adozona.hu
EH 1999.109
EH 1999.109
A kárpótlási árverésen szerzett termőföld tekintetében mint törvényen alapuló tulajdonszerzéssel szemben - amely egyben visszterhes szerzésnek minősül - az ingatlan-nyilvántartásba be nem jegyzett elbirtokláson alapuló jogszerzésre eredménnyel hivatkozni nem lehet [1991. évi XXV. tv. 15. § (1) bek., 12. § (4) bek., 16-18. §, 1992. évi II. tv. 13. § (2) bek., 20. § (1) bek., 21. §, Ptk. 121. § (5) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek a keresetükben annak megállapítását kérték, hogy a ny-i 0880/31, hrsz. alatt nyilvántartott mezőgazdasági ingatlan a tulajdonukban állt, mert azt önkéntes földcsere címén 1966-ban a helyi termelőszövetkezettől szerezték meg. Ezt a csereterületet az ingatlan-nyilvántartás újraszerkesztésekor a földhivatal tévesen termelőszövetkezet tulajdonaként vette számba és később ez az ingatlan tévesen került a kárpótlási alapba. Az I. rendű alperes a kárpótlási jegyeinek felhasználásával ann...
EH 1999.109 A kárpótlási árverésen szerzett termőföld tekintetében mint törvényen alapuló tulajdonszerzéssel szemben - amely egyben visszterhes szerzésnek minősül - az ingatlan-nyilvántartásba be nem jegyzett elbirtokláson alapuló jogszerzésre eredménnyel hivatkozni nem lehet [1991. évi XXV. tv. 15. § (1) bek., 12. § (4) bek., 16-18. §, 1992. évi II. tv. 13. § (2) bek., 20. § (1) bek., 21. §, Ptk. 121. § (5) bek.].
A felperesek a keresetükben annak megállapítását kérték, hogy a ny-i 0880/31, hrsz. alatt nyilvántartott mezőgazdasági ingatlan a tulajdonukban állt, mert azt önkéntes földcsere címén 1966-ban a helyi termelőszövetkezettől szerezték meg. Ezt a csereterületet az ingatlan-nyilvántartás újraszerkesztésekor a földhivatal tévesen termelőszövetkezet tulajdonaként vette számba és később ez az ingatlan tévesen került a kárpótlási alapba. Az I. rendű alperes a kárpótlási jegyeinek felhasználásával annak tudatában licitált erre a földterületre, hogy az, 1966. óta a felperesek jogszerű használatában áll, így arra az árverés eredményeként érvényesen tulajdonjogot nem szerezhetett. A per során a tulajdonszerzésük jogcímeként - az önkéntes földcserét igazoló okirat hiányában az 1966-tól folytatott tényleges birtoklás alapján - az elbirtoklást jelölték meg.A felperesek keresetének helytadó elsőfokú bírósági ítéletet a másodfokú bíróság megváltoztatta és a felperesek keresetét elutasította; döntésének indokolásaként - egyebek mellett - a következőkre hivatkozott:
A felpereseknek az ingatlan-nyilvántartáson történő átvezetésre alkalmas csereszerződés létrejöttét nem sikerült bizonyítaniuk. "A felperesek jelenleg sem tudnak tulajdonjogot bizonyító érvényes jogszerzést igazolni. Csupán a tényleges használatra nem hivatkozhatnak eredményesen az I. rendű alperessel szemben, aki tulajdonjogát eredeti jogszerzés útján szerezte, tehát a tulajdonjoga független a korábbi tulajdonos személyétől és a korábbi tulajdonjog tartalmától is".
A jogerős másodfokú ítélet ellen a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyása iránt. A felülvizsgálati kérelmükben a másodfokú bíróságnak az elbirtoklás iránti igényükkel kapcsolatos elutasító álláspontját támadták. Utaltak arra is, hogy az I. rendű alperesi jogszerzés a felperesek területhasználata ismeretében nem volt jóhiszeműnek minősíthető.
A felperesek a felülvizsgálati kérelmüket az anyagi jog megsértésére alapították [Pp. 270. § (1) bekezdés]. Állították, hogy az önkéntes földcserének - az 1966-ban történő tényleges lebonyolítása ellenére - elmaradt ingatlan-nyilvántartási átvezetése nem tette volna lehetővé a ténylegesen mindvégig általuk használt földterületnek a kárpótlási földalapba történő sorolását, megteremtve ezzel az árverésre bocsájtható-ságát. A II. rendű alperes mulasztását a földcsere ingatlan-nyilvántartási átvezetése körében a terhükre értékelni nem lehet, ugyanakkor az I. rendű alperes jóhiszemű szerzésének hiánya egyértelműen az elbirtoklási igény megalapozott voltát erősíti.
