adozona.hu
EH 1999.33
EH 1999.33
A csődeljárás lefolytatása iránti kérelemről való értesítést követően a jogszabály rendelkezése folytán a bankszámlát a számlatulajdonos hozzájárulása nélkül a számlavezető pénzintézet a saját követelésével sem jogosult megterhelni [1991. évi IL. tv. 7. § (1) bek., 83. §, 1993. évi LXXXI. tv. 44. § (5) bek., 46. §, 39/1984. (XI. 5.) MT r. 4. § (5) bek., 12/1987. (XII. 29.) IM r. 9. § (1) és (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felek között 1993. december 1-jétől kezdődően bankszámlaszerződés volt hatályban. Ez alapján az alperes vezette a felperes pénzforgalmi jellegű bankszámláját. Az alperes az 1996. augusztus 7-én létrejött kölcsönszerződés alapján 1996. november 15-i lejáratra 140000000 Ft rövidlejáratú eseti hitelt nyújtott a felperesnek.
A felperes 1996. szeptember 23-án csődeljárás megindítása iránti kérelmet terjesztett elő az elsőfokú bíróságnál. Erről a bankszámláit vezető pénzintézeteket - közöttük az...
EH 1999.33 A csődeljárás lefolytatása iránti kérelemről való értesítést követően a jogszabály rendelkezése folytán a bankszámlát a számlatulajdonos hozzájárulása nélkül a számlavezető pénzintézet a saját követelésével sem jogosult megterhelni [1991. évi IL. tv. 7. § (1) bek., 83. §, 1993. évi LXXXI. tv. 44. § (5) bek., 46. §, 39/1984. (XI. 5.) MT r. 4. § (5) bek., 12/1987. (XII. 29.) IM r. 9. § (1) és (2) bek.].
A felek között 1993. december 1-jétől kezdődően bankszámlaszerződés volt hatályban. Ez alapján az alperes vezette a felperes pénzforgalmi jellegű bankszámláját. Az alperes az 1996. augusztus 7-én létrejött kölcsönszerződés alapján 1996. november 15-i lejáratra 140000000 Ft rövidlejáratú eseti hitelt nyújtott a felperesnek.A felperes 1996. szeptember 23-án csődeljárás megindítása iránti kérelmet terjesztett elő az elsőfokú bíróságnál. Erről a bankszámláit vezető pénzintézeteket - közöttük az alperest is - még ezen a napon értesítette. Az alperes a kölcsönszerződést 1996. szeptember 23-án azonnali hatállyal felmondta, s 1996. szeptember 26. és október 4-e között, több részletben, összesen 12728537 Ft-ot emelt le a felperes nála vezetett számlájáról.
A felperes módosított keresetében 12728537 Ft, az egyes részösszegek után a leemelés időpontjától járó kamatok és perköltség megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Keresetét arra alapította, hogy az alperes a csődeljárás kezdeményezése iránti kérelem benyújtásáról történt értesítést követően a pénzforgalomról és bankhitelről szóló 39/1984. (XI. 5.) MT rendelet 4. §-ának (5) bekezdése szerint a hozzájárulása nélkül nem volt jogosult a bankszámláját a saját követelésével megterhelni.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. A csődeljárás kezdeményezése iránti kérelem kézbesítését nem vitatta. Előadta azonban, hogy a felperes által hivatkozott korlátozást a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 83. §-ának b) pontja iktatta a 39/1984. (XI. 5.) MT rendelet 4. §-ának (5), a korábbi számozás szerint (4) bekezdésébe. A 39/1984. (XI. 5.) MT rendelet 4. §-ának (5) bekezdését módosító Cstv. 83. §-ának b) pontját azonban az 1993. évi LXXXI. törvény 44. §-ának (5) bekezdése 1993. szeptember 2. napjával hatályon kívül helyezte, ezért nem volt jogi akadálya saját követelése leemelésének a bankszámláról.
Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen vissza a felperesnek 15 nap alatt 12728537 Ft-ot és ennek az egyes részletek leemelésétől a visszafizetés napjáig járó évi 20%-os kamatát.
