adozona.hu
EH 2000.277
EH 2000.277
Az önsegélyező egyesület által adott pénzbeli támogatás csak akkor mentes a személyi jövedelemadó alól, ha azt önsegélyezési feladat ellátása során nyújtották [1991. évi XC. tv. 7. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság határozatával a felperessel szemben 863 000 Ft mulasztási bírságot szabott ki. Az elsőfokú határozat kötelezte továbbá a felperest analitikus nyilvántartás vezetésére, valamint arra, hogy az érintett magánszemélyeket a felperes hívja fel a kifizetett jövedelmek bevallására. A határozat indokolása szerint a felperes az 1994. március-szeptember hónapokban olyan egyesületi juttatásokat fizetett ki, melyek után a személyi jövedelemadó előleget elmulasztotta levonni. Az egyesület oly...
EH 2000.277 Az önsegélyező egyesület által adott pénzbeli támogatás csak akkor mentes a személyi jövedelemadó alól, ha azt önsegélyezési feladat ellátása során nyújtották [1991. évi XC. tv. 7. §]
Az adóhatóság határozatával a felperessel szemben 863 000 Ft mulasztási bírságot szabott ki. Az elsőfokú határozat kötelezte továbbá a felperest analitikus nyilvántartás vezetésére, valamint arra, hogy az érintett magánszemélyeket a felperes hívja fel a kifizetett jövedelmek bevallására. A határozat indokolása szerint a felperes az 1994. március-szeptember hónapokban olyan egyesületi juttatásokat fizetett ki, melyek után a személyi jövedelemadó előleget elmulasztotta levonni. Az egyesület olyan személyeknek nyújtott juttatást, akik azt egyrészt az S. Alapítvány támogatására fizették be, másrészt gazdálkodó szervek által az S. Alapítványba történő befizetéseket a gazdálkodó szerv által meghatározott tagoknak nyújtotta, harmadrészt a gazdálkodó szerv által az egyesületbe történő befizetést a befizető rendelkezése szerint megjelölt személyeknek fizette ki, negyedrészt a szervező munkát ellátó aktív tagjainak adta. A felperes a magánszemélyek részére történő kifizetésekről analitikus nyilvántartással nem rendelkezett. Az alperes az 1995. június 8-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.A felperes keresetet nyújtott be, melyben az alperes határozatának felülvizsgálatát, a határozat hatályon kívül helyezését kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát megváltoztatta és a felperes magánszemélyeket bevallásra felhívó kötelezését mellőzte, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy az egyesület kifizetései, pénzbeli juttatásai nem a személyi jövedelemadóról szóló 1991. évi XC. törvény (továbbiakban: szja tv.) 7. § (1) bekezdés 3. pontja és 43. pontja alá eső adómentes juttatásnak minősültek. A felperes a kifizetéseknél nem vizsgálta sem a létfenntartás veszélyeztetettségét, sem a juttatásban részesítettek vagyoni helyzetét. Megállapította továbbá, hogy a felperes az 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 33. § és 35. § (7) és (8) bekezdése értelmében analitikus nyilvántartás vezetésére kötelezett.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezéssel élt. Előadta, hogy az egyesület szociális segélyt nem nyújtott, kifizetései a szja tv. 7. § (1) bekezdés 43. pontja alapján minősültek adómentesnek. Vitatta nyilvántartás vezetési kötelezettségét is.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett részében azt helyes jogi indokai folytán helybenhagyta. Ítéletében kifejtette, hogy az szja tv. 7. § (2) bekezdése 43. pontja értelmezésénél az önsegélyező egyesület fogalmát a 3. § 36. pontja határozta meg, a két jogszabályi rendelkezés együttes értelmezésével a felperes nem adómentes kifizetést eszközölt.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben sérelmezte, hogy a tényállást helytelenül állapították meg, a felajánlott bizonyítást, bizonyítékot nem fogadták e1, a mellőzés indokát nem adták. Álláspontja szerint az Art. 1. § (7) bekezdése az egyesületi tagsági viszonyra nem alkalmazható. A kifizetések adómentességénél jogsértően, kiterjesztő értelmezéssel vették figyelembe a szja tv. 7. § (1) bekezdés 43. pontjához a 3. § 36. pontjának rendelkezését. Analitikus nyilvántartás vezetési kötelezettségét jogszabály ilyen rendelkezése hiányában írták elő.
Az alperes érdemi ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felül vizsgálati kérelem alaptalan.
A Legfelsőbb Bíróságnak a felülvizsgálati eljárásban abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy adómentességet élveznek-e a felperesi egyesület által a gazdálkodó szervek befizetései alapján teljesített perbeli pénzbeli juttatások, vagyis a szociális segélyen kívül eső, bármilyen pénzbeli vagy természetbeni juttatás után megállapítható-e az adómentesség.
A Legfelsőbb Bíróság elöljáróban rámutat arra, hogy az Art. 1. § (7) bekezdése alapján az adóhatóság nemcsak a szerződéseket, ügyleteket, hanem más cselekményeket is jogosult minősíteni, ha azoknak adójogi kihatása van.
E rendelkezés értelmében az adóhatóság nem az egyesületi tagsági viszonyt vizsgálta, hanem az egyesületi kifizetések adójogi szempontból történő minősítésének jogszerűségét. Így törvényesen járt el az adóhatóság és a bíróságok is, amikor a kifizetések adójogi megítélése érdekében az adómentesség fennállását vizsgálták.
