adozona.hu
BH+ 2004.1.37
BH+ 2004.1.37
Felszámolási költségeket - amennyiben valamennyi tartozás kiegyenlítésére nincs fedezet - az esedékességkor nem egyenlő mértékben, hanem a követelések arányában kell kiegyenlíteni [1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 57. § (1) bek. a) és g) pontja, (2) bek., 63/A. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a 12. sorszámú végzésével az adós elleni felszámolási eljárást egyszerűsített módon befejezte, a gazdálkodó szervezetet megszüntette, elrendelte a cégjegyzékből történő törlését. Megállapította a felszámoló díját, rendelkezett a hitelezői igények kielégítéséről.
Végzésének indokolásában utalt arra, hogy az adós elleni felszámolási eljárás közzétételére a Cégközlöny 1999. május 20-i számában került sor. A jelen ügyben a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végels...
BH+ 2004.1.37 Felszámolási költségeket - amennyiben valamennyi tartozás kiegyenlítésére nincs fedezet - az esedékességkor nem egyenlő mértékben, hanem a követelések arányában kell kiegyenlíteni [1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 57. § (1) bek. a) és g) pontja, (2) bek., 63/A. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság a 12. sorszámú végzésével az adós elleni felszámolási eljárást egyszerűsített módon befejezte, a gazdálkodó szervezetet megszüntette, elrendelte a cégjegyzékből történő törlését. Megállapította a felszámoló díját, rendelkezett a hitelezői igények kielégítéséről.Végzésének indokolásában utalt arra, hogy az adós elleni felszámolási eljárás közzétételére a Cégközlöny 1999. május 20-i számában került sor. A jelen ügyben a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, lényegesen az 1997. évi XXVII. törvénnyel is módosított 1991. évi IL. törvény rendelkezései az irányadóak. Az eljárás során a felszámoló indítványozta az eljárásnak egyszerűsített felszámolással történő befejezését, mert az adós vagyona a felszámolási költségek fedezetére sem elegendő. A felszámoló elkészítette a zárójelentését, a zárómérleget és vagyonfelosztási javaslatot, azt a hitelezők részére megküldte, akik észrevételt ellene nem tettek. A bíróság a csatolt iratok alapján megállapította, hogy az adós vagyona valamennyi felszámolási költségre nem nyújt fedezetet, ezért a kérelemnek helytadott és határozatát a többször mód. Cstv. 63/A. §-ának (1) bekezdése alapján meghozta. Az iparűzési adó túlfizetésből eredően 77 000 Ft összegű követelés áll fenn az Önkormányzattal szemben. A bíróság megállapította, amennyiben ez az adós részére átutalásra kerül, úgy a még fennálló bértartozások részbeni kifizetésére fordítható. A bíróság a munkabér-igényekre követelésarányosan adta át a követelést, a többször mód. Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint. További hitelezői igények kielégítéséről a bíróság vagyoni fedezet hiányában nem tudott rendelkezni
Az elsőfokú bíróság végzése ellen K. E. hitelező nyújtott be fellebbezést. Kérte az elsőfokú bíróság végzésének a megváltoztatását. Követelte az általa indított munkaügyi perben hozott ítélet alapján a követelésének a kielégítését, az ott megítélt összeg kifizetését. Kérte a felosztható összeg arányainak a megváltoztatását is, tekintettel arra, hogy a csődbe vitt adós vezetősége, pontosabban a tagjai is követelhetik, mint hitelezők az állítólagos bérüket, holott nem szolgálták azt meg és ennek ellenére lényegesen nagyobb összeget kapnak, mint ő.
A fellebbezésre a felszámoló észrevételt tett. Kérte az elsőfokú bíróság végzésének a helybenhagyását. Előadta, hogy K. E. igényére vonatkozólag megkapta a munkaügyi bíróság ítéletet, amely 138 536 Ft elmaradt munkabér-igényre vonatkozott. Ennek alapján hívta le a Munkaügyi Központtól a bérgaranciát, a hitelezőre is kiterjedően 112 500 Ft és az adós pénzeszközének erejéig. A hitelező részére ez az összeg az adójárulékok levonása után 1999. október 26. napján kifizetésre került. Ezen túlmenően a hitelező által állított több millió forint elmaradt követelés ítélettel nem került alátámasztásra. Felszámolási költségként csak a munkabér igénye vehető figyelembe, az elmaradt kamatigénye nem, így az ezt meghaladó követelése nem megalapozott. A felszámoló a visszautalt iparűzési adót a hitelezők között követeléseiknek arányában kérte felosztani, így összegszerűségében K. E.-t az általa felvett összegen kívül 11 917 Ft illeti meg. Az ezt meghaladó igénye, ami 14 119 Ft-ot tesz ki, nem kerülhet kielégítésre. Csatolta a bizonyítékait arra vonatkozóan, hogy a felszámoló által megküldött zárójelentést a hitelező megkapta.
