adozona.hu
BH+ 2004.2.80
BH+ 2004.2.80
I. Szerződés érvénytelenségének megállapítása esetén a szerződés megkötése előtti állapot helyreállítása érdekében folytatott eljárásban az eredeti állapot helyreállítása nemcsak a bíróság határozata alapján, hanem a feleknek az iránymutatás szerinti önkéntes jogkövető magatartásával is lehetséges [Ptk. 237. § (1) és (2) bek., 1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 48. §]. II. Korábbi, a bíróság által érvénytelennek nyilvánított értékesítés kapcsán bejelentett, az elővásárlási j
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A C. Rt. - jelen per IV. r. alperese - felszámolása iránt 1994. február 18-án benyújtott kérelem alapján indult felszámolási eljárás. A megyei bíróság az 1994. december 21-én kelt és 1995. január 13-án jogerőre emelkedett végzésében állapította meg e cég fizetésképtelenségét és rendelte el a felszámolását. Felszámolóként a jelen per I. r. alperesét, a T. Kft.-t jelölte ki. A felszámolást elrendelő végzés közzététele a Cégközlöny 1995. február 16-án megjelent 7. számában történt meg.
Az I. r....
BH+ 2004.2.80 I. Szerződés érvénytelenségének megállapítása esetén a szerződés megkötése előtti állapot helyreállítása érdekében folytatott eljárásban az eredeti állapot helyreállítása nemcsak a bíróság határozata alapján, hanem a feleknek az iránymutatás szerinti önkéntes jogkövető magatartásával is lehetséges [Ptk. 237. § (1) és (2) bek., 1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 48. §].
II. Korábbi, a bíróság által érvénytelennek nyilvánított értékesítés kapcsán bejelentett, az elővásárlási jog gyakorlására vonatkozó nyilatkozatot a felszámolónak az újabb értékesítés során nem kell figyelembe venni, tekintettel arra is, hogy az elővásárlási jog jogosultja e jogát csak az újabb nyilvános értékesítésen gyakorolhatja [1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 48. §, 54. §].
A C. Rt. - jelen per IV. r. alperese - felszámolása iránt 1994. február 18-án benyújtott kérelem alapján indult felszámolási eljárás. A megyei bíróság az 1994. december 21-én kelt és 1995. január 13-án jogerőre emelkedett végzésében állapította meg e cég fizetésképtelenségét és rendelte el a felszámolását. Felszámolóként a jelen per I. r. alperesét, a T. Kft.-t jelölte ki. A felszámolást elrendelő végzés közzététele a Cégközlöny 1995. február 16-án megjelent 7. számában történt meg.Az I. r. alperes felszámoló a IV. r. alperes képviseletében 1995. június 28-án adásvételi szerződést kötött a II. r. alperessel, amely szerint a IV. r. alperes tulajdonában lévő, a b-i 912. számú tulajdoni lapon 811 hrsz-on nyilvántartott földingatlant 4 000 000 Ft vételárért, a 917/0. számú tulajdoni lapon 816/A hrsz-on, a 917/1. számú tulajdoni lapon 816/A/1. hrsz-on, a 917/2. számú tulajdoni lapon 816/A/2. hrsz-on nyilvántartott ingatlanokat 6 000 000 Ft vételárért, az ingatlanon épült 21 szobás ún. T. panziót és a G. úti felépítményt annak felszerelési és berendezési tárgyaival együtt 16 000 000 Ft + 4 000 000 Ft áfa, összesen 20 000 000 Ft vételárért értékesítette. A II. r. alperes ugyanezen ingatlanokra 1996. június 26-án a III. r. alperessel kötött adásvételi szerződést.
A IV. r. alperes felszámolási eljárásában a felperes a IV. r. alperessel 1994. július 6-án kötött jelzálog szerződésre is figyelemmel 28 273 018 Ft tőke és járulékai iránti hitelezői igényt jelentett be, melyet a felszámoló "b" kielégítési csoportba tartozó követelésként igazolt vissza.
A felperes, mint hitelező a IV. r. alperes felszámolási eljárásában 1996. március 18-án kifogást terjesztett elő. Ebben sérelmezte, hogy a felszámoló a jelen eljárásra alkalmazandó, az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (továbbiakban: módosított Cstv.) 48. §-ának megsértésével áron alul értékesítette a b-i 811. hrsz-ú ingatlant, melyre vonatkozóan a felperes javára 28 000 000 Ft összeg és járulékai erejéig 1994. július 7-én jelzálogjogot jegyeztek be. Az értékesítésről őt a felszámoló nem tájékoztatta, emiatt mint jelzálogjogos hitelezőt megillető elővásárlási jogát nem tudta gyakorolni. Utóbb a földhivatal 1996. március 12-én kézhez vett határozatából értesült arról, hogy erre az ingatlanra bejegyzett jelzálogjogát törölték. Kérte a felszámoló "intézkedésének" megsemmisítését és az eredeti állapot helyreállítását.
