adozona.hu
EH 1999.75
EH 1999.75
Nem áll fenn a fogyasztási adófizetési kötelezettsége annak, aki színezőadalékkal ellátott háztartási tüzelőolajat vásárol és azt vállalkozási célra használja fel [1991. évi LXXVIII. törvény 4. § (1) bekezdésének b) pontja, 1. számú mellékletének 9. és 9/A. pontjai, 5. §-ának (1) bekezdése, 19. §-a és 20. §-ának (1) bekezdése].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság az 1995. áprilisban meghozott határozatával a felperest 566000 Ft fogyasztási adó, valamint munkaadói járulék, adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte, mert ellenőrzése során megállapította, hogy az asztalosipari tevékenységet folytató egyéni vállalkozó felperes ipari tevékenysége körében 1992. évben 17000 liter, 1993. évben pedig 10000 liter háztartási tüzelőolajat vásárolt nem adóalanytól, illetve jogszabályban tiltott célra használt fel.
A felperes ker...
EH 1999.75 Nem áll fenn a fogyasztási adófizetési kötelezettsége annak, aki színezőadalékkal ellátott háztartási tüzelőolajat vásárol és azt vállalkozási célra használja fel [1991. évi LXXVIII. törvény 4. § (1) bekezdésének b) pontja, 1. számú mellékletének 9. és 9/A. pontjai, 5. §-ának (1) bekezdése, 19. §-a és 20. §-ának (1) bekezdése].
Az elsőfokú adóhatóság az 1995. áprilisban meghozott határozatával a felperest 566000 Ft fogyasztási adó, valamint munkaadói járulék, adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte, mert ellenőrzése során megállapította, hogy az asztalosipari tevékenységet folytató egyéni vállalkozó felperes ipari tevékenysége körében 1992. évben 17000 liter, 1993. évben pedig 10000 liter háztartási tüzelőolajat vásárolt nem adóalanytól, illetve jogszabályban tiltott célra használt fel.A felperes keresetében kérte az alperes határozatának megváltoztatását, és a fogyasztási adóhiány megfizetése alóli mentesítését kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban megállapította:
A felperes - ahogy arra a másodfokú bíróság ítéletének indokolásában rámutatott - 1992. április 30-tól 1993. május 4-ig terjedő időszakban vásárolt fel és használt tüzelőolajat vállalkozási célra, ezért adófizetési kötelezettségét a fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII. törvény (Ftv.) rendelkezései szerint kell elbírálni. Tekintve, hogy az Ftv. 1. számú mellékletének 9. pontja a háztartási tüzelőolaj tekintetében is rendelkezést tartalmaz, így alkalmazandó a 64/1992. (IV. 7.) Korm. rendelettel módosított, a háztartási tüzelőolaj forgalmazásáról szóló 64/1990. (X. 9.) Korm. rendelet is.
Az Ftv. 1. § (1) bekezdés a) pontja szerint fogyasztási adót kell fizetni az 1. sz. mellékletben megemlített termékeknek az adóalany által belföldön történő értékesítése után.
A fogyasztási adó, illetőleg az árkiegészítés alanyát az Ftv. 3. §-a határozza meg kimondva, hogy az adó alanya az a jogi személy, valamint jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, amely bevétel elérése érdekében, továbbá az a magánszemély, aki rendszeresen, üzletszerűen, bevétel elérése érdekében saját nevében és felelősségére az 1. §-ban meghatározott értékesítési tevékenységet végez.
Az Ftv. 1. számú melléklete tartalmazza azokat a termékeket, amelyek után fogyasztási adót kell fizetni. E termékek között a háztartási tüzelőolaj nem, csak a gázolaj és a tüzelőolaj szerepel. A felperes a törvény 1. számú mellékletében 9., illetve 9/a sorszám alatt feltüntetett gázolajat és tüzelőolajat azonban nem értékesített, így a fogyasztási adó alanyává nem vált. Az Ftv. 4. § (1) bekezdés b) pontja valóban azt tartalmazza, hogy a nem adóalanytól beszerzett termék esetén az adót a vevő fizeti meg, a felperes azonban tüzelő- és gázolaj-értékesítést üzletszerűen folytató adóalanytól vásárolta a háztartási tüzelőolajat számlával is igazolhatóan.
A Legfelsőbb Bíróság megállapítása szerint az adóalanyiság megállapítása nem tehető függővé attól, hogy a termék milyen célra kerül felhasználásra. Az Ftv.-ben említett "adóalany" kifejezés nem szűkíthető le kizárólag a fogyasztási adóköteles terméket értékesítőre.
A 64/1990. (X. 9.) Korm. rendelet (2) bekezdésében írtak szerint háztartási tüzelőolajat csak megfelelő színezőadalékkal szabad a fogyasztók részére kiszolgálni. A felperes ilyen színezőadalékkal ellátott háztartási tüzelőolajat vásárolt, így az a felhasználás módjától függően - nem minősíthető gázolajnak vagy tüzelőolajnak. A rendelet valóban rendelkezett arról is, hogy a háztartási tüzelőolaj csak a lakosság részére, valamint a lakossági központos hő- és melegvíz-szolgáltatás tüzelőanyag-ellátásához értékesíthető. Egyéb tevékenységhez a termék értékesítését vagy vásárlását a rendelet nem tette lehetővé.
Ezen jogszabályi rendelkezés azonban nem határozta meg annak jogkövetkezményét, ha háztartási tüzelőolaj értékesítésére, illetőleg vásárlására az előírt tevékenységtől eltérő célra kerül sor.
A felperes adózóként az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 5. §-ának (1) bekezdése alapján nem volt marasztalható a fogyasztási adó tekintetében, mert adófizetési kötelezettségét az Ftv. nem írta elő.
Az Ftv. 20. § (1) bekezdése szerint irányadó 1. számú melléklet a fogyasztási adóköteles termékeket egyértelműen ITJ besorolással ellátva tartalmazza.
Az Ftv. 19. §-a külön is kimondta a besorolási rend jelentőségét a termékek adókötelezettségét illetően.
Mindebből következően az eltérő ITJ számmal besorolt, színezőadalékkal is ellátott háztartási tüzelőolaj a felhasználás mikéntje folytán gázolajként vagy ipari tüzelőolajként, azaz fogyasztási adóköteles termékké nem minősíthető.
A fentiekre figyelemmel megállapítható tehát, hogy jogszabálysértő módon járt el az alperes, amikor a felperest fogyasztási adóhiány és késedelmi pótlék fizetésére kötelező elsőfokú határozatot helybenhagyta. Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor úgy ítélte meg, hogy a felperes fogyasztási adófizetési kötelezettsége fennállt, és ezért az alperesi határozat felülvizsgálata iránt előterjesztett megalapozott keresetet elutasította. A másodfokú bíróság - eltérő jogi álláspontja folytán - ugyancsak tévesen döntött az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyásáról.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a másodfokú bíróság jogerős ítéletét hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és az alperes kijavított határozatát hatályon kívül helyezve az alperest új eljárásra kötelezte. (Legf. Bír. Kfv.II.27.734/1996.)