adozona.hu
EH 2000.276
EH 2000.276
Adatszolgáltatási kötelezettség csak akkor terheli a kifizetőt vagy a munkáltatót, ha a juttatás vagy kifizetés folytán a magánszemélynél személyi jövedelemadó köteles jövedelem keletkezik [1990. évi XCI. tv. 35. §, 45. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság határozatainak VI. pontjában arra kötelezte a felperest, hogy az ellenőrzési jegyzőkönyvek szerinti adatszolgáltatási és adóigazolás kiadási kötelezettségének tegyen eleget. A felperes önkormányzati tulajdonú bérlakások többszöri bérlőkijelölési jogával rendelkezett. A felperes egyes bérlakások értékesítésekor lemondott a vételár jogszabály szerint őt megillető 50%-áról, ezért a megkötött adásvételi szerződésekben az önkormányzat a vételárat a felperesnek járó 50%-kal c...
EH 2000.276 Adatszolgáltatási kötelezettség csak akkor terheli a kifizetőt vagy a munkáltatót, ha a juttatás vagy kifizetés folytán a magánszemélynél személyi jövedelemadó köteles jövedelem keletkezik [1990. évi XCI. tv. 35. §, 45. §]
Az elsőfokú adóhatóság határozatainak VI. pontjában arra kötelezte a felperest, hogy az ellenőrzési jegyzőkönyvek szerinti adatszolgáltatási és adóigazolás kiadási kötelezettségének tegyen eleget. A felperes önkormányzati tulajdonú bérlakások többszöri bérlőkijelölési jogával rendelkezett. A felperes egyes bérlakások értékesítésekor lemondott a vételár jogszabály szerint őt megillető 50%-áról, ezért a megkötött adásvételi szerződésekben az önkormányzat a vételárat a felperesnek járó 50%-kal csökkentette. Az adóhatóság álláspontja szerint bérlők a felperes rendelkezése alapján jutottak személyi jövedelemadó köteles vagyoni előnyhöz, ezért a felperesnek, mint kifizetőnek az általa a vevőnek juttatott vagyoni érték összegéről az adóhatósághoz adatot kellett volna szolgáltatni, illetőleg a bérlők (vevők) részére bizonylatot kellett volna kiállítani.A felperes fellebbezése folytán az alperes az 1995. augusztus 22-én meghozott határozataival megváltoztatta az elsőfokú közigazgatási határozatok társasági adót érintő rendelkezéseit, egyebekben helybenhagyta az elsőfokú adóhatóság határozatait, így a felperest adatszolgáltatásra kötelező rendelkezéseket is.
A felperes keresetében kérte az elsőfokú határozatok VI. pontjának és az azt helybenhagyó másodfokú határozati rendelkezéseknek a hatályon kívül helyezését.
Az elsőfokú bíróság ítéletével - és kiegészítő ítéletével - az alperes határozatait az elsőfokú határozatok rendelkező részének VI. pontját és az ahhoz fűződő indokolást helybenhagyó részében - az elsőfokú határozatok megjelölt részére kiterjedő hatállyal - hatályon kívül helyezte. Megállapította, hogy a felperes a bérlőkijelölési joggal terhelt lakások bérlőinek vételár kedvezményt nyújtott. Ez a kedvezmény, mint pénzbeli juttatás nem tekinthető természetbeni juttatásnak, s nem tekinthető olyan juttatásnak (jövedelemnek) sem, amelyet valamely szolgáltatással összefüggésben nyújtott volna a felperes. A felperest megillető vételárrész elengedése nem jövedelem jellegű juttatás, hanem kizárólag a bérlői pozíción alapuló, a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény (a továbbiakban: Szja törvény) 3. §-ának 12. pontja értelmében ajándéknak tekintendő kedvezmény, amely a 7. § (1) bekezdésének 25. pontja alapján adómentes, viszont az Illetéktörvény alapján illetékköteles, ezért a felperest adatszolgáltatási kötelezettség nem terhelte.