A fellebbezésre Sz. T. hitelező észrevételt tett. Kérte az elsőfokú bíróság végzésének a helybenhagyását.
A hitelező fellebbezése nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló adatok alapján megalapozott végzést hozott az ügyben. A hitelező a fellebbezésében nem hozott fel olyan új tényt vagy bizonyítékot, amely alkalmas lenne az elsőfokú bíróság érdemben helyes végzésének a megváltoztatására.
A felszámoló azért indítványozta az ügyben az egyszerűsített felszámolás elrendelését, mert az adós vagyona a felszámolás várható költségei fedezetére sem volt elegendő. Alaptalanul hivatkozott arra a hitelező, hogy nem tudott erről a tényről, miután a felszámoló csatolta a zárójelentésnek részére történt kézbesítését tanúsító tértivevény másolatát. Eszerint a hitelező 2000. szeptember 2-án sajátkezű aláírásával átvette a részére megküldött zárójelentést. Amennyiben az adósnak bárhol fellelhető vagyonáról tudott, ezt jeleznie kellett volna a felszámolónak. A zárójelentésre, a vagyonfelosztási javaslatra azonban észrevételt nem tett. Amennyiben bármelyik hitelező bejelentette volna, hogy tud az adós fellelhető vagyonáról, úgy nem került volna sor az egyszerűsített felszámolásra, hanem a felszámolás az eljárás rendes szabályai szerint került volna lefolytatásra. Vagyon hiányában pedig helyesen döntött az elsőfokú bíróság akkor, amikor a többször mód. Cstv. 63/A. §-ának (1) bekezdése alapján az eljárást az egyszerűsített felszámolás szabályai szerint fejezte be.
Az iratok tartalmából megállapíthatóan a hitelezői igények kielégítésére az eljárás során azért kerülhetett sor, mert a felszámoló a Munkaügyi Központtól igénybe vette a Bérgarancia Alap támogatását. Ez az összeg került felosztásra a hitelezők között. Alaptalanul hivatkozott arra a hitelező, hogy az igénye rosszul került kielégítésre. A többször mód. Cstv. 57. §-ának (1) bekezdése szerint a gazdálkodó szervezetnek a felszámolás körébe tartozó vagyonából a tartozásokat a jogszabályban meghatározott sorrend szerint kell kielégíteni. A törvényhely (1) bekezdésének a) pontja értelmében első helyen állnak a felszámolás (2) bekezdés szerinti költségei, nevezetesen - többek között - az adóst terhelő munkabér és egyéb bérjellegű juttatások. Helyesen hivatkozott az észrevételében a felszámoló arra, hogy az iratoknál fellelhető, a munkaügyi bíróság ítélete szerint a hitelezőnek, mint felperesnek 138 536 Ft elmaradt munkabér, ennek 1993. november 1-jétől számított évi 20%-os középarányos kamata, valamint kártérítésként 11 220 Ft és ez összegnek a kamata került megítélésre. egyebekben a munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította. Csak a munkabér kerülhet besorolásra a többször mód. Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének a) pontjába, a keletkezés idejétől és jogcímétől függetlenül a késedelmi kamat a g) pontba tartozik. Ezt a követelést tehát több különböző címen fennálló követelés megelőzi. A jelen esetben az adós vagyonából csupán a munkabér-tartozások kerültek kielégítésre, azok is egyrészt a béralapból folyósított kölcsönből, másrészt a visszafizetendő iparűzési adóból, az adó-visszafizetése iránti követelésből. A további követelések, így a kamatkövetelés kielégítésére is, vagyon nem áll rendelkezésre.
Helyesen rendelkezett az elsőfokú bíróság a felszámoló javaslata alapján a visszatérítendő adó hitelezők közötti felosztásáról. Mint arra a Legfelsőbb Bíróság is rámutatott a Bírósági Határozatok 1996. évi 10. számában, 553. szám alatt közzétett eseti döntésében, az azonos időpontban esedékessé váló felszámolási költségeket az esedékességkor a követelések arányában, nem pedig egyenlő mértékben kell kiegyenlíteni. Az adott esetben pedig - a fent kifejtettek alapján - az a) pontos költségek vonatkozásában csupán a munkabér követelés jöhet számításba. Azt kellett alapul venni a követelésarányos kielégítés megállapításánál.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a többször mód. Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése szerint megfelelően alkalmazandó Pp. 259. §-ára utalással, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Fpk.VIII.32.852/2001. sz.)