Az elsőfokú bíróság az ítélet indokolásában kifejtette, hogy az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított Cstv. 7. §-a (1) bekezdésének második fordulata értelmében a csődeljárás iránti kérelem benyújtásáról az adós köteles értesíteni a ankszámláit vezető pénzintézeteket. A Cstv. 83. §-ának b) pontja a 39/1984. (XI. 5.) MT rendelet 4. §-a (5) bekezdésének második fordulatát úgy módosította, hogy a csődbejelentésről szóló értesítéstől kezdve a pénzintézet az adós hozzájárulása nélkül nem terhelheti meg az adós bankszámláját saját követeléseivel. A Cstv. említett rendelkezését az 1993. évi LXXXI. törvény hatályon kívül helyezte, ami azonban nem érintette a 39/1984. (XI. 5.) MT rendelet 4. §-ának (5) bekezdésében foglaltakat. Ez ugyanis változatlan tartalommal úgy rendelkezik, hogy a pénzintézet a számlatulajdonos hozzájárulása nélkül a pénzintézeti tevékenységi körében keletkezett és esedékessé vált követeléseivel csak a csőd bejelentéséről történt tudomásszerzésig terhelheti meg az adós nála vezetett számláját. Az adott esetben a keresettel érintett összegeket az alperes a csődeljárás megindítása iránti kérelem benyújtását - és az arról szóló tudomásszerzést - követően emelte le a felperes bankszámlájáról, ezért azokat köteles visszatéríteni.
Az alperes fellebbezése folytán eljáró Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyta.
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság megállapítása szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, és helytálló az arra alapított döntése is. Kifejtette: elsődlegesen abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy milyen tartalommal van hatályban a pénzforgalomról és bankhitelről szóló 39/1984. (XI. 5.) MT rendelet 4. §-ának (5) bekezdése. Ebben a körben arra kellett figyelemmel lenni, hogy a 39/1984. (XI. 5.) MT rendelet 4. §-a (4) bekezdésének - a későbbi számozás folytán (5) bekezdésének - az 1992. január 1-jét megelőzően hatályos szövege szerint a pénzintézet a számlatulajdonos rendelkezése nélkül is megterhelhette az adós nála vezetett számláját a pénzintézeti tevékenysége körében keletkezett esedékes követelésével. A pénzintézetet ez a jog a felszámolási eljárás közzétételéig illette meg.
Az 1992. január 1-jén hatályba lépett Cstv. 83. §-ának b) pontja ezt a rendelkezést akként módosította, hogy a pénzintézetet a terhelés joga a csődbejelentésről, illetve a felszámolási eljárás megindítása iránti kérelem benyújtásáról történő tudomásszerzésig illeti meg. Igaz ugyan, hogy az 1993. szeptember 2-án hatályba lépett 1993. évi LXXXI. törvény 44. §-ának (5) bekezdése az előbb hivatkozott törvény 83. §-ának b) pontját hatályon kívül helyezte, a 46. § pedig beiktatta a 39/1984. (XI. 5.) MT rendelet 4. §-ának (2) bekezdését és a korábbi (2)-(4) bekezdés számozását (3)-(5) bekezdésre változtatta, de nem érintette az MT rendelet 4. §-a (5) bekezdésének második mondatát, amelyet a Cstv. 83. §-ának b) pontja állapított meg és az ezzel az MT rendelet részévé vált. Ez a rendelkezés újabb módosítás hiányában jelenleg is hatályban van.
Tekintettel arra, hogy az elperes a csődeljárás iránti kérelem benyújtásáról történt tudomásszerzést követően - a hatályos jogi szabályozás értelmében - a saját követelésével nem volt jogosult megterhelni a felperes bankszámláját, nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az alperest a leemelt összeg visszafizetésére és a leemelés időpontjától számított kamatok megfizetésére kötelezte.
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság ezért az elsőfokú ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint a jogerős ítélet törvénysértő, mert sérti a jogalkotásról szóló 1987. évi törvény 57. §-ának (1) és (2) bekezdésében, valamint a 60. §-ában leírtakat.
