adozona.hu
BH+ 2004.3.143
BH+ 2004.3.143
A haszonbérlő vételi joga részarány-földalapba kijelölt ingatlannal szemben nem gyakorolható. A földkiadást elrendelő földkiadó bizottsági határozatot megsemmisítő határozat nem keletkeztet jóhiszeműen szerzett jogot [1992. évi II. tv. 13. §, 1957. évi IV. tv. 61. §, 1952. évi III. tv. 3., 195., 206. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1985. október 11-én haszonbérleti szerződést kötött a Mezőgazdasági Termelőszövetkezettel - mint haszonbérbeadóval - a csömöri 431/2. hrsz.-ú belterületi szántó művelési ágú, 1120 m2 területű ingatlan haszonbérletére, 1985. október 1-jétől 1996. szeptember 30-ig terjedő időszakra.
A felperes 1992. november 30-án a fenti ingatlanra bejelentette vételi szándékát. A Földkiadó Bizottság elnöke és az MgTsz elnöke 1994. március 30-án a 431/2. hrsz.-ú területet a részarány-földalapba hel...
BH+ 2004.3.143 A haszonbérlő vételi joga részarány-földalapba kijelölt ingatlannal szemben nem gyakorolható. A földkiadást elrendelő földkiadó bizottsági határozatot megsemmisítő határozat nem keletkeztet jóhiszeműen szerzett jogot [1992. évi II. tv. 13. §, 1957. évi IV. tv. 61. §, 1952. évi III. tv. 3., 195., 206. §]
A felperes 1985. október 11-én haszonbérleti szerződést kötött a Mezőgazdasági Termelőszövetkezettel - mint haszonbérbeadóval - a csömöri 431/2. hrsz.-ú belterületi szántó művelési ágú, 1120 m2 területű ingatlan haszonbérletére, 1985. október 1-jétől 1996. szeptember 30-ig terjedő időszakra.A felperes 1992. november 30-án a fenti ingatlanra bejelentette vételi szándékát. A Földkiadó Bizottság elnöke és az MgTsz elnöke 1994. március 30-án a 431/2. hrsz.-ú területet a részarány-földalapba helyezte át, majd kérték a földalap-módosítás jóváhagyását a Megyei Kárrendezési és Kárpótlási Hivataltól.
A felperes és az MgTsz 1994. április 21-én a 431/2. hrsz.-ú ingatlanra vonatkozóan előszerződést kötött.
A szövetkezet elnöke 1994. augusztus 9-én tájékoztatta a Földkiadó Bizottság elnökét arról, hogy a fenti ingatlanra vonatkozóan a felperest vételi jog illeti meg, és arra igényt is tart.
A Megyei Kárrendezési Hivatal 1994. május 27-i határozatával az MgTsz földalap elkülönítésének ügyében a földalap-módosításra vonatkozó javaslatot jóváhagyta.
1995. február 15-én kelt határozataival a Földkiadó Bizottság az ingatlant a beavatkozóknak adta ki.
Az alperes 1995. április 21-én kelt határozatával a földkiadási határozatokat megsemmisítette, és új eljárást rendelt el.
A felperes az 1995. június 7-én kelt adásvételi szerződéssel az ingatlant az MgTsz-től megvásárolta.
A földhivatal 1995. október 25-én az adásvételi szerződés alapján a felperes tulajdonjogát vétel jogcímén bejegyezte.
Az alperes 1995. december 12-i határozatával az 1995. április 21-én hozott határozatát visszavonta. Az indokolás szerint a megsemmisítést követően jutott az alperes tudomására, hogy a 431/2. hrsz.-ú földterület részarány-földalapba került. Így az vételi jog alapján a felperes - mint bérlő - részére nem értékesíthető.
A felperes keresetében az alperes visszavonó határozatának megsemmisítését kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint - amint azt F. I., a Földkiadó Bizottság elnöke és P. Gy., szövetkezeti elnök egybehangzó tanúvallomása is igazolta - a 431/2. hrsz.-ú ingatlan részarány-földalapba került, a földalap-módosítást pedig a Megyei Kárrendezési Hivatal 8-10 oldalas melléklettel ellátott határozatával hagyta jóvá.
Az elsőfokú bíróság hangsúlyozta, hogy a fenti határozat mellékleteként becsatolt egyoldalas kimutatás pótlólagos kárpótlási földalap-kijelölésre vonatkozik, K. községben. A földalap-módosítást igazolja továbbá az MgTsz hivatalos helyiségében 1994. március 30-án készült jegyzőkönyv, amelynek 11 oldalas segédlapját küldték meg jóváhagyás céljából a kárrendezési hivatalhoz.
A segédlap hitelességét minden lapján a termelőszövetkezet elnökének pecsétje bizonyítja.
