatlanok, mert az alperes nem a KSH hivatalos lakosságszámát vette alapul döntésekor, hanem az önkormányzat közlését, az új gyógyszertár létesítése a már működő két szomszédos gyógyszertár működési körzetét, ellátott lakosságát elvonva, azok gazdaságos működését veszélyezteti. Az I. r. felperes kereshetőségi jogát a kamarai törvény által feladatává tett véleményezési jogra alapította.
Az alperes és beavatkozó a kereset elutasítását kérték, mert álláspontjuk szerint az alperes (jogelődje) a gyógyszertárak létesítéséről szóló 1994. évi LIV. törvény (továbbiakban: Gytv.) 5. §-ának (2) bekezdésében és (3) bekezdés a) pontjában foglaltak alapján jogszerűen döntött, mivel az érintett dinamikusan fejlődő településrész és az egy gyógyszertárra jutó lélekszámnál figyelemmel kellett lenni a város diáklétszámára, valamint a határszéli bevásárló turizmusra is.
A Fővárosi Bíróság az 1998. évi november hó 17. napján kelt ítéletével a keresetet elutasította, a II. és III. r. felpereseket a kereseti illeték egyetemleges megfizetésére, míg mindhárom felperest egyetemlegesen az alperesi és beavatkozói perköltség megfizetésére kötelezte. Ítélete indokolásában rámutatott, hogy az alperes mérlegelési jogkörben eljárva a rendelkezésre álló iratokból és adatokból jogszerű következtetésre jutott, figyelembe vette a helyi közlekedési, idegenforgalmi és egyéb viszonyokat: az engedélyező határozatok a Gytv. 5. §-ának (2) bekezdésében és (3) bekezdés a) pontjában foglaltaknak megfeleltek. Utalt arra, hogy az alperesi mérlegelés felülmérlegelésére jogszabály-lehetőség nem volt, a kisebb számítási hiba (a települési lélekszám, illetve egy gyógyszertárra jutó lakos tekintetében) a határozatok hatályon kívül helyezését nem eredményezhette. Kifejtette, hogy a működési körzet utcák általi körülhatárolása jelentőséggel nem bírt, mert a jogszabály nem köti a vásárlókat egy-egy gyógyszertár és a gyógyszertári tevékenység egyébként is olyan vállalkozás, amelyből jogszabályi keretek között nem zárható ki a verseny.
Az I. r. felperes kereshetőségi joga kapcsán rámutatott, hogy a Magyar Gyógyszerész Kamara helyi szervezete az államigazgatási eljárásról szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) 3. §-ának (4) bekezdése értelmében az ügyben ügyfélnek nem minősült, mert az alperesi határozatok az I. r. felperes feladatkörét nem érintették, a perbeli jogvita ugyanis a II., III. r. felperesek és alperesi beavatkozó gyógyszerészek közötti jogvita az alperesi közigazgatási hatáskör gyakorlása kapcsán. A fellebbezésükben a felperesek az első fokú ítélet megváltoztatását és keresetüknek helyt adó döntést kértek.
Az alperes és beavatkozó írásbeli fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő; utóbb az első fokú ítélet helybenhagyását kérték.
A felperesek fellebbezése részben - az alábbiak szerint - alapos.
Az első fokú bíróság a tényállást helytállóan állapította meg, abból azonban részben téves jogkövetkeztetésre jutott. Elsődlegesen rámutat a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság, hogy az I. r. felperes perindítási jogosultsága körében az első fokú bíróság helytállóan foglalt állást. A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 327. §-ának (1) bekezdése értelmében közigazgatási per indítására az jogosult, akinek jogát vagy törvényes érdekét az eljárás alapjául szolgáló ügy érinti. A kialakult bírói gyakorlat szerint e rendelkezés értelmében a perlési jogosultsághoz az szükséges, hogy a közigazgatási ügy a felperes jogát, törvényes érdekét közvetlenül érintse. Az Mgyktv. 2. §-ának (1) bekezdésében írtak szerint azonban a Gyógyszerész Kamara a gyógyszerészi hivatás gyakorlásával összefüggő ügyekben képviseli és védi a gyógyszerészi kar tekintélyét, testületeinek és tagjainak érdekeit és a gyógyszerészek jogait. E rendelkezést azonban nem lehet úgy értelmezni, hogy a Gyógyszerész Kamarát megilletné a tagok jogait, jogos érdekeit érintő konkrét államigazgatási ügyben való fellépés a közöttük felmerült esetleges jogvitában. Ahogy arra a Legfelsőbb Bíróság már korábban hozott határozatában rámutatott, az érdekvédelmi szervezetek (egyesületek, kamarák, egyéb társadalmi szervezetek) a közigazgatási hatósági eljárásokban a tagjaikra vonatkozóan hozott konkrét döntések, eseti határozatok ellen - ha a törvény erre kifejezetten nem ad felhatalmazást - bírósági felülvizsgálatot nem kezdeményezhetnek. Okszerűen döntött tehát az első fokú bíróság, amikor az I. r. felperes perindítási jogosultságának hiányában keresetét elutasította.
