adozona.hu
EH 2019.06.M12
EH 2019.06.M12
Tartósan beteg gyermek ápolására igénybe vett fizetés nélküli szabadság alatt biztosított személy kedvezményes nyugdíjra való jogosultságához 30 év keresőtevékenységgel járó, vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszony szükséges [1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 18. § (2a) bekezdés, 168/1997. Korm. rend. 12. § (3) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az alperes az 1959. március 16-án született felperes öregségi nyugdíj megállapítása iránti kérelmét a 2016. december 19-én kelt határozatával - a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 18. § (1) bekezdése, (2a)-(2d) bekezdése és a Tny. végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (Tnyvhr.) 12. § (1) és (3) bekezdése alkalmazásával - elutasította. A határozat indokolása szerint a felperes a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt nem töltötte be...
EH 2019.06.M12 Tartósan beteg gyermek ápolására igénybe vett fizetés nélküli szabadság alatt biztosított személy kedvezményes nyugdíjra való jogosultságához 30 év keresőtevékenységgel járó, vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszony szükséges [1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 18. § (2a) bekezdés, 168/1997. Korm. rend. 12. § (3) bekezdés].
A tényállás
[1] Az alperes az 1959. március 16-án született felperes öregségi nyugdíj megállapítása iránti kérelmét a 2016. december 19-én kelt határozatával - a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 18. § (1) bekezdése, (2a)-(2d) bekezdése és a Tny. végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (Tnyvhr.) 12. § (1) és (3) bekezdése alkalmazásával - elutasította. A határozat indokolása szerint a felperes a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt nem töltötte be; a nők kedvezményes öregségi teljes nyugdíjára sem jogosult, mert az ahhoz szükséges 40 év jogosultsági időn belül nem rendelkezik 30 év keresőtevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonyban szerzett szolgálati idővel. Az elsőfokú szerv határozatában dátumszerűen megjelölte azokat az 1973. szeptember 1. és 2006. május 16. közötti időszakokat, amelyekben szerzett szolgálati idejét jogosító időként azért nem vette figyelembe, mert a Tny. 18. § (2a)-(2d) bekezdése és a Tnyvhr. 12. § (1) és (3) bekezdése alapján nem minősülnek a nők kedvezményes öregségi teljes nyugdíjára jogosító időnek.[2] A másodfokú szerv az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A határozat indokolása szerint a felperes elismert szolgálati ideje 42 év 100 nap, a nők kedvezményes öregségi teljes nyugdíjához figyelembe vehető jogosultsági ideje 38 év 335 nap, ebből keresőtevékenységgel járó vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonyban szerzett jogosultsági ideje 25 év 328 nap. A felperes fellebbezésében alaptalanul hivatkozott arra, hogy a méltányossági gyes időtartama az elsőfokú határozatban nem került beszámításra. A gyes folyósításának idejét szolgálati időként és kedvezményes öregségi nyugdíjra jogosító időként teljes egészében figyelembe vették, keresőtevékenységgel járó vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonyban szerzett időként azonban csak azok az időszakok vehetők figyelembe, amelyek alatt tényleges munkavégzés történt. A gyes folyósítása alatti munkavégzés időtartamát az elsőfokú szerv a központi nyilvántartás adatai alapján vette figyelembe, további idő beszámítására azonban nem volt lehetőség. A másodfokú határozat szerint az elsőfokú szerv tévesen rögzítette határozatában, hogy a felperes a nők kedvezményes öregségi nyugdíjára 30 év keresőtevékenységgel járó vagy azzal egy tekintet alá eső idő alapján jogosult. Mivel a felperes súlyosan fogyatékos vagy tartósan beteg gyermeke után ápolási díjban nem részesült, 1998. január 1. előtt az ápolási díjjal egy tekintet alá eső szolgálati időt nem szerzett [Tnyvhr. 12. § (3) bekezdés, 29. § (5) bekezdés a) pont], ezért a felperesnek - egyéb jogosultsági feltételeken túl, a Tny. 18. § (2c) bekezdése értelmében - az ellátásra való jogosultsághoz 32 év kereső tevékenységgel vagy azzal egy tekintet alá eső idővel kell rendelkeznie.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[3] A felperes keresetében a társadalombiztosítási határozat felülvizsgálatát azért kérte, mert azt az időszakot, amelyet az 1983. március 21-én született, súlyosan beteg gyermeke ápolásával, gondozásával töltött, a kedvezményes ellátásra való jogosultság elbírálása során figyelembe kellett volna venni. A felperes hivatkozott arra is, hogy az esetében irányadó keresőtevékenységgel járó vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszony időtartamát - a másodfokú határozatban rögzített 32 évvel szemben - az elsőfokú szerv állapította meg helyesen 30 évben.