adozona.hu
BH 2004.3.120
BH 2004.3.120
Az ügyvezetővé választott személyek rendelkezése folytán a bank akkor nyithat bankszámlát, ha igazolták, hogy a jogi személy a változás bejegyzése iránti kérelmet a cégbíróságnál benyújtotta [Ptk. 529. §, 1988. évi XXIV. tv. 31. §, 1974. évi 1. tvr.* 5. §, 39/1984. (XI. 5.) MT rendelet 2/A. § (1) és (2) bek., 4. § (4) bek., 52/1990. (III. 24.) MT rendelet** 4. § (3) bek., 3/1992. (MK 34.) MNB rendelkezés*** 4. § (1) és (2) bek., 4/1992. (PK 10.) MNB rendelkezés**** 7. § és 8. §, 6/1997. (MK 61.) MNB rendelk
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes jogelődje a R. P. Kft. (a továbbiakban: a felperes) üzemanyag kis-, majd nagykereskedést is folytatott. A társasági szerződését 1994 júniusában akként módosította, hogy a törzstőkéjét 49 060 000 Ft-tal felemelte, az emelés összegét R. Sz. Sz., Ch. V. V. (a továbbiakban: orosz állampolgárok), valamint egy további magánszemély és egy külföldi gazdálkodó szervezet bocsátotta a társaság rendelkezésére, akik ezzel a társaság tagjává váltak. A taggyűlés a társaság korábbi ügyvezetője, L....
BH 2004.3.120 Az ügyvezetővé választott személyek rendelkezése folytán a bank akkor nyithat bankszámlát, ha igazolták, hogy a jogi személy a változás bejegyzése iránti kérelmet a cégbíróságnál benyújtotta [Ptk. 529. §, 1988. évi XXIV. tv. 31. §, 1974. évi 1. tvr.* 5. §, 39/1984. (XI. 5.) MT rendelet 2/A. § (1) és (2) bek., 4. § (4) bek., 52/1990. (III. 24.) MT rendelet** 4. § (3) bek., 3/1992. (MK 34.) MNB rendelkezés*** 4. § (1) és (2) bek., 4/1992. (PK 10.) MNB rendelkezés**** 7. § és 8. §, 6/1997. (MK 61.) MNB rendelkezés*****].
A felperes jogelődje a R. P. Kft. (a továbbiakban: a felperes) üzemanyag kis-, majd nagykereskedést is folytatott. A társasági szerződését 1994 júniusában akként módosította, hogy a törzstőkéjét 49 060 000 Ft-tal felemelte, az emelés összegét R. Sz. Sz., Ch. V. V. (a továbbiakban: orosz állampolgárok), valamint egy további magánszemély és egy külföldi gazdálkodó szervezet bocsátotta a társaság rendelkezésére, akik ezzel a társaság tagjává váltak. A taggyűlés a társaság korábbi ügyvezetője, L. A. mellé a két orosz állampolgárt ügyvezetővé választotta, önálló cégjegyzési jogosultsággal. A társaság tagjai 1994. július 11-én szindikátusi szerződést kötöttek, amelyben rögzítették, hogy az új ügyvezetők aláírási jogosultsága nem teljes körű, mert a bankszámlák felett az ott írt korlátozással rendelkezhetnek. A társasági szerződés alapján történt változások bejegyzése iránti kérelmet - az 1994. szeptember 16-ai taggyűlési határozat alapján - a cégbírósághoz 1994. augusztus 10-én nyújtották be. A cégbíróság hiánypótlásra hívta fel a felperest, a felperes végül a változás bejegyzése iránti kérelmet - az 1994. szeptember 16-ai taggyűlési határozat alapján - visszavonta, így a cégbíróság a változásokat a cégjegyzéken nem vezette át.A felperes a társasági szerződés módosítását megelőzően a bankszámláit az alperes D. Igazgatóságánál vezette. 1991. október 16-án nyitották meg a ...... számú bankszámlát a cég pénzforgalmának bonyolítására. 1994. augusztus 10-én a felperes kérte megnyitni ugyanezen igazgatóságnál a főszámla melletti alszámlát az üzemanyag nagykereskedelmi tevékenységgel kapcsolatos pénzforgalom elkülönített kezelésére. Ugyanezen főszámlához kapcsolódóan a felperes a D. Igazgatóságnál devizaszámlával is rendelkezett. 1992. január 27-én deviza-törzstőke számlát nyitottak ugyancsak a D. Igazgatóságnál. A törzstőke számla felett 1994. augusztus 11-éig L. A. egyedül, ezt követően Ch. ügyvezető L. A.-val együttesen volt jogosult rendelkezni.
