adozona.hu
BH+ 2004.3.129
BH+ 2004.3.129
Ha a felszámoló az adós vagyonának hiányára hivatkozással kéri az eljárás egyszerűsített módon történő befejezését és arra a hitelezők nem tesznek észrevételt, az elsőfokú bíróság végzése nem változtatható meg a hitelező olyan fellebbezése alapján, amelyben csak állítja, hogy az adósnak valamilyen ingóság van a tulajdonában, azonban arra semmilyen bizonyítékot nem jelöl meg [1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 40. § (1) bek., 46. §, 63/A. § (2) bek., Pp. 3. § (3) bek., 4. § (
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós gazdálkodó szervezet felszámolását az elsőfokú bíróság az 1995. július 7-én jogerőre emelkedett végzésével rendelte el. Az eljárásra az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (módosított Cstv.) rendelkezéseit kell alkalmazni.
A felszámoló 2000. március 16-án nyújtotta be a közbenső mérleget és az ahhoz készített felszámolói jelentését, amelynek melléklete volt (F/6. alatt) - egyebek között - a 2S Rt. jogutód hitelező (a továbbiakban: hitelező) jogelődjének az M....
BH+ 2004.3.129 Ha a felszámoló az adós vagyonának hiányára hivatkozással kéri az eljárás egyszerűsített módon történő befejezését és arra a hitelezők nem tesznek észrevételt, az elsőfokú bíróság végzése nem változtatható meg a hitelező olyan fellebbezése alapján, amelyben csak állítja, hogy az adósnak valamilyen ingóság van a tulajdonában, azonban arra semmilyen bizonyítékot nem jelöl meg [1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 40. § (1) bek., 46. §, 63/A. § (2) bek., Pp. 3. § (3) bek., 4. § (2) bek., 164. § (1) bek.].
Az adós gazdálkodó szervezet felszámolását az elsőfokú bíróság az 1995. július 7-én jogerőre emelkedett végzésével rendelte el. Az eljárásra az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (módosított Cstv.) rendelkezéseit kell alkalmazni.A felszámoló 2000. március 16-án nyújtotta be a közbenső mérleget és az ahhoz készített felszámolói jelentését, amelynek melléklete volt (F/6. alatt) - egyebek között - a 2S Rt. jogutód hitelező (a továbbiakban: hitelező) jogelődjének az M. K. Részvénytársaságnak a közbenső mérlegre tett az az észrevétele, amelyben a felszámolót arról tájékoztatta, hogy az adós ingatlanokból és ingóságokból álló vagyonnal rendelkezik. Miután a felszámoló az adós teljes vagyonát még nem kutatta fel, a jogelőd hitelező ellenezte, hogy az eljárás - a felszámoló jelentésében előre jelzett módon - az egyszerűsített szabályok szerint fejeződjön be. Az M. K. Rt. a közbenső mérlegre vonatkozó észrevételéhez mellékelte az adós tulajdonaként állított aggregátorral kapcsolatosan létrejött zálogszerződést, valamint tájékoztatta a felszámolót, hogy a zálogszerződéssel összefüggésben az adós gazdálkodó szervezet vezetői ellen a városi bíróságon büntetőeljárás van folyamatban.
Az elsőfokú bíróság a közbenső mérleget a 32. sorszámú végzésével jóváhagyta. A végzés indokolásában megállapította, hogy a felszámoló olyan vagyonról szerzett tudomást, amelyre vonatkozóan a tulajdonjog tisztázása szükséges az eljárás befejezését megelőzően.
