adozona.hu
EH 1999.167
EH 1999.167
Az áfa-visszaigénylés szempontjából személygépkocsinak minősül a gyárilag e célra előállított termék akkor ís, ha azt az értékesítést megelőzően átalakítással teherszállításra ís alkalmassá tették [1992. évi LXXIV. tv. 33. § és 67. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1996. március 12-én egy Fiat Bravo 1.4 S típusú gépkocsit vásárolt. A gépkocsit az eladó kereskedő az adásvételi szerződés megkötése előtt szervízkocsivá átalakította. A forgalmi engedélybe az átalakítás folytán a gépjármű fajtájaként személygépkocsi helyett tehergépkocsi került feltüntetésre. Az átalakítás során eltávolították a személygépkocsi hátsó üléseit, válaszfalat építettek be és védőráccsal látták el az ajtók üvegezett részét. Ezáltal a gépkocsit sérülékeny terhek szállítá...
EH 1999.167 Az áfa-visszaigénylés szempontjából személygépkocsinak minősül a gyárilag e célra előállított termék akkor ís, ha azt az értékesítést megelőzően átalakítással teherszállításra ís alkalmassá tették [1992. évi LXXIV. tv. 33. § és 67. §].
A felperes 1996. március 12-én egy Fiat Bravo 1.4 S típusú gépkocsit vásárolt. A gépkocsit az eladó kereskedő az adásvételi szerződés megkötése előtt szervízkocsivá átalakította. A forgalmi engedélybe az átalakítás folytán a gépjármű fajtájaként személygépkocsi helyett tehergépkocsi került feltüntetésre. Az átalakítás során eltávolították a személygépkocsi hátsó üléseit, válaszfalat építettek be és védőráccsal látták el az ajtók üvegezett részét. Ezáltal a gépkocsit sérülékeny terhek szállítására alkalmassá tették. Az átalakított és tehergépkocsinak tekintett jármű áfája tekintetében a felperes adólevonási jogával kívánt élni.Ilyen tényállás alapján az első fokú adóhatóság a felperes terhére adókülönbözetet állapított meg és nevezettet adóhiány megfizetésre kötelezte. Határozatát arra alapította, hogy az eredetileg személygépkocsinak gyártott jármű közlekedési felügyelet általi tehergépkocsinak minősítése nem jár adójogi következménnyel.
A másodfokon eljárt alperes határozatával az első fokú határozatot helybenhagyta. Megállapította, hogy a jármű az adójogszabályok által előírtan alkalmazandó 1994-es ITJ besorolás szerint az átalakítás ellenére személygépkocsinak minősül, amelynek beszerzése esetén az előzetesen felszámított adó nem vonható le.
A felperes keresetében az alperes közigazgatási határozatának hatályon kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy a gépjármű az eladó által kiállított készpénzfizetési számla alapján és a forgalmi engedély szerint is tehergépkocsi, ezért jogszabályt sértett az alperes akkor, amikor az autót személygépkocsinak tekintve, őt adóhiány és járulékai megfizetésére kötelezte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint a visszaigénylés alapjául szolgáló számla alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak nem tekinthető, mert azon tévesen, diesel teherautóként lett az ITJ szám feltüntetve. Utalt arra is, hogy helyesen minősítette az adóhatóság a gépjárművet nagy rakodóterű személygépkocsinak, végül kiemelte, hogy az adóügyben eljáró közigazgatási szerveket nem kötötte a közlekedési felügyelet átminősítése.
A fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét annak helyes indokaira utalva helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet és kérte az ítéletet megváltoztatva keresetének helyt adó döntés hozatalát. A keresetben előadott érvelését egy legfelsőbb bírósági eseti döntésre hivatkozva azzal egészítette ki, hogy az ügy elbírálásánál nem közömbös az átalakítás időpontja, mert ha ő már teherautót vásárolt, akkor helyesen lett az időközben pontosított ITJ szám a számlán megjelölve. Ebben a körben utalt arra a nem vitás tényre, hogy a járművön az átalakítást nem a vételt követően ő, hanem még azt megelőzően az eladó végezte el.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a támadott ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. § (4) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: áfa tv.) 33. §-a (2) bekezdésének b) pontja értelmében nem vonható le az előzetesen felszámított adó a személygépkocsi beszerzése esetén, ha a beszerzés nem továbbértékesítési céllal történik. Az áfa tv. 13. § (1) bekezdésének 16/g. alpontja értelmében a számlának tartalmaznia kell a termék megnevezését, valamint statisztikai besorolását. Az áfa tv. 67. §-a pedig kimondja, hogy a statisztikai besorolási számra való hivatkozással meghatározott termékek vonatkozásában a Központi Statisztikai Hivatal Ipari Termékek Jegyzékének (a továbbiakban: ITJ) 1994. évi június hónap 15. napján érvényes besorolási rendjét kell irányadónak tekinteni.
Az alperes által csatolt KSH állásfoglalás szerint a gépjárművek besorolásánál az eredeti, gyárilag kialakított állapot a meghatározó.
A Legfelsőbb Bíróságnak az ügy elbírálása során azt kellett eldönteni, hogy a vásárolt Fiat Bravo 1.4 S típusú gépkocsi személygépkocsinak vagy tehergépjárműnek minősül-e.
Az elhatárolásnak nem alapja a gépjármű teherszállító képessége, mert a személygépkocsik mindegyike alkalmas terhek szállítására is. Nincs a tényleges használatnak sem jelentősége, mert az áfa tv. a levonási jog gyakorlását nem ehhez, hanem az ITJ számra való besoroláshoz köti. A minősítésnél a szállítható személyek száma sem irányadó.
A kérdés tisztázásánál az áfa tv.-nek azt az idézett rendelkezését kell alkalmazni, amely a besorolást az 1994-es ITJ-hez köti. Az ITJ felsorolásban önálló termékként átalakított személygépkocsi megjelölve nincsen. Tényként megállapítható, hogy a járművet személygépkocsinak gyártották és e funkció ellátására átalakítása ellenére is alkalmas.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint egy személygépkocsinak gyártott gépjármű nagyobb terjedelmű tárgyak szállítására alkalmassá tétele ellenére sem veszti el eredeti jellegét még akkor sem, ha a gépkocsiból ülések eltávolításra kerültek. Mindezekből következik, hogy a téves ITJ számot tartalmazó számla alapján a levonási jog nem gyakorolható.
A Legfelsőbb Bíróság osztja azt a jogerős ítéletben kifejtett okfejtést is, amely szerint a statisztikai besorolás szempontjából nem ügydöntő a közlekedési hatóság közlekedésrendészeti és igazgatási szempontok alapján kiállított forgalmi engedélye.
Nincs végül az ügy elbírálásánál jelentősége a tulajdonszerzés időpontjának, amennyiben a visszaigénylésnek az eladó által önkényesen feltüntetett, téves ITJ besorolás volt az alapja.
A fent kifejtett indokok alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta.
A felperes felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre, ezért a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján ő köteles az alperes felülvizsgálati költségeinek megfizetésére. Az illeték megtérítésére kötelező rendelkezés az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 59. §-ának (1) bekezdésén alapul. (Legf. Bír. Kfv. II. 27. 494/1997. sz.)