1994. szeptember 19-én a két orosz ügyvezető kívánságára az alperes D. Igazgatósága a törzstőke számla helyett egy új törzstőke számlát nyitott, a számla felett rendelkezni jogosult az általuk tett bejelentés szerint a két orosz ügyvezető együttesen. Ezt követően kérték, hogy az alperes D. Igazgatósága a törzstőke számlát telepítse át az alperes belvárosi fiókjához. Az áttelepítés kívánságukra megtörtént, a belvárosi Igazgatóságnál a deviza-törzstőke számla felett az aláírásbejelentő kartonok szerint rendelkezni a két orosz ügyvezető volt jogosult.
Ugyanezen a napon a felperes részére az alperes belvárosi Igazgatóságánál a két orosz ügyvezető újabb bankszámla-szerződést kötött és újabb bankszámlát nyitott. Nyitottak egy új devizaszámlát is, és mindegyik számla felett az aláírás-bejelentő karton tanúsága szerint a két orosz ügyvezető volt jogosult rendelkezni.
1994. október 3-án az orosz ügyvezetők átvezetési megbízást adtak az alperes belvárosi Igazgatóságának arra, hogy a forintszámláról 21 287 119 Ft-ot vezessen át a felperes devizaszámlájára, az átvezetett összeget 196 775 USD-re konvertálták. Nevezettek megbízást adtak továbbá a belvárosi Igazgatóságnak arra, hogy a fenti devizaszámláról utaljon át a B. BANK Londonon keresztül az R. Ltd. kedvezményezettnek 311 775 USD-t, az átutalás jogcímét szállítási előlegben jelölték meg. Ekkor azonban a felperes devizaszámláján csupán a 196 775 USD volt. Ugyanezen a napon az orosz ügyvezetők megbízást adtak az alperes belvárosi Igazgatóságának, hogy a nála nyitott törzstőke számláról vezessen át a forintszámlára 115 000 USD-nek megfelelő 12 423 450 Ft-ot. Az átvezetést követően a felperes törzstőke számláján 61 700 29 USD maradt. Az átvezetést követően az alperes külkereskedelmi igazgatósága 1994. október 12-én a devizaszámláról a 311 775 USD-t Swift üzenettel útnak indította a kedvezményezett bankjához. Az összeg fedezetével összesen 33 615 581 Ft-tal a felperes számláját megterhelték. 1994. október 12-én az alperes a felperes törzstőke számláján lévő 61 393 USD-t a két orosz ügyvezető részére készpénzben kifizette.
A felperes harmadik ügyvezetője L. A. 1994. október 6-án megkísérelte letiltani a másik két ügyvezető rendelkezési jogát a belvárosi Igazgatóságánál vezetett számlák felett, de ott aláírási kartonnal nem rendelkezett, ezért az alperes a megbízást nem teljesítette.
A taggyűlés a két orosz ügyvezetőt 1994. október 11-én a tagjai sorából kizárta és őket ügyvezetői tisztségéből visszahívta. Az erről szóló határozatot a felperes 1994. október 13-án adta át az alperesnek és október 14-én nyújtotta át L. A. ügyvezető azt a szindikátusi szerződést, amely a két orosz ügyvezető számla feletti rendelkezési jogát korlátozta. 1994. október 13-án az alperes tárgytalanította a deviza átutalást a külföldi banknál, a külföldi bank azonban közölte, hogy azt már teljesítette.
A felperes a módosított keresetében az alperes által külföldre utalt 311 775 USD, valamint a készpénzben az orosz ügyvezetők részére kifizetett 61 393 USD, összesen 373 168 USD 1994. október 12-én érvényes árfolyamán (108,96 Ft/USD) számított forint ellenértékének - 40 663 385 Ft-nak -, ennek 1994. október 13-ától a kifizetés napjáig járó, a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresét kitevő késedelmi kamatának és a perköltségeknek a megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Keresetének jogalapját a Ptk. 318. §ának (1) bekezdése alapján alkalmazandó, a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésében, jogcímét kártérítésben jelölte meg. Arra hivatkozott, hogy az alperes megszegte a Ptk. bankszámlaszerződésre vonatkozó 529. §-ában, a pénzforgalomról szóló 39/1984. (XI. 5.) MT rendelet 4. §-ának (4) bekezdésében, az 52/1990. (III. 24.) MT rendelet 4. §-ának (3) bekezdésében, a 4/1992. (PK 10.) MNB rendelkezés 7. és 8. §-aiban, a 3/1992. (MK 34.) MNB rendelkezés 4. §-ának (1) bekezdésében, a devizáról szóló 1974. évi 1. tvr. 5. §-ában, továbbá a bankszámlaszerződésben, az üzletszabályzatban és az Általános Szerződési Feltételekben írt rendelkezéseket.
