adozona.hu
BH 2004.1.39
BH 2004.1.39
A bíróságnak nincs hatásköre az évtizedekkel korábban, államosítás tárgyában hozott közigazgatási határozat felülvizsgálatára [1991. évi XXVI. tv. 3. §, Áe. 72. §, 1952. évi III. tv. 330. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A kerületi Tanács VB II. Igazgatási Osztálya az 1958. április 10-én kelt határozatával elutasította B. L.-né - a felperes néhai édesanyja - azon kérelmét, hogy mentesítse az állami tulajdonba vétel alól a Budapest, kerület telekkönyvi betétben felvett ingatlan 1/4 tulajdoni illetőségét.
A B. L.-né fellebbezése folytán eljárt Budapest Főváros Tanácsa VB Igazgatási Osztálya az 1959. június 13-án kelt határozatával helybenhagyta az elsőfokú határozatot.
A felperes a Fővárosi Bírósághoz áttett ...
BH 2004.1.39 A bíróságnak nincs hatásköre az évtizedekkel korábban, államosítás tárgyában hozott közigazgatási határozat felülvizsgálatára [1991. évi XXVI. tv. 3. §, Áe. 72. §, 1952. évi III. tv. 330. §]
A kerületi Tanács VB II. Igazgatási Osztálya az 1958. április 10-én kelt határozatával elutasította B. L.-né - a felperes néhai édesanyja - azon kérelmét, hogy mentesítse az állami tulajdonba vétel alól a Budapest, kerület telekkönyvi betétben felvett ingatlan 1/4 tulajdoni illetőségét.A B. L.-né fellebbezése folytán eljárt Budapest Főváros Tanácsa VB Igazgatási Osztálya az 1959. június 13-án kelt határozatával helybenhagyta az elsőfokú határozatot.
A felperes a Fővárosi Bírósághoz áttett keresetében ezen határozatok hatályon kívül helyezését kérte, valamint azt, hogy a bíróság mondja ki a határozatok jogszabálysértő voltát, továbbá azt, hogy a Budapest, H. út 42. szám alatti ingatlanban fennálló 1/4 tulajdoni illetőség haláláig a felperes édesanyját illette meg, e tulajdonjog pedig - mint egyedüli örököst - édesanyja halála után a felperest illeti meg.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetlevelét a Pp. 130. § (1) bekezdés b) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül elutasította.
Végzésének indokolásában az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatának kiterjesztéséről szóló 1991. évi XXVI. törvény mely - igen csekély kivételtől eltekintve - lehetővé tette a közigazgatási határozatok bíróság általi felülvizsgálatát, 1991. július 12-én került kihirdetésre. E törvény 3. §-a iktatta be az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló, többször módosított 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 72. § (1) bekezdésének jelenleg hatályos rendelkezését. Ez a rendelkezés a törvény kihirdetését követő 15. napon lépett hatályba, azzal, hogy a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell. Megállapítható, hogy az 1991. évi XXVI. törvény nem kívánta visszamenőleges hatállyal biztosítani az említett időpontokat megelőzően jogerőre emelkedett - és a korábbi szabályok szerint a bíróság előtt nem támadható - államigazgatási határozatok utólagos felülvizsgálatát. A keresetlevélben felülvizsgálni kért - 1959-ben jogerőssé vált - államigazgatási határozat közigazgatási bírósági felülvizsgálata emiatt nem lehetséges.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a felperes fellebbezett, annak hatályon kívül helyezését, és keresete érdemi vizsgálatának elrendelését kérte.
Arra hivatkozott, hogy az 1991. évi XXVI. törvény nem tiltja meg az államigazgatási határozat utólagos vizsgálatát, ami természetes, mert a felülvizsgálatot korábban jogszabály nem tette lehetővé, és a jogállam bírósága - véleménye szerint - nem tekintheti jogszerűnek a jogszabálysértő határozatot annak jogi és vagyoni következményeivel együtt.
