adozona.hu
BH 2004.1.40
BH 2004.1.40
A feltételes illetékmentességet megalapozó, lakóházépítésre alkalmas beépítetlen telektulajdon fogalmának értelmezése [1990. évi XCIII. tv. 26. §, 102. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felülvizsgálati eljárás szempontjából releváns tényállás szerint a felperes 2000. február 10-én kelt adásvételi szerződéssel vásárolta meg a lakóház, udvar, gazdasági épület megjelölésű ingatlant. Az alperes jogerős határozatával 30 millió forint illetékalap után 1 654 000 Ft illeték megfizetésére kötelezte a felperest azzal, hogy az illetéktörvény 102. § (1) bekezdés 1) pontja alapján lakóház építésére alkalmas teleknek nem tekinthető, mert az ingatlan lakás funkciójára alkalmas, s az inga...
BH 2004.1.40 A feltételes illetékmentességet megalapozó, lakóházépítésre alkalmas beépítetlen telektulajdon fogalmának értelmezése [1990. évi XCIII. tv. 26. §, 102. §]
A felülvizsgálati eljárás szempontjából releváns tényállás szerint a felperes 2000. február 10-én kelt adásvételi szerződéssel vásárolta meg a lakóház, udvar, gazdasági épület megjelölésű ingatlant. Az alperes jogerős határozatával 30 millió forint illetékalap után 1 654 000 Ft illeték megfizetésére kötelezte a felperest azzal, hogy az illetéktörvény 102. § (1) bekezdés 1) pontja alapján lakóház építésére alkalmas teleknek nem tekinthető, mert az ingatlan lakás funkciójára alkalmas, s az ingatlanon garázs is található.A felperes keresetében az illetéktörvény 26. § (1) bekezdés a) pontjára hivatkozással állította az illetékmentessége fennállását. Arra hivatkozott, hogy a jogerős építési engedély alapján 17 lakást kíván felépíteni az ingatlanon, és az azon meglévő egy lakás miatt téves az a jogszabály-értelmezés, amely az ingatlan teljes értéke után kívánja megállapítani az illetéket.
A jogerős ítélet a felperes keresetét elutasította. Hivatkozott az illetékekről többször módosított 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 102. § (1) bekezdés l) pontjára. E szerint lakóház építésére alkalmas telektulajdon: az építésügyi jogszabályoknak és a településrendezési terveknek megfelelően kialakított, lakóépület elhelyezésére szolgáló, beépítetlen földrészlet, továbbá az előbbi feltételeknek egyébként megfelelő olyan földrészlet, amelyen csak szükséglakás, illetőleg csak olyan lakás céljára használt helyiségcsoport (helyiség) van, ami még a szükséglakás követelményeinek sem felel meg. A lakás kialakítására szolgáló, az ingatlan-nyilvántartásban tetőtér, padlás elnevezéssel feltűntetett önálló ingatlan lakóház építésére alkalmas telektulajdonnal egy tekintet alá esik.
Kiemelte, hogy a lakóház építésére alkalmas telektulajdonnak az tekinthető, ha az ingatlan beépítettsége legfeljebb szükséglakás szintet ér el. Nyomatékkal utalt arra, hogy a földrészlet fogalmát maga az ingatlan jelenti, és az Itv. további elkülönítésre nem ad lehetőséget. A felperes egy ingatlant (földrészlet) vásárolt, melynek az ingatlan-nyilvántartási állapota a szerzéskor lakóház, udvar, gazdasági épület művelési ág volt.
Az illetékügyben ezen ingatlan egészét kellett vizsgálni a lakóházépítésre alkalmas telektulajdon fogalma szempontjából, s nincs lehetőség arra, hogy az ingatlanon belül egyes ingatlanrészeket külön vizsgálna az illetékügyi hatóság. Megjegyezte a megyei bíróság azt is, hogy az ingatlan be nem épített részére vonatkozóan illetékmentesség kizárólag akkor lett volna alkalmazható, amennyiben a szerződést megelőzően az ingatlan ilyen módon megosztásra került volna. A felperes azonban egy osztatlan ingatlant vásárolt és az ingatlan nem vitatott beépítettsége nem teszi lehetővé a lakóházépítésre alkalmas telektulajdon meghatározását.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérve annak megváltoztatását azzal, hogy az az Itv. 26. § (1) bekezdés a) pontjába és 102. § (1) bekezdés l) pontjába ütközik. Álláspontja szerint a felperes az Itv. 26. § (1) bekezdés a) pontja alapján lakóház építésére alkalmas tulajdoni hányadot szerzett meg. Ez a tulajdoni hányad az adott cél, az építés vonatkozásában tulajdoni hányad. A felperes által vásárolt ingatlan három jól elkülöníthető tulajdoni hányadból áll.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A jogerős ítélet a tényállást helyesen állapította meg, és az alkalmazandó jogszabályok megfelelő értelmezésével jogszerű döntést hozott, amellyel a Legfelsőbb Bíróság mindenben egyetért.
