adozona.hu
BH 2004.3.118
BH 2004.3.118
Adós szövetkezet kártérítési felelőssége a földkijelöléssel és árverési értékesítéssel kapcsolatban [Ptk. 277. § (2) és (3) bek., 318. § (1) bek., 339. § (1) bek., 340. § (1) bek., 452-461. §-ai, 1987. évi I. tv.* 43. §, 1991. évi XXV. tv. (Kpt.) 12. § (4) és (5) bek., 15. § (1) bek., 1992. évi II. tv. (továbbiakban: Ámt.) 15. § (2) bek., 16. § (6) bek., 20. §, 21. §, 104/1991. (VIII. 3.) Korm. r. 26. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós ellen 1992-ben indult és a Cégközlöny 1992. június 11-i számában közzétett felszámolási eljárásban a hitelező kártérítés jogcímén 1 674 120 Ft és ennek 1993. április 1-jétől a kifizetésig járó évi 20%-os kamata megfizetésére kérte az adóst kötelezni.
Az elsőfokú bíróság végzésével az adóst a hitelező javára 1 169 244 Ft kártérítés, ez összeg után 1993. április 1. napjától a kifizetés napjáig járó évi 20%-os késedelmi kamata megfizetésére kötelezte és a hitelezői igényt a csődeljárásr...
BH 2004.3.118 Adós szövetkezet kártérítési felelőssége a földkijelöléssel és árverési értékesítéssel kapcsolatban [Ptk. 277. § (2) és (3) bek., 318. § (1) bek., 339. § (1) bek., 340. § (1) bek., 452-461. §-ai, 1987. évi I. tv.* 43. §, 1991. évi XXV. tv. (Kpt.) 12. § (4) és (5) bek., 15. § (1) bek., 1992. évi II. tv. (továbbiakban: Ámt.) 15. § (2) bek., 16. § (6) bek., 20. §, 21. §, 104/1991. (VIII. 3.) Korm. r. 26. § (2) bek.].
Az adós ellen 1992-ben indult és a Cégközlöny 1992. június 11-i számában közzétett felszámolási eljárásban a hitelező kártérítés jogcímén 1 674 120 Ft és ennek 1993. április 1-jétől a kifizetésig járó évi 20%-os kamata megfizetésére kérte az adóst kötelezni.Az elsőfokú bíróság végzésével az adóst a hitelező javára 1 169 244 Ft kártérítés, ez összeg után 1993. április 1. napjától a kifizetés napjáig járó évi 20%-os késedelmi kamata megfizetésére kötelezte és a hitelezői igényt a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 57. § (1) bekezdésének d) pontjába besorolta. Ezt a végzést a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság az 1997. november 6-án kelt végzésével helybenhagyta.
A megállapított tényállás szerint az adós 1990. március 7-én szerződést kötött a hitelezővel különböző szőlőfajták termelésére szolgáló földterületek hosszabb időre történő használatbavételére, és ennek érdekében a hitelező az ültetvények értékét előre kifizette. A hitelező használatában álló földterületeket az adós a haszonbérbeadás ellenére kárpótlás céljára kijelölte és azt 1993. március 29-én árverés útján értékesítette. Az új tulajdonosok a földterületet birtokba vették. A kijelölés ellen a hitelező tiltakozott, és bár az adós részére csereingatlant ajánlott fel, a hitelező azt azért nem fogadta el, mert a felajánlott földek nem feleltek meg telepítés szempontjából azoknak az ingatlanoknak, amelyeken korábban szőlőművelést folytatott. Az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyó jogerős végzés szerint az adós a bérelt földterületet a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. tv. (továbbiakban: Ámt.) 15. § (2) bekezdése értelmében a kárpótlási földalapba nem jelölhette volna ki, ezért a kijelöléssel, majd másnak történt értékesítéssel okozott kárért felelősséggel tartozik. A jogerős végzés szerint a chardonnay fajtánál a szerződés 12 éves tartamára a jövedelemkiesés 342 351 Ft, a hárslevelű szőlőterület jövedelemkiesése a szerződés 17 éves tartamára 763 096 Ft, a rubintos fajta tekintetében 11 évre elszámolva 342 672 Ft. Az összesen 1 448 119 Ft-hoz a bíróság hozzáadta a 331 530 Ft bérleti díjat, majd ez összegből levonta az adós által nem vitatott és ennek következtében már jogerőssé vált 278 875 Ft marasztalási összeget. A kamatfizetés kezdő időpontjának megállapítása során a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság arra volt figyelemmel, hogy a hitelező károsodása az adós szerződésszegő magatartásával - a használt földek 1993. március 29-i értékesítésével - következett. A jövedelemkiesés kétségtelenül évenként jelentkezett volna, hosszabb időn keresztül, de ez a várható károsodások összegének tőkésítésével egy összegben rendezhető volt, mely a károsodás, vagyis a jövedelemszerzés lehetőségének megszűnte időpontjában esedékessé válik.