A korábbi felperes a kártérítéssel kapcsolatos követelését 1997. augusztus 4-én a perben nem álló M. Rt.-re engedményezte. A részvénytársaság szétválása után a perbeli követelést a jelen per felperese szerezte meg.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy a képviseleti jog korlátozására a Gt. 199. §-ának (2) bekezdése szerint csak a társasági szerződésben kerülhet sor. Ilyen korlátozást a felperes társasági szerződésmódosítása nem tartalmazott. A szindikátusi szerződés tartalmát nem ismerte, azt csak 1994. október 14-én hozták a tudomására. Előadta, hogy az új ügyvezetők - tekintve, hogy önálló képviseleti jogosultsággal rendelkeztek - jogosultak voltak a bankszámla-szerződést módosítani, a bankszámlák átvezetését kérni; új bankszámlát nyitni, továbbá magukat mint aláírási joggal rendelkezőket a banknál bejelenteni. Az új ügyvezetők magukat a banknál aláírás-bejelentő kartonon bejelentették, így az alperes köteles volt a rendelkezéseiket teljesíteni.
Marasztalása esetére beszámítási kifogást is előterjesztett. Előadta, hogy 1992. november 10-én a felperes jogelődje javára a H. Banknál felvett 1 millió USD kölcsön visszafizetésére bankgaranciát vállalt. A bíróság ítéletében a H. B. javára az általa vállalt bankgarancia alapján 1 millió USD tőke, 77 254 67 USD kamat, valamint költség megfizetésére kötelezte. Az összeget 2000. június 7. napján utalta át a H. B. részére. Az általa kifizetett összeg beszámítását kérte a felperes követelésébe.
A felperes vitatta a beszámítás jogszerűségét.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította és a felperest 2 100 000 Ft perköltség megfizetésére kötelezte. Döntésének alapjául dr. V. É. igazságügyi szakértő, valamint a Budapesti Igazságügyi Műszaki- Könyv- és Árszakértői Intézet által készített szakvéleményt fogadta el. Megítélése szerint a felperes 1992. november 12-én az alperesnek tett nyilatkozata, miszerint a felperes a B. Bank beleegyezése nélkül más banknál, illetőleg a B. Bank Rt. más fiókjánál bankszámlát nem nyit, nem volt akadálya a belvárosi Igazgatóságnál történő számlanyitásoknak, tekintve, hogy a számlák megnyitásával a B. Bank Rt. ehhez hozzájárult. A hatályos jogszabályok sem akadályozták az alperes belvárosi fiókjánál a felperes javára történő bankszámlanyitást, és ahhoz a két orosz ügyvezető csatolta a szükséges okiratokat is, amelyek elégségesek voltak a folyószámla, illetőleg a törzstőke számla megnyitásához. Azzal, hogy az orosz ügyvezetők a számla felett rendelkezni jogosult személyként önmagukat jelentették be, és hogy az alperes ezt a bejelentést elfogadta, nem sértették meg a pénzforgalommal kapcsolatos jogszabályi rendelkezéseket. Megállapította továbbá, hogy az önálló cégjegyzési jogosultsággal rendelkező két orosz ügyvezetőnek jogi lehetősége volt a törzstőke számlának az alperes belvárosi Igazgatóságához történő áttelepítésére és az arról való rendelkezésre is. Megítélése szerint az alperes a deviza átutalási megbízás teljesítésével nem sértette meg az 52/1990. (III. 21.) MT rendelet 10. §-ának (3) bekezdésében írt rendelkezéseket sem. Végül rámutatott, hogy a felperes ügyvezetője csak 1994. október 6-án tett kísérletet arra, hogy letiltsa az alperes belvárosi fiókjában nyitott és áttelepített számlák tekintetében az orosz ügyvezetők rendelkezési jogát, de ezt egyrészt nem megfelelő formában - telefonon - tette, másrészt nem pótolta azokat az alakiságokat, amelyek szükségesek voltak ahhoz, hogy a számla felett rendelkezhessen. Nem találta jogellenesnek az orosz ügyvezetők részére a devizában történő készpénz kifizetését sem. Megállapította, hogy az alperes mindenben betartotta az 1988. évi VI. törvény (Gt.) rendelkezéseit, az általános szerződési feltételeket, a deviza átutalási