adozona.hu
BH 2004.2.71
BH 2004.2.71
I. A korlátolt felelősségű társaság ügyvezetését kizárólag a határozott időre megválasztott ügyvezető mint vezető tisztségviselő láthatja el. Az ügyvezető kizárólag az ügyek meghatározott csoportjára nézve jogosíthatja fel képviseleti joggal a gazdasági társaság munkavállalóját, de a képviselők cégjegyzésének módja csak együttes lehet; arra nincs lehetőség, hogy a cégjegyzési jogot általánosságban az ügyvezető-helyettes gyakorolja [1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 21. § (1)-(2) bek., 39. §, 40. §]. II. A taggyűlé
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A kérelmezők 2001. március 4-én benyújtott törvényességi felügyeleti kérelmükben kérték a céggel szemben törvényességi felügyeleti intézkedések alkalmazását. A kérelmezett cég a törvényességi felügyeleti kérelem elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság 4. sorszámú végzésében "az ügyvezetői feladatok ellátása, valamint a közgyűlés összehívása vonatkozásában" felhívta a kérelmezettet a törvényes működés helyreállítására, "illetve az erre vonatkozó jogszabályi rendelkezések jövőben történő ponto...
Az elsőfokú bíróság 4. sorszámú végzésében "az ügyvezetői feladatok ellátása, valamint a közgyűlés összehívása vonatkozásában" felhívta a kérelmezettet a törvényes működés helyreállítására, "illetve az erre vonatkozó jogszabályi rendelkezések jövőben történő pontos betartására". Döntését a következőkkel indokolta:
A cég a cégiratok szerint 2001. augusztus 24-én tartott taggyűlést, de a taggyűlés összehívásáról szóló meghívót 2001. augusztus elsején "postaládába dobták". Az 1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 7. § (1) és (2) bekezdésének rendelkezéséből viszont az következik, hogy ha a taggyűlésre szóló meghívót postán küldi meg a társaság a tag részére, azt ajánlott küldeményként, vagy pedig tértivevénnyel kell feladni, ugyanis "csak így bizonyítható időben történő elküldés".
A kérelmezett cég ügyvezetője jelen törvényességi felügyeleti eljárásban úgy nyilatkozott, hogy akadályoztatása esetén helyette és nevében V. V.-né járt el több esetben, amit az is alátámaszt, hogy a cégiratoknál elfekvő 2000. évi mérleget is V. V.-né írta alá. V. V.-né viszont a társaságnak nem ügyvezetője, a Gt. pedig nem ismeri az ügyvezető-helyettesi intézményt, így V. V.-né nem járhat el az ügyvezető helyett és nevében.
A kérelmezett cég fellebbezésében a 4. sorszámú végzés megváltoztatását és a törvényességi felügyeleti eljárás megszüntetését kérte. Rámutatott arra, hogy a kérelmezők az 1997. évi CXLV. tv. (Ctv.) 51. § (2) bekezdésében írt határidőt túllépve, elkésetten terjesztették elő törvényességi felügyeleti kérelmüket. Álláspontja szerint a cég nem követett el olyan jogszabálysértést, amelynek alapján helye lenne a törvényes működés helyreállítására történő felhívásnak, mind a cég, mind ügyvezetője a jogszabályok rendelkezéseinek megfelelően járt el. Az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte a Gt. 7. § (2) bekezdésében írtakat, mert ez a jogszabályhely nem mondja ki, hogy a taggyűlésre szóló meghívó postai úton való megküldésére csak ajánlott küldeményként, vagy tértivevényes iratként kerülhet sor. Tehát a taggyűlés összehívása során a cég nem sértette meg a Gt. rendelkezéseit. A Gt. 7. § (2) bekezdése kizárólag azt mondja ki, hogy a postán feladott küldeményt mely időpontban kell a címzetthez megérkezettnek tekinteni. Bár a Gt. valóban nem ismeri az ügyvezető-helyettesi intézményt, annak nincs akadálya, hogy a munkáltató vezetőjének helyettese munkaszervezeten belül, ügyvezető-helyettesi titulussal felruházva működjön, mint a Munka Törvénykönyve szerinti vezető állású munkavállaló. Emellett a Ptk. szabályai is lehetővé teszik, hogy az ügyvezető kifejezetten eseti jelleggel képviselettel bízzon meg harmadik személyt.
A fellebbezés csak részben alapos.
A Legfelsőbb Bíróság mindenekelőtt arra mutat rá, hogy bár az elsőfokú bíróság törvényességi felügyeleti kérelem alapján indult eljárásban, de a kérelemben írtaktól eltérő tényállás alapján, olyan tények ismeretében döntött a céggel szembeni törvényességi felügyeleti intézkedések alkalmazásáról, mely tényekre a törvényességi felügyeleti kérelem nem hivatkozott. Az elsőfokú bíróság a cégiratok alapján állapította meg, hogy a törvényességi felügyeleti kérelem benyújtása után megtartott 2001. augusztus 24-i taggyűlés meghívójának kézbesítésére nem a Gt. 7. § (2) bekezdésének megfelelő módon került sor, arról pedig, hogy a cégben V. V.-né "teljes jogkörrel megbízott ügyvezető-helyettesként" működik, V. A. ügyvezető 2001. augusztus 2-i beadványából szerzett tudomást. Az elsőfokú bíróság azt is a cégiratok alapján állapította meg, hogy a 2000. évi mérleget V. V.-né írta alá. (A törvényességi felügyeleti kérelem a 2000. évi mérleg aláírását sem kifogásolta.)