A jogerős végzés ellen az adós részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság az 1999. február 11-én kelt végzésével a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság végzését a megyei bíróság mint elsőfokú bíróság végzésére is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Az adós felülvizsgálati eljárási költségét 17 000 Ft-ban a tárgyi illeték-feljegyzési jog folytán le nem rótt fellebbezési és felülvizsgálati eljárási illetékét 11 000 Ft-ban állapította meg.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság döntése indokaként hivatkozott az Ámt. 15. §-ának (2) bekezdésében foglaltakra, amely szerint a tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló 1991. évi XXV. törvényben (továbbiakban: Kpt.) meghatározott árverésre nem jelölhető ki az a föld, amely a kijelölés időpontjában is személyi használatban, vagy tartós földhasználatban van. A személyi földhasználatról szóló 45/1968. (II. 6.) Korm. rendelet, a földről szóló 1987. évi I. törvény végrehajtására kiadott 26/1987. (VII. 30.) MT rendelet felhívott rendelkezései egybevetésével megállapította, hogy az Ámt. 15. § (2) bekezdésében írt, - a kárpótlási földalapba való kijelölést kizáró - személyi földhasználat és tartós földhasználat a föld használatát lehetővé tevő önálló jogcímek, jogi kategóriák voltak, azok megvalósulásához önálló jogszabályi tényállások kapcsolódtak. Az adós és a hitelező által megkötött szerződés az 1987. évi I. törvény 43. §-ában is külön kiemelt, a Ptk. 452-461. §-ai szerint minősülő haszonbérlet. Nem követett el jogszabálysértést ezért az adós akkor, amikor a hitelező által haszonbérelt földet a kárpótlási földalapba kijelölte.
Rámutatott azonban, hogy az adós magatartásának megítélésénél abból a sajátos helyzetből kell kiindulni, hogy az adós az adott jogviszonyban kettős szerepet töltött be. A Kpt. 12. § (4) bekezdése és 15. § (1) bekezdése szerinti alanya - kötelezettje - volt egy, a Kpt. 12. § (5) bekezdése szerinti államigazgatási, közigazgatási eljárásnak minősülő eljárásnak. Ugyanakkor, mint haszonbérbeadó alanya volt az 1990. március 7-én a hitelezővel megkötött haszonbérleti szerződésnek is. Az a tény, hogy előző minőségében a jogszabályoknak megfelelően járt el, nem jelenti szükségképpen egyben azt is, hogy mint szerződő fél úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható lett volna.
Az ügyben eljárt bíróságok - téves jogi álláspontjuk miatt - nem vizsgálták, hogy a határozott időre kötött haszonbérleti szerződés felmondására milyen körülmények között, milyen adósi és hitelezői eljárás mellett, milyen időpontban került sor. Nem tisztázott az sem, hogy az árverésen meghirdetett - a hitelező által haszonbérelt - földek valamennyi lényeges tulajdonságáról - így a használati viszonyokról is - az árverezők kellő felvilágosítást kaptak-e. A 104/1991. (VIII. 3.) Korm. rendelet 26. § (1) bekezdése ugyanis elrendelte, hogy az árverés kitűzését a Magyar Közlönyben és legalább egy országos és egy megyei napilapban az árverést megelőzően legalább 30 nappal közzé kell tenni. A (2) bekezdés szerint pedig a hirdetménynek tartalmazni kellett - többek között - az árverésre kerülő terület hasznosítására vonatkozó korlátozásokat.