megbízás tekintetében sem talált hiányosságot megállapíthatónak. Nem látta bizonyítva, hogy az alperes megsértette volna a 4/1992. (PK 10.) MNB rendelkezés 7. és 8. §-ait, az 52/1990. (III. 21.) MT rendelet 4. §-ának (3) bekezdésében írt rendelkezéseket, továbbá az 1974. évi 1. tvr. 5. §-ában írt szabályokat. Végezetül utalt arra, hogy a jelen per alperese elleni eljárást meg kell előznie a kizárt tagokkal való elszámolásnak, mert csak akkor állapítható meg, hogy érte-e kár a felperest és ha igen, milyen összegű. Ilyen elszámolásra azonban sem a per megindítását megelőzően, sem azt követően nem került sor.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, amelyben annak megváltoztatását és az alperes módosított kereset szerinti marasztalását; másodsorban hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára történő utasítását kérte. Megismételte az elsőfokú eljárásban már előadottakat, miszerint az alperes felróható módon megszegte a 3/1992. (MK 34.) MNB rendelkezés, a Vezérigazgatói Utasítás 6.1., és 3.4.2. pontját, az alperes üzletszabályzatának 5.2.2. pontját és az Általános Szerződési Feltételeket. E körben arra hivatkozott, hogy az orosz ügyvezetők a képviseleti jogosultságukat cégbírósági bejegyzés hiányában megfelelően igazolni nem tudták, az általuk az alperesnél bemutatott okiratok csak ideiglenes számla megnyitásához lettek volna elegendőek.
Az alperes felróható módon nem fogadta el L. A. 1994. október 6-ai rendelkezését. L. A. képviseleti jogosultságának megszűnésére irányuló írásbeli bejelentés nem készült, ezért a rendelkezését a korábbi bejelentés alapján az alperesnek el kellett volna fogadnia. Nem volt akadálya a bejelentés elfogadásának az a körülmény sem, hogy az telefonon történt. Azzal, hogy a telefonon történő bejelentést az alperes nem fogadta el, megsértette az Üzletszabályzat 2.5. pont (2) bekezdésében foglaltakat, ezért eredményesen nem hivatkozhat arra, hogy csak 1994. október 13-án, illetőleg 14-én jutott tudomására olyan adat, amely alapján az átutalást, illetőleg a deviza kifizetést leállíthatta volna.
Vitatta, hogy az alperes igényérvényesítését meg kellett volna előznie a kizárt tagokkal való elszámolásnak. Előadta, hogy az igény érvényesítését velük szemben megkísérelte, de az nem járt sikerrel.
Hivatkozott arra, hogy az Igazságügyi Műszaki- Könyv- és Árszakértői Intézet szakvéleményében vannak olyan megállapítások, amelyek attól függetlenül bizonyítják az alperes jogsértéseit, hogy az orosz ügyvezetők a felperes képviselőjének tekintendők-e. Az alperes elmulasztotta a 4/1992. (PK 10.) MNB rendelkezés 7. és 8. §-aiban foglalt ellenőrzési kötelezettségét, mert a deviza átutalás előtt nem győződött meg arról, hogy a felperes a külkereskedelmi tevékenységét az MNB-nél bejelentette-e. Az 52/1990. (III. 21.) MT rendelet 4. §-ának (3) bekezdése szerint az orosz ügyvezetők által adott deviza átutalási megbízás (1994. október 3-án) szabálytalan volt. A deviza átutalási megbízáson az orosz ügyvezetők az átutalás jogcímét szállítási előlegben tüntették fel, ehhez nem követelte meg az alperes a visszafizetési bankgaranciát és elismervényt. Utalt rá, hogy az elsőfokú bíróság helytelenül értelmezte az 52/1990. (III. 21.) MT rendelet 4. §-át. A fentiektől nem az alperes, hanem az MNB mint devizahatóság engedélyezhetett eltérést. Ilyen engedélyt azonban az alperes felmutatni nem tudott. E nélkül viszont az alperesnek az átutalás teljesítését meg kellett volna tagadnia. Hivatkozott arra, hogy az alperes megsértette az Általános Szerződési Feltételek 3. oldal harmadik és ötödik bekezdését, mert a törzstőke számla áttelepítésekor és új számla nyitásakor érvénytelenítette az eredeti aláírásbejelentő kartonokat, így L. A. rendelkezési jogát kizárta.