Az elsőfokú bíróság megkeresésére az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal is olyan tájékoztatást adott, hogy a földalap-módosítás 11 oldalas segédlapot tartalmazó határozattal történt, amelynek 9. oldalán részarány-tulajdonként a perbeli ingatlan is megtalálható.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperes a Pest Megyei Kárrendezési Hivatal földalap-módosítást jóváhagyó határozata alapján jogszerűen vonta vissza korábbi megsemmisítő határozatát, mert a felperes vételi joga részarány-földalapba került ingatlanra vonatkozóan nem érvényesíthető. Utalt arra, hogy az MgTSz elnökének az 1994. március 30-i földalap-módosítási jegyzőkönyv alapján tudnia kellett arról, hogy a földalap-módosítást a kárrendezési hivatal jóváhagyta.
Rámutatott továbbá arra, hogy a felperes és a szövetkezet között létrejött elővásárlási és végleges adásvételi szerződés szabályosságának felülvizsgálata nem a közigazgatási perre tartozik.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes nyújtott be fellebbezés, amelyben annak megváltoztatását és az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az ítélet indokolása kiemelte, hogy a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatályba lépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény (a továbbiakban: Átm. tv.) 13. § (2) bekezdése értelmében a felperes vételi joga részarány-földalapként kijelölt földterület terhére nem érvényesíthető. Megállapította, hogy a felperes a kijelölést jóváhagyó hivatal képviselőjének tanúvallomásával szemben nem bizonyította, hogy az érintett terület részarány-földalapba kijelölésére nem került sor.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelyben annak - az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedő hatályú - hatályon kívül helyezését és az eljárt bíróság új határozat hozatalára utasítását kérte, hivatkozással arra, hogy az ítéletek jogszabálysértőek, mert figyelmen kívül hagyták az Átm. tv. 13. § (1) bekezdés b) pontja által garantált vételi jogot, az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 61. § (5) bekezdésében biztosított jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok védelmét, illetve a Pp. 195. §-ában található, a közokiratok bizonyító erejére vonatkozó rendelkezéseket, valamint a Pp. 206. § (1) bekezdésében a tényállás megállapítására és a bizonyítékok értékelésére vonatkozó eljárási szabályt. Előadta, hogy a perbeni ingatlanra 1985. évtől érvényes bérleti szerződése volt, amelynek alapján fennálló vételi jogával 1992. november 30-án élt, tehát az ingatlan tulajdonjogát egyoldalú nyilatkozattal megszerezte. Ezzel szemben a földalapok kijelölése csak 1994 márciusában kezdődött, a szövetkezet elnöke a vételi jog létét a Földkiadó Bizottság elnökének 1994. augusztus 9-én is jelezte, így az 1994. március 30-i földalap-módosítás a vételi jog alapján történt tulajdonszerzésre nem hatott ki. Kifejtette, hogy az alperes visszavonó határozatának meghozatala az Áe. 61. § (5) bekezdésébe ütközik, mert a visszavonó határozat meghozatalakor a felperes tulajdonjogát a földhivatal már bejegyezte. Hivatkozott arra, hogy az alperes határozata - felperes által csatolt - eredeti melléklete az ingatlanokat nem érintett, a bíróság mégis az alperes által csatolt "házi használatra" szóló mellékletet tartalmazó példányt fogadta el. Álláspontja szerint az első fokú ítélet indokolása tévesen állapította meg, hogy a termelőszövetkezet elnökének hivatalból tudnia kellett a földalap-módosításról rendelkező kárrendezési hivatali határozatról, hiszen ilyen tartalmú valós határozat nem létezik.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az Átm. tv. 13. § (1) bekezdés b) pontja kimondja, hogy vételi jog illeti meg - a helyileg kialakult áron - a haszonbérlőt a legalább öt éve használatában álló földre, amennyiben a tulajdonszerzési szándékát a szövetkezet felhívásától számított 1 hónapon belül bejelenti.
Az Átm. tv. 13. § (2) bekezdése szerint az (1) bekezdésben meghatározott vételi jog a (3) bekezdés a) és d) pontjában meghatározott földalapok terhére nem gyakorolható. Az Átm. tv. 13. § (3) bekezdése a részarány-földalapot jelöli meg.
Az idézett rendelkezés értelmében a felperes vételi joga részarány-földalapba kijelölt ingatlannal szemben nem gyakorolható. Ezért nem járt el jogszabálysértően a másodfokú bíróság, amikor megállapította, hogy a vételi jog a perbeni ingatlanra vonatkozóan nem érvényesíthető.
Az Áe. 61. § (5) bekezdése szerint a határozatot nem lehet módosítani vagy visszavonni, ha ez jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogot sértene.