2000. szeptember 18-án a felszámoló az elsőfokú bíróságnak bejelentette, hogy megállapítása szerint az adós semmilyen vagyonnal nem rendelkezik. Emellett az adósnak az iratai is hiányosak voltak. Ezért az eljárás egyszerűsített módon történő befejezését kérte. A 19 000 000 Ft értékben nyilvántartott aggregátorra vonatkozóan előadta, hogy a gépet az adós gazdálkodó szervezet vezetői ellen indult büntetőeljárás során lefoglalták. A felszámoló a zárójelentésében tájékoztatást adott arról is, hogy az M. K. Részvénytársaságnak a közbenső mérlegre tett észrevételében megjelölt ingatlanokat az adós már a felszámolási eljárást megelőzően értékesítette. A lefoglalt aggregátort pedig a városi bíróság a CF. Kft. tulajdonos részére rendelte el visszaadni, a 2000. február 29-én meghozott, még nem jogerős ítéletével. Mivel a felszámoló a kérelmének és a zárójelentésének megküldését a hitelezők felé nem igazolta azt, az elsőfokú bíróság a 35. sorszámú végzésével megküldte a hitelezők részére azzal, hogy abban foglaltakra 15 napon belül nyilatkozzanak. Az M. K. Részvénytársaság hitelező - a tértivevény tanúsága szerint - a bíróság felhívását 2000. november 7-én átvette. A felszámoló jelentésére azonban nyilatkozatot nem tett.
Utóbb a felszámoló az elsőfokú bíróságot arról is tájékoztatta, hogy időközben az adós gazdálkodó szervezet igazgatóságának elnöke, J. S. ellen a városi bíróságon indult büntetőeljárás jogerősen befejeződött. A másodfokú bíróság annyiban változtatta meg az elsőfokú bíróság ítéletét, hogy a vádlott elkövette a magánokirat hamisítás vétségét. Az e vétség miatt indított büntetőeljárást pedig a másodfokú bíróság megszüntette és a vádlottat megrovásban részesítette. Egyebekben a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság viszont J. S.-t a hitelezési csalás vétségének vádja alól felmentette, a bűnjelként lefoglalt 1 db diesel aggregátor lefoglalását pedig megszüntette, és a gépet a CF Kft. tulajdonos részére rendelte el visszaadni. A másodfokú bíróság a hivatkozott jogerős ítéletében az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást annyiban egészítette ki, hogy a vádlott által fedezetként felajánlott diesel aggregátor 1993. augusztusában az S. Ag. tulajdona volt. Ennek ellenére J. S., mint a T. S. cég ügyvezetője az 1993. augusztus 23-án kelt levelében a gépet saját tulajdonaként feltüntetve ajánlotta fel fedezetként a C. Bank részére. A hamis tartalmú okirat felhasználása ezáltal történt meg és a magánokirat hamisítás vétségének megállapítását ez alapozta meg.
Az elsőfokú bíróság az ismertetett adatok birtokában 2001. január 17-én hozta meg a 44. sorszámú végzését, amelyben az adós ellen indított felszámolási eljárást a módosított Cstv. 63/A. §-a alapján egyszerűsített módon befejezetté nyilvánította. Határozott az adós gazdálkodó szervezet megszüntetéséről, a felszámoló díjának megállapításáról, és megállapította, hogy az eljárással felmerült illeték, valamint az egyéb felszámolási költségek és hitelezői követelések kiegyenlítésére fedezet hiányában nem kerülhet sor.
A záróvégzés ellen az M. K. Rt. jogelőd hitelező nyújtott be fellebbezést, amelyben az elsőfokú bíróság végzésének hatályon kívül helyezését kérte. Állítása szerint aggályos az elsőfokú bíróság végzésének az a megállapítása, miszerint a hitelezői követelés biztosítékául zálogjoggal terhelt aggregátor nem az adós tulajdona. A büntetőügyben hozott ítéletekből ugyanis - álláspontja szerint - ezt a következtetést megalapozottan levonni nem lehet. Hivatkozott arra, hogy a büntetőeljárás során az eljárt bíróságok polgári jogi igényt nem bíráltak el. Ezért a lefoglalt aggregátorra vonatkozóan nincs olyan döntés, amellyel anyagi jogerő folytán a vitatott kérdést eldöntöttnek kellene tekinteni. Véleménye szerint a diesel aggregátor tulajdonjogi helyzetét a felszámolónak tovább kellett volna vizsgálni, tekintettel a tulajdonjogi szempontból nem egyértelmű helyzetre. Ebben a felszámolót a bűntetőeljárás során hozott ítéletek indokai nem köthették. A büntetőeljárásban a bíróság az aggregátorra vonatkozó adatokat kifejezetten csak a büntetőeljárás céljának megfelelően vizsgálta. Ezért a megállapítások a tulajdonjogi helyzet kétséget kizáró tisztázásához nem elégségesek. Véleménye szerint az aggregátor tulajdonjogára vonatkozó megalapozott megállapításokat csak a polgári bíróság - jelen esetben a felszámolási eljárás során eljáró bíróság - tehetett volna, amely bíróságot a büntetőítéletek indokolásában tett megállapítások nem kötötték. Mindezekre tekintettel - álláspontja szerint - az eljárás egyszerűsített módon történő befejezésének feltételei nem álltak fenn, mert az adott esetben nem lehet megalapozottan megállapítani az adós vagyontalan voltát. Utalt a hitelező a fellebbezésében arra is, hogy az eljárás egyszerűsített módon történő befejezése ellen már tiltakozott a felszámolóhoz 2000. november 16-án küldött észrevételében. Ezért valótlan volt a felszámolónak az a bíróság részére adott tájékoztatása, miszerint a hitelezők az eljárás ilyen módon való befejezése ellen nem emeltek kifogást.