Vitatta a beszámítási kifogás jogszerűségét is. E körben arra hivatkozott, hogy az alperesnek 2000. július 8án keletkezett a beszámítási kifogás tárgyává tett követelése, ekkorra azonban az eredeti kötelezettet a cégbíróság a cégnyilvántartásból már törölte, ezért nem álltak fenn a beszámításnak a Ptk. 296. §-ának (1) bekezdésében, illetőleg 329. §-ának (3) bekezdésében írt feltételei. Vitatta a beszámítani kért követelés jogalapját és annak összegszerűségét is. Végezetül előadta, hogy az elsőfokú bíróság az ítélet indokolásában a kereseti követelését illetően számítási hibát vétett, 373 168 USD 1990. október 12-én érvényes árfolyamán számított 40 660 385 Ft-ban és kamataiban tartotta fenn a követelését.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
A fellebbezés csak annyiban volt alapos, hogy az elsőfokú bíróság ítélete csak részben volt felülbírálható.
Alaptalanul sérelmezte a felperes a 61 393 USD-nek az orosz ügyvezetők részére készpénzben történő kifizetését. Az iratokból megállapítható volt, hogy az alperes a fenti összeget a társaság javára a belvárosi Igazgatóságához áttelepített deviza-törzstőke számláról fizette ki. Ezt az összeget a társaságba belépő külföldi tagok devizában bocsátották a felperes rendelkezésére és helyezték el a már ismertetett törzstőke számlán. Az ily módon és céllal devizában elhelyezett törzstőkéről való rendelkezésre a külföldiek magyarországi befektetéséről szóló 1988. évi XXIV. törvény rendelkezései voltak az irányadóak. A fenti törvény 1990. évi XCVIII. törvény 9. §-ával módosított 31. §-ának (3) bekezdése szerint a társaság külföldi tagjának konvertibilis valutában szolgáltatott pénzbeli hozzájárulását a társaság a befizetés pénznemében saját számláját tarthatja és azt a működéséhez szükséges termelőeszközök, alkatrészek és tartós használatra szolgáló eszközök beszerzésére, valamint a társaság működéséhez szükséges konvertibilis valutában felmerülő költségek fedezésére szabadon felhasználhatja. Az alperes tehát a törzstőke számláról az ott USD-ben elhelyezett összeget egyéb feltételek fennállása esetén a társaság részére a képviselője rendelkezésére devizában készpénzben jogosult volt kifizetni. A fentiekre figyelemmel a perbeli esetben csak annak volt jelentősége, hogy volt-e a két orosz ügyvezetőnek a törzstőke számla feletti rendelkezési jogosultsága, azaz a felperes helyett és nevében jogosultak voltak-e a törzstőke számláról rendelkezni.
Nevezettek a Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint is rendelkeztek a fenti jogosultsággal. Különbséget kell tenni a bankszámla-szerződés megkötése, módosítása, valamint a számláról való rendelkezési jogosultság között. A pénzforgalomról és bankhitelről szóló többszörösen módosított 39/1984. (XI. 5.) MT rendelet 2/A. §-ának (1) bekezdése szerint jogi személy részére pénzforgalmi bankszámlát a pénzintézet akkor nyithat, ha a jogi személy (társaság) igazolja, hogy a jogi személy a cégbírósági bejegyzés iránti kérelmet, illetve ha a jogi személy létrejöttéhez más hatóság nyilvántartásba vétele szükséges, a hatósági nyilvántartásba vétel iránti kérelmet benyújtotta. Nyilvánvalóan ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha utóbb a korábban a cégjegyzékbe bejegyzett adatokban változás következik be. A perbeli esetben a változásbejegyzés iránti kérelem benyújtása az orosz ügyvezetők részéről az új bankszámla nyitása, illetőleg a bankszámla-szerződés módosítása iránti kérelemnek az alpereshez történő benyújtását megelőzte, ezért a 39/1984. (XI. 5.) MT rendelet 2/A. §-ának (1) bekezdésében írt feltételt a felperes ügyvezetői teljesítették. Tekintve, hogy a felperes a B. Banknak állandó ügyfele volt, évekkel korábban már a B. Bank vezette a bankszámláit, az új ügyvezetők részére a bankszámla nyitásához, illetőleg a bankszámla-szerződés módosításához elegendő volt a képviseleti jogosultságuk igazolása, adólapot és egyéb olyan iratot, amelyek a számlanyitáshoz egyébként szükségesek újból benyújtaniuk nem kellett. A társasági szerződés módosításának és a cégnyilvántartásban a változás bejegyzése iránti kérelem benyújtásának az igazolásával az orosz ügyvezetők a képviseleti jogosultságukat hitelt érdemlően igazolták, ezért a törzstőke számlának a belvárosi Igazgatósághoz történő áttelepítése, valamint az új számla nyitása tekintetében az alperest mulasztás nem terhelte, jogsértés a terhére nem róható.
