adozona.hu
EH 2000.268
EH 2000.268
A vállalkozási nyereségadó kedvezmény naptári évtől eltérően más időszakra nem vehető igénybe [1988. évi IX. tv. 4. és 16. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Minisztertanács az 1065/1989. (V. 26.) MT határozatával engedélyezte a felperesnek külföldi részvételű pénzintézetté alakulását. A Minisztertanács az 1988. évi XXIV. törvény 15. § (4) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a felperes vállalkozási nyereségadó kedvezményét meghatározta, öt évre vonatkozóan eltérő mértékű kedvezményt biztosítva a felperesnek.
A felperes az öt évre biztosított vállalkozási nyereségadó kedvezményt nem naptári évenként vette figyelembe, hanem a tárgyév júliu...
EH 2000.268 A vállalkozási nyereségadó kedvezmény naptári évtől eltérően más időszakra nem vehető igénybe [1988. évi IX. tv. 4. és 16. §]
A Minisztertanács az 1065/1989. (V. 26.) MT határozatával engedélyezte a felperesnek külföldi részvételű pénzintézetté alakulását. A Minisztertanács az 1988. évi XXIV. törvény 15. § (4) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a felperes vállalkozási nyereségadó kedvezményét meghatározta, öt évre vonatkozóan eltérő mértékű kedvezményt biztosítva a felperesnek.A felperes az öt évre biztosított vállalkozási nyereségadó kedvezményt nem naptári évenként vette figyelembe, hanem a tárgyév július 1-jétől a következő év június 31-éig terjedő időszakra vette a kedvezmény éveit számításba. A felperes a vállalkozási nyereségadó összegét éves szinten állapította meg, csupán a kedvezmény megállapításánál alkalmazott a naptári évtől eltérő számítási módot, így az adott naptári éven belül változó mértéket alkalmazott a kedvezmény számításánál.
Az APEH Fővárosi Igazgatósága a felperesnél 1992. évben az 1990-1991. évekre vonatkozóan átfogó adóellenőrzést végzett, melynek eredményeként a határozatával a felperes terhére 134 355 000 Ft vállalkozási nyereségadó-hiányt, 134 601 000 Ft általános forgalmi adóhiányt, egyéb adónemek tekintetében 1 133 000 Ft adókülönbözetet állapított meg és írt elő, valamint 5 659 000 Ft adóbírságot állapított meg, kiszabott 20 000 Ft mulasztási bírságot, előírt 2 186 000 Ft késedelmi pótlékot. Határozata indokolása szerint az általános forgalmi adóhiány amiatt keletkezett, hogy a felperes a beruházási célú beszerzéseit terhelő előzetesen felszámított általános forgalmi adót teljes egészében levonta az általános forgalmi adóról szóló 1989. évi XL. törvény 31. § (6) bekezdésébe ütközően. A felperes az adómentes és az adóköteles tevékenységének megfelelően csak arányosítva vonhatta volna le az általános forgalmi adót. A vállalkozási nyereségadóról szóló 1988. évi IX. törvény (a továbbiakban: VA. tv.) 4. § és 16. §-ai megsértésével az adókedvezményt a felperes nem az adott naptári évre vonatkozóan vette figyelembe.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az 1993. március 9. napján meghozott 69914/1992. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata, az áfa és vállalkozási nyereségadó-hiányra vonatkozó részének hatályon kívül helyezése iránt. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét megalapozatlannak találta, ezért azt ítéletével elutasította. Megállapította, hogy az alperes jogszerű határozatot hozott mind az általános forgalmi adóhiány, mind a vállalkozási nyereségadó hiány tekintetében. Az elsőfokú bíróság ítéletében kifejtette, hogy a beruházási célú beszerzéseket terhelő áfa levonásánál az áfa tv. a 32. § (1) bekezdése, 34. § (4) bekezdése és (6) bekezdése alapján csak ezen általános szabályokon belül érvényesíthető a levonás mértékét meghatározó 69. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés. Azaz a felperes tárgyi adómentes szolgáltatáshoz beszerzett termékek és szolgáltatások tekintetében - ezek arányában - nem jogosult az azokat terhelő előzetesen felszámított adó levonására. A vállalkozási nyereségadó kedvezmény tekintetében az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 97. § (1) bekezdés a) pontja szerint adóévnek a naptári év minősül és ennek megfelelően rendelkezik a VA. tv. 4. §-a és 16. §-a is, mindezek alapján az adókedvezmény jogszerűen csak az adott naptári évre számolható el, vehető figyelembe.
