adozona.hu
EH 2000.267
EH 2000.267
A közigazgatási szervet a jogerős bírósági ítélet rendelkezései és indokolása köti, annak tartalmát a megismételt eljárás és a határozathozatal során köteles figyelembe venni [1957. évi IV. tv. 73. §]
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes személyi kárpótlás iránti igényét elutasító alperesi határozatot az elsőfokú bíróság az 1996. október 30. napján meghozott ítéletével hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. Ítéletének indokolása szerint az alperesnek az új eljárás során meghozandó határozatban kárpótlást kell megállapítani a felperes részére az 1945. augusztus 18-tól szeptember 28-ig tartott internálási idő, valamint az 1957. október 20-tól november 7. napjáig, továbbá az 1958. április 8-9. ...
A megismételt eljárásban az alperes figyelmen kívül hagyta a jogerős ítéletben foglaltakat, és határozatával csak részben adott helyt a felperes kárpótlási igényének 11 000 Ft kárpótlás megállapításával.
A felperes keresete folytán az elsőfokú bíróság ítéletével hatályon kívül helyezte az alperes határozatát és új eljárásra kötelezte. Ítéletének indokolásában az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 5. § (4) bekezdésére és 73. §-ának (3) bekezdésére hivatkozással megállapította, hogy az alperes nem vette figyelembe a jogerős ítélet indokolásában foglaltakat és nem állapított meg kárpótlást a felperes részére az 1957. október 20. és november 7., valamint az 1958. április 8-9. napjáig történő közbiztonsági őrizetes idő tekintetében.
Az alperes az elsőfokú bíróság ítélete elleni fellebbezésében kérte annak megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévedett, amikor a felperes kárpótlási igénye tárgyában hozott korábbi ítéletét az 1992. évi XXXII. törvény 3. § (1) bekezdésének b) pontjában, valamint 8. §-ának (3) bekezdésében írottakra alapozta.
A felperes ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
A fellebbezés alaptalan.
Az Áe. 5. §-ának (4) bekezdése értelmében, ha a bíróság valamely ügyben a hatáskörét vagy ennek hiányát megállapítja, vagy az ügy érdemében határoz, ez a döntés az államigazgatási szervre kötelező. A 73. § (3) bekezdése szerint, az államigazgatási szervet a bírósági ítélet rendelkezései és indokolása köti, annak tartalmát a megismételt eljárás és a határozathozatal során köteles figyelembe venni.
Az elsőfokú bíróság az 1996. október 30-án meghozott ítéletében vizsgálta felül a felperes személyi kárpótlási igényét elbíráló alperesi határozatot és adott iránymutatást az alperesnek az új eljárásban meghozandó határozatához. Ez ellen az ítélet az alperes azonban nem élt fellebbezéssel, ezért az jogerőre emelkedett, és az ítéletben foglaltakat az Áe. idézett rendelkezései értelmében köteles lett volna figyelembe venni. Az alperes szembehelyezkedett az elsőfokú bíróság ítéletével és az új eljárásban törvénysértően figyelmen kívül hagyta a számára adott bírósági iránymutatást.
Alaptalan volt tehát az alperes fellebbezése, mert ebben már nem támadhatja a felperes személyi kárpótlási igénye tárgyában meghozott jogerős ítéletet, határozatát az abban foglaltaknak megfelelően kell meghoznia, mint azt a jelen perben felülvizsgált ítélet indokolása is tartalmazza, megismételve a korábban számára adott, de figyelembe nem vett iránymutatást.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Kf. III. 28. 297/1997.)