Utalt arra is, hogy a 32/1990. (XII. 22.) AB határozat egy konkrét esetben kifejezetten lehetővé tette az utólagos felülvizsgálatot, mert ezt az eljárást kezdeményező különösen fontos érdeke indokolta. Esetében is különösen fontos érdekről van szó, ennek alátámasztására fellebbezéséhez mellékelte az 1950. március 16-án kelt adásvételi szerződést, amellyel édesanyja a házingatlan 1/4 tulajdoni hányadának tulajdonjogát megszerezte, ebből megállapítható az is, hogy e tulajdoni hányadot egy konkrét lakás testesítette meg, amelyben 1946. augusztus hótól laktak, és amelyben a mai napig is lakik, azonban a keresetlevelében sérelmezett törvénysértő határozat folytán lakása tulajdonosaként a tulajdoni lapon a mai napig a kerületi Önkormányzat szerepel.
Részletesen kifejtette fellebbezésében azt is a felperes, hogy a keresettel támadott határozat milyen okból, és mely jogszabályi rendelkezések alapján tekinthető törvénysértőnek.
A fellebbezés nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság osztotta az elsőfokú bíróság végzése indokolásában kifejtett jogi álláspontját.
A felperes által keresettel támadott jogerős másodfokú határozat 1959. június 13-án kelt. Az akkor hatályos jogszabályok ezen államigazgatási döntés jogszerűségének felülvizsgálatára nem biztosítottak bírói utat.
Az elsőfokú bíróság által helyesen hivatkozott 1991. évi XXVI. törvény 3. §-ával megállapított Áe. 72. § (1) bekezdése a perindítási határidőre nézve egyértelmű meghatározást tartalmaz. A felperes által támadott határozatok közlésétől a 30 napos határidő - nem vitásan - sokszorosan eltelt.
Megerősítve az elsőfokú végzés indokolásában foglaltakat kiemeli a Legfelsőbb Bíróság, hogy az Alkotmánybíróság a 32/1990. (XII. 22.) AB határozatával 1991. március 31-i hatállyal semmisítette meg az Áe. 72. § (1) bekezdését és a 63/1981. (XII. 5.) MT rendeletet a módosításokkal együtt. A közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatának kiterjesztéséről szóló 1991. évi XXVI. törvény 3. §-a iktatta be az Áe. 72. § (1) bekezdésének jelenleg hatályos rendelkezését. Ez a rendelkezés is a törvény kihirdetését követő 15. napon lépett hatályba, azzal, hogy a folyamatban levő ügyekben is alkalmazni kell.
Mindezekből megállapítható, hogy sem az Alkotmánybíróság megsemmisítő határozata, sem a határozatok bírósági felülvizsgálatát kiterjesztő törvény nem kívánta visszamenőleges hatállyal biztosítani az említett időpontokat évtizedekkel megelőzően jogerőre emelkedett - és a korábbi szabályok szerint a bíróság előtt nem támadható - államigazgatási határozatok utólagos felülvizsgálatát, miként az Alkotmánybíróság az 1952. évi 4. tvr. megsemmisítésére vonatkozó, 27/1991. (V. 20.) AB határozatával sem kívánta érinteni a határozat közzététele előtt létrejött jogviszonyokat, és a belőlük származó jogokat és kötelezettségeket. A határozatában kifejtettek szerint a megsemmisítés nem érinti az államnak az említett jogszabály végrehajtása keretében hozott - államigazgatási határozaton alapuló - tulajdonjogát, és a tulajdonjogból eredő rendelkezési jogát sem.
Mindebből következően a bíróságnak tehát ma nincs hatásköre arra, hogy a felperes által sérelmezett állami tulajdonba vételt, és a felperesi jogelőd által a benyújtott mentesítési kérelem elutasításának jogszerűségét felülvizsgálja. (Legf. Bír. Kpkf. VI. 38.236/2001.)