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint mindebből az következik, hogy az elsőfokú bíróság nem a kérelemben írtakra tekintettel, hanem hivatalbóli eljárás alapján hozott a céggel szemben törvényességi felügyeleti intézkedést éspedig az eljárásra okot adó körülmény bekövetkeztétől számított egy éven belül. A Ctv. 51. § (3) bekezdésében írtakra tekintettel ezért azt kell megállapítani, hogy a 4. sorszámú végzés meghozatalára eljárási szabálysértés elkövetése nélkül került sor.
Megalapozottan figyelmeztette az elsőfokú bíróság 4. sorszámú végzésében a kérelmezett céget arra, hogy működése során tartsa be az ügyvezetői feladatok ellátására vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket. A 4. számú végzés indokolásában írtakat kiegészítve rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a Gt. rendelkezései szerint a kft. ügyvezetését kizárólag a határozott időre megválasztott ügyvezető, mint vezető tisztségviselő láthatja el. Az ügyvezető az ügyek meghatározott csoportjára nézve ugyan felruházhatja képviseleti joggal a gazdasági társaság munkavállalóit, de e képviselők cégjegyzésének módja csak együttes lehet [Gt. 21. § (1)-(2) bekezdés, 39-40. §]. Jelen esetben a cégnek V. A. az egyetlen ügyvezetője, a cég jegyzésére pedig a cégjegyzék szerint kizárólag az ügyvezető jogosult. V. V.-né nem jogosult arra a fenti jogszabályok rendelkezéséből következően, hogy ügyvezető-helyettes aláírással V. A. helyett és nevében cégjegyzési jogot gyakoroljon, ügyvezető-helyettesként működjön.
Nem fogadta el viszont a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság álláspontját a Gt. 7. § (2) bekezdésének értelmezésével kapcsolatban. A Gt. 7. § (1) bekezdése kimondja, hogy a törvény szerinti jognyilatkozatokat írásban, vagy más bizonyítható módon kell a tag tudomására hozni. E jogszabályhely irányadó a taggyűlés összehívásánál is, tehát írásban, vagy más bizonyítható módon kell a tag tudomására hozni, hogy az ügyvezető a taggyűlést összehívta. A Gt. 7. § (2) bekezdése azonban nem írja elő a társaság számára, hogy a taggyűlési meghívót kötelező lenne ajánlott küldeményként, vagy tértivevényes iratként megküldeni a tagnak, ez a jogszabályhely csupán arról rendelkezik, hogy az így feladott postai küldeményt mely napon kell a címzetthez megérkezettnek tekinteni. A meghívót a cég egyszerű postai küldeményként is eljuttathatja a taghoz, azonban számolnia kell azzal, hogy kétség esetén a céget terheli annak bizonyítása, hogy a tag értesült a taggyűlés összehívásáról és amennyiben ezt bizonyítani nem tudja, adott esetben a taggyűlés szabályszerűtlenül összehívottnak minősülhet.
Tényként állapítja meg a Legfelsőbb Bíróság, hogy a cég 2001. október 16-án változás bejegyzési kérelmet nyújtott be az elsőfokú bírósághoz a 2001. augusztus 24-i taggyűlési jegyzőkönyv alapján, mely jegyzőkönyv szerint a taggyűlés K. L.-né tag távollétében hozott döntéseket. A változás bejegyzési eljárás során az elsőfokú bíróság hiánypótlás keretében szólította fel a céget annak igazolására, hogy K. L.-né részére a taggyűlés meghívója kellő időben postázásra került, és ennek során került sor az ügyvezetői és egyéb nyilatkozatok csatolására, mely szerint a cég egyik alkalmazottja az ügyvezető jelenlétében dobta be egy utcai postaládába a taggyűlés összehívására vonatkozó meghívót. Az elsőfokú bíróság a hiánypótlási eljárás lefolytatása után 2001. december 11-én meghozott végzésével a bejelentett változásokat a cégjegyzékbe bejegyezte és ezzel kifejezte azt az álláspontját, hogy a 2001. augusztus 24-i taggyűlés összehívására szabályszerűen került sor.
A Legfelsőbb Bíróság a jelen eljárásban nem jogosult annak vizsgálatára, hogy a változások bejegyzésekor a bíróság helyesen indult-e ki abból, hogy a 2001. március 24-i taggyűlés összehívása szabályszerű volt, és hogy a változások bejegyzése megfelelt-e a jogszabályoknak. Kizárólag abban foglalhatott állást, hogy a cég működése során megsértette-e a Gt. 7. § (2) bekezdésének rendelkezését és emiatt működése törvénysértőnek minősül-e. Ezzel kapcsolatban azt állapította meg, hogy a cég nem volt köteles a tagok részére megküldött küldeményeket ajánlottan, vagy tértivevénnyel postára adni, így az elsőfokú bíróság nem alkalmazhatott volna önmagában amiatt törvényességi felügyeleti intézkedést a céggel szemben, mert az ügyvezető a taggyűlés meghívóját egyszerű postai küldeményként továbbította a tagok számára. Emiatt ugyanis a cég működése törvénysértőnek nem minősült.
A Legfelsőbb Bíróság szerint a Ctv. 49. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 259. §-án és a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság végzését részben megváltoztatta és mellőzte a cég felhívását a taggyűlés összehívásával kapcsolatos jogszabályi rendelkezések megtartására, egyebekben az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. (Legf. Bír. Cgf. II. 31.215/2002. sz.)