A megyei bíróság 1996. december 13-án kelt és a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság 1998. április 7-én kelt végzése folytán jogerőre emelkedett végzésével a kifogást elutasította azzal az indokkal, hogy a felszámolási eljárásban az abban félként részt nem vevő harmadik személyeket érintő jogvita nem dönthető el.
Ilyen előzmények után a felperes 1998. június 17-én az I-III. r. alperesek ellen előterjesztett, majd a IV. r. alperesre is kiterjesztett keresetében kérte a perbeli ingatlanokra a II. és IV. r. alperes között 1995. június 28-án létrejött, valamint a II. és III. r. alperes által 1996. június 26-án kötött adásvételi szerződések érvénytelenségének semmisség címén történő megállapítását és az eredeti állapot helyreállítását. Semmisségi okként arra hivatkozott, hogy a felszámoló a IV. r. alperes vagyontárgyait nem a módosított Cstv. előírásainak megfelelően értékesítette, másrészt a II. és III. r. alperesek által kötött további szerződés fedezetelvonó, a hitelező kijátszására irányuló szerződés volt, figyelemmel e szerződő felek ügyvezetője személyének azonosságára. Álláspontja szerint a szerződéskötések előtt fennálló helyzet visszaállítása folytán az említett ingatlan a felszámolás alatt álló IV. r. alperes tulajdonába kerül vissza, s ez esetben az I. r. alperes felszámoló a felperes részéről 1997. július 8-án bejelentett és a felszámoló által elfogadott elővásárlási jog gyakorlására vonatkozó nyilatkozat alapján az ingatlant a felperes részére értékesíteni tudja.
Az alperesek érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására és a felperesnek perköltségben marasztalására irányult.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, és a felperest az alperesek részére személyenként 15 nap alatt 150 000 Ft perköltség megfizetésére kötelezte. Határozatának indokolásában kifejtette, hogy az I. r. alperes, mint felszámoló a IV. r. alperes, mint adós képviseletében eljárva kötötte meg a felperes által támadott szerződést. E jogügyleteknél a felszámoló nem alanya a megkötött szerződéseknek, ezért a felszámolóval szemben jogviszony hiányára hivatkozással utasította el a keresetet. A továbbiakban a kereset elutasítását azzal indokolta, hogy a felperes a zálogjognak a felszámolási eljárás megindítása előtti legalább 6 hónappal megelőző kikötése hiányában nem minősül jelzálogjoggal biztosított hitelezőnek, illetve hitelezői igénye nem sorolható a módosított Cstv. 57. § (1) bekezdésének b) pontjába. Ebből következően nem minősül az egyéb hitelezőket megelőzően gyakorolható elővásárlási joggal rendelkező hitelezőnek. Megállapította, hogy a felszámolónak az adós vagyontárgyai értékesítésére vonatkozó eljárása megfelelt a Cstv. 48. §-ban foglalt feltételeknek, mert a vagyontárgy értékesítését a felszámoló két országos napilapban megjelent ajánlati felhívás formájában is közzétette. Megállapította, hogy a felperesnek a II-III-IV. r. alperesekkel szemben támasztott kereseti igénye - tartalmát tekintve - az elővásárlási jog sérelmére alapított kereseti igény, amely a szerződés érvényességét nem érinti. A kereseti kérelemnek arra kellett volna irányulnia, hogy a bíróság az eladó IV. r. alperes és a vevő II. r. alperes között létrejött szerződés felperessel szembeni hatálytalanságát, továbbá azt állapítsa meg, hogy a szerződés közte és a IV. r. alperes között jött létre.
A II. és IV. r. alperes között létrejött adásvételi szerződés felperessel szembeni esetleges hatálytalanságának kérdését vizsgálva az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a IV. r. alperes adósnak a felperes a II. r. alperessel azonos jogú hitelezője. A felperesnek az elővásárlási jog gyakorlására vonatkozó vételi ajánlata a II. r. alperes által megvásárolt ingatlanoknak csak egy részét érinti. Ugyanakkor a Magyar Nemzetben 1995. június 14-én megjelent ajánlattételi felhívás azt is tartalmazta, hogy a pályázatnál előnyt élvez az a pályázó, aki az eszközök egészét megvásárolja. Mindebből azt a következtetést vonta le, hogy a II. és IV. r. alperes által kötött szerződésnek a felperessel szembeni hatálytalansága annak ellenére nem állapítható meg, hogy a felszámoló az értékesítési eljárás lebonyolításakor nem tett mindenben eleget a módosított Cstv. 48. § (2) bekezdésében foglalt szabályoknak. Vizsgálta azt is, hogy a szerződések fedezetelvonó jellege megállapítható-e, ebből következően azok a felperessel szemben hatálytalannak minősülnek-e. Ennek vizsgálata során arra a következtetésre jutott, hogy a felszámolási eljárásban megvalósult vagyonértékesítés fedezetelvonó szerződésnek nem tekinthető. A felszámolási vagyon értékesítése a hitelezők érdekét szolgáló eljárás. A szerződő felek ügyvezetőinek személye nem azonos, de még azonosságuk sem eredményezné a szerződések semmisségét.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, melyben annak megváltoztatását, keresetének történő helytadást kérte. Kérte a perbeli ingatlanokra kötött adásvételi szerződések érvénytelenségének megállapítását, másodlagosan pedig az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróság utasítását kérte új eljárásra és új határozat hozatalára.
