adozona.hu
EH 1999.126
EH 1999.126
A tulajdonostárs is csak a nyilvános értékesítésen gyakorolhatja az elővásárlási jogát a felszámolás során, a Ptk. 373. §-a a felszámolási eljárásban a speciális jogszabállyal szemben nem érvényesül [1991. évi IL. tv. 48. § (2) bek., Ptk. 373. § (1)-(4) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a 21. sorszámú ítéletével megállapította, hogy a III. r. alperes eladó és a II. r. alperes vevő között az ingatlan 509/7612-ed részére 1996. szeptember 2-án létrejött szerződés a felperessel szemben hatálytalan; a III. r. alperes és a II. r. alperes által megkötött szerződés - azonos tartalommal - a felperes és a III. r. alperes között jött létre. Megkeresni rendelte a földhivatalt az ítélet alapján történő tulajdonjogi változás átvezetése iránt, amennyiben a felperes igaz...
EH 1999.126 A tulajdonostárs is csak a nyilvános értékesítésen gyakorolhatja az elővásárlási jogát a felszámolás során, a Ptk. 373. §-a a felszámolási eljárásban a speciális jogszabállyal szemben nem érvényesül [1991. évi IL. tv. 48. § (2) bek., Ptk. 373. § (1)-(4) bek.].
Az elsőfokú bíróság a 21. sorszámú ítéletével megállapította, hogy a III. r. alperes eladó és a II. r. alperes vevő között az ingatlan 509/7612-ed részére 1996. szeptember 2-án létrejött szerződés a felperessel szemben hatálytalan; a III. r. alperes és a II. r. alperes által megkötött szerződés - azonos tartalommal - a felperes és a III. r. alperes között jött létre. Megkeresni rendelte a földhivatalt az ítélet alapján történő tulajdonjogi változás átvezetése iránt, amennyiben a felperes igazolja, hogy a 13 200 000 Ft vételárat bírói letét útján teljesítette.Ítéletének indokolásában utalt arra, hogy a felperes 2148/7612-ed, míg a III. r. alperes 509/7612-ed arányban tulajdonosa az ingatlannak. A III. r. alperes 1995. október 5. napjától kezdődően felszámolás alatt áll. A felszámoló az 1996. szeptember 2-án tartott nyilvános értékesítés alkalmával eladta a II. r. alperesnek a III. r. alperes tulajdonrészét 13 200 000 Ft-ért. A felszámoló erről értesítette a felperest, aki az értékesítésen nem vett részt. A felperes 1996. szeptember 9-én közölte a felszámolóval, hogy elővásárlási jogával kíván élni, melyet a felszámoló az 1991. évi IL. törvény 48. §-ának (2) bekezdésre hivatkozással elutasított. A felperes keresetében kérte annak megállapítását, hogy az alperesek között létrejött adásvételi szerződés hatálytalan, mivel a III. r. alperes képviselője nem hívta fel elővásárlási jogának gyakorlására. Miután a tudomásszerzést követően elfogadó nyilatkozatot tett, megszerezte a III. r. alperes tulajdoni illetőségét. Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Az elsőfokú bíróság a keresetet alaposnak találta. Megállapította, hogy a III. r. alperes felszámolása az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény szerint folyik. A törvény 48. §-ának (2) bekezdése szerint az értékesítés során alkalmazni kell a Ptk. 373. §-ának (1)-(4) bekezdésében foglaltakat. A felszámoló ennek ellenére a felperesnek a vételi ajánlatot nem küldte meg, amikor a felperes az értesítést megkapta, haladéktalanul közölte vételi szándékát, az értesítésben közölt árat elfogadta. A bíróság ezért nem tekintette hatályosnak a felperessel szemben a II. r. alperessel kötött adásvételi szerződést.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a III. r. alperes nyújtott be fellebbezést.
Hivatkozott arra, hogy a felszámolási eljárásban a felszámoló eljárására a módosított 1991. évi IL. törvény rendelkezései az irányadóak. Kizárólag olyan kérdésekben lehet a Ptk. rendelkezéseit alkalmazni, amelyekben a módosított 1991. évi IL. törvény nem tartalmaz rendelkezést. A felszámoló a módosított 1991. évi IL. törvény 48. §-ának (2) bekezdésében foglalt előírásoknak mindenben eleget tett. A jogszabály az elővásárlási jog gyakorlására rangsort állít fel. A felperes nem a jogszabálynak megfelelően gyakorolta az elővásárlási jogát, ezért az szabályosnak nem tekinthető. Ezekre figyelemmel kérte az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a felperes keresetének elutasítását és perköltségben való marasztalását.