A felszámoló a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte. Kifejtette, hogy a büntetőeljárás során eljárt nyomozóhatóságok jóval szélesebb körű, erőteljesebb bizonyítási lehetőségekkel rendelkeztek, mint amivel a felszámoló számolhatott a felszámolási eljárásban, vagy egy esetleges polgári peres eljárásban. A büntetőítéleteket a bíróságok széles körű bizonyítási eljárás során fellelt bizonyítékokra támaszkodva hozták meg. Ezért - megítélése szerint - megalapozottan jutottak arra a megállapításra, hogy a diesel aggregátor nem az adós tulajdona. Ennek a megállapításnak a kétségbe vonására a felszámolónak indoka nem volt. A felszámoló utalt arra is, hogy a Cstv. 40. § (1) bekezdése a felszámoló részére csak lehetőséget biztosít perindításra, azt azonban számára nem teszi kötelezővé. Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróságnak a Bírósági Határozatokban 1996. évben 224. sorszámon közzétett eseti döntésben kifejtett arra az iránymutatására, miszerint a felszámolót meggyőződése ellenére nem lehet perindításra kötelezni, illetőleg a perindítás elmulasztása miatt kifogást sem lehet előterjeszteni.
A fellebbezés alaptalan.
A jogutód hitelező minden alap nélkül állította, hogy a jogelődje a felszámoló 2000. október 26-án előterjesztett kérelmére tett észrevételében ellenezte az eljárás egyszerűsített módon történő befejezését, az adós tovább vizsgálandó vagyona miatt. A hitelező állításával szemben a tény az, hogy a hitelező jogelődje az elsőfokú bíróság felhívására sem a megjelölt határidőn belül, sem azt követően nem tett észrevételt. Azt a nyilatkozatát pedig, amelyben a jogelőd hitelező az adós tovább vizsgálandó vagyonára hivatkozással ellenezte az eljárás esetleges egyszerűsített módon történő befejezését, még a közbenső mérlegre adott észrevételében, 1999. október 25-én intézte a felszámolóhoz. A hitelező a fellebbezésében semmilyen konkrét adatot nem szolgáltatott arra, hogy a diesel aggregátor - a büntetőbíróság megállapításával ellentétben - mégis az adós tulajdona. A felszámoló az eljárás egyszerűsített módon történő befejezése iránti kérelmében is jelezte, hogy az adós iratai hiányosak voltak. Kifejtette azt is, hogy az aggregátor vonatkozásában csak a büntetőbíróság megállapításaira és a nyomozati adatokra támaszkodhatott. Azok pedig azt a megállapítást támasztották alá, hogy a vitás gép nem volt az adós vagyonának része. Kétségtelen, hogy a polgári ügyekben eljáró bíróságot a módosított Cstv. 6. § (2) bekezdése alapján alkalmazott Pp. 4. § (2) bekezdése szerint a büntetőbíróság határozata csak annyiban köti, hogy amennyiben jogerősen elbírált bűncselekmény vagyoni jogi következményei felől kell polgári perben (eljárásban) határozni, a bíróság a határozatában azt nem állapíthatja meg, hogy az elítélt nem követte el a terhére rótt bűncselekményt. A büntetőítéletekben tett egyéb megállapítások azonban a polgári eljárásokban is olyan - nyomatékosan figyelembe veendő - adatoknak minősülnek, amelyektől eltérő megállapításokat tenni csak aggálytalan, hasonló értékű adatok, illetőleg bizonyítékok alapján lehet. Ilyenek pedig az adott ügyben az aggregátor tulajdonjogára vonatkozóan nem álltak rendelkezésre, és a fellebbezésében a hitelező sem hivatkozott semmilyen felhasználható további adatra, vagy bizonyítékra. Csupán állította az adós tulajdonjogát, anélkül, hogy teljesítette volna a felszámolási eljárásban is érvényesülő, a módosított Cstv. 6. § (2) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 3. § (3) bekezdésében és a Pp. 164. § (1) bekezdésében meghatározott bizonyítási kötelezettségét.