A bankszámláról való rendelkezést az időközben hatályon kívül helyezett, de a jelen perben még irányadó 3/1992. (MK 34.) MNB rendelkezés 4. §-ának (1) és (2) bekezdése szabályozta, valamint a már hivatkozott MT rendelet
2/A. §-ának (2) bekezdése. Az MNB rendelkezés 4. §-ának (1) bekezdése szerint a számlatulajdonos, illetőleg annak erre jogosított vezetője (vezetői) a pénzintézet által rendszeresített módon jelenti be a pénzintézethez, hogy a bankszámla felett ki, vagy kik jogosultak rendelkezni. A (2) bekezdés értelmében a számlatulajdonos vezetőjének megválasztását, valamint aláírását hitelt érdemlő módon (pl. aláírási címpéldány) kell igazolni. A jogszabály is és az alperes Általános Szerződési Feltételei is példálódzó módon sorolják fel, hogy mit kell hitelt érdemlő igazolásnak tekinteni. A másodfokú bíróság megítélése szerint az alperest az orosz ügyvezetők részéről történt aláírás-bejelentés elfogadása tekintetében mulasztás nem terhelte. A perbeli időben hatályos már hivatkozott jogszabály rendelkezései arra voltak modellizálva, hogy egy ügyvezető jelenti be a bankszámla felett rendelkezni jogosult személyeket. Az 1997. július 21-től hatályos 6/1997. (MK 61.) MNB rendelkezés már arra vonatkozóan is tartalmazott rendelkezéseket, hogy mi történjék abban az esetben, ha egy cégnek több ügy- vagy cégvezetője van, és többen tesznek esetleg egymástól eltérő tartalmú bejelentéseket. A perbeli időben hatályos 3/1992. (MK 34.) MNB rendelkezés alapján bármelyik önálló képviseleti joggal rendelkező vezetőktől, - ha megválasztásukat hitelt érdemlően igazolták - érvényesnek fogadhatta el a bank a bankszámla felett rendelkezésre jogosult személy megjelölését akkor is, ha ez a korábbi - másik képviselő által megtett - bejelentésétől eltért. A másodfokú bíróság ezért nem látta bizonyítva, hogy e vonatkozásban alperes megszegte a felperessel kötött bankszámla-szerződést, illetve a vonatkozó jogszabályokat.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az ügyben a Pp. 213. §-ának (2) bekezdése alapján részítétetet hozott és a törzstőke számláról kifizetett 61 393 USD tekintetében az elsőfokú bíróságnak a keresetet elutasító ítéleti rendelkezését a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése szerint helybenhagyta.
Nem volt azonban felülbírálható az elsőfokú bíróság ítélete az alperes által külföldre utalt 311 775 USD tekintetében. Az iratokból megállapítható, hogy az orosz ügyvezetők az alperes belvárosi Igazgatóságánál a felperes részére újabb pénzforgalmi (bank-) számlát és alszámlaként ehhez devizaszámlát nyitottak. Az újonnan megnyitott bankszámlán 21 416 395 Ft-ot helyeztek el és utóbb kérték ennek az összegnek az általuk nyitott devizaszámlára történő áthelyezését és devizára való átváltását. Megállapítható volt az is, hogy a törzstőke számláról 115 000 USD átvezetését kérték a forintszámlára, azt forintra átváltották. Majd annak dollárra való átváltása után a devizaszámláról kérték átutalni az ott megjelenő 311 000 USD-t a már jelzett londoni székhelyű bankon keresztül a kedvezményezettnek. Az átutalás jogcímét szállítási előlegben jelölték meg. A külföldre irányuló devizában történő fizetés nyilvánvalóan nem vonatkozhatott másra, mint egy import szállítási szerződésre. A fenti átutalás teljesítésére viszont már nem a külföldiek magyarországi befektetéseiről szóló 1988. évi XXIV. törvény, hanem a külkereskedelmi szerződésekkel kapcsolatos fizetések lebonyolításának rendjéről szóló még hatályban lévő 52/1990. (III. 21.) MT rendelet, a külföldi pénznemben végzett pénzintézeti tevékenységről szóló 4/1992. (PK 10.) MNB rendelkezés, valamint az alperes