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság az 1999. szeptember 6-án meghozott rész- és közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének a keresetet az I. r. alperessel szemben elutasító rendelkezését - az I. r. alperes javára megállapított 150 000 Ft perköltségre is kiterjedően - helybenhagyta. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és megállapította, hogy a C. Részvénytársaság "fa" IV. r. alperes, valamint a C. és Szolgáltató Kft. II. r. alperes között a b- 912. számú tulajdoni lapon 811. hrsz.-on, a 917/0. számú tulajdoni lapon 816/A. hrsz.-on, a 917/1. számú tulajdoni lapon 816/A/1. hrsz-on, valamint a 917/2. tulajdoni lapon 816/A/2. hrsz.-on nyilvántartott földingatlanra, a 21 szobás T. panzióra, a G. utcai felépítményre és a panzió felszerelési és berendezési tárgyaira létrejött, 1995. június 28-án kelt adásvételi szerződés, továbbá a C. Kft. II. r. alperes, mint eladó, másrészről az Sz. Kft. III. r. alperes, mint vevő között az előbbiekben részletezett ingatlanokra 1996. június 26-án létrejött adásvételi szerződés semmisség okából érvénytelen.
Az iratokat az elsőfokú bíróságnak megküldeni rendelte az érvénytelen szerződések folytán az eredeti állapot helyreállításához szükséges további eljárás lefolytatása céljából. Kötelezte a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az I. r. alperesnek 30 000 Ft másodfokú perköltséget. A II-III-IV. r. alperesekkel szemben előterjesztett fellebbezés körében a felperes másodfokú perköltségét 17 300 Ft-ban, míg a II-IV. r. alperesek másodfokú perköltségét egyenként 3800 Ft-ban állapította meg.
Az elsőfokú bíróság ítéletének a keresetet az I. r. alperessel szemben elutasító rendelkezése tekintetében a Pp. 213. § (2) bekezdése alapján részítéletet hozott és e részben az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helyes indokaira utalással hagyta helyben.
A II-IV. r. alperesekkel szemben előterjesztett keresetet elutasító rendelkezés elleni fellebbezést alaposnak találta.
Rámutatott arra, hogy az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, miszerint a felperes keresetében elsődlegesen az adásvételi szerződések semmisségének megállapítását és az eredeti állapot helyreállítását kérte. Jogalapként a módosított Cstv. 48. § (2) bekezdésének a megsértésére hivatkozott. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felszámoló a fenti értékesítésre vonatkozó szabályokat nem tartotta be: gy időpontban csupán egy országos napilapban tette közzé az értékesítésre vonatkozó felhívást. A hirdetmények nem tartalmazták: az elővásárlásra jogosultak hol és milyen formában gyakorolhatják elővásárlási jogukat. A pályázat elbírálásának idejére és helyére vonatkozóan sem tartalmaztak tájékoztatást. Nem valósulhatott meg a nyilvános, licitálás eredményeként történő értékesítés, melynek során a forgalomban elérhető legmagasabb ár előírt követelményére figyelemmel alakulhatott volna ki a végleges ár a legkedvezőbb fizetési feltételekkel. Miután a felszámoló a módosított Cstv. 48. § (2) bekezdésében szabályozott követelményeket nem tartotta be, ebből következően a II. r. alperessel 1995. június 28-án kötött adásvételi szerződés semmis. Ennek jogkövetkezménye, hogy az a megkötésétől kezdődő hatállyal érvénytelen. E szerződés semmissége következtében a C. Kft. nem tekinthető az 1995. június 28-án kötött adásvételi szerződésben írt vagyontárgyak tulajdonosának, ezért az Sz. Kft.-vel e vagyontárgyakra kötött, 1996. június 26-án kelt adásvételi szerződés is semmis, mert a Ptk. 117. § (1) bekezdése értelmében átruházással - ha a törvény kivételt nem tesz - csak a dolog tulajdonosától lehet a tulajdonjogot megszerezni.
