adozona.hu
BH+ 2004.3.141
BH+ 2004.3.141
A nyilatkozattétel elmulasztásának jogkövetkezményei az adóeljárásban [1990. évi XCI. tv. 13., 60., 74. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az első fokú adóhatóság határozatában a felperes terhére az 1996. évi személyi jövedelemadó bevallás adatainak kiegészítésére szolgáló nyilatkozat elmulasztása miatt 30 000 Ft mulasztási bírságot szabott ki. Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta azzal, hogy döntését az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 60. § (7) bekezdésére, 74. § (13) bekezdés c) pontjára, valamint a 74. § (17) bekezdésére alapította. Az indokolás szerint a felperes a...
BH+ 2004.3.141 A nyilatkozattétel elmulasztásának jogkövetkezményei az adóeljárásban [1990. évi XCI. tv. 13., 60., 74. §]
Az első fokú adóhatóság határozatában a felperes terhére az 1996. évi személyi jövedelemadó bevallás adatainak kiegészítésére szolgáló nyilatkozat elmulasztása miatt 30 000 Ft mulasztási bírságot szabott ki. Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta azzal, hogy döntését az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 60. § (7) bekezdésére, 74. § (13) bekezdés c) pontjára, valamint a 74. § (17) bekezdésére alapította. Az indokolás szerint a felperes a nyilatkozattétel elmulasztásával az ellenőrzést akadályozta.Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. A másodfokú bíróság ítéletével ezt helybenhagyta. Indokolásában kifejtette, hogy az Art. 9. § (1) bekezdés a) pontjában és a III. fejezet 37. § (1)-(2) bekezdésében meghatározott nyilatkozattétel, mint adókötelezettség nem az adózónak a saját ügyében teendő nyilatkozataira (tanúvallomásra) vonatkozik. Az Art. 74. § (13) bekezdésének c) pontja pedig kizárólag ezen nyilatkozattétel elmulasztása esetére teszi lehetővé a bírság kiszabását.
Az Art. 74. § (13) bekezdés c) pontjában rögzített ellenőrzés szó nem a nyilatkozattételre felhívott személy ellenőrzésére, hanem a vele szerződéses kapcsolatban állt adózó ellenőrzésére utal. Ezért az Art. 60. § (7) bekezdése szerinti nyilatkozat elmulasztása esetén nem alkalmazható a 74. § (13) bekezdés c) pontja szerinti bírság.
A másodfokú bíróság kifejtette, hogy az Art. nem teljes körűen sorolja fel az adózó által kötelezően vagy választhatóan teendő nyilatkozatokat, különösen a személyi jövedelemadóról szóló törvény tartalmaz még további nyilatkozatokat. A valótlan, hiányos nyilatkozatot vagy a nyilatkozat elmaradását általánosságban nem szankcionálja a törvény, hanem az egyes nyilatkozattételi esetekben külön-külön nevesíti a jogkövetkezményeket. A nyilatkozattétel az esetek egy részében nem kötelező, azaz a nyilatkozat elmaradása önmagában nem is jogellenes, legfeljebb a kedvezőbb adózási feltétel elmaradása fűzhető jogkövetkezményként. Az Art. 60. § (7) bekezdése szerint nyilatkozattétel elmulasztását e jogszabályhely nem szankcionálja. Amennyiben az adózó felhívás ellenére nem ad nyilatkozatot, akkor az adóhatóságnak el kell döntenie, hogy él-e az adóellenőrzésnek és a becslésnek a lehetőségével, bírság azonban - törvényi felhatalmazás hiányában - nem szabhat ki. A nyilatkozattétel elmulasztásának törvényi következménye tehát az, hogy az adózó ezzel megteremti azt az okot, amely alapján az adóhatóság vele szemben adóellenőrzést (becslést), adóigazgatási eljárást folytathat le.
A perbeli nyilatkozattételi kötelezettséget nem adó és költségvetési támogatást megállapító törvény nevesíti, ezért az Art. 74. § (14) bekezdése sem adhat alapot a mulasztási bírság kiszabására.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását. Továbbra is arra hivatkozott, hogy a nyilatkozat elmulasztása következtében az Art. 74. § (13) bekezdés c) pontjában meghatározott ellenőrzés akadályozása megvalósult, hiszen az Art. az ellenőrzés fogalmát nem szűkíti le az adóellenőrzésre. Az magában foglalja az adóigazgatási eljárás keretében végzett ellenőrzést, [Art. 51. § (1) bekezdés] az utóellenőrzést, [Art. 54. § (1) bekezdés] és a megbízólevél kiállítása nélkül végzett egyéb adókötelezettséget érintő jogszabály betartásának [Art. 9. § (1) bekezdés a)-h) pontjai] vizsgálatát is, így a nyilatkozattétel megtételének vizsgálatát is.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A másodfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és a Legfelsőbb Bíróság osztja az abból levont jogi következtetéseit is. A felülvizsgálati kérelemmel kapcsolatban az alábbiakat kívánja kifejteni.
Az Art. 13. § c) pontja alapján a vállalkozási tevékenységet nem folytató magánszemélyek 100 000, más adózók 200 000 Ft-ig terjedő mulasztási bírsággal sújthatók, ha nyilatkozattétel elmulasztásával (tanúvallomás jogosulatlan megtagadásával) vagy más módon az ellenőrzést akadályozzák. Az adóhatóság a felperest az Art. 60. § (7) bekezdése alapján hívta fel nyilatkozattételre. Ez a szakasz önmagában nem szankcionálja a nyilatkozattétel elmulasztását mulasztási bírság kilátásba helyezésével.
A jogerős ítélet az Art. 9. § (1) bekezdés a) pontja és a 37. § (1)-(2) bekezdések egybevetése alapján helyesen állapította meg, hogy ez a nyilatkozattétel és ennek az Art. 74. § (13) bekezdés c) pontjában megfogalmazott szankciója nem a felhívott személy ellenőrzésére, hanem a vele szerződéses kapcsolatban állt vagy álló adózó ellenőrzésére, ezen adózó ellenőrzésének akadályozására utal.
Azt is helyesen állapította meg a jogerős ítélet, hogy ha az adózó az Art. 60. § (7) bekezdése alapján felhívás ellenére nem ad nyilatkozatot, ennek törvényi következménye az lehet, hogy ezzel megteremti az okot, amely alapján az adóhatóság vele szemben adóellenőrzést (becslést, adóigazgatási eljárást) folytathat le.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Kfv.IV.29.955/1999.)