A II., III. r. felperesek keresetének érdemi elbírálásakor az első fokú bíróság abból a szempontból vizsgálhatta az alperesi határozatokat, hogy azok érdemben megfelelnek-e az anyagi jogszabályoknak, illetőleg, hogy a határozatok meghozatala során történt-e olyan eljárási jogszabálysértés, amely az ügy érdemére kihatott. E körben a helyesen megállapított tényállásból az első fokú bíróság téves következtetésekre jutott.
A Gytv. 5. §-ának (1) bekezdése szerint olyan településen, ahol nem működik közforgalmú gyógyszertár, annak létesítése - ha e törvény másként nem rendelkezik - akkor engedélyezhető, ha a településnek legalább 5 ezer lakosa van. A (2) bekezdés szerint az (1) bekezdésben megjelöltnél - 5 ezer lakosnál - kisebb lakosságszámú településen, valamint a (3) bekezdés a) pontjában említettnél kevesebb lakos esetén is - a közlekedési, idegenforgalmi és egyéb helyi viszonyok, valamint a szomszédos települések lakosságszámának figyelembevételével - engedélyezhető közforgalmú gyógyszertár létesítése.
A (3) bekezdés a) pontja szerint továbbá olyan településen, ahol már működik közforgalmú gyógyszertár, új közforgalmú gyógyszertár létesítése akkor engedélyezhető, ha a létesítendő közforgalmú gyógyszertárral együtt valamennyi közforgalmú gyógyszertárra átlagosan legalább 5 ezer lakos jut.
Az alperes (jogelődje) döntését az 5. § (2) bekezdésében foglaltakra alapította, miszerint az egy gyógyszertárra jutó 5 ezer lakos hiányában is mérlegelési jogkörben a helyi közlekedési, idegenforgalmi és egyéb viszonyok, valamint a szomszédos települések lakosságszámának figyelembevételével engedélyezhető közforgalmú gyógyszertár létesítése.
Miként arra a Legfelsőbb Bíróság számos eseti döntésében rámutatott, a mérlegelési jogkörben hozott közigazgatási határozat akkor jogszerű, ha a mérlegelés szempontjai és a mérlegelés mikéntje, jogszerűsége a határozatból megállapítható. Amennyiben a mérlegelendő szempontokat, körülményeket a vonatkozó jogszabály meghatározza, úgy e vonatkozásban e körülményeket kell értékelni és számot adni a mérlegelés szempontjairól és okáról, amennyiben pedig a vonatkozó jogszabály a mérlegelés szempontjait nem adja meg, úgy a közigazgatási szervnek kell feltárnia döntése alapjait és indokolnia, hogy mit, miért és miként értékelt.
A perbeli esetben az alperes (jogelődje) nem vitásan a Gytv. 5. §-ának (2) bekezdésére alapította és az érintett település helyi viszonyait értékelte. Osztotta a másodfokú bíróság a felperesek azon véleményét, hogy a hiányos tényállásból felületes alperesi (jogelődi) döntés született. Miként arra a Legfelsőbb Bíróság utalt, a Gytv, 5. § (2) bekezdése értelmében az egy gyógyszertárra jutó 5 ezernél kevesebb lakosságszám esetén a gyógyszertár a közlekedési, idegenforgalmi és egyéb helyi viszonyok, valamint a szomszédos települések lakosságszámának figyelembevétele esetén engedélyezhető, amennyiben ezen törvényi feltételek azt indokolttá teszik. Az alperesi határozatok azonban e vonatkozásban az érdemi döntést megalapozó ténybeli és jogi indokolást nem tartalmaznak.
Azon túlmenően, hogy az alperes nem a KSH hivatalos adatait, hanem a helyi önkormányzat adatait vette figyelembe, több időszakra vonatkozó lakosságszám állt rendelkezésre, a határozatból azonban nem állapítható meg, hogy pontosan mely adatokat és miért vett figyelembe az alperes.