Az alperes 1995. április 21-én kelt határozatával összefüggésben a felperes nem szerzett és nem gyakorolt jóhiszeműen jogot. A határozat ugyanis a felperes részére semmilyen jogot nem állapított meg, csupán a Földkiadó Bizottság határozatait semmisítette meg, és új eljárást rendelt el. A döntést a Megyei Kárrendezési Hivatal földalap-módosítást jóváhagyó határozatának hiányával indokolta. A határozat indoklásában szereplő jogi álláspont azonban jogot nem keletkeztet, ezért az eljárt bíróságok helytállóan jártak el, amikor úgy foglaltak állást, hogy az alperes visszavonó határozatának meghozatalát jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok nem akadályozták.
A Pp. 195. § (1) bekezdése szerint az olyan okirat, amelyet bíróság, közjegyző, vagy más hatóság, illetve közigazgatási szerv ügykörén belül a megszabott alakban állított ki, mint közokirat teljesen bizonyítja a benne foglalt intézkedést vagy határozatot, továbbá az okirattal tanúsított adatok és tények valóságát, úgyszintén az okiratban foglalt nyilatkozat megtételét, valamint annak idejét és módját.
A 195. § (3) bekezdése kimondja, hogy ellenbizonyításnak a közokirattal szemben is helye van.
A 195. § (4) bekezdése értelmében a közokiratot az ellenkező bebizonyításáig valódinak kell tekinteni, a bíróság azonban - ha szükségesnek találja - az okirat kiállítóját hivatalból is megkeresheti, hogy az okirat valódisága tekintetében nyilatkozzék.
A Pp. 206. § (1) bekezdése szerint a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak az egybevetése alapján állapítja meg, a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el.
A Pp. 195. §-ának idézett (3) és (4) bekezdése közokirat valódiságának vizsgálat, illetve a közokirattal szemben ellenbizonyítás lehetőségét is biztosítja. Ezért az elsőfokú bíróság ennek megfelelően járt el, amikor bizonyítást folytatott le annak megállapítására, hogy a felperes vagy az alperes által csatolt határozati mellékletekkel került-e meghozatalra az alperes határozata.
Az elsőfokú bíróság tanúként hallgatta meg F. I. földkiadó bizottsági elnököt, P. Gy. szövetkezeti elnököt, vizsgálta és értékelte a felperes által hivatkozott egyoldalas melléklet tartalmát, az 1994. március 30-i jegyzőkönyv mellékletének hitelességét, továbbá megkereste az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatalt annak közlésére, hogy a jóváhagyó határozatnak melyik a valódi melléklete.
A részletes és sokirányú bizonyítási eljárás lefolytatása után, a bizonyítás eredményeinek értékelése alapján állapította meg, hogy a perbeli ingatlant részarány-földtulajdonba sorolták, és azt a kárrendezési hivatal jóváhagyta.
Mindezen bizonyítékok alapján alakította ki a másodfokú bíróság azt az álláspontját, hogy a felperesnek nem sikerült bizonyítania, hogy az érintett terület részarány-földalapba nem került kijelölésre.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az eljárt bíróságok a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglalt tényállás-megállapítási és bizonyíték-értékelési szabályoknak megfelelően jártak el.
A felperes által a felülvizsgálati eljárásban csatolt jogerős büntető bírósági határozattal kapcsolatban - amely F. I. vonatkozásában egyrendbeli, gondatlanságból elkövetett közokirat-hamisítás vétségének elkövetését állapította meg - a Legfelsőbb Bíróság utal a Pp. 4. § (2) bekezdésében foglaltakra, amely szerint a polgári perben eljárt bíróságok azt nem állapíthatják meg, hogy az elítélt nem követte el a terhére rótt bűncselekményt. Ez a negatív tilalom is csak abban az esetben áll fenn, ha a bíróságnak a bűncselekmény anyagi jogi következményei felől polgári perben kell határozni.
A jelen közigazgatási perben a bíróságok a fentiek szerinti tiltott megállapítást nem tettek, csupán a Pp. 3. § (5) bekezdésében foglaltak alapján a tényállás kiderítésére alkalmas bizonyítást folytattak le. A büntető bírósági ítéletek pedig csak ezt követően - 2000. január 18-án, illetve október 20-án kerültek meghozatalra.
A felperes vételi jogra alapított tulajdoni igényével kapcsolatosan megjegyzendő, hogy a vételi jog gyakorlása önmagában a tulajdonjog megszerzését nem eredményezi, ahhoz az erre irányuló szerződésen felül a tulajdonos-változásnak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése is szükséges [Ptk. 117. § (3) bekezdése].
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése értelmében hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Kfv.VI.28.309/1998.)