Miután az elsőfokú bíróság eltérő jogi álláspontja folytán nem folytatott le bizonyítást a Ptk. 237. § (1) bekezdése szerinti eredeti állapot helyreállítása körében, a Legfelsőbb Bíróság meghagyta az elsőfokú bíróságnak, hogy az erre vonatkozó tárgyalást folytatnia kell.
A megismételt eljárás során a felperes keresetét változatlanul fenntartva kérte az eredeti állapot helyreállítását a Legfelsőbb Bíróság közbenső ítéletében foglalt iránymutatásnak megfelelően.
A II-III-IV. r. alperesek arra hivatkoztak, hogy időközben a Legfelsőbb Bíróság iránymutatásának megfelelően egymással elszámoltak és az eredeti állapot helyreállítása megtörtént. Kérték ezért az eljárás megszüntetését.
Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárás eredményeként hozott ítéletével a felperes keresetét a II-III-IV. r. alperesekkel szemben is elutasította, és a felperest az alperesek jogi képviselői részére 400 000-400 000 Ft perköltség, a felperest az illetékhivatal felhívására 13 500 Ft fellebbezési illeték megfizetésére kötelezte.
Ítéletében tényként állapította meg, hogy az újabb eljárás során az alperesek 1999. szeptember 14-i megállapodást csatoltak, melynek értelmében - a Legfelsőbb Bíróság ítéletének végrehajtása érdekében - az érvénytelen adásvételi szerződések szerinti ingatlanokat és ingóságokat a II. r, illetve a III. r. alperesek - a vételár visszafizetése mellett - visszaadják a IV. r. alperesnek, s a felszámoló jogosult azokkal rendelkezni. A 2000. február 7-i keltű ügyvédi okiratban rögzített szerződés viszont megállapította, hogy a IV. r. alperes nem rendelkezik az eredeti állapot helyreállításához szükséges pénzeszközzel. Ezt az értékesítésből befolyó összegből tudja teljesíteni. A felszámoló ezért 1999. szeptember 21-én a Magyar Nemzet és a Magyar Hírlap országos napilapokban értékesítési felhívást tett közzé. Arra kizárólag a III. r. alperes nyújtott be pályázatot, melyet 1999. szeptember 30-án B. F.-né dr. közjegyző előtt bontottak fel. Az értékesítési eljárás keretében a II. és a III. r. alperesek egymással is elszámoltak, elismerték a III. r. alperesnek az ingatlan-nyilvántartásba már korábban bejegyzett tulajdonjogát, így a felek az eredeti állapotot helyreállítottnak tekintették.
A felperes jogi álláspontja szerint az alperesek egymás közötti elszámolása nem tekinthető az eredeti állapot helyreállításának. Ez csak akkor valósul meg, ha az érintett ingatlanok a földhivatali ingatlan-nyilvántartás szerint visszakerülnek a IV. r. alperes tulajdonába, s egyben visszajegyzésre kerül 1994. július 7-i dátummal a felperes jelzálogjoga is. Ennek megtörténtéig a felszámoló nem hirdethette volna meg újraértékesítésre az ingatlanokat. E jogsértő eljárása miatt a felperes a felszámolási eljárásban kifogást is előterjesztett, amelyet később visszavont. Fenntartotta ugyanakkor azt a kereseti kérelmét, hogy a bíróság állítsa helyre az eredeti 1994. július 7-i állapotot.
Az elsőfokú bíróság a keresetet nem találta alaposnak. Megállapította, hogy az alperesek a Ptk. 237. § (1) bekezdésének főszabálya és a Legfelsőbb Bíróság PK. 32. számú állásfoglalása szerint valóban nem állították helyre az eredeti állapotot. Az eredeti állapot helyreállításának kötelezettsége azonban nem feltétlen. A Ptk. 237. § (2) bekezdésére tekintettel vizsgálni kellett, hogy egyáltalán van-e lehetőség az eredeti állapot visszaállítására. Nemleges esetben rendelkezni kell az esetleg ellenszolgáltatás nélkül maradó szolgáltatás visszatérítéséről. Megállapította, hogy az 1995. július 28-i szerződés alapján a vételár részben készpénzben, részben beszámítás útján kiegyenlítésre került. A IV. r. alperes ellen folyamatban lévő felszámolási eljárásra tekintettel a befolyt vételár a felszámolási vagyonba, majd teljes egészében a módosított Cstv. 57. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti felszámolási költségekre kifizetésre került. Így ma már a IV. r. alperes részéről nincs pénzügyi fedezet a vételár visszafizetésére. Az eredeti állapot helyreállítására tehát nincs lehetőség. Emiatt a Ptk. 237. § (2) bekezdése alapján az eredeti állapot helyreállítása elmaradásának jogkövetkezményeit vizsgálta.
