adozona.hu
BH 2004.1.38
BH 2004.1.38
A határozat meghozatalakor fennálló tényállás nem feltétlenül azonos a közigazgatási eljárásban megállapított tényállással [Art. 51. § (7) bek., Pp. 164. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes 1999. augusztus 26. napján kelt 5/1999. sorszámú határozatával helybenhagyta elsőfokú hatósága 1998. december 10. napján kelt 8/1998. számú határozatát, amelyben az 1992-1995. évekre lefolytatott átfogó ellenőrzés megállapításai alapján a felperes terhére 5 295 000 forint adókülönbözetet állapított meg, és kötelezte társasági adó, fogyasztási adó, általános forgalmi adó adónemekben 4 947 000 forint adóhiány, 2 473 000 forint adóbírság, 1 417 000 forint késedelmi pótlék, és 100 000 ...
BH 2004.1.38 A határozat meghozatalakor fennálló tényállás nem feltétlenül azonos a közigazgatási eljárásban megállapított tényállással [Art. 51. § (7) bek., Pp. 164. § (1) bek.]
Az alperes 1999. augusztus 26. napján kelt 5/1999. sorszámú határozatával helybenhagyta elsőfokú hatósága 1998. december 10. napján kelt 8/1998. számú határozatát, amelyben az 1992-1995. évekre lefolytatott átfogó ellenőrzés megállapításai alapján a felperes terhére 5 295 000 forint adókülönbözetet állapított meg, és kötelezte társasági adó, fogyasztási adó, általános forgalmi adó adónemekben 4 947 000 forint adóhiány, 2 473 000 forint adóbírság, 1 417 000 forint késedelmi pótlék, és 100 000 forint mulasztási bírság megfizetésére. A kötelezés alapjául - többi között - azok a megállapítások szolgáltak, amelyek szerint 1995. évben az értékesített és a művelt területekről vezetett nyilvántartás eltért, ezért a cukorrépa-termelésből származó árbevétel nem felelt meg a valóságnak. Nem szerepelt a nyilvántartásban az 1995. szeptember 3. napján 470 tonna tavaszi árpa értékesítése, amelyről 5 405 000 forint értékben kiegyenlített számla volt. E tételek kapcsán az általános forgalmi adókötelezettséget nem teljesítették. A felperes 2 742 000 forint összértékben vetőmagot és vegyszert vont ki a vállalkozásból. Az alperes az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 60. § (3) bekezdése b) és c) pontjaira figyelemmel az Art. 60. § (1) és (5) bekezdése alapján szakértő bevonásával becsléssel állapította meg az adóalapot, és a határozatát az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv. ) 3. § a) pontja, 7. § (1) bekezdés a) pontja, 16. § (1) bekezdése, 25. § (1) bekezdése, 28. § (2) bekezdése, a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény (továbbiakban: Szt.) 15. § (7) bekezdése, 45. § (1) bekezdése, 83. § (1) bekezdése, a társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény (továbbiakban: Ta.) 4. § (3) bekezdése, az Art. 67. § (1) bekezdése, 72. § (1) bekezdése, 74. § (13) bekezdés a) pontja felhívásával indokolta.A felperes keresetében azon adóhiányok és vonzataik tekintetében kérte a határozat felülvizsgálatát, amelyeket az alperes a becslés alkalmazásával állapított meg, illetve amely a vállalkozásból kivont vetőmagra és vegyszerekre vonatkozott. Álláspontja szerint a becslés alkalmazása és az annak alapján megállapított adó összegszerűsége ütközött jogszabályba. Tagadta az eladotton kívüli cukorrépa termelését és eladását, állította a vetőmagok és vegyszerek felhasználását.