A felperes felülvizsgálati kérelme a tulajdon, tulajdoni hányad, lakóház építésére alkalmas telektulajdon fogalmainak félreértelmezésén alapul. Az Itv. 26. § (1) bekezdés a) pontja szerint mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól a lakóház építésére alkalmas telektulajdonnak (tulajdoni hányadnak), valamint ilyen ingatlanon alapított vagyoni értékű jognak a megszerzése, ha a vagyonszerző az ingatlanon a szerződés illeték kiszabására történő bemutatásától számított 4 éven belül lakóházat épít. A lakásépítési szándékáról legkésőbb az illetékfizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig nyilatkozhat az illetékhivatalnál.
Az, hogy mi tekinthető lakóház építésére alkalmas telektulajdonnak, annak meghatározását az Itv. 102. § (1) bekezdés l) pontja adja meg, melynek lényege, hogy beépítetlen földrészlet, illetve olyan földrészlet, amelyen csak szükséglakás van. A jogerős ítélet helyesen állapította meg, hogy a földrészlet fogalmát ebben az esetben az ingatlannal kell azonosítani, tehát nem az ingatlanon belüli külön elkülönített földrészletet jelenti.
A felperesnek az építésre vonatkozó tulajdoni hányad okfejtésével kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság hivatkozik a Ptk. 95. § (1) bekezdésére, mely szerint a tulajdonjog kiterjed mindarra, ami a dologgal olyanképpen van tartósan egyesítve, hogy az elválasztással a dolog, vagy elválasztott része elpusztulna, illetőleg az elválasztással értéke, vagy használhatósága számottevően csökkenne (alkotórész). A földrészleten álló építmény pedig az ingatlan alkotórésze, így tulajdonjogi szempontból osztja a telek sorsát.
A Ptk. 139. § (1) bekezdése alapján a tulajdonjog ugyanazon a dolgon meg nem határozott hányadok szerint több személyt is megillethet. A (2) bekezdés értelmében kétség esetén a tulajdonostársak tulajdoni hányada egyenlő. A becsatolt adásvételi szerződésből azonban egyértelműen megállapítható, hogy a felperes egy személyben szerezte meg a perbeli ingatlan tulajdonjogát, azon közös tulajdon nem keletkezett, így tulajdoni hányadok sem keletkeztek. A felperes az ingatlannak 1/1 tulajdonjogát szerezte meg, a perbeli ingatlanok vonatkozásában tulajdoni hányadról nem beszélhetünk. Az egy személy tulajdonában álló ingatlan esetében nem lehet olyan módon tulajdoni hányadokat felállítani, mint ahogy azt a felperes állította (beépítetlen földrészlet-lakás-garázs). Ezek ugyanis nem tulajdoni hányadok, hanem az ingatlan-nyilvántartási állapot szerinti elnevezések.
Az Itv. 102. § (1) bekezdés l) pontja alkalmazásánál a lakóház építésére alkalmas telektulajdonnál a lakóépület elhelyezésére szolgáló, beépítetlen földrészletnek az egész ingatlan vonatkozásában fenn kell állni. Nem elég, hogy csak azon a területen legyen beépítetlen, ahová a felperes az új lakóházat fel kívánja építeni.
Az Itv. 26. § (1) bekezdés a) pontjában megjelölt tulajdoni hányad arra az esetre vonatkozik, ha az illetékfizetésre kötelezett nem az ingatlan egészének tulajdonjogát, hanem csak annak tulajdoni hányadát (1/2, 1/3 stb.) szerezte meg.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.817/2001.)