adozona.hu
EH 2000.337
EH 2000.337
A végelszámolás alatt álló adós felszámolását - a korábbi szabályoktól eltérően - már nemcsak a végelszámoló, de - a jogszabályban előírt feltételek megvalósulása esetén - bármelyik hitelező is kezdeményezheti [az 1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 22. § (1) bek. b) pont, 25. § (1) bek. a) pont, 72. § (2)-(3) bek., 1988. évi VI. tv. (Gt.) 51. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós gazdálkodó szervezet ellen 1997. szeptember 12-én kezdeményezett felszámolási eljárásban az elsőfokú bíróság a 6. sorszámú végzésével a hitelező "felszámolási kérelmét" érdemi vizsgálat nélkül elutasította, és megállapította, hogy a le nem rótt illetéket az állam viseli. A végzés indoklása szerint az adós 1995. május 9-e óta végelszámolás alatt áll. Az elsőfokú bíróság álláspontja az, hogy az 1991. évi IL. törvény 25. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében a kérelem érdemi vizsgála...
EH 2000.337 A végelszámolás alatt álló adós felszámolását - a korábbi szabályoktól eltérően - már nemcsak a végelszámoló, de - a jogszabályban előírt feltételek megvalósulása esetén - bármelyik hitelező is kezdeményezheti [az 1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 22. § (1) bek. b) pont, 25. § (1) bek. a) pont, 72. § (2)-(3) bek., 1988. évi VI. tv. (Gt.) 51. § (2) bek.].
Az adós gazdálkodó szervezet ellen 1997. szeptember 12-én kezdeményezett felszámolási eljárásban az elsőfokú bíróság a 6. sorszámú végzésével a hitelező "felszámolási kérelmét" érdemi vizsgálat nélkül elutasította, és megállapította, hogy a le nem rótt illetéket az állam viseli. A végzés indoklása szerint az adós 1995. május 9-e óta végelszámolás alatt áll. Az elsőfokú bíróság álláspontja az, hogy az 1991. évi IL. törvény 25. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasításának azért van helye, mert a felszámolást csak végelszámoló kezdeményezheti.E végzés ellen a hitelező fellebbezéssel élt, kérte annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak a felszámolási eljárás lefolytatására való kötelezését. A hitelező véleménye szerint a felszámolási eljárásról szóló törvény 22. §-a (1) bekezdésének b) pontja, valamint a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény 51. §-ának (2) bekezdése alapján a felszámolási eljárást nemcsak a végelszámoló, hanem a hitelezők is kezdeményezhetik abban az esetben, ha a társaság vagyona az ismert hitelezők követeléseinek fedezetére nem elegendő. Az ügy érdemében előadta, hogy a jelen esetben az adós a végelszámolás alatt vállalt kötelezettségét, melyet a felszámolási kérelem kézbesítését megelőzően nem vitatott, nem teljesítette, így a felszámolás elrendelésének jogszabályi feltételei fennállnak.
Az adós a fellebbezésre nem tett észrevételt.
A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, téves azonban az abból levont jogi következtetése.
A jelen eljárásban - figyelemmel a felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelem benyújtásának időpontjára - a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, az 1993. évi LXXXI. törvénnyel, valamint az 1997. évi XXVII. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (többször mód. Cstv.) rendelkezéseit kell alkalmazni. E törvény 72. §-ának (2), illetve (3) bekezdése úgy rendelkezik: ha a végelszámoló ismert hitelezők követeléseinek fedezetére sem elegendő, köteles a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelmet haladéktalanul előterjeszteni. Ha a végelszámolás megindulását követően felszámolási eljárást kezdeményeztek, a felszámolás elrendelése esetén a végelszámolási eljárás megszüntetése érdekében a bíróság a cégbíróságot értesíti. Ezen szabályozásból következően a végelszámolás alatt álló adóssal szemben - a korábbi jogi szabályozástól eltérően - már nemcsak a végelszámoló, hanem - a fizetésképtelenségnek a többször mód. Cstv. 27. §-ának (2) bekezdése szerinti valamely feltétele fennállása esetén - bármely hitelező is kezdeményezhet felszámolási eljárást. Az adott ügyben az elsőfokú bíróság akkor járt volna el helyesen, ha a hitelező kérelmét érdemben vizsgálja és annak eredménye szerint jár el.
A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott végzését a többször mód. Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése folytán megfelelően alkalmazandó Pp. 258. §-a alapján hatályon kívül helyezte, s az elsőfokú bíróságot az eljárás további folytatására és újabb határozat hozatalára utasította.
Az újabb eljárás során az elsőfokú bíróságnak a hitelezői kérelem alapján vizsgálnia kell az adós fizetésképtelenségét, s a többször mód. Cstv. 27. §-ának (2) bekezdése szerinti feltételek fennállása esetén határoznia kell a fizetésképtelenség tényének megállapításáról, a felszámolás elrendeléséről, azok hiányában pedig az eljárás megszüntetéséről.
A Legfelsőbb Bíróság a másodfokú eljárásban felmerült, az illetékekről szóló többször módosított 1990. évi XCIII. törvény 47. §-ának (3) bekezdésében írt mértékű fellebbezési eljárási illetékből álló másodfokú eljárási költséget a Pp. 252. §-ának (4) bekezdésére tekintettel csupán megállapította, annak viseléséről az elsőfokú bíróságnak kell majd határoznia. (Legf. Bír. Fpk. VIII. 30 378/1998. sz.)