Az ítélet ellen a felperes nyújtott fellebbezést, az ítélet megváltoztatása és keresetének történő helyt adás iránt. A másodfokú bíróság a felperes fellebbezését az általános forgalmi adóhiány tekintetében megalapozottnak találta, ezért ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően az általános forgalmi adóhiány és a hozzá kapcsolódó késedelmi pótlék vonatkozásában részben hatályon kívül helyezte, a késedelmi pótlék vonatkozásában az adóhatóságot új eljárásra kötelezte. Ítéletének indokolása szerint az általános forgalmi adó tekintetében az áfa tv. 69. §-ának (1) bekezdése speciális szabály, mely az általános szabályoktól eltérően - az arányosítási kötelezettség figyelmen kívül hagyása mellett - lehetővé tette a beruházási célú beszerzéseket terhelő előzetesen felszámított adó összegének teljes mértékben történő levonását. A vállalkozási nyereségadóval kapcsolatban a másodfokú bíróság osztotta az elsőfokú bíróság ítéletében foglaltakat. Az elsőfokú bíróság helytállóan utalt az Art. 97. § a) pontjára és az 1990. évben hatályban volt, helyes megjelöléssel a 129/1989. (XII.20.) MT rendelet végrehajtásáról szóló rendelkezésekre, melyek az adóév fogalmát meghatározták.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, a vállalkozási nyereségadó-hiány tekintetében kérte a jogerős ítélet részbeni megváltoztatását és e vonatkozásban az elsőfokú bíróság ítéletének, valamint az alperes határozatának hatályon kívül helyezését az elsőfokú közigazgatási határozatra is kiterjedően. Előadta, hogy a Minisztertanács határozattal biztosított részére, 5 évre vállalkozási nyereségadókedvezményt, amelynek azonban a részleteit, az eljárás módját a határozat nem határozta meg, de ezt a vállalkozási nyereségadóról szóló törvény sem rendezte. A felek között a vita a kedvezmény időtartamának meghatározásában volt. Álláspontja szerint jogszerűen járt el, mikor az 1989. július 1-jétől kezdődően az 5 évre vonatkozó adókedvezményt úgy vette figyelembe, hogy a tárgyév július 1-jétől a következő év június 30-áig terjedő időszakot számította egy évnek. Hivatkozott arra, hogy a jogerős ítélet szerinti álláspontot elfogadva az 5 évre adott kedvezmény csak négy és fél évre szűkülne le, ez azonban a jogszabály szűkítő értelmezését jelentené. Álláspontja szerint ezt a számítási módot a jogszabály nem tiltotta és a VA. tv. máshol is időtartamról beszélt, az adóév fogalmát nem határozta meg. Sérelmezte, hogy az adóhatóság 1991. I. félévére vonatkozóan célvizsgálatot tartott 1991. júliusában, akkor az alperes nem tette vitássá a kedvezmény számításának felperes által gyakorolt módját.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A Legfelsőbb Bíróságnak a felek jogvitájában abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az 5 évre biztosított vállalkozási nyereségadó kedvezményt a felperes jogszerűen a naptári évekre vehette volna figyelembe, vagy attól eltérően a tárgyév július 1-jétől a következő év június 30-áig terjedő időszakokra.
A VA. tv. 14. § (3) bekezdése adott felhatalmazást a Minisztertanácsnak a törvény 14. §-ának (1) bekezdése a) pontjában foglalt feltételek mellett, a pénzintézeti tevékenységet folytató szerv részére, az (1) bekezdésben meghatározottnál hosszabb időtartamú, illetve nagyobb mértékű adókedvezmény megállapítására. Ezen felhatalmazással élve a Minisztertanács a felperes részére a vállalkozási nyereségadóból határozatával 5 éves időtartamra vállalkozási nyereségadó-kedvezményt engedélyezett. A felperes a kedvezményt külföldi részvétellel működő pénzintézetté történő átalakulásától, 1989. július 1-jétől vehette igénybe. A Minisztertanács által biztosított vállalkozási nyereségadó-kedvezmény a VA. tv. szerinti adókedvezmény, mely a számított adóból vehető figyelembe a VA. tv. 12. §-ának (2) bekezdése értelmében. Így az adókedvezmény igénybevétele szempontjából is irányadó a VA. tv. 4. §-a, mely meghatározza, hogy az adó alapja a naptári évben elért módosított eredmény a törvény 10-11. §-ai szerint kiszámított pozitív összege (nyereség). A VA. tv. az eredmény megállapítása szempontjából az éves árbevételt vette alapul.