Mindezen körülmények vizsgálata hiányában a jogerős végzés jogszabálysértő, ezért a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a jogerős végzést az elsőfokú bíróság végzésére is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a felülvizsgálati határozatban kifejtett körülmények tisztázására kiterjedő új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárás eredményeként hozott végzésében a korábban hozott végzéssel azonos ősszegű kártérítés, és annak késedelmi kamatai megfizetésére kötelezte az adóst, míg a hitelezőnek ezt meghaladó igényét elutasította. A hitelező igényét a Cstv. 57. § (1) bekezdésének d) pontjába sorolta be, és kötelezte az adóst 21 000 Ft másodfokú felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére az államnak külön felhívásra. Úgy rendelkezett, hogy az adós saját költségeit maga viseli.
Döntésének indoka szerint a megismételt eljárást az elsőfokú bíróság a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati határozata megállapításainak figyelembevételével folytatta le. Erre figyelemmel megállapította, hogy az adós és a hitelező között megkötött szerződés a Ptk. 452-461. §-ai szerint minősülő haszonbérlet. A haszonbérelt földek kárpótlási földalapba történő kijelölését jogszabály nem tiltotta, tehát az adós a kijelölés tényével jogszabálysértést nem követett el. Az adós szerződésszerű magatartása vizsgálata körében pedig azt állapította meg, hogy az adós a földalapba történő kijelölés során, mint haszonbérbeadó, nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. D. L. tanúvallomása is azt támasztja alá, hogy volt az adósnak olyan területe, amely nem volt haszonbérbe kiadva és a földalapba a haszonbérelt terület helyett kijelölhető lett volna. Az adós nem bizonyította, hogy az árverezők kellő felvilágosítást kaptak a kárpótlásra kijelölt, a hitelező haszonbérleti jogával terhelt földterületről, és a közzététel során a hirdetmény sem tartalmazta az árverésre kerülő földterületek hasznosítására vonatkozó korlátozásokat. Az adós azt sem tudta bizonyítani, hogy a hitelezőt kellő időben értesítette volna a haszonbérleti területek kárpótlásra kijelöléséről. Mindezekre tekintettel - az elsőfokú bíróság álláspontja szerint - az adós nem úgy járt el az adott esetben, ahogy az általában elvárható, és e magatartásával a hitelezőnek kárt okozott, amelyet köteles megtéríteni. A kártérítés összegét a korábbi eljárásokban lefolytatott szakértői bizonyítás során megállapított - a jelen eljárásban a felek által nem vitatott - összegben határozta meg, és ennek megfizetésére kötelezte az adóst a törvényi kielégítési sorrend figyelembevételével. A Pp. 78. §-a alapján határozott az illeték és a költség viseléséről.
Az elsőfokú bíróság végzésének az adóst marasztaló rendelkezése ellen az adós nyújtott be fellebbezést, melyben a végzés megváltoztatását, a hitelezői igény teljes elutasítását, a hitelezőnek az eljárással felmerült költségek megfizetésére kötelezését kérte.
Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a megismételt eljárás eredményeként D. L. tanúvallomására alapozottan tévesen állapította meg, hogy az adósnak volt olyan területe, amely nem volt haszonbérbe kiadva és a földalapba kijelölhető lett volna. A kárpótlás alapjául szolgáló földek, illetve földalapok képzésének megvoltak az elvi szempontjai. Először a tagi földeket kellett kijelölni. A kijelölési eljárás során arra is figyelemmel kellett lenni, hogy a földeket (művelési ágra figyelemmel) a településeknek azon a részén kellett kijelölni, ahol azokat a tulajdonosok a szövetkezet közös használatába adták. A tagi földek kijelölésének szabályai vonatkoztak az árverésre kijelölt táblákra is. A tagi földek kijelöléséről a szövetkezet közgyűlése döntött, míg az egyéb földterületeket a szövetkezet az Ámt. 16. § (6) bekezdése alapján csak elkülönítette. Arról, hogy ténylegesen mely szövetkezeti táblák, milyen művelési ágú területek, melyik alapba kerültek, nem a szövetkezet, hanem a helyi egyeztető fórum döntött. A szövetkezet ebben csak képviseltette magát, de döntési joga nem volt. A helyi egyeztető fórum és a Megyei Kárrendezési Hivatal hozta meg a határozatokat az Ámt. 20-21. §-ai szerint. A hitelezőnek - vétkesség hiányában - nem az adós szövetkezet okozta a kárt, hanem a hitelező saját magának azzal, hogy nem fogadta el a felajánlott és majdnem hasonló értékű csereingatlanokat.