[4] Az alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy a Tny. 18. § (2a)-(2d) szerinti jogosultsághoz beszámítható biztosítási jogviszonyok megszerzését a Tnyvhr. 12. §-a részletesen tartalmazza; a Tny.-ben felsorolt jogviszonyokon kívül jogosultsági időnek minősül - egyebek mellett - a gyes folyósítása alatti, a vonatkozó jogszabályokban engedélyezett munkavégzés időtartama, a gyes munkavégzéssel azonos időtartamra eső folyósítási idejét "gyermekneveléssel töltött időként" a szolgálati idő kétszeres számításának tilalma miatt nem lehet beszámítani. Jogosultsági időként nem vehető figyelembe az 1998. január 1-jét megelőzően nem gyermekgondozás vagy ápolás miatt igénybe vett fizetés nélküli szabadság szolgálati időnek nem minősülő első 30 napja. A felperes keresetében vitatott, naptári napokban pontosan meg nem jelölt szolgálati idő vonatkozásában gyermekneveléssel eltöltött jogosító időként ismerte el az 1983. március 21. és 1997. május 22. közötti, szolgálati adatlapon szereplő azon időszakokat, amelyekben a felperes gyes ellátásban részesült. A felperes a társadalombiztosítási nyilvántartás adatai szerint súlyosan fogyatékos vér szerinti gyermeke után ápolási díjban nem részesült, illetve ápolási díjjal egy tekintet alá eső szolgálati időt nem szerzett, ezért esetében a szükséges, jogosító időn belüli keresőtevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal szerzett idő 32 év. A méltányossági alapon tartósan beteg gyermekre tekintettel járó gyes nem felel meg a Tny. 18. § (2c) bekezdésében kógens módon előírt ápolási díjnak; mindezek alapján a felperest a kért ellátás nem illeti meg.
A jogerős ítélet
[5] A közigazgatási és munkaügyi bíróság a keresetet - a Tny. 18. § (1) bekezdés g) pontja és 18. § (2a)-(2c) bekezdései alkalmazásával - elutasította. Megállapította, hogy a felperes a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt 2024. március 26-án éri el, ezért öregségi teljes nyugdíjra nem jogosult.[6] A bíróság a felperes jogosultságát a nők kedvezményes öregségi nyugdíjára a következő indokok alapján nem tartotta megállapíthatónak. Az alperes helyesen vette figyelembe a gyermekneveléssel töltött időszakokat jogosító időként, azonban, tekintve, hogy a felperes ezen időszakban - általa sem vitatottan - nem részesült ápolási díjban, az időszak keresőtevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal szerzett szolgálati időként nem volt figyelembe vehető. Mivel az alperes a felperes szolgálati idejét, jogosító idejét és azon belül a keresőtevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal szerzett szolgálati idejét is helyesen állapította meg, a felperes a nők kedvezményes öregségi nyugdíjára sem jogosult.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[7] A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a jogszabályoknak megfelelő, a nők kedvezményes öregségi nyugdíjára való jogosultságát megállapító határozat meghozatalát, másodlagosan a munkaügyi bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását, valamint az alperes költségekben való marasztalását kérte a Tny. 18. § (2b) és (2c) bekezdése megsértésére hivatkozva.[8] Álláspontja szerint a kedvezményes ellátásra való jogosultságát megalapozza, hogy az 1983. március 21-én súlyos fogyatékossággal született gyermekére tekintettel 13 évig gyesen volt, amely idő alatt méltányossági alapon, ápolási díj igénybevétele nélkül gondozta gyermekét. Az ellátáshoz 40 év jogosultsági időn belül 30 év keresőtevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal kellett rendelkeznie, az 1983. és 1996. közötti, gyermek gondozásával töltött 13 év és az alperes által elismert 25 év 328 nap egybeszámításával a keresőtevékenységgel járó jogviszonyban szerzett idő meghaladja a 30, valamint a 32 évet is.
[9] A gyermekgondozási segélyben eltöltött idővel egy tekintet alá esik a 3 évesnél fiatalabb gyermek gondozásával töltött fizetés nélküli szabadság 30 napot meghaladó tartama alatt szerzett szolgálati idő. A súlyosan fogyatékos vér szerinti gyermekre tekintettel megállapított ápolási díjban eltöltött idővel pedig egy tekintet alá esik a tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos 12 évesnél fiatalabb vér szerinti vagy örökbe fogadott gyermek gondozásával töltött fizetés nélküli szabadság 30 napot meghaladó tartama alatt szerzett szolgálati idő is.