A fellebbezések alaposak.
Az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló bizonyítékok mérlegelésével helyesen állapította meg a tényállást, téves azonban az abból levont jogi következtetése.
A nem vitás tényállás szerint az I. r. alperes 1995. október hó 5. napjától kezdődően felszámolás alatt áll, az eljárásra a lényegesen az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (mód. Cstv.) rendelkezései az irányadóak. A felszámolás során a felszámoló a törvényben előírt kötelezettségének eleget téve értékesítette az adós cég vagyonát, így az ingatlanban lévő résztulajdonát, amely ingatlannak a felperes tulajdonostársa. A felperes ezen tulajdonostársi minőségében támadta meg az értékesítés során létrejött adásvételi szerződést, mivel álláspontja szerint a felszámoló nem alkalmazta a Ptk. 373. §-ának (1)-(4) bekezdésében foglaltakat.
Tévedett az elsőfokú bíróság akkor, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy a mód. Cstv. szabályai szerint folyamatban lévő felszámolási eljárásban a felperes vonatkozásában a hivatkozott jogszabályhely - a lex generalis a lex specialis szabályokkal szemben alkalmazható.
A mód. Cstv. 48. §-ának (2) bekezdése szerint a vagyontárgyakat nyilvánosan kell értékesíteni a forgalomban elérhető legmagasabb áron. A vagyontárgyra - más jogszabályon alapuló elővásárlási jogokat követően - a hitelezőt, az adós tagját (részvényesét, az alapítói jogokat gyakorló szervet) - ebben a sorrendben - elővásárlási jog illeti meg. Az elővásárlásra jogosultak jogukat a nyilvános értékesítésen gyakorolhatják, amelyre a felszámoló a jogosultakat hirdetmény útján hívja meg. A hirdetményt a nyilvános értékesítést 8 nappal megelőzően két országos napilapban kell közzétenni.
E törvényi rendelkezés szerint a felszámolás mint ún. totális végrehajtás során is gyakorolható az elővásárlási jog. A törvényhely az erre jogosultak körét, illetve az elővásárlási jogok "ütközése" esetén irányadó szabályt, valamint az elővásárlási jog gyakorlásának - a Ptk. rendelkezéseitől eltérő - előírásait tartalmazza.
Az iratok tartalmából megállapítható, hogy a felszámoló a jogszabály szerint járt el, a hirdetményt két országos napilapban közzétette. A jogszabály egyértelmű és kogens rendelkezést tartalmaz a vonatkozásban, hogy az elővásárlásra jogosultak jogukat a nyilvános értékesítésen gyakorolhatják. A nyilvános értékesítésen történő joggyakorlásnak az indoka az, hogy az érdekeltek az értékesítés teljes folyamatát figyelemmel kísérhessék, megismerhessék a vételi ajánlatokat, a felajánlott vételár összegét, a teljesítés módjára vonatkozó ajánlatot, ezek ismeretében - a forgalomban elérhető legmagasabb ár előírt követelményére is figyelemmel - a vevők a magasabb árajánlatukat megtegyék és közöttük a licitálás eredményeként alakulhasson ki a végleges ár a legkedvezőbb fizetési feltételekkel. Amennyiben ugyanis a nyilvános értékesítésen résztvevő személyek nem ismerik meg a feltételeket, az sem dönthető el: azonos feltételek esetén mely elővásárlásra jogosultat illeti meg az elővásárlási jog, illetve ellenőrizhetetlenné válik a hitelezők számára, hogy az esetleg több elővásárlásra jogosult hitelező közül a felszámoló valóban a sorrend szerinti elővásárlási jogra jogosultat részesítette-e előnyben.
A felperesnek tehát mint tulajdonostársnak a többi elővásárlási jogosulttal együtt, mint "más jogszabályon alapuló" elővásárlási joggal rendelkezőnek, a hirdetmény alapján kellett volna pályáznia a tulajdonrész megvásárlására és részt kellett volna vennie az értékesítésen a licitálók között. Mivel ezen követelményeknek nem tett eleget, a felszámoló jogszerűen értékesítette a vagyontárgyat, nem követett el olyan jogszabálysértést a felperes terhére, amely érvénytelenné tenné a létrejött jogügyletet.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Gf. VIII. 31. 914/1998. sz.)