A módosított Cstv. 63/A. § (1) bekezdése szerint, amennyiben a vagyon a várható felszámolási költségek fedezetére sem elegendő, vagy a nyilvántartások, illetve a könyvvezetés hiányai miatt az eljárás technikailag lebonyolíthatatlan, a bíróság a felszámoló kérelmére és írásbeli előkészítése alapján végzésben elrendeli az adós vagyonának, illetve be nem hajtott követeléseinek a hitelezők közötti felosztását az 57. § (1) bekezdése alapján, valamint az adós megszüntetését. A (2) bekezdés szerint az írásbeli előkészítésnek tartalmaznia kell a hitelezői igények összesítését, a felszámoló költségkimutatását, valamint a behajthatatlan követelések, pénz- és vagyonmaradvány felosztására vonatkozó javaslatot.
A felszámoló egyszerűsített befejezés iránti kérelme az idézett jogszabályi feltételeknek megfelelt. Az 1993. szeptember 2-től hatályos, az adott ügyre vonatkozóan még alkalmazandó módosított Cstv. 63/A. § (2) bekezdése nem írta elő a hitelezők előzetes tájékoztatását a kérelem benyújtására vonatkozó szándékról, és nem kívánta meg azzal összefüggésben a hitelezők észrevételezési jogának biztosítását sem. Azt csak az 1997. évi XXVII. törvény 29. §-ával módosított Cstv. 63/A. § tette kötelezővé 1997. augusztus 6-tól. A bíróság azonban a hitelezők számára - jogszabályon alapuló kötelezettség nélkül is - biztosította az adott ügyben az észrevételezési jogot, amellyel a hitelező jogelődje nem élt. A hitelező a bíróság felhívásának átvételét követően, és a fellebbezésében sem nyújtott semmilyen segítséget az adós állított vagyonára vonatkozó adatok felkutatására.
Ilyen körülmények között pedig az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatására, vagy hatályon kívül helyezésére nem volt indok. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság érdemben helytálló végzését helybenhagyta a módosított Cstv. 6. § (2) bekezdése folytán alkalmazott Pp. 259. § és 253. § (2) bekezdése alapján. Megjegyzi azonban a Legfelsőbb Bíróság, hogy az adós vagyonának felkutatása a módosított Cstv. 46. §-ában foglaltak szerint a felszámoló kötelezettsége, amely feladatot a felszámolónak a saját polgári jogi felelősségének terhe mellett kell végeznie. Az adós vagyonának felkutatásában a bíróság hivatalból nem vett részt. A felszámoló mérlegelési körébe tartozik annak elbírálása is, hogy valamilyen eljárás megindítását indokoltnak, illetőleg szükségesnek tartja-e. A bíróság pedig - túl azon, hogy a felszámoló megállapításával az adott ügyben egyetértett - a felszámolót eljárás indítására a következetes bírósági gyakorlat szerint nem utasíthatta, mert ezáltal a felszámoló általános szabályok szerinti polgári jogi felelőssége (Cstv. 54. §, Ptk. 339. §) sérült volna. (Legf.Bír. Fpk.VI.31.013/2001. sz.)