[10] A felperes szerint a bíróság a Tny. 18. § (2a)-(2c) pontja téves, a fentiekkel ellentétes értelmezésével jutott arra a következtetésre, hogy a társadalombiztosítási szervek a kedvezményes ellátásra jogosító időt helyesen határozták meg. A bíróságnak eljárása során vizsgálnia kellett azt is, hogy a másodfokú társadalombiztosítási szerv a határozata indokolásában mi alapján jutott arra a következtetésre, hogy az elsőfokú szerv helytelenül rögzítette, hogy a felperes a kedvezményes ellátásra az egyéb jogosultsági feltételek megléte esetén 30 év keresőtevékenységgel járó vagy azzal egy tekintet alá eső idő alapján jogosult; ezen ellentétet a bíróság elmulasztotta feloldani.
[11] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében - megismételve a perben előterjesztett ellenkérelmében foglalt indokokat, utalva arra is, hogy a bíróság a Pp. 206. § (1) bekezdése megsértése nélkül döntött a keresetről - a jogerős ítélet hatályában való fenntartását és a felperes költségekben való marasztalását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[12] A felülvizsgálati kérelem alapos.[13] A Kúria az Mfv.III.10.594/2016/4. számú határozatában egy hasonló tényállású ügyben állást foglalt a nők kedvezményes öregségi nyugdíjra való jogosultsága Tny. 18. § (2c) pont szerinti feltételéről. Abban az ügyben a felek között vita tárgyát képezte, hogy a felperes esetében, aki 1983-tól, az ekkor született, tartósan beteg gyermekére tekintettel 1991-ig - tgyás, majd gyes ellátások folyósítása mellett - fizetés nélküli szabadságot vett igénybe, 30 vagy 32 év kereső tevékenységgel járó vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal szerzett szolgálati idővel kell-e rendelkeznie.
[14] A Kúria a fenti határozatában rámutatott: a Tny. 18. § (2b) bekezdése főszabályként rögzíti, hogy a (2a) bekezdés tekintetében milyen szolgálati időt lehet jogosultsági időnek tekinteni; a 40 év jogosultsági időbe beleszámít a keresőtevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal, valamint a terhességi-gyermekágyi segélyben, csecsemőgondozási díjban, gyermekgondozási díjban, gyermekgondozást segítő ellátásban, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban és a súlyosan fogyatékos vér szerinti vagy örökbe fogadott gyermekére tekintettel megállapított ápolási díjban eltöltött idővel, vagy ezekkel egy tekintet alá eső, 1998. január 1-jét megelőzően szerzett szolgálati idő. A fentiekből következően az igénylőnek mindenképpen meg kell szerezni a 40 év jogosultsági időt, és ezen belül a Tny 18. § (2c) bekezdésében rögzített alapesetben (főszabályként) meg kell szerezni a 32 évi keresőtevékenységgel (munkával) vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonyban szerzett szolgálati időt. A Tny. 18. § (2c) bekezdésében a jogalkotó kedvezményszabályt fogalmazott meg a főszabály szerint megszerzendő 32 év szolgálati időhöz képest az olyan nők esetében, akiknek a súlyosan fogyatékos vér szerinti vagy örökbe fogadott gyermekükre tekintettel ápolási díjat állapítottak meg, vagy akik 1998. január 1-jét megelőzően ezzel egy tekintet alá eső szolgálati időt szereztek: ezen igénylőknél csupán 30 év szolgálati idő megszerzését írta elő. A Tnyvhr. 12. § (3) bekezdés b) pontja akként rendelkezik, hogy a Tny. 18. § (2a)-(2d) bekezdésének alkalmazása során a súlyosan fogyatékos gyermekre tekintettel megállapított ápolási díjban eltöltött idővel egy tekintet alá esik a tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos, tizenkét évesnél fiatalabb gyermek gondozásával a 29. § (5) bekezdés a) pontja alapján szerzett szolgálati idő. A Tnyvhr. 29. § (5) bekezdése az 1998. január 1-jét megelőzően szerzett szolgálati idő vonatkozásában határozta meg, hogy szolgálati időnek kell számítani a fizetés nélküli szabadság 30 napot meghaladó időtartamát, ha a biztosítottat háromévesnél - tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermek esetén tizenkettő évesnél - fiatalabb gyermek gondozása vagy 10 évesnél fiatalabb gyermek ápolása címén illette meg. A perbeli időben hatályos, a Munka Törvénykönyvéről szóló 1967. évi II. törvény végrehajtásáról szóló 48/1979. (XII. 1.) MT rendelet 54. § (2) bekezdése kimondta, hogy a munkáltató a dolgozó nő kérelmére a szülési szabadság letelte után a gyermek gondozása céljából harmadik - súlyosan fogyatékos gyermek esetében annak hatodik - életéve betöltéséig, a gyermek betegsége tartamára pedig az otthoni ápolás érdekében a gyermek tízéves koráig fizetés nélküli szabadságot köteles biztosítani; a (3) bekezdés alapján a szülési szabadság, valamint a fizetés nélküli szabadság tartama alatt a társadalombiztosítási, illetőleg a gyermekgondozási segélyre vonatkozó szabályok szerint járt a dolgozó nő részére az ellátás.