Az elsőfokú bíróság a 2000. november 7. napján kelt 37. sorszámú végzéssel kijavított 2000. október 30. napján kelt 33. számú ítéletével az alperes határozatát megváltoztatva 2 980 000 forint adóhiányt, 1 490 000 forint adóbírságot, és 850 000 forint késedelmi pótlékot törölt. Kötelezte az alperest, hogy a felperesnek 258 300 forint perköltséget, valamint a bírósági bevételi számlára 22 418 forintot fizessen meg. Ítéletének indokolása szerint a közigazgatási határozat törvényessége a hozatalakor fennálló tényállás alapján vizsgálható. Kimondta, hogy a becslési eljárás lefolytatásának jogszerűsége körében ezért az adóigazgatási eljárásban felmerült bizonyítékokból és csatolt iratokból kell kiindulni. Megállapította, hogy a felperes nem vezetett táblatörzskönyvet; az 1995. évre 9833 tonna cukorrépa értékesítését számolta el bevételként. Az FM Megyei Földművelésügyi Hivatalához 400 hektáron történő cukorrépa-termelésről tett bejelentést; az ügyvezetője kimutatása szerint pedig 4000 hektáron 11 498,6 tonna cukorrépát takarított be. Mindezen tények alapján az Art. 60. § (3) bekezdés c) pontjára figyelemmel a becslés alkalmazását jogszerűnek ítélte. A perben igazságügyi szakértői véleményt szerzett be, amely módszerében és végkövetkeztetéseiben ellentétes volt a közigazgatási eljárásban beszerzett véleménnyel. Az emiatt beszerzett felülvélemény alapján arra a meggyőződésre jutott, hogy 1995. évben a felperesnek a cukorrépa-értékesítésből nem keletkezett többletjövedelme, a vetőmagokat és vegyszereket pedig felhasználta. Az e megállapításokhoz kapcsolódó alperesi határozati rendelkezéseket ezért törölte.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróságnak új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 206. § (1) bekezdésébe ütközött. Az ítéleti megállapítások iratellenesek, a bizonyítékok mérlegelése okszerűtlen. Az ítéletben rögzített azon állásponttal szemben, amely szerint az adóigazgatási eljárásban feltárt adatok az irányadók, a bíróság mégis azt a szakértői véleményt és felülvéleményt fogadta el, amelyek nem a közigazgatási eljárásban benyújtott terület-kimutatáson, hanem a felperes perbeli nyilatkozatain alapultak. Nem vette figyelembe a perben becsatolt bizonyítékait, amelyek szerint a felperes 1995-ben 22.326,5 tonna cukorrépát szállított.
A felperes a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A Legfelsőbb Bíróság elsőként azt rögzíti, hogy a jogerős ítéletnek azt a rendelkezését, amely szerint az adóalap megállapításának az 1995. évben becslés útján van helye, felülvizsgálati kérelemmel nem támadták. A jogerős ítéletet a Legfelsőbb Bíróság ezért a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelemmel támadott részében, azaz a becslési eljárás során valószínűsíthető adóhiány összege körében vizsgálta felül.
Az Art. 60. § (5) bekezdése szerint az adóalap valószínűsíthető: bizonylatok, adatok, nyilatkozatok beszerzésével, szemlével, próbagyártással, leltározással és más megfelelő módszerrel. Az Art. 51. § (7) bekezdése kimondja, hogy az ellenőrzés során a tényállást az adóhatóság köteles tisztázni, és bizonyítani. Bizonyítási eszközök és bizonyítékok különösen: az irat, a szakértői vélemény, a nyilatkozat, a tanúvallomás, a helyszíni szemle, a próbavásárlás, a próbagyártás, a helyszíni leltározás, más adózók adatai. A fenti jogszabályi előírások szerint a valószínűsítés adatok és tények feltárásával, megállapításával történik. Az alperes az eljárás során adatokat tárt fel, és állapított meg, így azt a területet, amelyen a felperes cukorrépát termelt; és szakértői vizsgálattal az ennek alapján értékesített mennyiséget, és annak értékét. A felperes a peres eljárás során tagadta a művelt terület nagyságát, és további termény értékesítését. A perszakértő véleménye nem tartalmaz arra vonatkozó egyértelmű adatot, hogy a többletértékesítés lehetőségét miért zárta ki, mert utal ugyan a közigazgatási eljárásban elfogadott területekre, ezeknél azonban a felperesi nyilatkozatokat és kifogásokat rögzíti, és azt a megállapítást teszi, hogy azok beazonosíthatósága miatt a feltételezett termésátlag nem indokolható. A felülvéleményező bizottság annak megállapítása mellett, hogy az adóeljárásban és a perben eljárt szakértők módszere és végkövetkeztetései eltérnek, maga is bizonytalan a figyelembe vehető területeket illetően.