üzletszabályzata volt irányadó. A 4/1992. (PK 10.) MNB rendelkezés 8. §-ának (1) bekezdése szerint többek között az importáru ellenértékének kifizetésére adott átutalási megbízás teljesítéséhez a felhatalmazott pénzintézet ellenőrizni köteles az áruk, szolgáltatások és anyagi értéket képviselő jogok kiviteléről, illetőleg behozataláról szóló jogszabály szerint importengedélyhez kötött termékek esetében a megbízó rendelkezik-e a szükséges külkereskedelmi, hatósági engedéllyel. Az importhoz a deviza rendelkezésre bocsátásának feltétele a külkereskedelmi tevékenységet folytató személynek tett írásbeli nyilatkozata arról, hogy a vonatkozó devizajogszabályokat ismeri, továbbá, hogy a devizát a devizagazdálkodási szabályoknak megfelelően igényli és használja fel. A (3) bekezdés szerint, ha a megbízó az importáru behozatalához előírt engedéllyel nem rendelkezik, vagy az engedélyben meghatározott értéken felül kíván fizetést teljesíteni, a megbízás nem teljesíthető. Az 52/1990. (III. 21.) MT rendelet 4. §-ának (3) bekezdése értelmében konvertibilis elszámolású pénznemben kötött külkereskedelmi importszerződés kapcsán előleget fizetni, vagy a teljes ellenértéket előre kifizetni, előleg visszafizetési bankgarancia és elismervény ellenében szabad. A (4) bekezdés szerint ettől való eltérésre a Bank engedélyt adhat. A rendelet 1. §-ának (2) bekezdése szerint Bankon, a Magyar Nemzeti Bankot kellett érteni. Az alperes Üzletszabályzata 12.2.3. pontja szerint a bank a külkereskedelmi ügyletekre vonatkozó megbízásokat teljesítés előtt ellenőrzi, és abban az esetben teljesíti, ha a megbízások megfelelnek a hatályos jogszabályoknak. Az előírásoknak meg nem felelő megbízást a bank nem veszi át, illetőleg nem teljesíti, vagy teljesítését a hiányosság megszüntetéséig függőben tartja.
Az alperes a jogszabályokban előírt ellenőrzési kötelezettségét csak akkor tudja ellátni, ha megfelelő információkkal rendelkezik a külkereskedelmi szerződésről. Enélkül ugyanis könnyen kijátszhatóvá válik a vonatkozó jogszabály [pl. a kőolaj és a kőolajipari termékek importálásához a külkereskedelmi engedélyen kívül a 112/1990. (XII. 23.) Korm. rendelet 2. számú melléklete szerint az NGKM hatósági engedélye is kellett.]. A felperes szerint azonban nem volt szerződéses kapcsolata azzal a külföldi kedvezményezettel, akinek részére az átutalás történt. Az ellenőrzési kötelezettség nem merülhet ki abban, hogy a megbízó rendelkezik-e külkereskedelmi jogosultsággal, az alperesnek azt is ellenőriznie kellett, hogy a konkrét ügyletre, annak engedélyezésére volt az előírás, és hogy a felperes ennek mennyiben tett eleget. Arra vonatkozóan, hogy az alperes eleget tett-e teljeskörűen az ellenőrzési kötelezettségének, az elsőfokú bíróság tényállást egyáltalán nem állapított meg és a szakértői vizsgálat sem terjedt ki erre. Az idevonatkozó tényállást az iratokból sem lehet megállapítani, az átutalás alapját képező külkereskedelmi szerződés csatolásra nem került. A másodfokú eljárásban a felperes állította, hogy olyan külkereskedelmi szerződéssel, amely a perbeli deviza átutalást megalapozta volna, egyáltalán nem rendelkezett, ilyen szerződést nem kötött, ezért az iratokhoz becsatolni nem tudja.
Az elsőfokú bíróság helytelenül értelmezte az 52/1990. (III. 21.) MT rendelet 4. §-ának (4) bekezdését is. A fenti jogszabályhely helyes értelmezése szerint a (3) bekezdésében írt feltételek alól nem az alperes, hanem a Magyar Nemzeti Bank mint devizahatóság adhatott engedélyt az eltérésre. Nem mellőzhette volna ezért az elsőfokú bíróság annak vizsgálatát, hogy a társaság rendelkezett-e a jogszabály által megkövetelt feltételekkel.