[15] A Kúria a fenti jogszabályi rendelkezések alapján megállapította, hogy a felperes esete a Tnyvhr. 29. § (5) bekezdése hatálya alá tartozik, a Tny. 18. § (2c) bekezdésében előírtak szerint részére öregségi teljes nyugdíj akkor állapítható meg, ha a megszerzett szolgálati ideje a 30 évet eléri. A Kúria kimondta azt is, hogy a Tny. 18. § (2c) pontja második fordulatában írt (30 év) kedvezményre való jogosultság szempontjából közömbös, hogy a tartósan beteg gyermek ápolására igénybe vett fizetés nélküli szabadság alatt a biztosított részesült-e gyes ellátásban.
[16] A fenti jogértelmezés a jelen ügyben is irányadó. A jogosultság Tny. 18. § (2c) bekezdés szerinti feltétele főszabály szerint az, hogy a keresőtevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal szerzett szolgálati idő elérje a 32 évet, ehhez képest kedvezmény, elegendő a 30 év keresőtevékenységgel járó vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal szerzett szolgálati idő azok esetében, akiknek a súlyosan fogyatékos vér szerinti vagy örökbe fogadott gyermekükre tekintettel ápolási díjat állapítottak meg, vagy 1998. január 1-jét megelőzően ezzel egy tekintet alá eső szolgálati időt szereztek. A felperes, tekintettel arra, hogy a Tnyvhr. 12. § (3) bekezdés b) pontja a tartósan beteg, súlyosan fogyatékos, tizenkét évesnél fiatalabb gyermek gondozásával a Tnyvhr. 29. § (5) bekezdés a) pontja alapján szerzett szolgálati időt az ápolási díjban eltöltött idővel egy tekintet alá esőnek minősíti, jogosult az utóbbi kedvezményre, vagyis a Tny. 18. § (2c) bekezdése alkalmazásában - a másodfokú határozattal ellentétben - 30 év keresőtevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal szerzett szolgálati idővel kell rendelkeznie.
[17] Az alperes az elsőfokú határozatban a nők kedvezményes öregségi nyugdíjára való jogosultságát azért nem tartotta megállapíthatónak, mert a felperes a 40 év jogosultsági időn belül nem rendelkezik 30 év keresőtevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonyban szerzett szolgálati idővel. A felperes a kedvezményes ellátás megállapítását az elsőfokú határozat elleni fellebbezésében arra hivatkozva kérte, hogy egészségkárosodással született gyermekét születésétől, 1983. március 21-től fogva ápolta és gondozta, 1993-ig gyesben, ezt követően, 1997. májusig méltányossági gyesben részesült. A felperes szolgálati, jogosultsági és kereső tevékenységgel járó vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal szerzett idejét kizárólag a másodfokú szerv rögzítette, a határozat a fellebbezés elutasításának indokaként csupán annyit tartalmaz, hogy keresőtevékenységgel járó vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonyban szerzett időként csak azok az időszakok vehetők figyelembe, ideértve a gyes folyósításának időszakát is, amikor tényleges munkavégzés történt. Az elsőfokú és a másodfokú határozatban fennálló fenti ellentmondás okát a rendelkezésre álló adatok alapján nem lehetett megállapítani, ahogyan azt sem, hogy a másodfokú szerv a határozatában írtakra tekintettel a gyermek gondozása, ápolása érdekében igénybe vett ellátások, ideértve az alanyi jogon járó és a méltányosságból biztosított gyes ellátás időszakát is, mely időszakokat, illetve hány napot ismert el a Tny. 18. § (2b) és (2c) bekezdés szerinti időknek.
[18] Mindezek alapján a Kúria a Tny. 18. § (2c) bekezdése fentiektől eltérő értelmezésén és a Tnyvhr. rendelkezései mellőzésén alapuló jogerős ítéletet, figyelemmel a társadalombiztosítási szervek határozatainak hiányosságaira, a határozatokra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte [Pp. 275. § (4) bekezdés, 339. § (1) bekezdés]. Az alperes a felperes jogosultságát a Tny. 18. § (2c) bekezdés és a Tnyvhr. 12. § (3) bekezdés b) pontja jelen határozatban foglalt értelmezésének megfelelően, a Tny. 18. § (2a)-(2c) szerint minősülő idők feltüntetésével, a felperes gyermeke ápolásával, gondozásával töltött időszakok, illetve azok alatt igénybe vett különböző ellátások időszaka beszámíthatóságára is kitérve köteles vizsgálni, annak eredményéről a határozat indokolásában számot adni.