Mindebből következően a fizetendő adó kiszámításához, illetve az adóból történő kedvezmény igénybevételéhez az adott naptári évben elért árbevételből kiindulva kellett megállapítani a módosított eredményt, az adókedvezmény is az adott naptári évben elért árbevételhez kapcsolódott, és az így kiszámított adóhoz. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az adókedvezmény igénybevétele az adott naptári évhez, mint adóévhez kapcsolódott és a kedvezmény számításánál is az adott naptári évet lehetett csak figyelembe venni és arra a naptári évre, adóévre vonatkozóan lehetett az adókedvezményt igénybe venni. A felperes által alkalmazott számítási móddal a naptári évtől eltérően más időszakokra a kedvezmény nem vehető igénybe. Az adókedvezmény minden esetben éves adókötelezettséghez kötődik, azzal szemben vehető igénybe és az adókedvezmény igénybevételének lehetőségé adóévhez kötött. A Legfelsőbb Bíróság a felperesnek azon állítását, hogy az adóév fogalmát a vonatkozó jogszabályok nem határozták meg, nem találta megalapozottnak. A felperes 1989. évben kapta meg a vállalkozási nyereségadó-kedvezmény igénybevételéhez az engedélyt, ez évben az adóigazgatási eljárásról szóló 50/1987. (X.14.) MT. rendelet végrehajtására kiadott 48/1988. (XII. 20.) PM rendelet 39. § 1. pontja meghatározta az adóév fogalmát akként, hogy az az adókötelezettség keletkezésének naptári éve. Az adóhatóság által ellenőrzött 1990. és 1991. években az adóév fogalmát a jogszabályok szintén meghatározták. Így 1990. évben az adóigazgatási eljárásról szóló 129/1989. (XII. 20.) MT rendelet végrehajtására kiadott 44/1989. (XII. 20.) PM rendelet 31. §-ának m) pontja szerint az adóév az a naptári év, amelyre az adókötelezettség vonatkozik. Ugyanígy rendelkezett az 1991. évre vonatkozóan az Art. 97. §-ának a) pontja.
A VA. tv. 16. §-a kimondta, hogy az adókedvezmény a következő évre nem vihető át. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a felperes számítási módjával az adókedvezmény e jogszabályi rendelkezésbe ütközően átkerült részben a következő adóévre. A felperes az adott évre meghatározott %-os mértékű adókedvezményt csak az adott naptári évre vonatkozóan vehette volna figyelembe. Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet megalapozottnak és törvényesnek ítélte, a felülvizsgálati kérelemmel érintett körben eljárva.
A felperes felülvizsgálati kérelmében sérelmezte, hogy az adóhatóság korábbi célvizsgálat során a felperes számítási módját, annak helytelenségét nem kifogásolta. A felperes által benyújtott korábbi célvizsgálat jegyzőkönyvéből megállapíthatóan az adóhatóság 1991. júliusában nem ellenőrzést folytatott le, hanem csak a felperes 1991. I. félévi vállalkozási nyereségadó kötelezettségének alakulását vizsgálta célvizsgálattal. Ez az "ellenőrzés" nem a VA. tv. 27. §-ának (1) bekezdése szerinti adókötelezettségek teljesítésének ellenőrzését jelentette, hanem az adókötelezettség alakulása szempontjából azt vizsgálta az adóhatóság, hogy az adott időszakra, 1991. I. félévére a felperest adókedvezmény megillette-e, adókötelezettsége keletkezett-e. Mivel ez a vizsgálat nem valósított meg ellenőrzést, sem ellenőrzéssel lezárt időszakot nem eredményezett, a cél vizsgálati jegyzőkönyvben foglalt megállapításokkal szemben később az adóhatóság a konkrét adókötelezettség ellenőrzése során eltérő megállapításokat tehet, ugyanis a célellenőrzés nem jelent olyan ellenőrzést, amely az adókedvezmény jogszerű igénybevételének megállapítására is irányulhatna.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bir. Kfv. III. 28. 518/1997.)