A hitelező a fellebbezésre adott észrevételében az elsőfokú határozat helybenhagyását, az adósnak az eljárás költségeiben marasztalását kérte.
Álláspontja szerint a megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy az adós azért nem járt el az általános elvárhatóság szabályai szerint, mert a földalapba történő kijelölés során az együttműködési kötelezettségét megsértette. Nem közölte a hitelezővel a területének földalapba történő kijelölését; hagyta, hogy a hitelező elvégezze a tavaszi munkálatokat és ezután, csak az árverést megelőző 4 nappal korábban értesítette arról, hogy az általa haszonbérelt terület a kárpótlási alapba került. Nem tért ki arra az adós, hogy az eljárás során a még működő szövetkezet vezetősége és közgyűlése által 1992 márciusában jóváhagyott földalap kijelölést miért változtatta meg, miért vonta bele azokat a területeket, amelyeken haszonbérlők voltak, illetve ha ez már megtörtént, a haszonbérlőket miért nem értesítette a Ptk. 277. § (3) bekezdésében foglalt kötelezettsége alapján.
Nem fogadható el az adósnak az a védekezése, hogy az árverezés után csereföldet ajánlott fel. 1993. január 7-e után már nem lehetett jogszerűen a területek felett rendelkezési joga, az önkéntes földcseréket ez időpont előtt kellett volna lebonyolítani. Az adós törvényi kötelezettségének nem tett eleget, magatartása jogellenes volt, ezért kártérítéssel tartozik. Hivatkozott arra, hogy az árverési értékesítés során az adós a hasznosításra vonatkozó korlátozásokat nem közölte, az árverezők az ingatlan lényeges tulajdonságairól felvilágosítást nem kaptak, a kijelölt területet pedig az adós az árverési vevő birtokába bocsátotta, ezzel elzárta a hitelezőt a terület további használatától. Ismét hivatkozott arra, hogy az adósnak a csereföld biztosítására összehívott megbeszélésén amiatt nem tudott részt venni, mert az erre felhívó levelet nem kapta kézhez, részére az adós csak 1993. március 25-én küldte el az ezt is tartalmazó levelet.
A fellebbezés alaptalan.
Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárás során a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati határozatának az iránymutatása szerint eljárva, vizsgálta az adósnak a földkijelöléssel, az árverési értékesítéssel kapcsolatos magatartását és azt, hogy az adós mennyiben tett eleget a haszonbérleti szerződés alapján a Ptk.-ban szabályozott, hitelezővel szemben fennálló együttműködési kötelezettségének.
A Ptk. 339. § (1) bekezdése szerint aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.
Az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítás eredményeként helytállóan jutott arra a jogi következetésre, hogy az alperes jogellenes magatartást tanúsított.
Az eljárás korábbi irataiból ugyanis megállapítható, hogy a hitelező által haszonbérelt terület eredetileg nem esett a kárpótlási árverésre kijelölt területekbe. D. L. tanúvallomásából az is megállapítható, hogy az adós szövetkezet rendelkezett olyan egyéb földterületekkel, amelyek a haszonbérelt terület helyett e földalapba kijelölhetők lettek volna. Az adóst terhelte a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján annak hitelt érdemlő bizonyítása, hogy ilyen körülmények között a földalapba kijelölés során milyen konkrét indoka volt - a szövetkezet korábbi közgyűlési határozatától eltérően - a hitelező által haszonbérelt földterületeknek az értékesítésbe bevonására. E bizonyítási kötelezettségének az adós nem tett eleget; csak általánosságban hivatkozott a földalapok képzésének elvi szempontjaira, konkrét bizonyítékot azonban nem jelölt meg annak igazolására, hogy a kárpótlási árverésbe a haszonbérelt területek bevonása - egyéb alkalmas területek hiányában - szükséges volt.