(Kúria Mfv.III.10.030/2018.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Mfv.III.10.030/2018/4.A tanács tagjai: Dr. Zanathy János
a tanács elnöke
Dr. Magyarfalvi Katalin
előadó bíró
Dr. Farkas Katalin
bíró
A felperes:
A felperes képviselője: dr. Fekete Andrienn ügyvéd
Az alperes: Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatal Debreceni Járási Hivatala
Az alperes képviselője: dr. Szűcs Csaba jogtanácsos
A per tárgya: öregségi nyugdíj megállapítása
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
Az elsőfokú bíróság határozatának száma: Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
1.M.307/2017/5.
Rendelkező rész
A Kúria a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.M.307/2017/5. számú ítéletét a 2016. december 19-én kelt elsőfokú és a 2017. március 28-án kelt másodfokú társadalombiztosítási határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezi és az alperest új eljárásra kötelezi.Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
Az elsőfokú bírósági és a felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli.
A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A tényállás
[1] Az alperes az 1959. március 16-án született felperes öregségi nyugdíj megállapítása iránti kérelmét a 2016. december 19-én kelt határozatával - a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 18. § (1) bekezdése, 18. § (2a)-(2d) bekezdése és a Tny. végrehajtásáról szóló 168/1997. (X.6.) Korm. rendelet (Tnyvhr.) 12. § (1) és (3) bekezdése alkalmazásával - elutasította. A határozat indokolása szerint a felperes a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt nem töltötte be; a nők kedvezményes öregségi teljes nyugdíjára sem jogosult, mert az ahhoz szükséges 40 év jogosultsági időn belül nem rendelkezik 30 év kereső tevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonyban szerzett szolgálati idővel. Az elsőfokú szerv határozatában dátumszerűen megjelölte azokat az 1973. szeptember 1. és 2006. május 16. közötti időszakokat, amelyekben szerzett szolgálati idejét jogosító időként azért nem vette figyelembe, mert a Tny. 18. § (2a)-(2d) bekezdése és a Tnyvhr. 12. § (1) és (3) bekezdése alapján nem minősülnek a nők kedvezményes öregségi teljes nyugdíjára jogosító időnek.[2] A másodfokú szerv az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A határozat indokolása szerint a felperes elismert szolgálati ideje 42 év 100 nap, a nők kedvezményes öregségi teljes nyugdíjához figyelembe vehető jogosultsági ideje 38 év 335 nap, ebből kereső tevékenységgel járó vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonyban szerzett jogosultsági ideje 25 év 328 nap. A felperes fellebbezésében alaptalanul hivatkozott arra, hogy a méltányossági GYES időtartama az elsőfokú határozatban nem került beszámításra. A GYES folyósításának idejét szolgálati időként és kedvezményes öregségi nyugdíjra jogosító időként teljes egészében figyelembe vették, kereső tevékenységgel járó vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonyban szerzett időként azonban csak azok az időszakok vehetők figyelembe, amelyek alatt tényleges munkavégzés történt. A GYES folyósítása alatti munkavégzés időtartamát az elsőfokú szerv a központi nyilvántartás adatai alapján vette figyelembe, további idő beszámítására azonban nem volt lehetőség. A másodfokú határozat szerint az elsőfokú szerv tévesen rögzítette határozatában, hogy a felperes a nők kedvezményes öregségi nyugdíjára 30 év kereső tevékenységgel járó vagy azzal egy tekintet alá eső idő alapján jogosult. Mivel a felperes súlyosan fogyatékos vagy tartósan beteg gyermeke után ápolási díjban nem részesült, 1998. január 1. előtt az ápolási díjjal egy tekintet alá eső szolgálati időt nem szerzett [Tnyvhr. 12. § (3) bekezdés, 29. § (5) bekezdés a) pont], ezért a felperesnek - egyéb jogosultsági feltételeken túl, a Tny. 18. § (2c) bekezdése értelmében - az ellátásra való jogosultsághoz 32 év kereső tevékenységgel vagy azzal egy tekintet alá eső idővel kell rendelkeznie.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[3] A felperes keresetében a társadalombiztosítási határozat felülvizsgálatát azért kérte, mert azt az időszakot, amelyet az 1983. március 21-én született, súlyosan beteg gyermeke ápolásával, gondozásával töltött, a kedvezményes ellátásra való jogosultság elbírálása során figyelembe kellett volna venni. A felperes hivatkozott arra is, hogy az esetében irányadó kereső tevékenységgel járó vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszony időtartamát - a másodfokú határozatban rögzített 32 évvel szemben - az elsőfokú szerv állapította meg helyesen 30 évben.[4] Az alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy a Tny. 18. § (2a)-(2d) szerinti jogosultsághoz beszámítható biztosítási jogviszonyok megszerzését a Tnyvhr. 12. §-a részletesen tartalmazza; a Tny.