A releváns tényállás megállapításához a másodfokú eljárás kereteit meghaladó nagy terjedelmű bizonyítás lefolytatása szükséges, ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének a 311 000 USD átutalására vonatkozó rendelkezését a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése szerint hatályon kívül helyezte és ebben a keretben az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárásban a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése alapján az alperest kell felhívni annak bizonyítására, hogy a deviza átutalásának a teljesítését megelőzően mennyiben tett eleget a törvényben előírt ellenőrzési kötelezettségének. Az alperesnek be kell csatolnia azt a belső utasítást, amely szerint az ügyintézőknek el kellett járniuk a külkereskedelmi szerződésekkel kapcsolatos fizetések lebonyolítása esetén. Vagy más módon bizonyítania kell az ellenőrzési gyakorlatát. Be kell továbbá csatolni a deviza számlaszerződést, valamint a devizaszámláról történő fizetésre vonatkozó szabályokat, tekintettel arra, hogy a 6/1997. (MK 61.) MNB rendelkezés 2. §-a szerint, ez csak a belföldön forintban teljesíthető fizetésekre terjed ki. Csatolnia kell továbbá a devizaszámla felett rendelkezni jogosult személy(ek) aláírási kartonját is a vonatkozó bejelentéssel együtt. A per adataiból megállapíthatóan az orosz ügyvezetők az alperes belvárosi Igazgatóságán ... számon devizaszámlát is nyitottak és arról rendelkeztek.
Amennyiben bizonyítást nyer, hogy az alperes mulasztott, a követelés megítélésénél figyelemmel kell lenni arra is, hogy az ügyvezetők felróható magatartása a felperes terhére esik - mely alapot szolgáltathat a Ptk. 344. §-a szerinti kármegosztásra.
Amennyiben az alperes jogellenesen járt el a számla megterhelésénél a felperes kára nyomban bekövetkezett, hiszen vagyona a számla összegével csökkent. Az alperes a kárt a számla eredeti állapotának helyreállításával szüntethetné meg. Az alperes kártérítési felelőssége szempontjából nincs jelentősége a felperes és a külföldi személyek között jogviszony alakulásának.
Amennyiben a követelt kártérítésben az alperes akárcsak részben is marasztalható, ügy az elsőfokú bíróságnak vizsgálnia kell az alperes beszámítási kifogásának a jogszerűségét.
A felperes a másodfokú eljárásban K. M.-né tanúkénti kihallgatását kérte annak bizonyítására, hogy L. ügyvezető jóhiszeműen járt-e el akkor, amikor az alperes vezető állású dolgozója az általa távbeszélőn tett bejelentés faxon történő megerősítését kérte. Ebből ugyanis az ügyvezető arra következtethetett, hogy az ügyében intézkedés történik. A felperes konkrétan arra kérte a tanú kihallgatását, hogy az alperes vezető állású dolgozója részéről ebben az időpontban pontosan mi hangzott el. A Legfelsőbb Bíróság a tanú kihallgatását nem foganatosította. A tanú az iratok tanúsága szerint közjegyző előtt tett nyilatkozatot, amelyben nem utalt arra, miszerint a felperes ügyvezetőjének bejelentése kapcsán az alperes részéről olyan intézkedés történik, hogy a deviza átutalását leállítják. Több mint hat év eltelte után a tanú vallomásától konkrét eredmény nem várható. (Legf. Bír. Gf. I. 31.439/2002. sz.)
* Az 1974. évi 1. tvr.-t az 1995. évi XLV. törvény hatályon kívül helyezte, de a határozatban foglaltak a hatálya alá tartozó jogvitákban még irányadók.
** Az 52/1990. (III. 24.) MT rendeletet a 161/1995. (XII. 26.) Korm. rendelet hatályon kívül helyezte, de a hatálya alá tartozó jogvitákban a határozatban foglaltak még irányadók.
*** A 3/1992. (MK 34.) MNB rendelkezést a 6/1997. (MK 61.) MNB rendelkezés hatályon kívül helyezte, de a hatálya alá tartozó jogvitákban a határozatban foglaltak még irányadók.
**** A 4/1992. (PK 10.) MNB rendelkezést a 15/1995. (PK 18.) MNB rendelkezés hatályon kívül helyezte, de a hatálya alá tartozó jogvitákban a határozatban foglaltak még irányadók.
***** A 6/1997. (MK 61.) MNB rendelkezést a 9/2001. (MK 147.) MNB rendelkezés hatályon kívül helyezte, de a hatálya alá tartozó jogvitákban a határozatban foglaltak még irányadók.