adozona.hu
EH 2000.234
EH 2000.234
Az 1997. évi XXVII. törvénnyel is módosított 1991. évi IL. törvény rendelkezései alapján a felszámolási eljárásban érvényesített késedelmi kamatot, késedelmi pótlékot, továbbá a pótlék és bírságjellegű követeléseket egységesen külön kell besorolni; ez irányadó akkor is, ha az említett követelések társadalombiztosítási tartozásokkal kapcsolatosak [1991. évi IL. tv. 51. § (3) bek., 57. § (1) bek.).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a hitelező kifogását elutasította. Végzésének indokolásában megállapította, hogy az adós elleni felszámolási eljárás 1998. június 11-én indult, a közzététel a Cégközlöny 1998. július 2-án megjelent 27. számában történt meg. A felszámolási eljárás során a hitelező kifogást terjesztett elő a felszámoló igénybesorolása intézkedése ellen. Kérte, hogy a késedelmi pótlék megfizetése iránti igényét a felszámoló az e) kategóriába vegye nyilvántartásba. Az elsőfokú bíróság a hitele...
EH 2000.234 Az 1997. évi XXVII. törvénnyel is módosított 1991. évi IL. törvény rendelkezései alapján a felszámolási eljárásban érvényesített késedelmi kamatot, késedelmi pótlékot, továbbá a pótlék és bírságjellegű követeléseket egységesen külön kell besorolni; ez irányadó akkor is, ha az említett követelések társadalombiztosítási tartozásokkal kapcsolatosak [1991. évi IL. tv. 51. § (3) bek., 57. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság a hitelező kifogását elutasította. Végzésének indokolásában megállapította, hogy az adós elleni felszámolási eljárás 1998. június 11-én indult, a közzététel a Cégközlöny 1998. július 2-án megjelent 27. számában történt meg. A felszámolási eljárás során a hitelező kifogást terjesztett elő a felszámoló igénybesorolása intézkedése ellen. Kérte, hogy a késedelmi pótlék megfizetése iránti igényét a felszámoló az e) kategóriába vegye nyilvántartásba. Az elsőfokú bíróság a hitelező kifogását nem találta megalapozottnak. Utalt arra, hogy a jelen eljárásban az 1997. évi XXVII. törvénnyel is módosított csődtörvény 57. §-a (1) bekezdésének g) pontja alkalmazandó, amely szerint ezen kategóriába kell sorolni a keletkezés idejétől és jogcímétől függetlenül a késedelmi kamat és késedelmi pótlék, továbbá pótlék és bírság jellegű tartozásokat. Így a felszámoló a jogszabálynak megfelelően járt el, a késedelmi pótlék besorolásakor, ezért a hitelező kifogását a bíróság a csődtörvény 51. §-ának (3) bekezdése alapján elutasította.Az elsőfokú bíróság végzése ellen a hitelező nyújtott be fellebbezést. Fellebbezésében kérte az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását, és a hitelezői igényét teljes egészében az 57. § (1) bekezdésének e) pontjába való besorolását. Hivatkozott arra, hogy a mellékletként csatolt, felszámolónak megküldött hitelezői igénybejelentése szerint a felszámolás kezdő időpontjáig az adósnak 614 747 Ft lejárt összegű társadalombiztosítási tartozása állt fenn. Ez 401 990 Ft járulék, 188 923 Ft késedelmi pótlék és 23 834 Ft bírság-tartozásból állt. Mint azt a kifogásában is kifejtette, a hitelezői igényét nem a felszámolás tette lejárttá, hanem az már a felszámolást megelőzően is lejárt volt. Ennek a késedelmes megfizetésnek a járulékát képezi a felszámított késedelmi pótlék. Mivel a felszámolás kezdete előtt is lejárt tartozás volt, itt a besorolásnál más szabály, a Ptk. 301. §-a érvényesül. A csődtörvény 35. §-ának (2) bekezdése is a késedelmi kamatot és késedelmi pótlékot a tőke esedékességétől függően két csoportra bontja. Álláspontja szerint a felszámolás kezdő időpontját megelőzően lejárt tartozás után a szerződéses kamat és a késedelmi kamat osztja a tőke sorsát. A csődtörvény csupán a gazdálkodó szervezetnek a felszámolás kezdő időpontjában lejárttá vált tartozásai után érvényesíthető kamatköveteléseknek a kielégítési rangsorára vonatkozóan tartalmaz az ismertettektől eltérő előírást.
A hitelező fellebbezésére a felszámoló észrevételt tett. Kérte az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását és a hitelező fellebbezésének az "elutasítását". Véleménye szerint az elsőfokú bíróság mind a tényállás, mind pedig az abból levont jogi következtetés tekintetében helytálló határozatot hozott. Hivatkozott arra, hogy a módosított csődtörvény 57. §-a (1) bekezdésének g) pontja a keletkezés idejétől és jogcímétől függetlenül a késedelmi kamat és késedelmi pótlék, továbbá a pótlék és bírság jellegű tartozásokat rendeli el besorolni. Megjegyezte azt is, hogy a törvény nem tesz különbséget ate-kintetben, hogy a követelést a felszámolási eljárás tette-e lejárttá, vagy pedig az már korábban esedékes volt-e.
A hitelező fellebbezése nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a rendelkezésére állt adatok alapján helyesen állapította meg a tényállást, helyes az arra alapított jogi döntése is. A hitelező a fellebbezésében nem hozott fel olyan új tényt vagy bizonyítékot, amely alkalmas lenne az elsőfokú bíróság érdemben helyes végzésének a megváltoztatására.
Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a jelen ügyben a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, az 1997. évi XXVII. törvénnyel is módosított 1991. évi IL. törvény (többször mód. Cstv.) a korábbi jogszabályi rendelkezéstől eltérő előírásai alkalmazandók. Helyesen értelmezte az elsőfokú bíróság a többször mód. Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének g) pontjában foglaltakat; e törvényhely speciális rendelkezést tartalmaz a keletkezés idejétől és jogcímétől függetlenül a késedelmi kamat és késedelmi pótlék, továbbá a pótlék és bírság jellegű tartozások besorolása vonatkozásában. A speciális rendelkezés tehát kiveszi az 57. § (1) bekezdés el pontjába besorolni rendelt társadalombiztosítási tartozások köréből a pótlék és bírság jellegű tartozásokat. Nincs jelentősége tehát a hitelező által hivatkozott keletkezési időpontoknak, mivel a speciális rendelkezés szerint a keletkezés idejétől függetlenül kell a megjelölt tartozásokat besorolni.
Ugyancsak nincs jelentősége annak sem, hogy társadalombiztosítási tartozásról van szó, mivel a jogcímtől függetlenül rendeli el a jogszabály az alkalmazását. A felszámolási eljárásban pedig a csődtörvény rendelkezéseit kell alkalmazni, attól függetlenül tehát, hogy a más jogszabály miként rendelkezik a társadalombiztosítási tartozások köréről, így a fenti jogszabályban írtaknak megfelelő bontásban kerülhet csupán besorolásra az általa érvényesített késedelmi kamat és pótlék megfizetése iránti igény.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a többször mód. Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése szerint megfelelően alkalmazandó Pp. 259. §-ára figyelemmel, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján, lényegében helyes indokaira tekintettel helybenhagyta. (Legf. Bír. Fpk. VIII. 33. 287/1998. sz.)