-ben felsorolt jogviszonyokon kívül jogosultsági időnek minősül - egyebek mellett - a GYES folyósítása alatti, a vonatkozó jogszabályokban engedélyezett munkavégzés időtartama, a GYES munkavégzéssel azonos időtartamra eső folyósítási idejét "gyermekneveléssel töltött időként" a szolgálati idő kétszeres számításának tilalma miatt nem lehet beszámítani. Jogosultsági időként nem vehető figyelembe az 1998. január 1-jét megelőzően nem gyermekgondozás, vagy ápolás miatt igénybe vett fizetés nélküli szabadság szolgálati időnek nem minősülő első 30 napja. A felperes keresetében vitatott, naptári napokban pontosan meg nem jelölt szolgálati idő vonatkozásában gyermekneveléssel eltöltött jogosító időként ismerte el az 1983. március 21. és 1997. május 22. közötti, szolgálati adatlapon szereplő azon időszakokat, amelyekben a felperes GYES ellátásban részesült. A felperes a társadalombiztosítási nyilvántartás adatai szerint súlyosan fogyatékos vér szerinti gyermeke után ápolási díjban nem részesült, illetve ápolási díjjal egy tekintet alá eső szolgálati időt nem szerzett, ezért esetében a szükséges, jogosító időn belüli kereső tevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal szerzett idő 32 év. A méltányossági alapon tartósan beteg gyermekre tekintettel járó GYES nem felel meg a Tny. 18. § (2c) bekezdésében kógens módon előírt ápolási díjnak; mindezek alapján a felperest a kért ellátás nem illeti meg.
A jogerős ítélet
[5] A közigazgatási és munkaügyi bíróság a keresetet - a Tny. 18. § (1) bekezdés g) pontja és 18. § (2a)-(2c) bekezdései alkalmazásával - elutasította. Megállapította, hogy a felperes a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt 2024. március 26-án éri el, ezért öregségi teljes nyugdíjra nem jogosult.[6] A bíróság a felperes jogosultságát a nők kedvezményes öregségi nyugdíjára a következő indokok alapján nem tartotta megállapíthatónak. Az alperes helyesen vette figyelembe a gyermekneveléssel töltött időszakokat jogosító időként, azonban, tekintve, hogy a felperes ezen időszakban - általa sem vitatottan - nem részesült ápolási díjban, az időszak kereső tevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal szerzett szolgálati időként nem volt figyelembe vehető. Mivel az alperes a felperes szolgálati idejét, jogosító idejét és azon belül a kereső tevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal szerzett szolgálati idejét is helyesen állapította meg, a felperes a nők kedvezményes öregségi nyugdíjára sem jogosult.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[7] A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a jogszabályoknak megfelelő, a nők kedvezményes öregségi nyugdíjára való jogosultságát megállapító határozat meghozatalát, másodlagosan a munkaügyi bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását, valamint az alperes költségekben való marasztalását kérte a Tny. 18. § (2b) és (2c) bekezdése megsértésére hivatkozva.[8] Álláspontja szerint a kedvezményes ellátásra való jogosultságát megalapozza, hogy az 1983. március 21-én súlyos fogyatékossággal született gyermekére tekintettel 13 évig GYES-en volt, amely idő alatt méltányossági alapon, ápolási díj igénybevétele nélkül gondozta gyermekét. Az ellátáshoz 40 év jogosultsági időn belül 30 év kereső tevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal kellett rendelkeznie, az 1983. és 1996. közötti, gyermek gondozásával töltött 13 év és az alperes által elismert 25 év 328 nap egybeszámításával a kereső tevékenységgel járó jogviszonyban szerzett idő meghaladja a 30, valamint a 32 évet is.
[9] A gyermekgondozási segélyben eltöltött idővel egy tekintet alá esik a 3 évesnél fiatalabb gyermek gondozásával töltött fizetés nélküli szabadság 30 napot meghaladó tartama alatt szerzett szolgálati idő. A súlyosan fogyatékos vér szerinti gyermekre tekintettel megállapított ápolási díjban eltöltött idővel pedig egy tekintet alá esik a tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos 12 évesnél fiatalabb vér szerinti vagy örökbe fogadott gyermek gondozásával töltött fizetés nélküli szabadság 30 napot meghaladó tartama alatt szerzett szolgálati idő is.
[10] A felperes szerint a bíróság a Tny. 18. § (2a)-(2c) pontja téves, a fentiekkel ellentétes értelmezésével jutott arra a következtetésre, hogy a társadalombiztosítási szervek a kedvezményes ellátásra jogosító időt helyesen határozták meg. A bíróságnak eljárása során vizsgálnia kellett azt is, hogy a másodfokú társadalombiztosítási szerv a határozata indokolásában mi alapján jutott arra a következtetésre, hogy az elsőfokú szerv helytelenül rögzítette, hogy a felperes a kedvezményes ellátásra az egyéb jogosultsági feltételek megléte esetén 30 év kereső tevékenységgel járó vagy azzal egy tekintet alá eső idő alapján jogosult; ezen ellentétet a bíróság elmulasztotta feloldani.