Jogellenes volt az adósnak az az eljárása is, hogy az árverési hirdetmény nem tartalmazta a 104/1991. (VIII. 3.) Korm. rendelet 26. § (2) bekezdésében előírt, az árverésre kerülő terület hasznosítására vonatkozó korlátozásokat, nevezetesen azt, hogy arra a hitelezőnek hosszú ideig tartó haszonbérleti jogviszonya áll fenn. Ennek hiányában az árverési értékesítés az adott területekre tehermentesen, a haszonbérleti jogviszony figyelmen kívül hagyásával történt. Az adós az így megvásárolt területet a tulajdonos részére használatba is adta. Még ez alkalommal sem hívta fel az új tulajdonos figyelmét a területen fennálló haszonbérleti jogviszonyra. Az adós tehát mind a földterületek árverési értékesítésére vonatkozó - felhívott - jogszabályokat megsértette, mind pedig a hitelezővel kötött haszonbérleti szerződéssel kapcsolatban őt terhelő, a Ptk. 277. § (2) bekezdésében szabályozott együttműködési és a (3) bekezdésében előírt tájékoztatási kötelezettségét. Mindez az adósi magatartás jogellenes és egyben felróható is. Ebből következően az adós az e magatartással okozati összefüggésben keletkezett kárért a Ptk. 318. § (1) bekezdése és a Ptk. 339 § (1) bekezdése alapján felelősséggel tartozik. Az adósnak ezt a jogellenes magatartását a hitelező az árverési értékesítésen való megjelenéssel és haszonbérleti jogára hivatkozással sem tudta volna elhárítani, emiatt a Ptk. 340. § (1) bekezdése szerint a kár mérséklésének nincs helye.
Az elsőfokú bíróság azt is helytállóan állapította meg az eljárás bizonyítékai alapján, hogy az adós a hitelezőt kellő időben a haszonbérleti területek kárpótlásra kijelöléséről nem értesítette. Az adóst a földcsere lehetőségéről is csak késedelmesen, az 1993. március 25-én elküldött levelében értesítette. Sz. K. tanúvallomásából megállapítható, hogy a részarány-tulajdonosoknak március 25-éig kellett bejelenteniük a földterületre vonatkozó igényeiket. A cserére felajánlott területeken egyébként hárslevelű szőlőfajta nem volt, kivéve a gy.-i területet, azonban ez minőségileg rossz volt, senki sem választotta cserére. A "peres" területen volt vörösfajta szőlő, azonban rubintos fajta nem volt. A meghallgatott tanú vallomása, valamint a kirendelt szakértő véleménye is alátámasztotta a bíróságnak azt a ténymegállapítását, hogy az adós nem tudott olyan csereterületet felajánlani, amely a hitelező által bérelt szőlőterületnek - fajta és minőség szerint - megközelítőleg megfelelt volna. Ilyen szőlőterülettel ugyanis nem rendelkezett. Ebben a kérdésben az adóst terhelte ezzel ellentétes tényállításainak bizonyítása, amelynek nem tett eleget. Ebből következik, hogy a hitelező kárenyhítési kötelezettsége a hárslevelű és rubintos szőlővel betelepített területekre vonatkozóan nem áll fenn. A chardonnay fajtával betelepített szőlőterület tekintetében ugyanakkor a hitelező megsértette a kárenyhítési kötelezettségét [Ptk. 340. § (1) bekezdése] azzal, hogy a felajánlott csereterületet nem fogadta el.
Mindezek figyelembevételével az elsőfokú bíróság a hitelezőt ért kár összegét a módosított és kiegészített szakértői vélemény megállapításait elfogadva, helyes összegben határozta meg, mely megállapításokat a követetés összege tekintetében az adós a fellebbezésében sem támadta.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését az 1991. évi IL. törvény (továbbiakban: Cstv.) 6. § (2) bekezdése értelmében megfelelően alkalmazott Pp. 259. §-a folytán, a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Fpk. VI. 30.536/2001. sz.)
* Az 1987. évi I. törvényt az 1994. évi LV. törvény hatályon kívül helyezte, de a hatálya alá tartozó jogvitában a határozatban foglaltak még irányadók.