Az alperes fellebbezése folytán a megyei bíróság a ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét az indokolás megváltoztatásával helybenhagyta. Ítéletének indokolásában az 1991. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Övt.) 43. §-ának (3) bekezdésére hivatkozással megállapította, hogy a vételár 50%-os csökkentésére kizárólag az önkormányzatnak, mint a tulajdonjog jogosultjának volt lehetősége a felperessel való megegyezés alapján és ezáltal az egyes vevőket részben ingyenes természetbeni juttatásban részesítette, ezért a felperes nem felel meg a kifizetői fogalomnak.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását. Álláspontja szerint a jogerős ítélet a Pp. és az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) több rendelkezését, így 35. §-ának (1) bekezdését és 45. § (4) bekezdésének a) és b) pontjait, az Szja törvény 4. §-ának (1) bekezdését, 29. §-ának (1) bekezdését, 32. §-ának (1) bekezdését is sérti. Az Övt. 43. §-ára hivatkozással előadta, hogy a felperes a neki járó vételárrészről szabadon rendelkezett, az általa kiválasztott bérlők pénzösszeghez jutottak. Az 50%-os vételárrész rendkívüli bevételként a felperesnél került elszámolásra, amennyiben nem mond le a bérlők javára, ezen összeggel a felperes rendelkezett volna tényleges pénzeszközként. A felperes által ily módon adott, vissza nem térítendő támogatás sem az adómentesen adható támogatás, sem a természetbeni juttatás fogalmának nem felel meg. A lakás vételárának önkormányzat általi csökkentése a magánszemély Szja törvény szerinti jövedelme.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
Az Art. 35. §-ának (1) bekezdésében és 45. §-ának (4) bekezdésében meghatározott adóigazolás kiadási és adatszolgáltatási kötelezettségének az a szervezet (vagy személy) köteles eleget tenni, amely kifizetést teljesít magánszemély részére. A perbeli esetben azonban a felperes - sem kifizetőként, sem munkáltatóként - nem teljesített kifizetést, nem adott természetbeni juttatást a lakásokat megvásárló magánszemély bérlők felé, így nem minősül kifizetőnek, következésképpen az adóhatóság által előírt adatszolgáltatási és igazoláskiadási kötelezettség sem terhelte.
A felperes az Övt. 43. §-ának (2) bekezdése alapján lemondott az őt megillető 50% vételárrészről. Ez a lemondás nem kifizetés, vagy természetbeni juttatás volt a vásárlók felé, mert nem a felperes tulajdonában voltak a perbeli lakások. Megállapítható tehát, hogy a felperes és a bérlők (lakásvásárlók) között olyan jogviszony nem volt, amelynek alapján a felperesnek az Art.-ből fakadó adatszolgáltatási kötelezettsége keletkezett volna.
A Legfelsőbb Bíróság rámutat, hogy a bérlakásokat elidegenítő tulajdonos önkormányzat és a vevők közötti jogviszony tartalmának vizsgálata nem tárgya jelen pernek, mert a felülvizsgálat alapjául szolgáló közigazgatási jogviszonynak az önkormányzat nem volt alanya. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletének indokolásából mellőzi az önkormányzattal kapcsolatos megállapításokat és adójogi következtetéseket. Ebben a perben a bíróságoknak azon adóhatósági határozatok törvényességét kellett ellenőriznie, amelyek a felperest, mint kifizetőt, illetve munkáltatót adatszolgáltatásra és igazolás kiállítására kötelezték.
Téves tehát az alperesnek az a felülvizsgálati kérelmében is kifejtett álláspontja, amely szerint a lakásokat megvásárló bérlőknek olyan adóköteles jövedelme keletkezett volna, amely miatt a felperest a határozatokban elrendelt kötelezettség terhelte.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. III. 28. 158/1997.)