[11] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében - megismételve a perben előterjesztett ellenkérelmében foglalt indokokat, utalva arra is, hogy a bíróság a Pp. 206. § (1) bekezdése megsértése nélkül döntött a keresetről - a jogerős ítélet hatályában való fenntartását és a felperes költségekben való marasztalását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[12] A felülvizsgálati kérelem alapos.[13] A Kúria az Mfv.III.10.594/2016/4. számú határozatában egy hasonló tényállású ügyben állást foglalt a nők kedvezményes öregségi nyugdíjra való jogosultsága Tny. 18. § (2c) pont szerinti feltételéről. Abban az ügyben a felek között vita tárgyát képezte, hogy a felperes esetében, aki 1983-tól, az ekkor született, tartósan beteg gyermekére tekintettel 1991-ig - TGYÁS, majd GYES ellátások folyósítása mellett - fizetés nélküli szabadságot vett igénybe, 30 vagy 32 év kereső tevékenységgel járó vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal szerzett szolgálati idővel kell-e rendelkeznie.
[14] A Kúria a fenti határozatában rámutatott: a Tny. 18. § (2b) bekezdése főszabályként rögzíti, hogy a (2a) bekezdés tekintetében milyen szolgálati időt lehet jogosultsági időnek tekinteni; a 40 év jogosultsági időbe beleszámít a kereső tevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal, valamint a terhességi-gyermekágyi segélyben, csecsemőgondozási díjban, gyermekgondozási díjban, gyermekgondozást segítő ellátásban, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban és a súlyosan fogyatékos vér szerinti vagy örökbe fogadott gyermekére tekintettel megállapított ápolási díjban eltöltött idővel, vagy ezekkel egy tekintet alá eső, 1998. január 1-jét megelőzően szerzett szolgálati idő. A fentiekből következően az igénylőnek mindenképpen meg kell szerezni a 40 év jogosultsági időt, és ezen belül a Tny 18. § (2c) bekezdésében rögzített alapesetben (főszabályként) meg kell szerezni a 32 évi keresőtevékenységgel (munkával) vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonyban szerzett szolgálati időt. A Tny. 18. § (2c) bekezdésében a jogalkotó kedvezményszabályt fogalmazott meg a főszabály szerint megszerzendő 32 év szolgálati időhöz képest az olyan nők esetében, akiknek a súlyosan fogyatékos vér szerinti vagy örökbe fogadott gyermekükre tekintettel ápolási díjat állapítottak meg, vagy akik 1998. január 1-jét megelőzően ezzel egy tekintet alá eső szolgálati időt szereztek: ezen igénylőknél csupán 30 év szolgálati idő megszerzését írta elő. A Tnyvhr. 12. § (3) bekezdés b) pontja akként rendelkezik, hogy a Tny. 18. § (2a)-(2d) bekezdésének alkalmazása során a súlyosan fogyatékos gyermekre tekintettel megállapított ápolási díjban eltöltött idővel egy tekintet alá esik a tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos, tizenkét évesnél fiatalabb gyermek gondozásával a 29. § (5) bekezdés a) pontja alapján szerzett szolgálati idő. A Tnyvhr. 29. § (5) bekezdése az 1998. január 1-jét megelőzően szerzett szolgálati idő vonatkozásában határozta meg, hogy szolgálati időnek kell számítani a fizetés nélküli szabadság 30 napot meghaladó időtartamát, ha a biztosítottat háromévesnél - tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermek esetén tizenkettő évesnél - fiatalabb gyermek gondozása vagy 10 évesnél fiatalabb gyermek ápolása címén illette meg. A perbeli időben hatályos, a Munka Törvénykönyvéről szóló 1967. évi II. törvény végrehajtásáról szóló 48/1979. (XII.1.) MT rendelet 54. § (2) bekezdése kimondta, hogy a munkáltató a dolgozó nő kérelmére a szülési szabadság letelte után a gyermek gondozása céljából harmadik - súlyosan fogyatékos gyermek esetében annak hatodik - életéve betöltéséig, a gyermek betegsége tartamára pedig az otthoni ápolás érdekében a gyermek tízéves koráig fizetés nélküli szabadságot köteles biztosítani; a (3) bekezdés alapján a szülési szabadság, valamint a fizetés nélküli szabadság tartama alatt a társadalombiztosítási, illetőleg a gyermekgondozási segélyre vonatkozó szabályok szerint járt a dolgozó nő részére az ellátás.