Az alperes álláspontja szerint akkor, amikor az 1993. évi LXXXI. törvény 44. §-ának (5) bekezdése a Cstv. 83. §-ának b) pontját hatályon kívül helyezte, ez értelemszerűen azt eredményezte, hogy hatályát vesztette a 39/1984. (XI. 5.) MT rendelet 4. §-a eredeti számozás szerint (4), a jelenlegi számozás szerint (5) bekezdésének második mondata is. A jogszabályhely szövegét ennek megfelelően tartalmazza a hatályos jogszabályok hivatalos gyűjteményét közzétevő Magyar Hivatalos Közlönykiadó CD-lemeze is. Ezért az 1987. évi XI. tv. 57. §-ából és 60. §-ából következően ezt kell irányadó jogszabályi szövegnek elfogadni. Véleménye szerint ez az értelmezés felel meg a törvényalkotó szándékának is figyelemmel arra, hogy a korábbi csődbejelentés helyett a módosítást követően csődeljárás lefolytatása iránti kérelmet kell benyújtani, amihez nem kapcsolódik azonnal fizetési moratórium. Az alperes hivatkozott arra is, hogy a jogerős ítéletben foglalt jogszabályértelmezés sérti a hitelezők egyenlőségének elvét.
A felperes a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérte az ott kifejtett helyes indokok figyelembevételével.
A jogerős ítélet nem jogszabálysértő.
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság a jogerős ítéletben helyesen állapította meg a tényállást, és arra alapítottan érdemben helyes döntést hozott. Tekintettel arra, hogy az alperes a felülvizsgálati kérelemben nem hozott fel olyan új tényt vagy jogi érvet, amely jogszabálysértés megállapítására alapul szolgálhatna, a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a jogerős ítélet indokait a Pp. 275/B. §-a szerint alkalmazott Pp. 254. §-ának (3) bekezdése szerint megismételni nem kívánja, csupán a már kifejtett helyes indokokra utal.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság az alperes felülvizsgálati kérelmében foglaltak kapcsán rámutat arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság helyes jogszabály-értelmezéssel jutott arra a következtetésre: az 1993. évi LXXXI. törvény 44. §-ának (5) bekezdésébe foglalt rendelkezés, nevezetesen a Cstv. 83. §-a b) pontjának hatályon kívül helyezése, nem eredményezi "automatikusan" a 39/1984. (XI. 5.) MT rendelet 4. §-a (5) bekezdésének második mondatában írtak hatályon kívül helyezését is. Amennyiben a törvényalkotói szándék e rendelkezés hatályon kívül helyezésére irányult, arról külön kellett volna rendelkezni. A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság ítéletében kifejtetteken kívül ez következik a jogszabályszerkesztésről szóló 12/1987. (XII. 29.) IM rendelet 9. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglaltakból is. Az pedig, hogy a különböző jogszabálygyűjtemények - közöttük akár a Magyar Hivatalos Közlönykiadó CD-lemeze - az egyes jogszabályok szövegét minként tartalmazzák, a jogvita elbírálásánál nem jelentős. A bíróságok számára ugyanis a Magyar Közlönyben megjelent jogszabály szövege az irányadó, és nem a különböző jogszabály-gyűjtemények szerkesztett szövege. Mindezekre tekintettel helytálló a jogerős ítéletnek az az állásfoglalása, hogy az alperes a csődeljárás iránti kérelem benyújtásáról szóló értesítést követően nem volt jogosult a felperes számláját saját követelésével megterhelni. Ebből a szempontból nincs jelentősége annak sem, hogy a Cstv. szövege - az 1993. évi LXXXI. törvény 7. §-ával történt módosítás folytán - megváltozott, és a 7. § (1) bekezdése csődbejelentés helyett csődeljárás lefolytatása iránti kérelemről rendelkezik, mert a jogkövetkezmény a számlavezető bank értesítéséhez fűződik.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében írtaktól eltérően éppen az említett rendelkezés szolgálja a hitelezők egyenlőségének elvét, ugyanis a csődeljárás megindítása iránti kérelemről kizárólag a számlavezető bankot kell értesíteni, így tiltó rendelkezés hiányában ez a bank kerülhetne a többi hitelező hátrányára előnyös helyzetbe.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Gfv.X.31.736/1998. sz.)