Megállapította, hogy az alperesek - ha téves jogi állásponttal is - az eredeti állapotot a maguk részéről helyreállítottnak, igényeiket rendezettnek tekintették. A IV. r. alperes csak tulajdonjoga visszaállítása esetén kívánna használati díjigényt érvényesíteni, e körben tehát további intézkedésre nem volt szükség. A felperes az eredeti állapot visszaállítása esetén, mint jelzálogos hitelező élni kívánna elővásárlási jogával. E vonatkozásban az elsőfokú bíróság rámutatott arra, hogy a módosított Cstv. 48. § (2) bekezdése értelmében az elővásárlásra jogosultak e jogukat a nyilvános értékesítésen gyakorolhatják, melyre a felszámoló a jogosultakat hirdetmény útján hívja meg. A hirdetményt a nyilvános értékesítést 8 nappal megelőzően két országos napilapban kell közzétenni. Megállapította, hogy az I. r. alperes felszámoló a megismételt értékesítés során ezeknek az előírásoknak mindenben eleget tett. A hirdetmény tartalmazta az elővásárlásra jogosultak részére szóló külön felhívást is a vételi szándék bejelentésére. Ilyen körülmények között a felperes akkor járt volna el helyesen, ha a felszámoló hirdetményét figyelemmel kíséri és függetlenül attól, hogy annak kiírásával esetleg nem ért egyet, részt vesz a pályázaton, egyben a felszámolói intézkedéssel szemben egyidejűleg a törvényes határidőben kifogást is előterjeszthetett volna. Mindezeket azonban a felperes elmulasztotta, a pályázati felhívást figyelmen kívül hagyta, a pályázaton nem vett részt, a kifogását csak az értékesítés után fél évvel terjesztette elő, majd azt vissza is vonta. Megjegyezte, hogy a felperes ténylegesen csak egy, a 811. hrsz. számú ingatlanon rendelkezett bejegyzett jelzálogjoggal, a perbeli négy ingatlanra vonatkozó együttes teljes értékesítés hatálytalanítása ez okból sem indokolt. Végül utalt arra, hogy a Ptk. 237. § (2) bekezdése csak az ellenszolgáltatás nélkül maradó szolgáltatás visszatérítésének esetéről rendelkezik. A felperes vonatkozásában viszont a hitelezői igény esetleg kedvezőbb kielégítése maradt el, melyre azonban a jogszabály nem ad megoldást. Ez egyébként is elsődlegesen a felperesi mulasztások következménye volt.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, melyben elsődlegesen az ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróságnak újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasítását, másodlagosan az ítélet megváltoztatását kérte a kereseti kérelmének megfelelően.
Fellebbezésének indoka szerint az elővásárlási jog gyakorlására vonatkozó 1999. szeptember 21-i hirdetmény jogellenes, mert a pályázat bontásakor még nem álltak rendelkezésre azok az információk, amelyek e jog gyakorlásához elengedhetetlenül szükségesek. A felperes a vételárat nem ismerhette, az elővásárlási jog gyakorlására pedig még 1997. július 8-án nyilatkozatot adott a felszámoló részére, melyet a bírósági tárgyaláson mindvégig megerősített. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a Legfelsőbb Bíróság közbenső ítéletében foglalt iránymutatást, és csupán a törvénytelen állapotot szentesítette újabban hozott ítéletével. Eljárási szabálysértésként hivatkozott arra, hogy a felperesi beavatkozót a kitűzött tárgyalásra nem idézte meg, és emiatt a tárgyalást sem halasztotta el, amellyel a Pp. 135. § (1) bekezdését megsértette.
A felperesi beavatkozó a fellebbezésnek helytadó ítélet meghozatalát kérte.
II-III. r. alperesek ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására, a felperesnek másodfokú perköltségben marasztalására irányult.
Hivatkoztak arra, hogy a II. r. alperesnek 1995. január 10-én a felszámolás alatt álló IV. r. alperessel szemben 25 517 825 Ft, a módosított Cstv. 36. §-a szerint beszámítható követelése volt, ami több mint az ingatlan adásvételi szerződésében meghatározott vételár. Csatolták a felszámolónak az 1999. szeptember 1-jén kelt hitelezői igényét visszaigazoló levelét, amely szerint a II. r. alperesnek a IV. r. alperessel szemben a felszámoló által elismert 192 174 290 Ft e) pontba sorolt és 280 067 089 Ft g) pontba sorolt hitelezői igénye áll fenn. Hivatkoztak arra, hogy a beavatkozó által felajánlott kölcsön nyújtására az eredeti állapot helyreállításához nincs lehetőség, mert ez pénzintézeti tevékenység, amelynek végzésére a beavatkozó nem jogosult. Az eredeti állapot azonban a beavatkozó kölcsönével sem állítható helyre, mert a kölcsön lejárta időpontjában a IV. r. alperes nem rendelkezik pénzeszközzel, így azt ebben az időpontban nem tudja visszafizetni.