[15] A Kúria a fenti jogszabályi rendelkezések alapján megállapította, hogy a felperes esete a Tnyvhr. 29. § (5) bekezdése hatálya alá tartozik, a Tny. 18. § (2c) bekezdésében előírtak szerint részére öregségi teljes nyugdíj akkor állapítható meg, ha a megszerzett szolgálati ideje a 30 évet eléri. A Kúria kimondta azt is, hogy a Tny. 18. § (2c) pontja második fordulatában írt (30 év) kedvezményre való jogosultság szempontjából közömbös, hogy a tartósan beteg gyermek ápolására igénybe vett fizetés nélküli szabadság alatt a biztosított részesült-e GYES ellátásban.
[16] A fenti jogértelmezés a jelen ügyben is irányadó. A jogosultság Tny. 18. § (2c) bekezdés szerinti feltétele főszabály szerint az, hogy a kereső tevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal szerzett szolgálati idő elérje a 32 évet, ehhez képest kedvezmény, elegendő a 30 év kereső tevékenységgel járó vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal szerzett szolgálati idő azok esetében, akiknek a súlyosan fogyatékos vér szerinti vagy örökbe fogadott gyermekükre tekintettel ápolási díjat állapítottak meg, vagy 1998. január 1-jét megelőzően ezzel egy tekintet alá eső szolgálati időt szereztek. A felperes, tekintettel arra, hogy a Tnyvhr. 12. § (3) bekezdés b) pontja a tartósan beteg, súlyosan fogyatékos, tizenkét évesnél fiatalabb gyermek gondozásával a Tnyvhr. 29. § (5) bekezdés a) pontja alapján szerzett szolgálati időt az ápolási díjban eltöltött idővel egy tekintet alá esőnek minősíti, jogosult az utóbbi kedvezményre, vagyis a Tny. 18. § (2c) bekezdése alkalmazásában - a másodfokú határozattal ellentétben - 30 év kereső tevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal szerzett szolgálati idővel kell rendelkeznie.
[17] Az alperes az elsőfokú határozatban a nők kezdezményes öregségi nyugdíjára való jogosultságát azért nem tartotta megállapíthatónak, mert a felperes a 40 év jogosultsági időn belül nem rendelkezik 30 év kereső tevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonyban szerzett szolgálati idővel. A felperes a kedvezményes ellátás megállapítását az elsőfokú határozat elleni fellebbezésében arra hivatkozva kérte, hogy egészségkárosodással született gyermekét születésétől, 1983. március 21-től fogva ápolta és gondozta, 1993-ig GYES-ben, ezt követően, 1997. májusig méltányossági GYES-ben részesült. A felperes szolgálati, jogosultsági és kereső tevékenységgel járó vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal szerzett idejét kizárólag a másodfokú szerv rögzítette, a határozat a fellebbezés elutasításának indokaként csupán annyit tartalmaz, hogy kereső tevékenységgel járó vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonyban szerzett időként csak azok az időszakok vehetők figyelembe, ide értve a GYES folyósításának időszakát is, amikor tényleges munkavégzés történt. Az elsőfokú és a másodfokú határozatban fennálló fenti ellentmondás okát a rendelkezésre álló adatok alapján nem lehetett megállapítani, ahogyan azt sem, hogy a másodfokú szerv a határozatában írtakra tekintettel a gyermek gondozása, ápolása érdekében igénybe vett ellátások, ide értve az alanyi jogon járó és a méltányosságból biztosított GYES ellátás időszakát is, mely időszakokat, illetve hány napot ismert el a Tny. 18. § (2b) és (2c) bekezdés szerinti időknek.
[18] Mindezek alapján a Kúria a Tny. 18. § (2c) bekezdése fentiektől eltérő értelmezésén és a Tnyvhr. rendelkezései mellőzésén alapuló jogerős ítéletet, figyelemmel a társadalombiztosítási szervek határozatainak hiányosságaira, a határozatokra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte [Pp. 275. § (4) bekezdés, 339. § (1) bekezdés]. Az alperes a felperes jogosultságát a Tny. 18. § (2c) bekezdés és a Tnyvhr. 12. § (3) bekezdés b) pontja jelen határozatban foglalt értelmezésének megfelelően, a Tny. 18. § (2a)-(2c) szerint minősülő idők feltüntetésével, a felperes gyermeke ápolásával, gondozásával töltött időszakok, illetve azok alatt igénybe vett különböző ellátások időszaka beszámíthatóságára is kitérve köteles vizsgálni, annak eredményéről a határozat indokolásában számot adni.
Záró rész
[19] Az alperes a felperes felülvizsgálati eljárásban felmerült költsége megfizetésére a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles.[20] A Kúria az elsőfokú bírósági és a felülvizsgálati eljárás illetékéről a Tny. 81. §-a alapján határozott.
[21] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
Budapest, 2018. november 21.
Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Farkas Katalin s.k. bíró (Kúria, Mfv.III.10.030/2018.)