A Pp. 206. § (1) bekezdése alapján a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el. A Pp. 221. § (1) bekezdése kimondja, hogy az ítélet indokolásának tartalmaznia kell azokat a körülményeket, amelyeket a bíróság a bizonyítékok mérlegelésénél irányadónak vett. Az elsőfokú bíróság ítéletében elfogadta az alperesi megállapítás szerinti területmértéket, de nem adta indokát annak, hogy e területekre a közigazgatási eljárásban részt vett szakértő véleményével szemben milyen okból fogadta el mégis az attól eltérő területet figyelembe vevő perszakértői, valamint, az e tekintetben ugyancsak bizonytalan felülvéleményt. A bizonyítékok mérlegelésének elsőbírói szempontjai hiányában a mérlegelés folyamata nem követhető, a végeredménye pedig ellentétes az egyéb perbeli adatokkal.
Az elsőfokú bíróság által ily módon megállapított tényállás megalapozatlan, amelynek következtében az abból levont jogkövetkeztetések helytállósága nem állapítható meg. A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a felülvizsgálattal érintett részében a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per további tárgyalására, és újabb határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárásra vonatkozóan a Legfelsőbb Bíróság egyetért az elsőfokú bíróságnak azzal az álláspontjával, hogy egy határozat jogszerűségét a meghozatalakor fennálló tényállás alapján kell megítélni. Az egyes tényeknek, körülményeknek a határozat hozatalát követő változása a közigazgatási perben nem vehető figyelembe. A "határozat meghozatalakor fennálló tényállás" azonban nem értelmezhető akként, hogy az azonos a jogerős határozatban megállapított tényállással. Ez utóbbit a közigazgatási hatóság az eljárásában feltárt adatok és bizonyítékok mérlegelésével maga állapítja meg. A meghozatalkor fennálló tényállás alatt a valóságos és tényleges történeti tényállás értendő, amellyel azonos határozati tényállás megállapítása a közigazgatási eljárásban közigazgatási hatóság, perben a bíróság feladata.
A Pp. XX. fejezete, amely a közigazgatási perekkel kapcsolatos peres eljárási szabályokat tartalmazza, 324. §-ában a Pp. általános szabályainak alkalmazását a fejezetbeli eltérésekkel rendeli alkalmazni. A XX. fejezetbeli és az általános eljárási szabályok szerint a közigazgatási határozatok jogszerűségének bírósági felülvizsgálata nem korlátozódik az alkalmazott jog szerinti felülvizsgálatra, hanem kiterjed a határozatban megállapított tényállás jogszerűségének vizsgálatára is.
A felperes a keresetében nem pusztán az alkalmazott jogot vitatta, hanem azokat a tényeket is, amelyeken a valószínűsítés alapult. A bíróságnak a felülvizsgálatot a per eldöntéséhez szükséges tények megállapításával a Pp. 163. §-a szerint kell lefolytatnia. A közigazgatási perben a Pp. bizonyítással kapcsolatos általános rendelkezéseit - a Pp. 338. §-ában foglaltak szerint - kell alkalmazni. A Pp. 164. § (1) bekezdése alapján a felperest terheli annak bizonyítása, hogy az alperesi határozatban rögzített tények nem valósak. A bizonyítékok összevetésénél és mérlegelésénél lehet annak jelentősége, hogy a határozati megállapítások az ügyvezető nyilatkozatán alapultak.
Az elsőfokú bíróságnak a fentieknek megfelelően előbb azokat az adatokat kell megállapítania, amelyek alapján okkal lehet következtetni a bevallottnál nagyobb mennyiségű értékesíthető termésre, ezzel összefüggésben a felhasznált vetőmag és vegyi anyag mennyiségére, amelyre nézve szükség esetén szakértő közreműködését kell igénybe venni. Ezt követően lehet azt a történeti tényállást megállapítani, amelynek alapján az alperes által megállapított tényállás helyességéről, azaz a határozat jogszerűségéről lehet állást foglalni. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.031/2001.)