A felperesek felülvizsgálati kérelme az alábbiak miatt nem alapos.
Az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló, a tulajdonviszonyok rendezése érdekében hozott 1991. évi XXV. törvény (Kpt.) 15. §-ának (1) bekezdése akként rendelkezett, hogy a kárpótlás termőföldben történő biztosítása érdekében a szövetkezet vagy jogutódja a 12. § (4) bekezdésében említett értesítés kézhezvételétől számított harminc napon belül a 16-18. §-okban foglalt rendelkezéseknek megfelelően kijelöli azt az e törvény kihirdetése napján a tulajdonában vagy használatában álló földterületet, amelyet a 2. számú mellékletben felsorolt jogszabályok alapján szerzett meg. Amennyiben a szövetkezet a kijelölési kötelezettségének nem tesz eleget, akkor az e törvény alapján megszerzett, s a tulajdonában vagy használatában lévő termőföld mennyiség teljes egészében kijelöltnek tekintendő. A (2) bekezdés rendelkezése szerint az (1) bekezdés alapján kijelölt termőföldterületre a kárpótlásra jogosultakat vételi jog illeti meg.
A Kpt. fenti 15. és 16. , valamint a 18. és 20. §-ában meghatározott földnek az ott megjelölt árverés céljára történő elkülönítéséről a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvényt hatályba léptető és az átmeneti szabályokat megállapító 1992. évi II. törvény 13. §-ának (2) bekezdése rendelkezik. A földalapok elkülönítésének ellenőrzése céljából létrehozandó fórumok kialakítását az átmeneti törvény 20. §-ának (1) bekezdése, ennek tevékenységét, valamint az ezzel kapcsolatos jogorvoslat lehetőségét az átmeneti törvény 21. §-a szabályozza.
A hivatkozott szabályok egybevetéséből az állapítható meg, hogy az egyes mezőgazdasági földterületeknek a különböző földalapokba történő sorolása igazgatási úton az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatalnál volt jogorvoslati kérelemmel támadható, illetve a hivatal jogerős határozata bírósági felülvizsgálatát lehetett kérni, a határidők megfelelő betartása mellett.
Az a földalap, amelyet különböző, jogszabályban meghatározott igények kielégítése érdekében ki kellett alakítani a törvény szóhasználatának megfelelő elkülönítést követően függetlenedett azoknak a földrészleteknek a korábbi jogi helyzetétől, amelyek a jogerősen lezárt igazgatási eljárás eredményeként a földalapba kerültek. Ez egy olyan sajátos jogi helyzetet eredményezett, hogy az ilyen földalapból jogszerűen megkapott földterület vonatkozásában a föld korábbi tulajdoni helyzete már nem vizsgálható.
Ugyanezt a kérdést a földalapból jogszerűen részesítettek vonatkozásában az Alkotmánybíróság a 15/1993. (III. 12.) számú határozatában úgy fogalmazta meg, hogy a kárpótlás nem az eredeti jogalapon jár, maga a kárpótlási törvény szolgál jogalapként. A törvényhozó megteheti, hogy az "egyedi kiegyenlítés helyett az átalakulás egészét tekintő osztó igazság alapján rendezze a volt tulajdonosok kárpótlását. Ez a megoldás nemcsak a részleges kárpótlást teszi megengedhetővé, hanem azt is, hogy a kárpótlási törvényhozás az eredeti jogcímektől teljesen függetlenítse a kárpótlást."
Mindez összességében azt jelenti, hogy a kárpótlási árverésen licitálás alapján szerzett termőföld tekintetében, mint törvényen alapuló tulajdonszerzéssel szemben - amely egyben visszterhes szerzésnek minősül -, az ingatlan-nyilvántartásba be nem jegyzett elbirtoklásra, a Ptk. 121. §-ának (5) bekezdésére is figyelemmel, eredménnyel hivatkozni nem lehet.
A kifejtett jogi indokolásbeli kiegészítéssel - amelyre az alperesek ellenkérelmükben mindvégig hivatkoztak - a jogerős ítélet törvényes és helyes, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság - a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján -hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. I. 24. 181/1998. sz.)