A IV. r. alperes ellenkérelmében szintén az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását, a felperesnek 200 000 Ft-ban megjelölt másodfokú perköltség megfizetésére kötelezését kérte.
Hivatkozott arra, hogy az eredeti állapot helyreállítása körében a Legfelsőbb Bíróság iránymutatása szerint az elsőfokú bíróságnak arról kellett volna gondoskodnia, hogy a IV. r. alperesnek a perbeli ingatlanokra vonatkozó tulajdonjoga kerüljön helyreállításra és történjék meg az alperesek között az elszámolás. Sem az eredeti tulajdoni állapot helyreállítása, sem az alperesek közötti elszámolás - álláspontja szerint - a felperest nem érintette, kizárólag csak a jelzálogjogra való jogosultság. Ezzel kapcsolatban a módosított Cstv. 38. § (1) bekezdésében foglaltakat kell figyelembe venni, melynek értelmében az adós ingatlanán fennálló zálogjog a vagyon értékesítésével megszűnik. A zálogjog megszűnése nem érinti a zálogjoggal biztosított követeléseknek a kielégítési sorrendben elfoglalt helyét. Mindebből következik, hogy az eredeti állapot helyreállítása körében nem az ingatlan-nyilvántartási állapot bír jelentőséggel, hanem az, hogy a felszámoló az ingatlan feletti rendelkezési jogosultságot visszakapja az ingatlan újbóli értékesítéséhez. A felszámoló - mint a IV. r. alperes törvényes képviselője - a II-III. r. alperesekkel kötött megállapodással a perbeli ingatlanokra vonatkozóan a Ptk. 98. § szerinti birtoklási, a 99. § szerinti használati és a 112. § (1) bekezdés szerinti rendelkezési jogosultságát visszakapta. A felszámoló így ingatlan-nyilvántartáson kívül tulajdonjogot szerzett a perbeli ingatlanokon. Az alperesekkel kötött szerződés alapján azt egyben kötelessége is volt értékesíteni. Az értékesítést a módosított Cstv. hatályos rendelkezései szerint végezte el, az ingatlanokat értékesítésre szabályszerűen meghirdette és az értékesítési eljárást szabályszerűen folytatta le. A megkötött szerződést a felperes keresettel nem támadta meg. Ilyen igény előterjesztése a másodfokú eljárásban a Pp. 247. §-ba foglalt tilalomba ütközne. Hivatkozott arra is, hogy a felperes hitelezői igényét a felszámoló még az újabb értékesítést megelőzően a módosított Cstv. 57. § (1) bekezdésének f) pontjába átsorolta, melyet a felperes érdemben nem támadott. Az értékesítéskor tehát a felperes más hitelezőket megelőző elővásárlási joggal nem rendelkezett. Elővásárlási joga gyakorlására - azonosan más jogosultakhoz - a felszámoló a nyilvános felhívásban fel is hívta a felperest, azt az értékesítési eljárás során a felszámolónál nem érvényesítette. Mindezekre figyelemmel - álláspontja szerint - a felszámoló az alperesekkel kötött megállapodás alapján jogosult volt az ingatlanok felett rendelkezni, azt értékesíteni. Az értékesítés és a szerződő felek közötti elszámolás is megtörtént az alperesek viszonyában. Elsősorban ilyen indokok alapján kérte az elsőfokú ítélet helybenhagyását.