A Legfelsőbb Bíróság a tényállás tekintetében, valamint a felperes által az egyesület egyéb, önsegélyező tevékenysége igazolására felajánlott bizonyítás mellőzése körében a felperes által felhozott jogsértéseket nem állapította meg, a jogerős ítélet a Pp. 206. § (1) bekezdését és a Pp. 221. § (1) bekezdését nem sértette. A másodfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, s abból lényegében helytálló jogi következtetést vont le.
A felek között nem volt vitás, hogy a felperest önsegélyező egyesületként vették nyilvántartásba. Az elsőfokú ítélet indokolása kitért arra, hogy jogszabálysértőek az egyesület tevékenységét általánosságban minősítő megállapítások, ezeket az alperesi határozat indokolásából mellőzte. A jogerős ítélet indokolásának az a megállapítása, hogy az egyesület önsegélyező feladatot nem lát el, a keresettel támadott, vitatott kifizetések során tanúsított egyesületi tevékenységre vonatkozik, nem általános megfogalmazásként minősíti az egyesület tevékenységét. A bíróságok tehát csak a vitássá tett kifizetések adómentességének megítélése során vizsgálták, hogy a juttatásra az önsegélyező feladat ellátásával összefüggésben került-e sor. Ezen indokok alapján a per eldöntése szempontjából nincs jelentősége annak, hogy az egyesület a vizsgált juttatásokon kívül végzett-e egyéb önsegélyező tevékenységet.
A felperes a kifizetések kapcsán maga elismerte - ez a felek között nem volt vitás -, hogy szociális segélyt nem nyújtott a tagjainak. A jogvita lényege annak eldöntése volt, hogy a per tárgyát képező kifizetések a szja tv. 7. § (l) bekezdés 43. pontja alapján adómentesnek minősültek-e vagy sem. E rendelkezés szerint adómentes az önsegélyező egyesület által adott olyan pénzbeli vagy természetbeni juttatás, amely nem tartozik a 3. pont hatálya alá, feltéve, hogy az egyesületbe befizetett összegeket a befizetők költségként nem számolták el. Ebből következően az olyan pénzbeli juttatás adómentes, amely a 7. § (1) bekezdés 3. pontján kívül esik, azaz nem szociális segély. További feltételként a jogszabály a juttatás nyújtójaként önsegélyező egyesületet jelöl meg, melyből következően a kedvezmény nem minden társadalmi szervezetre vonatkozóan került meghatározásra, hanem csak az önsegélyező egyesületre. A jogalkotó tehát az ilyen jellegű juttatások adómentessé minősítésénél megkívánta az önsegélyezést, mint tevékenységet.
Következésképpen az egyesületnek az ilyen, adómentesnek minősített kifizetéseknél, juttatásoknál önsegélyező feladata körében kellett volna eljárnia. A felperes nem vitatta, hogy a juttatások nyújtásánál semmiféle feltételt nem vizsgált, így tagjainak nem önsegélyezési céllal nyújtott pénzbeli támogatást. A jogerős ítélet ezért helyesen állapította meg, hogy a felperes á1tali juttatások nem minősültek a szja tv. 7. § (1) bekezdés 43. pontja szerinti adómentes juttatásnak.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szeríni az szja tv. 7. § (1) bekezdés 43. pontja és a 3. § 36. pontja egymással összefügg, az önsegélyező egyesület - szociális segélyen kívüli - juttatása ugyanis csak akkor é1vez adómentességet, ha annak nyújtására önsegélyezési feladat ellátása keretében kerül sor.
A Legfelsőbb Bíróság az 1/1998. KJE számú jogegységi határozatában mutatott rá arra, hogy "a társadalmi igazságosság érvényesítése, az arányos közteherviselés biztosítása érdekében az adófizetési kötelezettség mértékének megállapítása során különös figyelmet kell fordítani arra, hogy az adókedvezmény igénybevételénél a magánszemély jogát, visszaélésszerűen ne gyakorolhassa. A rendeltetésszerű joggyakorlás az adó-jogviszonyban is olyan általános jogelv, melyet az adózó polgárnak fizetési kötelezettsége teljesítése, a hatóságnak pedig eljárása során érvényesíteni kell". Az önsegélyező egyesület juttatásainál sem lehet figyelmen kívü1 hagyni az adókedvezményre való jogosultság biztosításának törvényben foglalt célját és feltételeit.
Helyesen utalt a felperes felülvizsgálati kérelmében arra, hogy az önsegélyező egyesület többféle feladatot is elláthat, s ezek keretében különböző adójogi megítélésű juttatásokat nyújthat. Éppen ez okból feltétele a 43. pont szerinti mentességi szabály alkalmazásának az, hogy a juttatást az egyesület önsegélyező feladatának teljesítésével nyújtsa.
Az analitikus nyilvántartás vezetése vonatkozásában sem törvénysértő a másodfokú bíróság ítélete. Az 1991. évi XVIII. törvény 84. § (2) és (3) bekezdéseibe ütközően a felperes bizonylataiból, könyveléséből a kifizetések címzettje, összege nem volt megállapítható. Az Art. 33. § (1) és (2) bekezdés, valamint a 35. § (7) bekezdése szerint a felperes analitikus nyilvántartás vezetésére köteles.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. III. 27. 690/1997.)