Az kétségtelen, hogy a Gytv. 2. §-ának b) pontja szerint a törvény alkalmazásában lakos a települési önkormányzat közigazgatási területén az 1992. évi LXVI. törvény 26. §-a szerint nyilvántartott, lakcímmel rendelkező személy. Ebből következően és mert a népesség-nyilvántartás tekintetében az önkormányzat is bír hatáskörrel, mind a KSH, mind a helyi önkormányzati közlés figyelembe vehető volt. Azonban nem mellőzhető a határozatban annak megjelölése, hogy pontosan mely időszakra vonatkozó nyilvántartott, lakcímmel rendelkező személyt vett alapul az alperes döntésekor és miért.
Ezen túlmenően a helyi viszonyok tekintetében az alperes semmilyen körülményt nem vett figyelembe és nem értékelt. Így nem tért ki sem a közlekedési, sem az idegenforgalmi, sem az egyéb helyi viszonyokra. Ebből következően a mérlegelési szempontok hiányában az alperesi határozatok megalapozatlanok, és a közigazgatási bíróság sincs abban a helyzetben, hogy a döntés jogszerűsége kérdésében állást foglaljon.
Az alperes nem tett eleget az Áe. 43. §-ának (1) bekezdés c) pontjában előírt indokolási kötelezettségének, ez pedig az ügy érdemére kiható olyan súlyos eljárási szabálysértés, amely az alperesi határozatok hatályon kívül helyezését indokolja.
Ami a II., III. r. felpereseknek a működési körzetre vonatkozó fellebbezési álláspontját illeti, a tekintetben az alábbiakra mutat rá a Legfelsőbb Bíróság. A Gytv. 3. §-ának (5) bekezdés a) pontjára figyelemmel a Gytv.-ben településen nemcsak település(ek), hanem településrész(ek) is értendők. A település a törvényben önálló tartalommal szereplő fogalom, a település területe nem feltétlenül egyezik meg a közigazgatási egység területével. Ennek megfelelően a Gytv. 5. §-ának (1) bekezdése szerint olyan településrészen, ahol már működik közforgalmú gyógyszertár, új közforgalmú gyógyszertár létesítése akkor engedélyezhető, ha az 5. § (3) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott törvényi feltételek fennállanak. Településrészként a település többi részétől jól elkülöníthető, körülhatárolt területtel, viszonylag önálló infrastruktúrával rendelkező "városrész", illetve településrész vehető figyelembe, amelynek megállapításánál nem csupán a területi (földrajzi) fekvésére, hanem helytörténeti előzményeire, a lakosság életvitelére stb. is tekintettel kell lenni.
A perbeli esetben ténylegesen nem került vizsgálatra, hogy az érintett Sz.-Alsóváros valóban olyan elkülönült településrész, önálló városrész, amely a fenti értelmezésnek megfelel, avagy az Sz. város egészének részeként értékelendő. Amennyiben ugyanis az Sz.-Alsóváros olyan 5 ezer lakosnál kisebb lakosságszámú településrész, mint ami a fent kifejtett önálló városrésznek megfelel, úgy a döntést ennek tükrében kell meghozni.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletének az I. r. felperesre vonatkozó, az I. r. felperes keresetét elutasító rendelkezését a Pp. 253. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján helybenhagyta, míg a II. és III. r. felperesek kereseti kérelme tekintetében hozott rendelkezését megváltoztatta, és az alperesi határozatokat a Pp. 339. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra kötelezte. Az új eljárás során pontosan fel kell deríteni, hogy a létesítendő gyógyszertár működési körzete elkülönült településrészen vagy a város részeként került meghatározásra, vizsgálni kell Sz. város, illetőleg Sz.-Alsóváros népesség-nyilvántartás szerinti lakosságszámát, a működő gyógyszertárak számát, a környező települések lakosságszámát, ellátottságát, hogy ott gyógyszertárak működnek vagy sem, vizsgálni kell, hogy Sz.-Alsóváros körzetében olyan környező település, amely nem vagy nem kielégítő gyógyszerellátással rendelkezik, található vagy sem, annak közlekedési viszonyai milyenek, Sz.-Alsóváros megközelítése mennyiben lehetséges, vizsgálni kell Sz., illetőleg Sz.-Alsóváros diáklétszámának alakulását, az egyéb helyi (üzletház-ellátottság) viszonyok mellett az esetleges idegenforgalmi adatokat. Mérlegelni lehet a helyi rendezési tervek alapján, hogy valóban olyan dinamikusan fejlődő városrészről van-e szó, amely indokolttá teszi - a törvényben előírt egyéb feltételek vizsgálata mellett - újabb közforgalmú gyógyszertár létesítését. (Legf. Bír. Kf. II. 27.076/1999. sz.)