A másodfokú eljárás során a felperes úgy nyilatkozott, hogy a másodfokú rész- és közbenső ítélet meghozatalát követően, az 1999. szeptember 13-i megállapodás felperessel szembeni hatálytalanságának megállapítása, illetve e szerződés semmisségének megállapítása iránt konkrét kérelmet nem terjesztett elő. Hivatkozott azonban arra, hogy a felperes korábban bejelentett elővásárlási jogát a felszámolónak a megismételt, 1999. szeptember 21-i értékesítés során is figyelembe kellett volna vennie. Arra vonatkozóan, hogy a perbeli ingatlanokra, a másodfokú eljárás során beszerzett hiteles tulajdoni lap másolatokból kitűnően a C. Bank Rt. javára 1 372 000 000 Ft erejéig időközben keretbiztosítéki jelzálogjogot jegyeztek be, úgy nyilatkozott, hogy az eredeti állapot helyreállítására most már csak úgy látna lehetőséget, ha a C. Bankot, mint jelzálogjog jogosultat perbe vonná és kérné az eredeti ingatlan-nyilvántartási állapot helyreállításának, a felperes jelzálogjoga visszajegyzésének tűrésére kötelezni. Úgy nyilatkozott, hogy az alperesekkel szemben elszámolni valója nincs. Az eredeti állapot helyreállítását annak érdekében szeretné elérni, hogy élhessen elővásárlási jogával. Hivatkozott arra, hogy az alperesek rosszhiszeműen jártak el, amikor az újabb - perrel érintett ingatlant terhelő - jelzálogjog bejegyzésről a bíróságot és a felperest nem tájékoztatták.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság nem sértette meg a Pp. 135. § (1) bekezdését. A 2001. november 12. napjára kitűzött tárgyalásra a beavatkozót az idéző végzésre vezetett irodai utasítás és a kiadást végző írnok feljegyzése szerint megidézte. Kétségtelen, hogy az idézés kézhezvételét tanúsító tértivevény nem érkezett vissza. A 2001. november 12-i tárgyalási jegyzőkönyv, mint közokirat, a Pp. 195. § (1) bekezdése alapján teljesen bizonyítja a benne foglalt intézkedést, vagy határozatot, továbbá az okirattal tanúsított tények valóságát, úgyszintén az okiratban foglalt nyilatkozat megtételét, valamint annak idejét és módját. A jegyzőkönyv tartalmazza az eljáró bírónak azt a megállapítását, hogy "A beavatkozó rövid úton bejelentette távollétét." Ebből pedig az következik, hogy a tárgyalásra szóló idézést meg kellett kapnia, a tárgyalást az ő részéről kellett elmulasztottnak tekinteni. A bíróságnak ezért a tárgyalást a beavatkozó jelenléte hiányában nem kellett elhalasztania. Az elsőfokú bíróság ítéletének kézbesítése is szabályszerűen megtörtént a beavatkozó részére, azonban ellene a beavatkozó fellebbezéssel nem élt. Sem a beavatkozó, sem a felek nem kérték a jegyzőkönyv említett részének a Pp. 118. § (3) bekezdése szerinti kijavítását.
Alaptalanul hivatkozott a felperes fellebbezésében arra is, hogy az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a Legfelsőbb Bíróság közbenső ítéletében foglalt iránymutatást az eredeti állapot helyreállítása körében. E tekintetben a Legfelsőbb Bíróság - a IV. r. alperes jogi érvelésével azonosan - arra az álláspontra helyezkedett, hogy az eredeti állapot helyreállítása elvileg nem csupán a bíróság határozata alapján, a bíróság részéről történhet meg, hanem a feleknek az iránymutatás szerinti önkéntes jogkövető magatartásával is lehetséges.
A közbenső ítélettel a Legfelsőbb Bíróság abban foglalt állást, hogy a korábbi értékesítésnek a módosított Cstv. 48. §-ába ütközése folytán a megkötött szerződések semmisek. Ebből következően - amennyiben ez lehetséges - a nyilvános értékesítésnek a jogszabályi előírásoknak megfelelő, szabályszerű megismétlése szükséges. Az ingatlanok újbóli értékesítésére a korábbi ingatlan-nyilvántartási állapot helyreállítása nélkül is lehetősége volt a IV. r. alperes képviseletében eljáró felszámolónak a II-III. r. alperesek között 1999. szeptember 13-án létrejött megállapodás alapján, mert az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett tulajdonos III. r. alperestől az erre vonatkozó rendelkezési jogot megszerezte.
Az eredeti állapot ingatlan-nyilvántartási helyreállítására azért nem volt lehetőség - ahogyan azt az elsőfokú bíróság is helyesen megállapította -, mert az ehhez szükséges vételárat a felszámolás alatt álló IV. r. alperes a II. r. alperes részére nem tudta visszafizetni amiatt, hogy azt felszámolási költségek kielégítésére időközben felhasználta. Ezért a II. r. alperes sem tudott elszámolni a III. r. alperessel. Az eredeti állapot ingatlan-nyilvántartási helyreállítását az is akadályozta, hogy az ingatlanra újabb jelzálogjog bejegyzésekre került sor; ezek közül az M. K. Bank Rt. jelzálogjoga az újabb értékesítés időpontjában is fennállt.
A C. Bank Rt. javára már az ismételt értékesítést követően, 2001. augusztus 1-jén jegyezte be a B.-i Földhivatal 1 372 000 000 Ft keretösszeg erejéig a keretbiztosítéki jelzálogjogot. Ugyanezen ingatlanokra a felperes által 2001. július 30-án előterjesztett kérelemre a perindítás bejegyzése az elsőfokú bíróság 2001. augusztus 7-én hozott végzése alapján 2001. augusztus 17-én történt meg, azaz a keretbiztosítéki jelzálogjog bejegyzését követően. A felperes az újabb értékesítés eredményeként kötött szerződés semmisségének a megállapítását és az eredeti állapot helyreállítását kérte, azonban a C. Bank Rt. jelzálogjogosultat nem vonta perbe, annak érdekében, hogy tűrje az eredeti ingatlan-nyilvántartási állapot helyreállítását. Ilyen kérelmet a felperes a másodfokú eljárásban a Pp. 247. §-ban foglalt keresetváltoztatás tilalma folytán már nem terjeszthet elő.
Az "eredeti állapot helyreállítása" a jelen esetben csak az alperesek megállapodása szerinti módon volt lehetséges, amely az ingatlanok újbóli értékesítését a felszámolónak lehetővé tette.
Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az újabb értékesítés már megfelelt a módosított Cstv. 48. §-ában előírt törvényi követelményeknek, ezért az ennek alapján az alperesek között 2000. február 7-én létrejött, ügyvédi okiratba foglalt szerződés sem ütközik jogszabályba, az nem semmis.
Téves a felperesnek az a fellebbezési érvelése, hogy a felszámolóhoz korábban bejelentett elővásárlási jog gyakorlására vonatkozó nyilatkozatát a felszámolónak az újabb értékesítés során is figyelembe kellett volna vennie. E vonatkozásban a Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy az elővásárlási jog gyakorlása csak érvényes szerződéshez kapcsolódhat. Miután pedig a Legfelsőbb Bíróság a korábbi, jogszabályba ütköző értékesítés eredményeként megkötött szerződések semmisségét állapította meg, a korábbi felperesi nyilatkozat sem volt figyelembe vehető. Másrészt a felperes elővásárlási jogát csak az újabb nyilvános értékesítésen gyakorolhatta olyan módon, hogy erre irányuló szándékát az értékesítési hirdetmény szerint a pályázat bontásáig jelenthette volna be. A felperesnek, mint a felszámolási eljárásban az adós hitelezőjének, a pályázat bontásán is lehetősége lett volna részt venni, ott a közölt vételi ajánlatot megismerni, majd ennek ismeretében eldönteni: az adott vételáron él-e ezzel a jogával. Az elővásárlási jog sérelmével kötött szerződés egyébként sem semmis, hanem erre irányuló kereseti kérelem esetén annak megállapítását teszi lehetővé, hogy a szerződés az elővásárlási jog jogosultja és az eladó között jött létre. Ilyen kereseti kérelmet az új eljárás során a felperes szintén nem terjesztett elő.
Azt is csak erre irányuló kereset előterjesztése esetén vizsgálhatta volna az elsőfokú bíróság, hogy a felperesnek a korábban csak a 811. hrsz.-ú ingatlanra bejegyzett jelzálogjoga alapján lehetősége lett volna-e az elővásárlási joga gyakorlásával tulajdonjogot szerezni az értékesítésre került több olyan önálló hrsz.-ú ingatlanokat is magába foglaló, természetben összefüggő épületegyüttesre és berendezési tárgyaira, amelyeken a felperesnek korábban sem állt fenn zálogjoga. Az értékesítésben pedig előnyben részesült az a vásárló, akinek vételi ajánlata az egész értékesítésre meghirdetett vagyonra kiterjedt.
Amennyiben az lenne megállapítható, hogy az 1999. szeptember 21-i hirdetményi értékesítés és az annak eredményeként megkötött szerződés is jogszabályba ütközött, s ebből eredően semmis, akkor sem lenne alkalmazható a Ptk. 237. § (1) és (2) bekezdésében szabályozott jogkövetkezmények egyike sem. Az eredeti állapot helyreállítása ma már a jogi változások - a jelen per bejegyzését megelőzően a szerződésekkel érintett négy ingatlanra a C. Bank Rt. javára bejegyzett keretbiztosítéki jelzálogjog - folytán nem lehetséges. A Ptk. 237. § (2) bekezdésében szabályozott jogkövetkezmény pedig azért nem alkalmazható, mert elszámolás csak a szerződő felek, azaz a II-III-IV. r. alperesek között merülhet fel. A felperesnek az alperesekkel szemben a támadott adásvételi szerződésből eredően elszámolásra váró követelése nincs.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a felperes esetlegesen kártérítési igényt érvényesíthet a módosított Cstv. 54. §-a alapján a felszámolónak az 1995. június 28-i semmis szerződés megkötését megelőző, a módosított Cstv. 48. § (2) bekezdésébe ütköző módon történt eljárása miatt.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján - részben eltérő indokból - helybenhagyta. (Legf.Bír. Gf.VI.30.165/2002. sz.)